Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakítani....de hogyan?
Létrehozva: 2008. február 18. 09:16
Sziasztok!
Természetesen álnicken írok….. egy régebbi topikba írtam először, de egy kedves és segítőkész fórumozót leszámítva nem igazán írt senki.....
Szóval, röviden a szitu:
Régóta vagyunk házasok, van két kisgyermekünk, akiket nagyon szeretek. A házasságunk évek óta nagyon langyi, a megszokások uralják a hétköznapokat, ill. a gyerekekkel kapcsolatos dolgok. Nagyon különbözőek vagyunk, kevés a közös érdeklődési területünk. Ő inkább otthonülő típus, jól elvan egyedül is, én meg szeretek nyüzsögni, emberek között lenni stb.
Sokszor megfogalmaztam már magamnak, hogy valószínűleg már nem lennénk együtt, ha nem lennének gyerekeink….. amúgy valamilyen szinten ragaszkodunk egymáshoz, de az a régi nagy szerelem már rég kihűlt. Elhagyni nem akarom, mert jó ember, nagyon jó apa, és nem áldoznám fel ezt a biztos, de nagyon langyos kapcsolatot egy bizonytalanért……főleg a gyerekek miatt……
De van egy másik férfi ....... nős, gyerekei vannak …….pár éve ismertem meg, már akkor kialakult valami fura vonzódás közöttünk, ami sosem lett kimondva, csak mindenféle metakommunikációs jelekkel kifejezve…..közös társaságba jártunk, jókat beszélgettünk, néha felhívott ezzel-azzal, soxor félórákat dumáltunk….. kb ennyi történt. A férjemmel nem igazán alakult ki jó kapcsolata, elég felszínes „hogy vagy?” társalgásig jutottak. Velem viszont elég jó „haveri” viszonyban volt.
Már egy ideje ritkábban találkozunk, viszont nyáron történt vmi egy közös ismerősünk kapcsán (egy elég súlyos konfliktushelyzet), ami egyre több beszélgetést eredményezett, eleinte telefonon, de aztán valahogy „egymásra találtunk” chaten. Azóta (kb féléve) hetente többször (de min. egyszer) chatelgetünk, mikor miről. Természetesen napközben folynak a beszélgetések…khm….munkaidőben…..
Elég bizalmas kapcsolat alakult ki közöttünk, egyszer-kétszer a házassági problémáiról is írt (sajnos, elég régóta kínlódnak ők is egymással), ami persze nagyon felkavart, és megkértem, hogy ne tegye, mert nem rám tartozik. Azt is tudtára adtam, hogy nem hiszek a férfi-nő barátságban, mert előbb-utóbb min. az egyikben több is kialakulhat…..
Mikor néha találkozunk (közös társaságban), a chatelések óta azt játssza, hogy max. köszönőviszony van közöttünk, amúgy nincs köze hozzám. Erre egyszer rákérdeztem, mégis mi az oka, annyit válaszolt, hogy nem tudja, a férjem tud-e a mi nagy barátságunkról és emiatt visszafogott kissé. (Amúgy a férjem nagyjából tud róla, igaz, nem részletezem neki a beszélgetéseinket). Én amúgy azt gondolom, hogy a felesége nem tudja, hogy velem milyen kapcsolatban áll…..
Na hogy rövidebbre fogjam…..Hetek óta azon tipródom, hogy bár mostanában szinte az egyetlen örömforrást a Vele történő beszélgetések jelentik, mégis szakítanom kell vele, mert már totál szerelmes vagyok, és ez így nem mehet tovább…..de nem tudom, hogyan tegyem……nem akarom elárulni az érzelmeimet, tehát erre nem tudok hivatkozni. Semmi olyan konkrét „fülöncsíphető” flörtölgetés nem történt közöttünk, ami már nagyon gáz lett volna. Jó-jó volt pár ártatlannak tűnő, kicsit félreérthető megjegyzés, de tényleg semmi konkrét, amire hivatkozhatnék. Egyszerűen van egy barátság, ami részemről már régen több………részéről meg nem tudni.....
Nagyon jól tudom, hogy ennek véget kell vetni, ha meg akarom menteni a házasságom, sőt bele se kellett volna menni, úgyhogy kérlek, kíméljetek meg az erkölcsi prédikációktól……ki akarok belőle mászni, bár most úgy érzem, belehalok, ha elveszítem, de ez akkor se mehet így tovább!
Szerintetek mit csináljak??? Hogyan mondjam meg Neki, hogy szakítsuk meg ezt a "barátságot", anélkül, hogy elárulnám az érzelmeimet ill. őt is jól megbántanám?
Természetesen álnicken írok….. egy régebbi topikba írtam először, de egy kedves és segítőkész fórumozót leszámítva nem igazán írt senki.....
