Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az együttalvásról őszintén
Torolt_felhasznalo_650781
Létrehozva: 2007. szeptember 7. 10:19
Sziasztok! Sok dolgot elolvastam már erről a témáról, de sok dolgot mégsem értek.
Vannak szülők, akik ragaszkodnak a külön ágyhoz, külön szobához, míg mások szívesen alszanak együtt a csemetékkel. Mi az első csoporthoz tartoznánk, de a nyár eleje óta nem működik. A lányom 1-én volt 20 hónapos, júniusban volt egy kis megfázása, amikor is beszokott közénk a hálóba. Modnanom sem kell, azóta sem sikerült kiköltöztetni a kisasszonyt, pedig előtte nagyon szerette a saját kis kuckóját.
Előre mondom, hogy nem szeretnék veszekedést, láttam, hogy elég sok helyen kemény vitát gerjeszt a téma, csak néhány választ kérnék azoktól, akiknél ez működik.
Hogyan oldjátok meg, hogy az együttalvás ne menjen a párkapcsolat rovására? Őszintén nagyon érdekel, mert nálunk már sajnos kezd rámenni a kapcsolatunk a férjemmel.
Nem kimondottan a szex, de az is! Minden fórumban csak annyit írnak, hogy megoldják, fantázia kérdése, de hogyan? Esküszöm, nem provokálni akarok, de nálunk már minden kísérlet kudarcba fulladt, már alig kommunikálunk emiatt a férjemmel és azóta szigorúan elvetette a kistestvér kérdését, hallani sem akar róla, pedig előtte már megbeszéltük, hogy lesz.
Ő este 7 körül ér haza, fél óra játék, 8-kor fürdés, utána pedig egyikünknek a kislányunk mellett kell feküdni, másképp nem alszik el. Felváltva, lopakodva megyünk tusolni. Ha mindketten eltűnünk mellőle, valahogy megérzi, felébred és azonnal keservesen sírni kezd. Még beszélgetni sem tudunk, egyebekről nem is beszélve. Volt néhány próbálkozásunk a szex terén a másik szobában, de a kisasszony mindig bejött közben és kudarcba fulladt az egész, így már bele sem kezdünk és ez megy 3 hónapja. A kiságyában nem marad meg, könnyedén kimászik belőle. Reggel fél 7-kor a férjem indul dolgozni, majd este 7-kor haza és ez így megy a végtelenségig. Hétvégén nem alszik nappal a lányunk, talán mert itthon van az apja is és inkább játszana alvás helyett. Hétköznap alszik minden nap 2 órát, de ilyenkor is el kell altatni és sokszor felébred, ha rájön, hogy én közben kijöttem. A nagyszülők kivétel nélkül messze laknak, másik megyében, így rájuk sem számíthatunk.
Sok helyen olvastam, ahogy egymásra licitálgatnak az anyukák, hogy az ő gyerekük x éves, de még nem töltött nélküle egy órát sem, tudom, amit ilyenkor mondani szoktak, hogy biztonságra van szüksége, azt is tudom, hogy ilyenkor már félhetnek is, azt is, hogy a gyerek a legfontosabb, de számomra a férjem is az lenne és azt is, hogy 18 évesen már nem fog velünk aludni, de ez most engem nem vigasztal. Cseszhetem, hogy mi lesz akkor, ha addig rámegy a házasságunk.
Tényleg nem szeretnék veszekedést, megértek én mindenkit, csak árulják el, hogy szervezik a dolgokat, ne csak burkoltan fogalmazzon mindenki, hogy megoldják és kész.
Minden ötletenek, tapasztalatnak nagyon örülnék!
Vannak szülők, akik ragaszkodnak a külön ágyhoz, külön szobához, míg mások szívesen alszanak együtt a csemetékkel. Mi az első csoporthoz tartoznánk, de a nyár eleje óta nem működik. A lányom 1-én volt 20 hónapos, júniusban volt egy kis megfázása, amikor is beszokott közénk a hálóba. Modnanom sem kell, azóta sem sikerült kiköltöztetni a kisasszonyt, pedig előtte nagyon szerette a saját kis kuckóját.
