Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem merek boldog lenni
Létrehozva: 2008. január 3. 18:45
Életemben eddig kb. 2-3 évig voltam boldog. Gyerekkoromban mások folyamatosan megakadályozták, hogy felhőtlenül boldog legyek, és most már nem merek. Félek boldognak lenni. Félek örülni. Pedig volna minek. De ott a sok ha. Ha ez, ha amaz történne, ami felrúgja a boldogságot. Pedig lehet hogy nem is következne be, vagy csak sok-sok idő múlva. Én meg addig is míg élvezhetném, lemaradok a boldogságról.
Kérdezel, válaszolsz is magadnak. Lemaradsz...
Senki nem felhőtlenül boldog élethosszig. Csak próbálja az adott kis időt kiélvezni, hosszabbítani, és vagy sikerül, vagy nem. De ha nemet mondasz , mert vége lesz- mindig mindennek vége lesz- akkor nem nyersz, viszont csak egy tartós társad lesz, a savanyodás.
Szerintem a 36. hsz sok mindent elárul. Részletesen nem akarom, leírni,mert olyan speciális a probléma, hogy nem szeretném kiadni. Meg olyan hosszú is lenne, amit kétlek, hogy könnyed esti fórumozáskor elolvasna bárki is.
Most nem akarom itt közösen sajnáltatni magunkat Maresz-szel, de valóban kérdés, hogy egy gyerekkorban elszenvedett dolog mennyivel nagyobb hatással bír, mintha később történik ugyanaz? Hát mégha az nem egy esemény, hanem évekig tartó. Azt is tudom, hogy sokan kegyetlen sorsuk ellenére is boldogok. És én pont arra vagyok kíváncsi, hogy ők hogyan csinálták. A hogyanra. Hogyan emelkedtek túl akkor, gyerekként súlyos traumákon, vagy hogyan feledtették felnőttként magukkal tudatosan a tudattalant, ha értitek mit akarok mondani...
szia.
talán ez a módja, amit most csinálsz... beszélsz róla... kikommunikálod a dolgot. nem?
Valahogy így kell csinálni az önsajnálattal is, ahogy ez a hsz megfogalmazódott. Úgy amúgy meg semmivel sem kell többet mondani annál, mint amit szívesen megosztasz. Önsajnálatot írtam, mert bármilyen rossz a hangzása, mégis itt van a keresnivaló.
Nem itélkeztem.
Láthatólag nem beteg és kis gyerekei vannak.
Nem az én hibám, hogy nem részletezte a gondjait. Csak arról tudok írni, amit Ő írt, és amit látok.
Igen, ez a baj, hogy módszert senki sem tud mondani, csak annyit, hogy ne így csináld. Meg, hogy tudj boldogan élni. Meg hogy ne sóhajtozz. Röhögve viszont nemigen lehet problémákat előadni, max idétlennek tűnik az ember. Meg kell fogalmazni ahhoz, hogy változtatni tudjunk. Az sem volna jobb, ha mindenkinek mutatnám a frankót, hogy én milyen csuda boldog vagyok, és 30 év múlva kiderülne, hogy abszolut nem voltam az.
Amúgy Csernus nem rossz, az új könyvét olvastam, szerintem nagyon sok jó dolgot ír le benne, mégha vulgárisan is fogalmaz.