Szóval, röviden a szitu:
Régóta vagyunk házasok, van két kisgyermekünk, akiket nagyon szeretek. A házasságunk évek óta nagyon langyi, a megszokások uralják a hétköznapokat, ill. a gyerekekkel kapcsolatos dolgok. Nagyon különbözőek vagyunk, kevés a közös érdeklődési területünk. Ő inkább otthonülő típus, jól elvan egyedül is, én meg szeretek nyüzsögni, emberek között lenni stb.
Sokszor megfogalmaztam már magamnak, hogy valószínűleg már nem lennénk együtt, ha nem lennének gyerekeink….. amúgy valamilyen szinten ragaszkodunk egymáshoz, de az a régi nagy szerelem már rég kihűlt. Elhagyni nem akarom, mert jó ember, nagyon jó apa, és nem áldoznám fel ezt a biztos, de nagyon langyos kapcsolatot egy bizonytalanért……főleg a gyerekek miatt……
De van egy másik férfi ....... nős, gyerekei vannak …….pár éve ismertem meg, már akkor kialakult valami fura vonzódás közöttünk, ami sosem lett kimondva, csak mindenféle metakommunikációs jelekkel kifejezve…..közös társaságba jártunk, jókat beszélgettünk, néha felhívott ezzel-azzal, soxor félórákat dumáltunk….. kb ennyi történt. A férjemmel nem igazán alakult ki jó kapcsolata, elég felszínes „hogy vagy?” társalgásig jutottak. Velem viszont elég jó „haveri” viszonyban volt.
Már egy ideje ritkábban találkozunk, viszont nyáron történt vmi egy közös ismerősünk kapcsán (egy elég súlyos konfliktushelyzet), ami egyre több beszélgetést eredményezett, eleinte telefonon, de aztán valahogy „egymásra találtunk” chaten. Azóta (kb féléve) hetente többször (de min. egyszer) chatelgetünk, mikor miről. Természetesen napközben folynak a beszélgetések…khm….munkaidőben…..
Elég bizalmas kapcsolat alakult ki közöttünk, egyszer-kétszer a házassági problémáiról is írt (sajnos, elég régóta kínlódnak ők is egymással), ami persze nagyon felkavart, és megkértem, hogy ne tegye, mert nem rám tartozik. Azt is tudtára adtam, hogy nem hiszek a férfi-nő barátságban, mert előbb-utóbb min. az egyikben több is kialakulhat…..
Mikor néha találkozunk (közös társaságban), a chatelések óta azt játssza, hogy max. köszönőviszony van közöttünk, amúgy nincs köze hozzám. Erre egyszer rákérdeztem, mégis mi az oka, annyit válaszolt, hogy nem tudja, a férjem tud-e a mi nagy barátságunkról és emiatt visszafogott kissé. (Amúgy a férjem nagyjából tud róla, igaz, nem részletezem neki a beszélgetéseinket). Én amúgy azt gondolom, hogy a felesége nem tudja, hogy velem milyen kapcsolatban áll…..
Na hogy rövidebbre fogjam…..Hetek óta azon tipródom, hogy bár mostanában szinte az egyetlen örömforrást a Vele történő beszélgetések jelentik, mégis szakítanom kell vele, mert már totál szerelmes vagyok, és ez így nem mehet tovább…..de nem tudom, hogyan tegyem……nem akarom elárulni az érzelmeimet, tehát erre nem tudok hivatkozni. Semmi olyan konkrét „fülöncsíphető” flörtölgetés nem történt közöttünk, ami már nagyon gáz lett volna. Jó-jó volt pár ártatlannak tűnő, kicsit félreérthető megjegyzés, de tényleg semmi konkrét, amire hivatkozhatnék. Egyszerűen van egy barátság, ami részemről már régen több………részéről meg nem tudni.....
Nagyon jól tudom, hogy ennek véget kell vetni, ha meg akarom menteni a házasságom, sőt bele se kellett volna menni, úgyhogy kérlek, kíméljetek meg az erkölcsi prédikációktól……ki akarok belőle mászni, bár most úgy érzem, belehalok, ha elveszítem, de ez akkor se mehet így tovább!
Szerintetek mit csináljak??? Hogyan mondjam meg Neki, hogy szakítsuk meg ezt a "barátságot", anélkül, hogy elárulnám az érzelmeimet ill. őt is jól megbántanám?
Amúgy tényleg jó ember, szereti a gyerekeket, szívesen van itthon velünk, nem járkál el a haverokkal, csak éppen együtt se járkálunk el...nem szervez semmi közös dolgot, ha megyünk nagyritkán vhová ,akkor azt én szoktam intézni. A romantikáról meg szerintem halvány lila sejtelmes sincs......
