Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nagy korkülönbség
Sziasztok!
Biztos van már hasonló topik, de így most nekem egyszerűbb, mint sok száz hozzászólást végigböngészni!
Szóval olyan anyukák tapasztalatára lennék kíváncsi, ahol nagy korkülönbség(kb.6-8 év vayg több) van a 2 gyerek között!
A mi fiacskánk még nagyon pici(2 éves lesz), és majd csak akkor szeretnénk neki tesót, ha már sulis lesz!
Szóval még bőven ráértem volna ezt a topikot megnyitni, de nagyon kíváncsi vagyok mások tapasztalatára már most!
Ja, és mivel ez egy nyilvános topik, ezért nem tilthatom meg senkinek, hogy írjon és nem is áll szándékomban, csak előrebocsájtom, hogy nem igazán vagyok kíváncsi azoknak a véleményére, akik szerint az ilyen nagy korkülönbséggel született tesók már nem is igazán tesók, hanem két egyke stb. és az a tuti, ha most azonnal szülök még egyet, mert akkor majd együtt játszanak....
Én 8, illetve 9 évvel a nővéreim után születtem és sose éreztem magam egykének, sőt...aranyéletem volt/van! A két tesóm viszont soha nem tudott mit kezdeni egymással, sose voltak jó tesók, annyira eltérő egyéniségek, pedig alig van köztük másfél év!
Hát ennyi lenne a rettentő hosszúra sikeredett bevezető, innentől kíváncsian várom a tapasztalatokat!
És BUÉK Mindenkinek!
Szia!
Én 6 évvel vagyok idősebb a húgomnál, nem túl fényes a kapcsolatunk.
Hát nem volt túl hosszúéletű ez a topik!
Nem létezik, hogy ilyen kevés család van, ahol nagy a korkülönbség a tesók között! Vagy csak nem akarják velem megosztani a tapasztalataikat?
Írjatok!!!
Csak gyors bekukk, mert sajna megint nem érek rá! Teljesen el vagyok havazva, de talán majd hét közepe táján lesz több időm!
Szóval örülök, hogy gyűlnek a tapasztalatok és örülök, hogy van aki örül annak, hogy nyitottam ezt a topikot!
Egyébként én is mindig azt mondom, hogy a személyiség a lényeg és nem a korkülönbség!
És útálom, amikor győzködnek, hogy minél hamarabb szüljek újra!
Na jóccakát!
Szerintem nem a korkülönbség számít hanem a testvérek személyisége a döntö.
A hugom 13 évvel fiatalabb nálam, de soha nem volt nagy vita köztünk.
Szia!
Nem is tudod, hogy örülök ennek a topiknak! Végre valaki, aki szintén így gondolja!
Már úgy éreztem, hogy mostanában mindenki minél kisebb korkülönbséget akar!
Én is kb. 5 évet szeretnék a 2 gyerkőc között! A fiam most volt 3 éves!
Persze mindenki azt kérdezgeti, mikor lesz kistesó! A válaszom pár év múlva!
Kakukka! Olyan édesek a gyerekek a képen, hogy ha ilyet látok, még inkább meggyőzöm magam: nem is sok az 5-6-7 év!
Kata99: az én bátyám 2,5 évvel idősebb nálam, de nekünk sem volt hasonló gyerekkori élményeink (nyári tábor), mert hogy különböző neműek vagyunk és azért mert ennyi a korkülönbség nem küldtek minket egyszerre egy helyre a szüleink! Szerintem úgyis a barátaival,osztálytársaival lennének szívesen a kiskamaszok! Amúgy meg az se jó, ha túlságosan ragaszkodnak egymáshoz a majdnem ikertesók (1-1,5 év különbséggel), szerintem tök jó élmény a család nélkül nyaralni!
Amúgy mi sem voltunk összetartozós tesók, a bátyám term. mindig lepasszolt, elzavart! Szerintem ez a nemkülönbség miatt volt!
Mostmár felnőttként összecsiszolódtunk!
Mostanában még az is eszembe jutott, hogy önző lennék, hogy nem a gyerek érdekeit nézem, hanem a sajátomét!
Ugyanis tavaly visszamentem dolgozni 4 órában, mostantól 6 órában leszek még fél évig, utána még egy kicsit 8 órában! Szóval fokozatosan visszaállok kicsit, "hasznosnak" érzem magam, emberekkel találkozom. Aztán utána újra jó lesz kicsit itthon!
