Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Közben eszembe jutott még egy történet.
Találtam a fagyasztóban egy egész csirkét. Nem rémlett, hogy lenne otthon csirke, de ha már van, akkor lesz belőle finom töltött csirke. De mert nemsokára mennem kellett dolgozni, ezért engedtem rá forró vizet, hogy hamarabb kiolvadjon. Éreztem, kicsit csúszós a bőre, de gondoltam, a forró víztől az. Szépen elkészítettem, tettem bele gombás-májas tölteléket, nagyon szép barnára sült csirkét sütöttem.
Emberem hazaért a munkából, látja ám, milyen finom vacsorát készítettem. De mielőtt megkóstolta volna, neki is eszébe jutott, hogy honnan is vettem a csirkét, mert a fagyasztóban nem kellett, hogy legyen.
Kiderült: én ügyesen megtöltöttem a kutyának vett csirkét (ezért volt csúszós a bőre,és azért nem emlékeztem rá, mert az emberem vette az ebnek az állateledelesnél!)
Mindenesetre a kutyának nagyon ízlett!!!
Jajj,ez a fránya rántás...nekem 12 évesen sikerült egy régi,békebeli szakác skönyvből főzeléket főzni...minden jól is ment egészen addig az instrukcióig,hogy rántsuk be...és akkor elkezdtem keresgélni a kis buksimban...rántani,aha,igen,anyu is szokta vasárnap a husit...így aztán került a főzelékbe liszt,tojás,meg zsemlemorzsa
Másik a húsleves...gondoltam nagy okosan,csak a hülyék és a lúzerek főzik lassú tűzön,úgy lassabban lesz kész,node majd én full lángon,20 perc alatt meglesz a husileves
.
És életem legjobb élménye is ide tartozik: férjem isteníti az anyukája húslevesét,nekem meg a fenti okból nem volt erősségem soha...na,azért nekiálltam,és születtek elég jó darabok,de tényleg.De mindig láttam a férjemen,hogy ez nem AZ.Minden héten főztem a levest...marhából,csirkéből,vegyesen,sok zöldséggel,kevéssel,karfiollal,káposztával,s anélkül,de sosem lett az igazi az a fránya leves...ehető volt,de nem olyan,mint anyósomé.
Főztem minden héten hónapokig,sírógörccsel küzdve...aztán született egy igazán vízszínű,szégyenteljes verzió,se íze,se bűze...enni valamit csak kell,mentőötletként belezuttyantottam 8 darab kékcsibés marhahúsleves kockát a levesesfazékba
.Aztán elmentem kibőgni magam "nem vagyok éhes,inkább sétálok" jeligére...nem akartam látni a férjemen a görcsös igyekezetet,hogy elhitesse velem,finom amit főztem.Jövök haza,és férjem sugárzó arccal mesélte,hogy igen,ezaz!!!
Jó tudni,hogy az én mintaháziasszony szupertökéletes bezzeganyósom kékcsibés kockával főzi a vasárnapi húslevest
.Azóta jóval könnyebben tűröm az egrecíroztatást 
Csodalkoztam,mit is nevettek ti ezen a topicon...
Lanyok,nekem sikerult a lehetetlen:igaz,22 evvel ezelott,amikor meg textil-pelust hasznaltunk,es szepen ki is foztuk,a tisztasag kedveert...Nekem sikerult pelusfozes kozben elaludni...A lakas szepen ujra lett dekoralva(fusttel)ugyanis a pelus szepen kisult,az edennyel egyutt.Ha par perc mulva ebredtem volna,gyermekestol az orok vadaszmezokon setalnank...
Amugy ha valakit erdekel,az elso paradicsomlevesemben(12 evesen foztem)megallt a kanal!
Az elso kottes palacsintaba akkora tesztat tettem,amekkorara a palcsintat akartam!Kepzelhetitek,amikor elkezdett kinoni a serpenyobol,hogy csodalkoztam!
Jo szorakozast!Udv.Puszkata.
Szia,
köszi.
Akkor csak Neked a nokedlitörténetem. (A borsos tokánnyal leszámolatm egy életre..
)
Évekkel ezelőtt volt, hogy nokedlit csináltam, még otthon laktam, és anyum nem volt otthon. Tészta összekever, kezdődik a főzés.
Egyszercsak az tűnt fel, hogy ezt valami iszonyú gyorsan kell csinálni!!! Mire beleraktam a szaggatóba, az alján folyt le az egész. Gyorsabban folyt, mint ahogy szaggatni tudtam. Gyorsítottam, olyan lettem, mint a villám. Mire leszaggattam, addigra feljöttek, és áztak el... Irtó gyorsan kiszedni... Mindezt olyan kapkodással képzeljétek el, hogy amikor végeztem, és körülnéztem, minden tele volt nokedlitészta-pöttyökkel, a fal, a (lelógós) mennyezeti lámpa, a ruhám, persze a tűzhelyről ne beszéljek... Úgy nézett ki a konyha, mint a csatatér...
Rólam szakadt a víz, mint aki maratont futott (két-három adag szaggatnivaló volt) - a fröcsögő forró víztől kisebb égési sérülések, stb... Én majdnem sírógörcsben "mitől ilyen iszonyú nehéz ez, anyum olyan könnyen csinálja!!".
Anyukám hazajött: "híg volt a tészta..." :-)
Még egyszer megpróbáltam egy hónapon belül kb, hasonló eredménnyel. Akkor megfogadtam: soha többet! Nokedlit akkor eszek, ha majd lesz belőle mirelit.
Örömmel jelentem: mirelit már van nokedliből. 600 Ft kb fél kiló, most pedig sajnálom rá a pénzt...
Sziasztok!