Vannak ellentmondásos vélemények a "csetes pasit" illetőleg, még mindig fogalmam sincs, mit tegyek ..........de a férjemmel kapcsolatban asszem, tényleg nem ártana leülnünk, és sokadjára beszélnünk a házasságunkról......
megbolondított valaki aki ma legjobb esetben hajlandó köszönni az utcán
a férjem kitartott mellettem
ma csodás minden köztünk
szerintem te is döntöttél hiszen le akarod zárni a chetes férjet
a többit nem lehet előre kiszámítani beszélni-beszélni- beszélni nem mással!
avval akivel élsz!
Dontsd el, fontos-e a ferjed, emlekezz mennyire szeretted regen es remenykedj, hogy visszajon az erzes es nem bolondulsz meg csak azert, mert reggelente "espresso helyett "csak" tejeskave van" jelenleg....
Azert azt hozzatennem, hogy a "tejeskave"-jellegu kapcsolatok is "espressok voltak elotte, es valoszinuleg mindket fel hibas a dologban, ezert marha kemenyen meg kell dolgozni a visszaallitasert.
...............biztos ,hogy a férjed is kifejezi az érzéseit feléd csak tán már nem úgy, ahogy ezt még ma is elvárnád!A férfiak valahogy másképp működnek ,mint mi nők!....de azért még tudnak ám minket szeretni(még ha néha ezt jól álcázzák is)
A te párod is jó apa,rendes,dolgos férj...stb.. legalább is ezt írtad.Ez is bizonyítja,hogy fontos számára a család és tuti te is!
Azzal,hogy nem beszélsz vele arról a bizonyos ,,harmadikról'',hát szerintem bizalmatlan vagy vele és épp ezzel bántod meg.
Ha már a bizalom sincs meg a kapcsolatotokban, akkor tényleg nem ér semmit!....de ez csak az én egyéni véleményem
De tudod mit? Ha megsértődött volna sem érdekel, mert szerencsére minden rendben van itthon! Valamint a pont az i-re az lett, hogy hamarosan újra babát vártunk, a terhességem már teljesen másképpen telt mint az elsők, majd meg érkezett a trón örökös, és az ő születése után már volt tapasztalatunk mit ne tegyünk, és mit igen.
Én az első kérdésnél kezdeném.
Szerinted mennyi esély van a házasságod felfrissítésére ha a férjed nem vesz benne nagyon aktívan részt? Sőt, inkább hárítja????
Tényleg tisztességes gondolat hogy a másik pasit leépíted, és a férjedbe fekteted az energiád, de csak akkor ha ő is ugyanígy van vele. Egyedül Te nem vagy elég a házasság megmenetéséhez.
Azt írtad már próbálkoztás, de süket fülekre talált. A helyedben én előbb leülnék beszélni a férjemmel. Nem otthon, hanem vmi olyan helyen, ahol nem tud "elmenekülni" a beszélgetés elől. Megkérdezném mit akar? Jó-e neki így? Úgy érzi minden oké köztetek? És elmondanám én mit szeretnék. Min kellene változtatni. Meg azt hogy ez neked mennyire fontos. De véletlenül sem adnék ultumátumot (Ha nem teszed, ez és ez lesz..), mert akkor nem önszántáből cselekedne.
És ha sikrülne közös nevezőre jutni, jó alapos beszélgetés után, akkor lehet a kérdésedről gondolkoni (hogyan szakíts a másik pasival). De nem ez az elsődlege gond, főleg ha szerelmes vagy. Én amúgy nem tudnám megtenni hogy szó nékül "szakítok" a szerelmemmel.
Sok sikert kívánok!!!
Mond meg neki,mit gondolsz a hazassagotokrol,mit szeretnel rajta valtoztatni.Mond meg neki,hogy ez neked igy nem jo.Ugy olvasta,hogy neki minden ok ebben a hazassagban.
Lekell ulni es megbeszelni.Oszinten,nyitottan.Ha ezekutan nem valtozik semmi,lepned kell.Vagy maradsz mellette meg 20-30evig egy langyos,barati-testveri hazassagban es neha neha talan felrekacsintasz.
küzdeni fog érted hidd el!
Mert igazából nálam most ez a dilemma.....
Amúgy két gyereket szültem, de visszafogytam elég hamar a versenysúlyomra,azóta is tartom. Méginkább adok magamra , mint a házasságunk első éveiben. Többek szerint az anyaság nagyon megszépített, sosem néztem ki ilyen jól, mint mostanság...... ne értsétek félre, nem ömlengeni akarok saját magamról.....csupán arról van szó, hogy mások bókjaiból "élek", mert a férjem nem igazán szokta kifejezni a tetszését, semmilyen módon...... az ágyban is elég uncsi a dolog, rutinszerű, és nekem ráadásul nem is elég a gyakorisága (erről is beszéltünk már, többször finoman mondtam neki, hogy többre vágynék)
Mit tehetsz egy olyan kapcsolatért, ahol az egyik fél nem képes komunikálni? Hogyan kűzdj egy olyan kapcsolatért, ahol az egyik fél homokba dugott fejjel hadonászik , hogy "neki jó így" ?