Ez az én véleményem!
Búék mindenkinek!
Nálunk szerencsés a 7 év korkülönbség. A fiam 25 a lányom 18 éves. Első osztályba ment mikor született a húga, aznap jöttünk haza amikor ő az első napjáról. Ő volt az első aki "megetette" teával kanálból. Éjszaka ő is babusgatta, mesét mondott neki, játszott vele..... Nekik nagy szerencséjük volt, van! Nem mondom, hogy csüngnek egymáson, de mindig nagyon kiegészítették egymást. A fiam még picinek is szeretett rendet tartani maga körül, a lányom ma sem Semmi hátrányuk nem származott a nagy korkülönbség miatt. Sőt az ált. iskolában is sikerült még együtt járniuk, tudták kinek a húga Féltékenység nem volt, de megfeledkezés igen. Egyszer a fiamnak kellett volna haza hoznia az oviból a húgát és elfelejtette Csak egyszer fordult elő!!
Szerintem ez egyénfüggő, nekünk szerencsénk volt. Láttam én is nagyon sok rossz testvéri viszonyt!
Érdekes témát vetettél fel. Nekem van 1 9 évvel idősebb bátyám, és 1 7 évvel fiatalabb hugom. Kiskoromban a bátyám állandóan csicskáztatott,és mivel a szüleim sokat dolgoztak, ezt nem tudták kivédeni. A hugomank meg szinte én voltam az anyja-előzőekből kitünik, szülők több müszak stb-már 9 évesen én hordtam bölcsibe....stb.Akkor ezt én nagyon utáltam. Erre az én válaszom az lett, hogy az én gyerekeim között 2,5 év van, eleinte nagyon nehéz volt, pl.sokat verekedtek-bár lányok-, de már összeértek, most éppen együtt szilveztereznek.(16-18 évesek)
Talán jobban ki lehet élvezni az anyaság minden szépségét, ha több a korkülönbség, de a gyerekek nem annyira testvérei egymásnak, pont a nagy idő különbség miatt.
Bár ez csak 1 vélemény.
Szia!
Nekem két húgom van. Az egyik 1 évvel, a másik 8 évvel utánam született. A kicsivel nagyon jó a kapcsolatom, imádjuk egymást, a nagyobbikkal viszont sehogyansem tudunk kijönni. Mindig van valami, amin össze tudunk balhézni.
Szerintem erre nincsen szabály. Mindenhol másképp alakul, és persze függ a gyerekek jellemétől is.
en egy extrem eset vagyok...
a 3 fiukam kozott 3 es fel-3 es fel ev volt a korkulonbseg...
ez jo is volt igy , jo testverek voltak mindig is... aztan befutott a lanyom... az elso gyerek utan 18 evvel!!!!!!
tehat most a nagy 23... a lany 5 eves. a nagyfiam nem regen nosult meg...
viszont most eloszor tortent meg velem az, hogy 3 napot a lanyom nelkul toltottem, mert a nagy elvitte magahoz egy kicsit a szunidoben...mindennek van elonye....
eskuszom, kipihentem magam, de rendesen. azert az nem mindegy, hogy 23 eve folyamatosan "szolgalatban " vagyok...
/se nagyszulok, se segitseg../
a fiuk rendesen kenyeztetik a kishercegnot....
Szia!
Nekem még nincs gyerekem, de én és a tesóm között 5 év korkülönbség van, és nagyon jó tesók vagyunk, sokat játszottunk együtt gyerekkorunkban. Szerintem 6-7 év korkülönbség még nem olyan nagy. Anyuéknál 13 év korkülönbség van, az már sok...
Az én gyerekeim közt 1 év a korkülönbség és ennek nagyon örülünk. Remekül tudnak együtt játszani pici koruk óta, nagyon jól kijönnek egymással.
Viszont a saját tapasztalatomból annyit tudnék mondani, hogy a bátyám és köztem 5 év a korkülönbség és SOHA nem értettük meg egymást.
Soha nem játszott velem, nem voltak közös barátaink, szinte közös élményeink sem, mert ő mindig másik nyári táborban nyaralt, mint én.
Mások voltak a gondjaink-bajaink gyerekként és felnőttként is idegenek vagyunk egymásnak.