Próbálta már valaki a tejberizst őrölt szegfűszeggel? Az őrölt fahéj mellett tartottam, barna ez is, az is. Csak nem akart fahéjízű lenni, ezért még tettem rá. És még egyszer. Csak akkor néztem meg, mivel szórogattam oly nagyon. A kukában végezte!
Jó a hab a földön.
Az én férjem a fejem fölött próbálta ki a tejszínhabot. Mivel nem akart magától kiesni még kicsit meg is rázta.
Nem igazán mert előttem nevetni és olyan gyorsan még nem hozott a boltból semmit mint akkor az újabb adag tejszínt.
Elmesélek még egy történetet.
Egyszer tepertős pogácsát akartam sütni és szerintem a recepttel lehetett a baj, vagy a sütéssel, mert rengeteg zsír kisült belőle. A férjem, azt mondta, nem baj, megesszük kenyérrel.
Nagyon jók a történetek, csak annyira nevetek, hogy a férjem megkérdezte, mi bajom. Fel akartam olvasni egyet neki is, de annyira könnyeztem, hogy nem tudtam olvasni. Ha valami bánatom van, esküszöm, ide kattintok.
Jó mulatást nektek is, Süti
Én is elmondok egy történetet.
Már nagylány voltam, mikor nyári szünetben, úgy döntöttem, sütök valamit, míg a szüleim dolgoznak. Találtam egy jó receptet, amihez minden volt otthon. Valami keksz lehetett, mert a végére az volt írva, hogy tegyük pár napra dobozba, míg megpuhul. Így is tettem, és betettem a spejzba. El is feledkeztem róla, teljesen. Egyszer, mikor apukám ki akarta festeni a kamrát, kipakolta a polcokat, így találta meg a dobozt és kérdezte, mi ez benne. Akkor jöttem rá, hogy ez az én régen sütött süteményem. Természetesen ehetetlenül száraz volt. Később, ha sötöttem, és nem sikerült, mindig mondták,- betegyük dobozba?
A párom egyszer megkértem, géppel verje fel a tojások fehérjét. Kérdi meddig kell verni? Mondom, addig, hogy ha felfordítod a tálat benne marad a hab. Közbe csináltam a dolgom, a párom verte géppen a habot, egyszer csak hátranézek, mert csend lett, és látom kéz kezével meri vissza a tálba a habot a konyha gránitlapjáról.
Anya kérte, hogy a húsleveshez főzzek be tésztát, én meg pörkölttésztát tettem bele...
Leves, második meg lett csinálva egybe
A párommal sokszor szoktunk együtt főzni, segédkezik, megcsinálja amire megkérem.
Egyszer arra mentem haza hogy tejberizst csinál... hát nagyon furcsa állaga volt. Megkérdeztem, hogyan készíti. Erre... olajon kicsit előtte megpiritootta a rizsszemeket, mert ő úgy emlékezett hogy a multkor is úgy csináltuk
Azt hittem már kihalt ez a topik
Ma kétszer csináltab borsófőzeléket, először ugyanis elsóztam.... Egyforma tartóban van a só,liszt, cukor..... A wc-ben landolt. De átugrottam a boltba és 10 perc múlva kész lett...
Szuper!
A röhögéstől folyt a könnyem és 10 perc alatt tudtam csak felolvasni a páromnak.
Kérek boros tokányt!!!
Most találtam rá erre a topicra!
Ez a zserbós sztori nnnnaaaaagggggyyyyooon tuti!!!
én borsófőzeléket ígértem és sikerült valamit elszúrnom a habarásnál, híg maradt és tele lett csomókkal...
ez persze este kilenckor történt, a barátomat leszalasztottam az éjjelnappaliba, hogy hozzon tejfölt új habaráshoz, sokat, én megaddig mentettem a menthetőt és kitaláltam, hogy hogy szabadítsam meg a csomóktól a borsókat.
szépen betettem a víz alá és átmostam alaposan...közben a tejföl is megérkezett, a biztonság kedvéért csomó lisztet is tettem bele.
a végeredmény egy ízetlen betonkocka lett, másnap alig bírtam kivakarni az edényből...
Sziasztok!
Már én is könnyesre röhögtem magam.
Amikor gyerek voltam (14-15-16 éves) még nem volt otthon telefonunk,ezért anyukám mindig kiírta egy cetlire hogy mit kell csináljak aznap (nyáriszünetben)
Egyik nap húsleves volt a feladat.Oda is tettem,szépen el is kezdett habozni,gyorsan leöntöttem róla a vizet,és kezdtem előlről.Megint elkezdett habozni,víz le.Ezt eljátszottam vagy 5-ször 6-szor,a végére tiszta lett.Anyu meg csak csodálkozott hogy ilyen tiszta levest még ő sem tud főzni.Aztán akkor csodálkozott legközelebb mikor megkóstolta.
Egyszer pedig rizst kellett csináljak.Addig mindig láttma,hogy anyu megpiritja,de tovább nem.Hát pirítgattam én is szorgalmasan,már szinte fekete volt,de puhulni az istennek sem akart!
a hétvégén történt velem, hogy gofroreceptet kerestem a neten, és találtam is egyet, ahol sokan meg is írták commentben a tapasztalataikat, és valaki írta, hogy, hát, neki nem sikerült jól, mert a vajat a mikróban felejtette és kimaradt a tésztából ezért leragadt a tészta és rossz lett az egész.
Leírtam a receptet és mentem a konyhába, hogy elkészítsem a gofrit, teszem be a mikróba a vajat, hogy megolvasszam, erre mit találok ott? A pár órával korábban begyúrt puffancsokhoz szükséges vajat, amit én is ott felejtettem