Előre mondom, hogy nem szeretnék veszekedést, láttam, hogy elég sok helyen kemény vitát gerjeszt a téma, csak néhány választ kérnék azoktól, akiknél ez működik.
Hogyan oldjátok meg, hogy az együttalvás ne menjen a párkapcsolat rovására? Őszintén nagyon érdekel, mert nálunk már sajnos kezd rámenni a kapcsolatunk a férjemmel.
Nem kimondottan a szex, de az is! Minden fórumban csak annyit írnak, hogy megoldják, fantázia kérdése, de hogyan? Esküszöm, nem provokálni akarok, de nálunk már minden kísérlet kudarcba fulladt, már alig kommunikálunk emiatt a férjemmel és azóta szigorúan elvetette a kistestvér kérdését, hallani sem akar róla, pedig előtte már megbeszéltük, hogy lesz. Ő este 7 körül ér haza, fél óra játék, 8-kor fürdés, utána pedig egyikünknek a kislányunk mellett kell feküdni, másképp nem alszik el. Felváltva, lopakodva megyünk tusolni. Ha mindketten eltűnünk mellőle, valahogy megérzi, felébred és azonnal keservesen sírni kezd. Még beszélgetni sem tudunk, egyebekről nem is beszélve. Volt néhány próbálkozásunk a szex terén a másik szobában, de a kisasszony mindig bejött közben és kudarcba fulladt az egész, így már bele sem kezdünk és ez megy 3 hónapja.
A kiságyában nem marad meg, könnyedén kimászik belőle. Reggel fél 7-kor a férjem indul dolgozni, majd este 7-kor haza és ez így megy a végtelenségig. Hétvégén nem alszik nappal a lányunk, talán mert itthon van az apja is és inkább játszana alvás helyett. Hétköznap alszik minden nap 2 órát, de ilyenkor is el kell altatni és sokszor felébred, ha rájön, hogy én közben kijöttem. A nagyszülők kivétel nélkül messze laknak, másik megyében, így rájuk sem számíthatunk.Sok helyen olvastam, ahogy egymásra licitálgatnak az anyukák, hogy az ő gyerekük x éves, de még nem töltött nélküle egy órát sem, tudom, amit ilyenkor mondani szoktak, hogy biztonságra van szüksége, azt is tudom, hogy ilyenkor már félhetnek is, azt is, hogy a gyerek a legfontosabb, de számomra a férjem is az lenne és azt is, hogy 18 évesen már nem fog velünk aludni, de ez most engem nem vigasztal.
Cseszhetem, hogy mi lesz akkor, ha addig rámegy a házasságunk. Tényleg nem szeretnék veszekedést, megértek én mindenkit, csak árulják el, hogy szervezik a dolgokat, ne csak burkoltan fogalmazzon mindenki, hogy megoldják és kész.
Minden ötletenek, tapasztalatnak nagyon örülnék!
Szerencsére a mi lányunk soha nem volt kötünk alvós. Akkor alszik velem, ha apa dolgozik, de akkor tuti.
Ötlet: szerintem vegyetek neki ágyat. A mi lányunk, 1 évesen kapot egyet, mert a kiságyban nem maradt meg, az utazóágy pedig nekem volt kellemetlen. Este lefekvéskor mellé lehet bújni, aztán ha elaladt, akkor kisétálni tőle. Ha felébred és hozzátok megy, akkor szépen visszavinni. Lehet, hogy rámegy egy hét is, és lesz sírás,, meg kialvatlanság, de a saját érdeketekben mindenképpen fontos. Amikor A csajszim nem akar egyedül aludni (vagyis én feküdjek vele az ágyába), akkor melléteszek egy óriási rongybabát. Úgy hívjuk, anyapótló. Elfogadta, és tök viccesnek találja, amikor vigyorgok, a fejem a babáé mellé teszem, és mondom, hogy nézd meg, mennyire hasonlít.
