Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Belezúgtam?
Torolt_felhasznalo_324231
Létrehozva: 2006. december 18. 11:29
Nem értem magam.
Házasságban élek, gyermekem van, sosem foglalkoztam senkivel a férjemen kívül.
Pár hete egy céges rendezvényen az egyik kollégám felkért táncolni és innentől úgy nem vagyok ura önmagamnak.
Napjában többször kapom magamat azon, hogy rá gondolok, hogy "érzem" ahogy akkor rám nézett, ahogy hozzám ért.
Ő egyedülálló, a férjemet ismeri.
Fogalmam sincs, hogy ki akar-e kezdeni velem, azért viselkedett így... egyszerűen nem értem, mivel érte el, hogy állandóan rá gondolok...
Közvetlen munkakapcsolatban nemv vagyunk, nem is találkozunk minden nap.
Nem akarok balhét a házasságomban, de képtelen vagyok kezelni ezt az érzést. Úgy érzem magam, mint egy tinilány, akihez először volt kedves egy férfi...
Segítsetek! HOgy tudnám túltenni magam ezen?
Ötössel ellentétben az én válaszom viszont egyértelmű NEM... arra a kérdésre, hogy megéri-e...
Ez is bizonyítja, hogy minden eset más. Mai eszemmel biztosan nem mennék bele ilyesmibe.
Azt tanácsolom mindenkinek, aki hasonló cipőben jár, hogy mielőtt belemegy egy lopott kapcsolatban, mindent tegyen mérlegre. Jót is rosszat is, a lehetséges következményeket.
Én visszacsinálnám, ha tehetném.
Sziasztok, én is nagyon régen irtam ide, azóta tényleg történtek dolgok, jók is rosszak is. Nemtudom valaki emlékszik e a történetemre, csak pár szóban, tizenpár év után jöttem össze valakivel, a házasságom közben. Ma sem tudom megérte e, nagy volt a szerelem, nálam is úgy kezdődött, hogy lefogytam 10 kgt. Valahogy jobban éreztem magam, aztán ebből a kapcsolatból nem tudtam szabadulni. Kb 5 évig rendben is volt minden, otthon is meg a kis mellék utakon is. Aztán beleolvastam itt egy topicba, és rádöbbentett dolgokra, az egyik, hogy sokan járunk ugyanabban a cipőben, akár bevalljuk, akár nem. A másik, hogy meddig lehet titokban tartani valamit. Én még ma is titkolom, habár ott is ugyanúgy elmúlt a szerelem, mint otthon, viszont a férjemmel még mindig együtt vagyunk. A másik rádöbbenés a sok hazugság volt amit a "barátomtól" kaptam. Soha nem akartam a családom miatta elhagyni. Most meg nem tudok tőle megszabadulni. Már nem érdekelnek a hazugságai, valahogy még rózsaszin köd volt nem láttam semmit. Ma már sokkal másképp látok mindent. Én is azt mondom, valamilyen szinten megérte. Igaz mostmár szabadulnék, volt egy pár kisérletem, akkor mindennel fenyegetett, az öngyilkosságtól, addig, hogy mindent elmesél a férjemnek. Megpróbáltam leépiteni, de ugye nem hüje és szóllt, hogy ezzel sem kell próbálkoznom. Azért én azt már nem hagytam abba, egyszer csk belefárad, hogy nem fontos már nekem.
Ha látja, hogy nem foglalkozok már annyit vele, akkor teperne már, de mondtam már késő. Még én akartam jobban, mindig volt elfoglaltsága most meg nekem nincs időm rá. remélem egyszer megszabadulok tőle.
Nem tudom ez tanulság e más számára, szerintem nem, mert azokat a szerelmes érzéseket nem hagyhatja ki az ember az életéből, ezért nem bántam meg mindent.
Szerintem nem. Mert már elkezdődött benned valami. Én is így voltam, és jött a harmadik. Bár nekünk jó a szexuális életünk a férjjel. Igaz olyan rutinszerű, én közben másra is gondolok. Ilyenkor mondanák az okosok beszélj a férjjel, egy kapcsolaton dolgozni kell, stb. De egy nő ha már ide eljut nem okos. Nem? Jó lenne ha újra éledne a fórum, mert annyian vagyunk szerintem hasonló cipőben. Neked még nincs harmadik?
