Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexia - Bulimia
Létrehozva: 2003. március 1. 17:25
A legtöbb táplálkozási zavarban szenvedő lány már végigcsinált néhány terápiát - tartós eredmény nélkül. Én is közéjük tartozom. Rájöttem azonban arra, hogy nem feltétlenül a terápia az egyetlen megoldás a gyógyulás tekintetében. Sokszor elég, ha egy-egy sorstársunkkal elbeszélgetünk. Én még soha nem találkoztam olyan lánnyal, aki ugyanazt a poklot járná, amit én immáron 7 éve. Szeretném, ha olyanok szólnának hozzá ehhez a fórumhoz, akiknek bármilyen tapasztalatuk van ezzel a problémával kacsolatban.
Szvsz a személyes kapcsolat sokkal többet képes segíteni, mint bármilyen könyv és útmutató. Képzeljétek el, hogy olyan társaságban vagytok, ahol nyugodtan vállalhatjátok magatokat és egy derüs jó hangulatú csapat lehetünk. Szép napsütés, jó szagú erdő, egy nagy séta, szép kilátás és persze jó társaság.
Visszaolvasgattam, s nem láttam ezt a címet: www. bura. hu
Evés és önutálat, klikk, Önsegítő program falásrohamoktól szenvedők számára, klikk!
Mindenki, aki még nem járt ott, s ez a problémája, menjen, nézze meg, olvassa el, nyomtassa el, és próbálja követni! Nagyon sok sikert kívánok mindnyájatoknak!
Egy majdnem-sorstársatok
Tetszik az optimizmusod. Szerintem egy közös program másokkal erről az oldalról nagyon jó ötlet, én szívesen csatlakoznék!
köszönöm, hogy ez a téma még mindíg foglalkoztat valakit és köszönöm, hogy próbáltok segíteni.
Szerintem mindkét betegség olyan, amit valahogy gyógyítani sem lehet. Én anorexiásból lettem bulímiás. A kettő között "gyógyult " voltam, de nem kellett sok idő, hogy megint beteg legyek. Az indexes topicot már én is olvastam, sőt a dokinál is voltam, aki indította. A doktor úr már biztos sok olyan pácienst kezelt, mint én és biztos sok volt, aki felgyógyult, de nekem nem sikerült. Ha valakit érdekel, szívesen elmondom milyen volt a kezelés (nem csak a magam kezeléséről tudok, másnál is hasonló volt a helyzet)
Azt tudom mondani a bulímiásoknak és az anorexiásoknak, hogy vagy magunktól magunkkal győzünk csatát és elfogadjuk, hogy a génjeink milyen testet faragnak nekünk és ehhez párosítjuk a szokásainkat, vagy beledöglünk.
Tudjátok ugye miről beszélek? Hogy érzitek magatokat hányás után, vagy 3 nap zéró evés után???
Kicsit mindíg meghalunk nem???
No, sokat beszéltem, nagyon komolyan, általában csintalanabb vagyok. A lényeg: szeretni önmagunkat, minden testi, és lelki foltunnkal egyetemben, ámen.
Minden erintettnek es erdeklodonek szeretnem figyelmebe ajanlani a www. index. hu oldalt. Ott a forumoknal az SOS temakoron belul rogton az elsok kozott megtalaljatok a bulimia-anorexia topicot. Eredetileg egy pszichologus inditotta mint tanacsadasi rovatot. Aztan o eltunt, de a betegek maradtak, beszelgetnek, segitenek egymasnak. Kb. 2-3 evnyi anyag van osszegyujtve, es meg ma is el a topic. En igyekszem szorgalmasan visszaolvasni, ahogy idom engedi. Hal'Istennek nem vagyok beteg, de tobbszor "meggyanusitottak" vele a fogyokuram miatt. Azert olvasom az emlitett topicot, hogy idejeben felismerjem, ha netan atesnek a lo tuloldalara. Mindenkinek szep napot es gyogyulast kivanok!
Én csak egy évig voltam anorexiás. Szerencsém volt. Bár annak már jó nyolc éve.
Anyukámmal szoros a kapcsolatunk és szerintem már az elejétől sejtette mi van (egészségügyis), de mivel nem kértem a segitségét és nem beszéltem vele, hagyta hogy magam boldoguljak. Viszont mikor már 50kg-os voltam és jó 180 cm, nem engedte tovább fajulni a dolgokat. Az az igazság, hogy hazudtam neki, ezért nem tudta meg hamarabb. Egy nyaralás során jött rá a teljes igazságra (strandolni voltunk, el volt szörnyedve szegény). Kivett plusz egy hét szabit és otthon maradt velem, a tesóimat pedig elküldte táborozni. Csak velem törödött. Ki volt adva egy napi ételadag, amit meg kellett ennem akárhogyan, nem számitott. Este ellenőrizte. Addig pedig csak mi ketten voltunk és beszélgettünk, sétáltunk. . . stb.
Valószinű, hogy azért jött ki rajtam, mert én vagyok a legidősebb és két tesóm is van (szeretetéhségem volt, bár nem voltam elhanyagolva). Meggyógyultam, viszont azóta is vigyázok rá, hogy mennyit eszem, nem adhatom alább (nagyon könnyen visszaesem, főleg stresszes időszakban).