áááááá a túrórudi nem jó megoldás, mert mi van ha nincs?
akkor majd megint ott alszik, vagy kitalál mást, hogy ezt kér vagy azt kér, és ha nincs nem alszik a szobájában...
furmányosak ám a gyerkőcök nagyon
szerintem is a legjobb megoldás, hogy bementek a szobájába és megmondod neki, ez az ő helye, az meg a tietek.
mindenkinek megvan a saját helye, ahogy minden másnak is a lakásban
hiszti lesz, de majd abbahagyja, ennyi.... (tapasztalat)
próba szerencse
sok sikert
én pont úgy csinálom ahogy én akarom, de zsarolni még soha nem zsaroltam, elleneben mindig kicsit szigorúbb és következetes volnam és most van egy totál kedves, aranyos, szófogadó, játékos, hisztis, kiegyensúlyozott két és fél éves gyerekem. sokmindent nem nézünk ki a gyerekből, hogy mire képes másfél évesen, de képzeld a racionális elveken alapuló nevelés csodákra képes
és akkor kevés hideg vizes arcmosásra van szükség, illetve egyre kevesebbre
Mit csinálnátok ha éjjel 2 óra körül jönne mindig be hozzátok?
Az én lányom 8 éves mindig a saját ágyában alszik el de éjjel szinte mindig bejön. Nem lehet visszavinni. Már mindent kipróbáltam az évek alatt.
Uff mit fogsz ezért Te kapni...!
...de nem tőlem!
Igazad van!!! 
Már én is sokszor írtam, volt egy topik "anyával alszunk" ha jól emlékszem, ott is megkaptam a magamét, miszerint milyen kegyetlen vatyok..! De ebben a témában nem engedek: ÉN "ALSZOM" APÁVAL ÉS KÉSZ!!!! Érdekes, este nem is volt gond, ha éjjel fel is ébredt egy kis szopi, hátsimi az ágyban és vissza is aludt. Délután volt gond, előfordult, hogy 20 percet fél órát is üvöltött, néha bementem lefektettem, megmondtam neki, hogy nem jön ki, fekszik alszik, és eljött az az idő mikor már meglátott és azonnal hasra vágta magát!
Nem bírtam röhögés nélkül, tündér volt!!! 
Most már sírás sincs, dödölög "beszélget", tudja, hogy alvás lesz, nincs kec-mec!!! 
Aki azt mondja, hogy belegázoltam a gyermekem lelkivilágába ezzel, az nem mond igazat, nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog baba!!!!!!
Aki nem hiszi járjon utána!!! 
Jah és mióta nem alszunk vele egy szobában azóta éjszaka sem kel fel!!!!!!
Ha ennyire ragaszkodik hozzátok, akkor az együtt alvás nem megoldás.
Gondolkozzatok el, mi lehet az oka? Nem a gyerekben kell keresni, hanem magatokban. Saját rejtett félelmeitekre gondolok, amivel tudat alatt "akarjátok", hogy veletek aludjon, s ne hagyjon egymásra nektek időt. Valami ilyesmi lehet a háttérben. Persze, ez nem olyan könnyű, mint amilyen könnyen most a szám jár! S ha ez megvan, sokkal könyebb visszaszoktatni a saját ágyába.
Többen írtátok, hogy nevelés, következetesség kérdése, de szerintem ez a gyerek szorong.
Azért valami mélyebb dolog, ha elalvás után megérzi, hogy nincsenek mellette, felébred, utánuk megy. Aki csak rossz szokásból alszik szülőkkel (mint pölö az én fiam) elalvás után nyugodt, mélyen alszik, és nem törődik már a külvilággal.
Szia!
Nekünk két gyerekünk van, egy 9 és egy 26 hónapos. Soha egyik gyerek se aludt velünk a nagyágyon. Mindkettő a saját szobájában, saját kiságyában alszik, délután is, nagyon nem altatom őket, a kicsi tápszert kap, a nagy vizet a cumisüvegbe. Néha próbáltam odavenni őket az ágyunkra, ha nem hajnalban nem sikerült visszaaludniuk, de egyik sem aludt el, csak nézelődött, forgolódott és bevallom nekem is nagyon kényelmetlen volt, elzsibbadtam. Lehet ilyen tipusú gyerekek. Mondjuk mi nem bánjuk, mert legalább a saját ágyunkban egyedül (kettesben) lehetünk, ami valljuk be nem sok, de ha ez se lenne, szerintem már.....