Ja persze én is átestem a nagy átalakuláson, 15 kg-ot fogytam rám se ismerni, stb.
Te mernél lépni? Én nem tudnám elhagyni férjet, tudom. Ha kiderülnek a dolgaim ő elhagy, nem bocsátana meg nekem. Nem is érdemli ezt tőlem.
Szeretem a férjem (a társam, a férjem, nem vagyok belé szerelmes viszont), nem hagynám el. De már nincs zsongás, 18 éves korom óta vagyok vele, sose csaltam meg! Pedig sokan próbálkoztak. Itt pedig egy jóval idősebb férfi... Itt van zsongás, bár tényleg valahogy a testi kapcsolatot kerüljük (én is - ő is csak szóban csábító, nem nőcsábász), amikor együtt voltunk is sokszor eszembe jutott a férjem. De nincs lelkiismeretfurdalásom. Nem tudom mi van...
A magány és ő is bejátszott a "hülyülésbe".... Ja és egy munkahely, napi kapcsolat. Rettegés mikor maradunk végre kettesben, mikor nyitják ránk az ajtót. Nem tudom elfelejteni se.
Azért "hülyültél be",mert jött a másik,vagy azért jöhetett a másik,mert az otthoni magánytől "behülyültél?"
Mért nem ülteted le a férjedet,és beszéled meg vele?
Ő szeret. És Te?
Nem, nem. Nagyon jó házasság. Ez hülyeség. Nagyon jó férj. Dolgozik, sokat, mindent megteszem értem, a gyerekekét (kicsik 8 és 5 éves). Szeret De nem vette észre hogy egyre magányosabb vagyok mellette. És nem azért mert nincs otthon velünk, hanem mert nem beszélgetünk. Mert behülyültem, mert önző vagyok, mert nem tudom mi a bajom. Mert a másik itt dolgozik a munkahelyemen, naponta látom, fél évig dumált nekem. Visszautasítottam, bár magamban már őrlődtem. Aztán karácsonykor csók. Azóta tart, bár testi kapcsolat csak egyszer volt köztünk. Ő is fél a lebukástól, vagy nem akar, nem tudom, azt is én szerveztem. Azóta is sokszor csók, alakul. Én nyakig benne vagyok, pedig lehet nem is kellek. Bár nem, nem ezt látom a szemében. Ja 15 évvel idősebb nálam, én 30 vagyok.
Szia Anna!
Azt kérdezed,megérte-e ? Én azonnal gondolkodás nélkül rávágom: IGEN!
De ez attól is függ, milyen az a kapcsolat,amiből kifelé kacsingat az ember lánya. Az én házasságom már semilyen szempontból nem volt házasság, már 3 éve nem is vagyunk együtt.Nem volt lelki furim egyáltalán.
Ez az én oldalam, a tiédet te ismered.
Ha gondolod,írj bátran!! :)
ötös
Én szoktalak olvasni Titeket. A régi hozzászólásaitokat. Sokat mintha én írtam volna. Most. Jó lenne ha élne még a fórum, jó lenne tanácsot kapni. Jó lenne tudni, megérte, megéri e a pár lopott boldogító perc a veszélyt, a lelkiismertfurdalást? Egy szerelmes házas.
Szia!
Úgy látszik, tényleg eltűnt mindenki... :(
Nagyon ritkán nézek be én is, de tegnap láttam, hogy írtál. Már azt hittem, hogy másik topicba költöztetek...
Ezek szerint mégsem.
Pedig érdekes volna ennyi idő távlatából egy kis tapasztalatcsere - élménybeszámoló.
Hónapok óta kihalt a fórum
.Én azért kiváncsi lennék,kivel mi történt?
Megvagytok még régi fórumozók???
Én is ezt kérdeztem :)
Én megvagyok, vagyis mi.
Hová tűntetek Lányok?!
Már senkit sem érint ez a téma? Mindenkinek megoldódott vagy így, vagy úgy az élete?
Tényleg sehol senki ebben a topikban?