Akinek ilyen betegsége van, beszéljen valakinek, akiben nagyon megbizik és akit a legjobban szeret. Segiteni fog (remélem) és egy diétával (hizókura) megmenthető mindenki. De a lelket is gyógyitani kell. . .
Azt hiszem, ahogy sejtitek is már, gondolom, a ti bajotok nem szervi, hanem lelki. Majdnem mindenkinek van ilyen amugy, ne gondoljátok, hogy aki nem bulimiás, annak nincs. Csak az nem mutatja annyira, vagy nem ennyire érzékeny, elfalazta magát. Ilyen értelemben, ti egészségesebbek vagytok a többieknél, mert még él bennetek az érzékenység, az igény a szeretetre. Ezt az érzékenységeteket kéne megélnetek. Ha kell, elköltözni otthonról. Saját lábra állni.
Én hiszek az érzékenységben. És tudom, hogy ti nagyon különleges emberek vagytok. Próbáljátok meg ezt a különlegességet elfogadni, és megélni.
Üdv, üdv, üdv: meditate
sokat olvastam errol a betegsegrol es azt hiszem tisztaban vagyok az egesszel!
Nagyon remelem sikerul kimasznod ebbol!Kitartas es en szoritok neked!!!:)
Szerintem segitseget kellene kerned a csaladodtol mert ok azok akik szeretnek teged a legjobban es mindent megtennenek hogy egeszseges legy!
Ha valamiben segiteni tudok irj. . . akarmiben. . . ha csak egy jo szo vagy egy vigaszra lenne szukseged irj!
Köszi a segítő szándékodat pipike, ha van ötleted én kipróbálom, mert már nagyon vágyom az egészségre. A napocska mosolyogjon Rád és Zebrinára is. Szia.
Bocsi a sok kerdesert, de probalok a te fejeddel gondolkodni es segiteni szeretnek!
En is nagyon sovany vagyok, de rengeteget eszem, imadok enni de nem birok meghizni!
Hát újra ez a téma!!!
Kb egy évvel ezelőtt Bulímia néven indítottam topicot. "Találkoztam" is olyanokkal, mint én, akik bulímiában szenvednek és nem is tudnak a problémából kilábalni. Pontosabban egy fórumozóval olyan jó kis levélváltogatásba keveredtünk, hogy szinte együtt elhatároztuk, hogy valahogy megpróbáljuk magunkat meggyógyítani. Én elbuktam. Nem bírok meggyógyulni. Eltüntem, azóta nem is jelentkeztem a fórumon. Szégyenlem magam, hogy nem tudtam magamat megerőltetni. Pedig voltam szakembernél. A legjobbnál, akiről egy csomót olvashattok az interneten. T Tamásnak hívják. Egyszer voltam nála. A másodikra már szégyeltem elmenni. Így marad a sorsom és várom, talán egyszer vége lesz. . .
Pedig normális életet élek. Barátom van, munkám és mégis, ha egyedül maradok, vagy éjjelente, amikor már mindenki alszik alig várom, hogy megtömjem magam. Aztán jön, a minek jönnie kell. . . .
ESetleg, ha valakinek volna valami ötlete, újra rávenném magam, hogy felhagyjak a már mindennapos önhánytatással. Már érzem, hogy nagyon utál a szervezetem és elkezdett tiltakozni és a torkom rendszeresen fáj!!!
én egyik sem de ha valamiben esetleg tudok segíteni nagyon szivesen.
Én nem úgy vagyok érintve a témában, mint ahogy utaltál rá, de vannak tapasztalataim ebben a kérdésben.
Nekem szerencsére sosem volt ilyen problémám, viszont nagyon sovány vagyok. Középiskolában minden orvosi vizsgálatról sírva jöttem ki, mert az iskolaorvos (a kontár) mindig meggyanúsított, hogy anorexiás vagyok. A tényleges betegségben szenvedő barátnőmet pedig nem vette észre. A barátnőm anorexiás volt abban az időben. Végignéztük, ahogy egy élettel teli, egészséges lány hogyan megy tönkre testileg-lelkileg egyaránt. Nem tudtunk semmit tenni.
Bár nem vagyok pszichológus, de úgy gondolom, hogy az édesanyja volt az oka, hogy a barátnőmnek önértékelési zavarai lettek és így próbált megfelelni a külvilágnak. Mindig határtalanul nagy elvárásai voltak a lánya felé és a fiú sem tetszett neki, akibe a lány szerelmes volt. Amikor már más kifogást nem talált a srác ellen, aki tenyerén hordozta a barátnőmet és imádta, akkor már abba kötött bele, hogy nem elég magas.
Aztán amikor már talán 35 kg körül lett a barátnőm, szakemberhez fordultak és szerencsére meggyógyult.
Az, hogy Te tisztában vagy a gondoddal, hatalmas előrelépés a gyógyulás felé. Sikerülni fog kilépned ebből az ördögi körből, de sose szégyellj segítséget kérni. Nagyon jól tetted, hogy elindítottad ezt a topicot! Én drukkolok Neked!