Szóval én azt javaslom szoktassátok a saját szobájába, saját ágyába vissza. Inkább legyél ott Te vele, míg elalszik, lehet sírni fog, de megszokja. A gyerekek még nagyon formálhatók ilyenkor, és igenis azt is kell nézni, hogy a szülőknek mi, hogyan jó! Kitartás! Remélem sikerülni fog!
Ne lássatok már bele ennyi mindent, ez is csak egy édesség!
Ott a megoldás az volt, hogy nagyon következetesen egy adott időpontban fekvés, bármennyire üvölt, anyu-apu nem megy be, és ez így megy pár napon keresztül. És egyszer csak a gyerekek megszokták és leálltak a hisztiről.
Szóval, ami nekem lejött belőle, hogy nagyon következetesnek kellett lenni. Azt hiszem, nagyon-nagyon nehéz lehet a szülőknek ( a film szerint is az volt) de mindig ott volt a másik szülő, hogy lelki támaszt nyújtson, ha valamelyikük megtört volna és elindul a gyerekekhez.
Ja és soha nem próbáltam ajándékokkal , rábirni valamire. Ha mondtam valamit az olyan, mintha a jó isten szólt volna. Ennek ellenére nem lett idegbeteg, sőt, jobb vele a kapcsolatom, mint a másik gyerekkel.
Persze, ha éjszaka felébredt és átjött hozzánk, befeküdt közénk, akkor ő nyert.
Következetesség, sok-sok szeretet és nyugalom, hogy érezze, nem "becseszve" van az ágyába. A Suttogó sok szempontból jó ötleteket ad erre a problémára, nem mindegyikre.
Jogotok van az este együtt töltött pár órára a férjeddel. A gyerek uralkodik rajtatok....
zsarolni, hogy lássa, hogy ki az úr a háznál????????????????????
Minden jót!
Igy van, tuti lesz hiszti par napig, netan hetig, de meg mindig jobb ezt elviselni, mint valasra gondolni.
Hát, ez így nehéz eset.
Mi együttalszunk, bár én is külön szobában, külön ágyban kezdtem, de nagyon rossz alvó volt a csemetém, ezért került közénk. (Csak így bírtuk ép ésszel.) Amikor később külön akartuk szoktatni, sajna mindig közbejött valami. (pl. múlt nyároon a nagyszülőknél laktunk, amíg építkeztünk, ott nem is tudtunk másképp aludni. Amikor beköltöztünk, még nem volt kész az egész ház, szintén egy szobában aludtunk. Most meg kezdődött a félős korszak, szörnyekkel, rossz álmokkal....)
De nálunk az a helyzet, hogy ha elaltattuk, akkor elég mélyen alszik. Mi olyankor még tzdunk beszélgetni, TV-t nézni, szexelni a férjemmel. Van több másik szoba, van másik ágy, kanapé, ez nem gond.
De ha a kicsi alvás közben is őrködik, hogy ne menjetek el mellőle, ez nem járható. Ez már szerintem olyan szintű görcsös ragaszkodás, hogy érdemes lenne megkérdezni erről egy szakembert.
úgy tűnhet, hogy ma észosztásban vagyok, de nem...csak sok az ilyen téma...
következetesség, határozottság. ennyi.
naés ha sír akkor mivan? majd abbahagyja. két hét és visszaszokna az ágyába, ti meg nyugodtan csinálhatnátok amit akartok. az én 20 hónapos gyerekemnek megmondtam, hogy nem jöhet ki onnan, természetesen hisztibe fulladt, kapott egy kis hideg vizes arcmosást és kész. két hét volt...
drukkolok nektek, főleg ha a férjed ezt rosszul viseli. nem hiszem, hogy megoldhatatlan a helyzet, csak határozottnak kell lenned. eltökéltnek.
sok sikert