5 év korkülönbség - szerintem - nagyon sok!
Na, emiatt aztán az én gyerekeimnél nagyon ráhajtottunk, hogy ilyen ne legyen.
Mondjuk olyan ismerősöknél, ahol a lány volt a nagyobb, ott inkább az fordul elő, hogy a nagylány dédelgeti a pici testvért, ott nem fordulhat elő, hogy elidegenednek egymástól.
De vigyázz, nálatok is az idősebb gyerek FIÚ!
Ő sem fog sokat barátkozni a tesójával, ha az netán LÁNY lesz...
Próbáljatok erre a helyzetre tapasztalatokat gyűjteni, vagy hogy ezt a konfliktust hogyan lehetne megoldani.
Azon nagyon jót nevettem, hogy nálatok is mekkora ízlésformáló hatással van egy nagyobb testvér, ötévesen az öcsém is nagy Tankcsapda-rajongóvá nőtte ki magát, a zenei ízlését egyértelműen én határoztam meg...
További "mellékhatások": öcsém sokkal önállóbb, mint én voltam az ő korábban és rendkívül tájékozott a világban. Otthon van a politikában, a köznapi történésekben, egyszerűen "képben van". Szerintem ez is annak a hatása, hogy ennyivel idősebb vagyok nála, kicsit "példa" vagyok. Engem érdekel, fontosnak tartom, hogy egy ember legyen tájékozott, nagyon sokat beszélgetünk, "tájékoztatom".
Ő pedig engem tájékoztat az aktuális szlengről...
És még valami: anyum sokkal fiatalosabb a kortársainál, egy gyerek mellett az ember elvből nem öregszik, a gyerekek fiatalon tartanak. Szerintem nagyon jó ötlet nagyobb korkülönbséggel szülni.
8,5 év van a két fiú közt.ha újra kezdhetném, akkor se lenne kevesebb!nagyon önálló a nagy, rá lehet bízni a kicsit, most is lent szánkóznak!néha persze rájuk nézek, de azt látom, hogy a nagy maximálisan megbízható...igaz, a kicsi nagyon átvette a nagy szokásait, zenei téren is, úgyhogy nálunk nem a Halász Jutka megy, hanem a Tankcsapda, meg egyéb ilyen nyalánkságok, és a kicsi is kívülről fújja a Harry Potter épp esedékes részét, hogy a Star Wars-ról már ne is beszéljünk...egy szobában laknak-mivel összesen 2 van-de még nem zavarják egymást!
van olyan baátnőm, ahol kicsi a korkülönbség, mert ők úgy akarták...hát, én nem cserélnék velük, az fix!ez így jó!!!
Nálunk 6 év különbség van a fiúk között - a kicsi januárban lesz 3 éves a nagy februárban 9.
Sokáig nem terveztünk másodikat (lakáshitel, stb.), de aztán egyszer csak "megrémültünk", hogy olyan gyorsan megnőtt, hogy szinte észre sem vettük, mikor történt.
Nagyon jól "sikerült" így ez a 6 év különbség - a pont akkor voltam otthon, amikor a nagy nagycsoportos ovis volt, így az egész nyarat együtt tölthettük és az iskolakezdés körülményei is ideálisak voltak, mivel nagyon oda tudtam rá figyelni.
Nagyon sok függ attól, hogy milyen a két gyerek temperemantuma - nálunk a nagyobbik higgadtabb vérmérsékletű, így nagyjábóladdig volt némi féltékenység, amíg a kisebbik - aki egy igazi ördög - meg nem kapta az első "leszidásokat" a maga kicsi/nagy rosszaságaiért. És persze nagyon figyeltem arra, hogy csak azért, mert a kicsi az kicsi, nem lehet neki mindenben igaza... (Láttam rossz példát erre eleget a baráti társaságban). Persze sokat kellett a nagyobb kedvében járni (pl. születésnapi bulit akkor is megtartottuk, amikor a kicsi még csak 3 hetes volt), de viszonylag problémák nélkül átvészeltük a nehéz időszakot.
Most kezdenek igazán jó testvérekké válni, bár gyakori a veszekedés - gondolom ez így van mindenhol, életkortól függetlenül. A nagyobbik a tyúkanyó természetével klasszul terelgeti a kicsit, ha meg elege van belőle, felkötözik a gyerekszoba galériájára, ahol egyedül lehet. Néha kicsit gonoszkodik vele, ezt - ha észreveszem - nem szoktam hagyni.
