Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fóbia-félrenyel és
Sziasztok!!
Sohase gondoltam volna, hogy én egyszer a félrenyeléstől pánikszerüen féljek. De az az izság, hogy rám hozták a frászr, amikor egyszer evés után picit köhögtem, hogy lehet a légcsőbe került vmi. Azóta készen vagyok. Nagyon óvetosan eszek, de a gondolatomban mindig ott van, nehogy rosszul nyeljek. Ha vki hasonló cipőben jár/bár tudom ez hülyeség/, akkor írjon, ill. hogy mászhatnék ki ebből a gödörből. MINDEN SEGÍTSÉGET ELŐRE IS KÖSZÖNÖK
Szia bmolna!
Tényleg nem segítettek a pszi... nénik-bácsik? Mondjuk ez a fóbia nekem magától múlt el. A mostani agorafóbiám (pánikbetegségem) viszont nem akar elmúlni.
Mit értesz az alatt, hogy "buta vagy" és sikerélményed volt? Kifejtenéd?
És még azt is hadd kérdezzem meg, hogy honnan jön a nicked?
Ma du. elmegyek Balcsira, majd jövő héten leszek!
Anna
Most olvastam, hogy leginkább az éles szélű , szabálytalan alakú, 3 cm-nél nagyobb átmérőjű dolgok akadhatnak meg a nyelőcsőben. Ezt egy gasztroenterológus írta egy cikkben. Amikor ilyet olvasok , akkor azt mondom miért aggódok, hiszen nem nnagyon veszünk be ennél nagyobb falatot a szánkba. És persze megrágjuk. Szóval, hogy is van ez?
Szerintem nálam is ez a túlzott halálfélelem dolog van. Pedig úgy szeretnék egyszer már úgy enni, hogy eszembe se jusson, hogy megakadhat a torkomon az étel. agymosásra lenne szükségem.
Tudom, hogy csak én tudok ezen változtatni, de sehogy sem merem megpróbálni. Pedig, ha egyszer sikerülne, akkor az önbizalmat adna.
Ha-hó! Én itt vagyok!
Esetleg írd le még 1x a hsz. utolsó mondatát a "NEM" szóval
Nekem már 13 éve van ez a problémám. Most már kicsit türelmetlen vagyok, mert igazán megoldódhatna! Nagyon szeretném. Vannak olyan emberek akik ragaszkodnak a betegségükhőz, remélem én tartozom közéjük.
Csőrike!
Hogy vagy? Változás?
Bmolna : tulajdonképpen nagy fordulatot nem vett az életem, inkább letisztult a fejemben sok-sok minden. Fokozatosan, kis lépésekben jutottam előre, mígnem egyszer azt vettem észre, hogy nincs bennem félelem. Jó, azt hozzá kell tennem, hogy egy időben rengeteg MagneB6-ot szedtem, amiről olvastam is, hogy jót tesz az 'idegeknek'
illetve azóta kiderült, hogy terhelésre magas az inzulinom, amire gyógyszert szedek (így közvetlenül étkezés után sem jönnek a rosszullétek). Valószínűleg ez a hármas tette meg a hatást !
Az tök érdekes, hogy a nagy, kemény gyógyszerek lenyelése nálad nem vált ki félelmet ! Ehhez gratulálok !!!
Annabell, amiről te írsz azzal is egyetértek. Anyukám szerint én akkor kezdtem el parázni , amikor a nagyanyám napi szinten" jajj megfulladok, a hajszál a torkomon" című jelenetet adta elő, párosítva a "jajj nem bírom lenyelni a gyógyszert, csak tejjel" Lehet benne valami egyébként de persze hosszú listát tudnék írni, mitől is lettem szorongó és mi mindent nem tudtam lenyelni, megemészteni
Nekem volt ilyen. Most már csak néha-néha jön elő. Viszont van helyette más... szorongás, depresszió. Higgyétek el, ennek semmi köze az értelemhez, intelligenciához, diplomához. Ez SZÍNTISZTA szorongás, ami így jön elő. Lehet, hogy gyerekkorotokban hallottatok ilyen történetet (nekem a dédanyám így halt meg) és "megjegyeztétek". Ismerjük el, hogy tényleg lehet így meghalni, de a valószínűsége csekély.