Kár!!!:(
Hát, ez már csak így szokott lenni - senki sem lát a jövőbe, hogy megmondja mi lesz veled egy év múlva.
Egyébként én sem értem a problémádat, pontosabban nem látom a problémát: vagy te és a férjed, akik között már nincs lángolás, sőt, igazából sosem volt. A párod sem az a pasi, akire igazából vágynál (tényleg, azt tudod, milyen pasira is vágysz igazából? - nem viccből kérdezem, az esetek többségében nem tudják megmondani). Szóval, rádöbbentél, hogy már nem akarod a férjed. Erre szembejön egy fiúcska, aki óriási érzést lobbant benned - bár sok minden nem történt, ahogy olvasom. Vagy mégis?
Namármost, mi a kérdés? Mert azt nem tettél fel. Miért érzed magad szarul? Mi fáj? És miért van lelkiismeret furdalásod?
Nem ártana, ha elkezdenéd tisztázni magadban az érzéseidet. Szégyelled magad???? Miért???? Fáj????? Mi????? Lelkiismeretfurdalásod van???? Miért???
Mindhárom érzés, amit leírtál csak lefele húz. És nem old meg semmit. Márpedig, ha ebből ki szeretnél kerülni, akkor tenned kell valamit. Magaddal.
Én úgy gondolom, hogy a fiatal srác neked pótlékként szerepel az életedben. (Valószínű, hogy Te is neki - azzal, hogy megjegyezte, hogy jó lennél neki, HA...erre utal. ). Te meg megkapod tőle azt, amire szükséged van: egy kis figyelmet. De ha a férjdetől elválnál és ezzel a fiatal sráccal kellene élned, nem biztos, hogy működne a kapcsolatotok.
Tenyleg nem erded, nincs is hogyan, nem is varom el
te tudod a te életed, nem tartozik senkire.
De ha ide kipakolod, a fórumra, akkor ne csodálkozz hogy akik nem értik kérdeznek.
A szégyenérzetedhez meg csak annyit, hogy azt is te csináltad magadnak,nem más hozta össze azt a te számodra.
Talán van is mit!
És aztán?
Mindom a te életed.
Tenyleg nem erded, nincs is hogyan, nem is varom el. Talan vannak meg it olyanok akik mas szemmel nezik (olvassak).
Tudod szerencses vagy ha boldog parkapcsolatban elsz, es a parog olyan veled mint szeretned :)
Értem.Köszönöm, hogy elmodtad.
Nagyon kledves tőled, hogy a "szárnyaid" alá veszed a fiút, amíg a férjed dolgozik.
Mert így legalább tiszta örömmel tudod délután meg a saját párod fogadni.
Klassz csaj vagy.
Arra nagyon vigyázz ( bocs, hogy kéretlenül mondom), hogy a külsőd valóban ne sokat vátozzon, mert az nagyon ciki ha egyik napról a másikra 20 évet öregszik valaki.
Meg esetleg a férjedtől ha kapnál valami tartós ( lila, zöld) festéket a szemed környékére, akkor jó ha van egy pár smikcucc otthon.
Nem o kerult ide, hanem mi kerultunk hozza.
Amikor munkat valtottam, felajanlottak, hogy kaphatok munkahelyi lakast azzal a feltetellel, hogy be kell koltozni egy olyan hazba ahol meg masok is laknak (nekunk van kulon egy halo, furdo, nappali, kamra). Mivel eddig berben laktunk, jo otletnek tunt, mert nem kell fizetni a lakasert. A srac meg mar bent lakott...
Eleinte csak a szep szemei tuntek fel, majd ahogy telt, mult az ido egyre tobb minden.
Ma reggel is en beresztettem. Amikor mindenki elmegy mar munkaba, besurranok a szobajaba, leulok az agya szelere es addig simogatom az arcat amig fel nem ebred.
Ami vicces, hogy sokszor az ismerosei azt hittek, hogy a baratnoje vagyok, mert nem tunok annyinak amennyi vagyok :))
Mindent értek, csak azt nem hogy hogy kerül oda hozzátok a srác.
Hogy?
Mert hogy együtt tv-tek, meg néha megszorongat meg főzöcskéztek