A kicsi rengeteget tanul tőle, egy csomó olyan játékkal játszik, amihez még nagyon kicsi (pl. LEGO, foci, számítógép), de nagyon jól elboldogul velük. A szókincse kiborítóan kezd kiskamaszos lenni.
Nekünk nagyon bejött ez a korküólönbség - így az apa-fiú(k) kapcsolat is ideálisan alakult.- A nagyobbik viszonylag könnyen "leszakadt" tőlem (jó értelemben!), a kicsinek meg természetes lett, hogy vannak "férfias" dolgok, amihez a csajok "nem értenek".
Köszi a hozzászólásokat!
Sajna most rohannom kell,nem tudok reagálni, de holnap(azaz jövőre  majd jövök!
Jó bulizást/tévézést Mindekinek!
Szia!
Először is: nagyon édes, hogy már most gondolkodsz ilyeneken, sőt, annyira foglalkoztat, hogy topicot indítasz róla!
Nos, mi az ellenkező póluson vagyunk, nálunk extrém kicsi a korkülönbség. A két fiam közt 15 hónap, a kisebbik fiam és a kislányom közt 13 hónap! Most már nagyon jó (a legnagyobb tegnap volt 4 éves), de az első pár hónapban nem is tudom, mi mentett meg a megbolondulástól. És ne izgulj, nem akarlak rábeszélni semmire!
Amiért írtam, az tulajdonképpen saját tapasztalat: a nővérem 3 évvel idősebb nálam, az öcsém 14 évvel fiatalabb. Gyerekkorunkban is nagyon különböztünk a nővéremmel, de szerettük egymást. Persze sokat veszekedtünk, de szerintem az majdnem természetes. Mindenesetre sokkal jobb volt vele, mint egyedül.
Mikor az öcsém megszületett, akkor sokat ,,anyáskodtam" felette, és nagyon szerettük egymást. Szerintem akkor alapoztuk meg a mostani kapcsolatunkat. De határozottan úgy érzem, hogy most, mikor lassanként ő is felnőtté vált/válik, most lett igazán komoly, valódi testvéri kapcsolat köztünk.
A férjemnél kb. 6 évvel idősebb a bátyja, és ők is akkor lettek igazán jóban, mire az ,,öcsi" is 18-20 éves lett.
Végül pedig: le a kalappal azok előtt az anyukák előtt, akik újra tudják kezdeni épp akkor, mikor már kezd egy kicsit könnyebb lenni. Nem mondom, hogy sétagalopp volt, mikor a 28 és a 13 hónapos fiaim mellé megérkezett az újszülött kislány, de már ő is elmúlt másfél éves, és úgy érzem, a nehezén túl vagyunk. Azt hiszem, én önszántamból nem tudnám újrakezdeni.
Szia!
Az én gyerekeim 14, 7, és 2 évesek, tehát elég sok a korkülönbség köztük. Nekem ez így nagyon jó, a nagylányom már sokat segít a kicsi körül, és szívesen teszi. Jelenleg ovónő akar lenni A gyerekek is elvannak egymással, civakodás természetesen van, de szerintem ez mindenhol így van. Vagy legalábbis a legtöbb családban, ahol 2-3 vagy több gyerkőcöt nevelnek.
Szia!
Nekünk 5 év a korkülönbség a két gyerek között, és nagyon bevált. 3-4 év különbséget terveztem, 5 lett. Azért jó, mert a nagy már sok mindent megért, kezelhető, de még nem akkora a különbség. Volt időszak, mikor én is azt terveztem, hogy akkor legyen tesó, ha a nagy megy suliba, de pedagógus ismerőseim lebeszéltek róla. Azt mondták, hogy a környezetváltozás, a megfelelési kényszer ami sokszor az iskolával együtt jár, épp elég teher egy ekkora gyereknek, legalább az otthon biztonsága, állandósága maradjon meg. 1-2.osztályos korában még itthon leszek a kicsivel, és tudom segíteni amiben lehet, és úgy gondolom, ez így a legjobb.
Egyébként a kisöcsém (édestestvérem) és köztem 22 év a korkülönbség! Na, az a sok.