Végső soron én úgy magyarázom ezt az egészet, hogy nagyon félek a haláltól és ez a halálfélelem hol így jön elő, hol úgy.
Remélem, a hsz. nem volt túl negatív.
Egyébként a homeopátiában nagyon hiszek és remélem, jobban leszek. Vannak olyan típusok, akik nagyon félnek a megfulladástól, tehát ez az egész egy "természetes" dolog.
Van egy 3,5 éves kisfiam aki könnyen átszokott a szilárd ételek fogyasztására. Néha elgondolkodom , hogy gyerekek, felnőttek, idősek, mindenki könnyedén eszik és nem jutnak eszükbe ilyen buta dolgok , mint a megfulladás. Pedig velük is biztosan már megesett, hogy rosszul nyeltek, vagy félre nyeltek, vagy nagyobb falat véletlenül lement. Hogy is van ez, nálunk miért is maradt meg ez a félelem ilyen erőssen. Pedig biztosan ők is picit megijedtek.
Engem érdekelne, szivesen csatlakoznék hozzátok.
Lehet, hogy együtt hamarabb lekütdenénk félelmeinket, hiszen tudjuk egymásról, hogy mi a "bajunk"!!!
Szerintem így közössen menjünk el egy nagy kajálásra! Kiváncsi lennék mi sülne ki belőle ) Nagyon jól eltudnánk beszélgetni. Kit érdekelne a dolog ?
direkt poénosra vettem a "csövük"-nél a formát, nekünk is így kellene felfognunk a fóbiánkat. A férjem és Édesanyám is azt mondja, hogy az Isten úgy teremtett minket, hogy minden menjen a maga útján, és ne figyeljek a nyelésre.
A darazsakat én se szeretem, engem is megcsíptek már, de nem veszek tudomást róluk, mert megérzik ha vki fél, csapkod, és akkor támadnak. Én a cserebogarakat szegényeket nem szeretem, no meg a poloskát. Úgy látszik a nyelési fóbia társúl a bogaras fóbiával . Lassan mehetünk a diliházba. Na jó, ez csak vicc volt!!!!
Ja, van viszont egy olyan fóbiám, amit az életben nem fogok tudni legyőzni. Ez pedig a méh/darázs fóbia. A méhecske csípésre allergiás vagyok, egyszer régen (15 évvel ezelőtt) megcsípett egy, igaz nem fulladtam be, de a kezem szó szerint befeketedett. Vérvizsgálat mutatta ki az allergiát. Azóta szó szerint rohamot kapok, ha a közelembe repül. Ez azért is ciki, mert van medence, kert, tehát nyáron elkerülhetetlen, hogy minimum lássam őket
Képzeld el, a szomszéd kisfiú 2 éves, és nem eszik csak pépeset, ha a hús össze is van vágva és a pürébe keverve nem eszi meg, kiválogatzja a hússzálakat. Pont kérdezte a Nagymama, hogy lehet vmilyen rossz élménye lehetett a gyereknek ezért nem eszik darabosat??? De viszont ha nagyon éhes a párizsit megeszi, nem kell apróra vágni, megeszi a szeleteket.
Nem volna szabad felnagyítani ezt az evés dolgot, de nekem sajnos Pavlovi reflexvés, akkor az félelem. Egy orvos ismerősöm viszont erre azt mondta, hogy a Pavlovi reflex tanult, és felejtsem el, hiszen a nyelés az tényleg reflexes.
Nagyon szeretnék ettől a gyomorgörcstől megszabadúlni, és felhőtlenűll leülni enni, jóizüen.