Szia!
Szerintem sokkolni nem szabad, én nem tenném. Ha amúgy is, mint írod, otthonülő, kicsit introvertált típus a férjed, akkor valószínű, még jobban magába zárkózik. Inkább arról beszélj, hogy neked ez kevés, közös programokra vágysz, stb.
Az csetes kapcsolatot meg röviden, kevés szóval zárnám le. "Nem érzem úgy, hogy ez jó irányba vezet. A munkámat sem tudom csetelve jól végezni (OK, ez kicsit átlátszó
, a családomra, a férjemre szeretnék több időt szánni. Minden jót neked."
Sokkterápiára szavazok!
Ez nehéz ugyan ,kimenetele beláthatatlan következményekkel járhat,..............de pontot tehet a problémád végére és könnyebb lenne a megfelelő döntés meghozatala számodra!
Tudom ott vannak a gyerekek, de szerintem a mai világban meg lehet oldani, hogy kevésbé sérüljenek, és az sem biztos, hogy egy felületes(később feszült, (mert szerintem az lehet a következő "fázis") otthoni hangulat sem sokkal jellemépítőbb.
Valamint ha nem változik a dolog, akkor továbbra is lesznek kísértések, amik egyre erősebbek lehetnek. A végén már annyira "kiéhezhet" az ember lelke, hogy bárkire rá vetné magát akiben csak egy kicsivel több dolgot lát, mint a férjében. (láttam már ilyet)
Szia! Nagyon nehéz lesz!!
Én úgy gondolom, ezzel a kapcsolattal valamiféle kárpótlást keresel az ellaposodott, langyos házasságod mellé. Még ha nem is tudatosan és szándékosan.
Egyszerűen szükséged van arra, hogy érzelmeidet, szeretetedet ráirányítsd valakire, aki figyelmet tanúsít irántad. Ez teljesen érthető a részedről.
Ha Őt leépíted, az sem oldja meg a problémádat, mert előbb-utóbb jön egy újabb "barátság", és kezdődik minden előlről, ha nem tudod az érzelmi szükségletedet kiélni, kielégíteni családi körben.
.........vagy csak tesztel,hogy mennyire vagy képes küzdeni a kapcsolatotokért!
Ha a férjednek is elmondanád őszintén az érzéseidet,(vele és ama bizonyos harmadikkal kapcsolatban)talán elgondolkodna ő is a házasságotokon,hogy éremes-e folytatni vagy ő is oda teszi magát érte.
Előszőr ezt kettőtök között kéne tisztázni,...de szerintem ti nem igazán beszéltek ilyenfajta érzésekről egymás között.Igazam van??
A ferjednek is neha neznie kene, hogy te mit szeretnel,mert hosszutavon a masik akaratanak figyelmenkivul hagyasa megronthatja a hazassagot.
Ott voltak a gyerekek, a megrögzött mindennapok, ellaposodott kapcsolat ("az" is elég sekélyes volt)... nekem is lett valaki, így többnyire virtuálisan, azaz mi is a kapcsolatunk 95%-át neten, cseten, msn en alakítgattuk, és én kicsit direkt el szóltam magamat (meg vallom valahol direkt bolondítottam magamba szegény 3.-at, nekem vegyes érzéseim voltak, valami olyasmi, hogy féltékennyé akartam tenni a kedvesemet, de ha már menthetetlen azért legyen valakim...)
Na szóval a párom felfogta, hogy rezeg a léc, hogy más is lát bennem valamit, ami nem csak a családanya, és egyszer le ültünk beszélni, na jó volt 1-2 hangosabb mondat is... El mondtam én mire vágyom, meg kérdeztem ő miért lett másabb, mit szeretne stb...
Ez nagyon jót tett nekünk, azóta végre minden oké, szerencsére tartós is és le vontunk egy konzekvenciát: "néma gyereknek anyja sem érti a szavát..."
Közhelyszerű, de nálunk be vált a megbeszélés. Valamint jobban figyelünk egymásra.
Én igyekszem azóta jobban magamra figyelni (gyesbetegségem lévén gyakran el hanyagoltam magamat, nem nagyon érdekelt mi van rajtam, stb...) És ő is nagyon sokat változott (újra hasonlít arra a pasira akit meg ismertem). Gyakrabban mozdulunk ki és hasonlók.
Nem szeretnék hülyét csinálni magamból.....