Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szüzesség elvesztése...
Torolt_felhasznalo_856258
Létrehozva: 2007. június 15. 10:35
Sziasztok!
Belépett az életembe pár hónapja valaki, akiről rögtön tudtam, hogy igen, ő lesz a gyerekeim apja, ő a nagy Ő és Ő az az ember, akit méltónak tartok rá, hogy elvegye a szüzességem!
Nagyon kedves, aranyos, nem sürgetett, azt mondta majd, amikor én is szeretném, akkor fogunk szeretkezni.
DE...
Féltem, ill. a mai napig félek a szüzesség elvesztésétől.
A helyzet a következő: két hete pénteken elérkezettnek láttam az időt, hogy odaadjam neki magam, de sajnos nem sikerült a behatolás, mert nekem nagyon fájt és azt mondta nem szeretne fájdalmat okozni, ezért abbahagytuk. De véreztem kicsit, nem volt vészes, de még másnap is fájt kicsit...
Aztán az elmúlt éjszakát együtt töltöttük és ismét próbálkoztunk, de sikertelenül. Megint nem tudott belémhatolni, mert nekem fájt... Aztán egész éjszaka ő is és én is alig tudtunk aludni, azon gondolkodtunk MIÉRT VAN EZ? MIÉRT NEM SIKERÜL? Reggel megint próbálkoztunk, de ismét eredménytelenül, sőt már annyira feszült voltam, hogy nem jön össze a dolog, hogy el is sírtam magam kínomban.
Szegénykém, próbált vigasztalni, de ez olyan rossz érzés nekem, mert szeretném, ha megtörténne, mert egyébként az intim dolgok egyéb része szuperül működik...
SEGÍTSETEK!!! Mi lehet a megoldás??
Belépett az életembe pár hónapja valaki, akiről rögtön tudtam, hogy igen, ő lesz a gyerekeim apja, ő a nagy Ő és Ő az az ember, akit méltónak tartok rá, hogy elvegye a szüzességem!
Nagyon kedves, aranyos, nem sürgetett, azt mondta majd, amikor én is szeretném, akkor fogunk szeretkezni.
DE...
Féltem, ill. a mai napig félek a szüzesség elvesztésétől.
A helyzet a következő: két hete pénteken elérkezettnek láttam az időt, hogy odaadjam neki magam, de sajnos nem sikerült a behatolás, mert nekem nagyon fájt és azt mondta nem szeretne fájdalmat okozni, ezért abbahagytuk. De véreztem kicsit, nem volt vészes, de még másnap is fájt kicsit...Aztán az elmúlt éjszakát együtt töltöttük és ismét próbálkoztunk, de sikertelenül.
Megint nem tudott belémhatolni, mert nekem fájt... Aztán egész éjszaka ő is és én is alig tudtunk aludni, azon gondolkodtunk MIÉRT VAN EZ? MIÉRT NEM SIKERÜL? Reggel megint próbálkoztunk, de ismét eredménytelenül, sőt már annyira feszült voltam, hogy nem jön össze a dolog, hogy el is sírtam magam kínomban. Szegénykém, próbált vigasztalni, de ez olyan rossz érzés nekem, mert szeretném, ha megtörténne, mert egyébként az intim dolgok egyéb része szuperül működik...SEGÍTSETEK!!! Mi lehet a megoldás??
Csupán egészségesen él ő is és én is, ezért nem iszunk alkoholt, nem dohányzunk stb....
Dehogy gáz, nekem sosem fájt, én az elsőnél nem éreztem szinte semmit....nemhogy fájdalmat....azt hittem,h. meg sem történt......
Nem kell tőle félni, stresszelni rajta.....csak hagyni,h. jöjjön magától a dolog, és akkor rögtön lazábban megy a dolog, mintha előre rákészül az ember,h. na, majd most lesz az ideje, ma megtesszük.....nem kell előre rástresszelni szerintem, de hát ez mindenkinél máshogy megy.
Sok szerencsét a topicindítónak!
már a szülést is csak érzéstelenítésbe csinálják!
Szültél már?
Ne keseredj el, akár egy kicsit hanyagoljátok is a dolgot, elégedjetek meg az egyebekkel, aztán majd alakul!
Hidd el menni fog!
Egyébként lehet feliratni lidocain kenőcsöt és akkor otthon is el lehet végezni, csak nem egy kivénhedt nőgyógyásszal.
Először is, ne hagyd magad ijesztgetni, valószínűleg nincs az égvilágon semmi bajod. Az ilyen kezdeti nehézségek sokkal gyakoribbak, mint hinnénk.
Tudom, hogy nehéz, de adj magatoknak időt. Bújjatok össze, menjen a simi, az előjáték, a gyengédség, de ne azzal a céllal, hogy márpedig mostmáraztán... Nincs azzal semmi baj, ha nem végződik behatolással az együttlét, kényeztessétek egymást egyéb módokon
Igen, fájni fog, de nem fogsz belehalni, és sokszororsan megéri túlesni rajta
.
Próbáld tudatosan ellazítani magad, ha együtt vagytok /igen, ott lent is/. A fiúval meg valahogy beszéld meg, hogy ne álljon le akkor sem, ha te azt mondod fáj, mert így csak a kudarcok fognak halmozódni, és egyre nehezebb lesz az ügy.
Menni fog az, ne aggódjatok!
????
játszanak inkább... egymással, előjáték, hosszan... És ne féljen tőle - szerintem ez is megnehezíti, és ez is növeli a fájdalmat. Nekem pld. egyáltalán nem fájt, pedig semmi extra előkészület se volt, egy mosógép tetején történt
