Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nok Lapja vita az oktatásról
Létrehozva: 2008. március 6. 14:52
Szervusztok,
Ki a jó tanár? Hol a jó iskola? Van-e jó gyerek? Lehet, hogy naiv kérdések, de a Nők Lapja valódi vitát szeretne belőlük. Beszéljük meg, mi a helyzet a magyar oktatásban! Mi történik a hatévesekkel, mi változik meg bennük, mire eljutnak az érettségiig?
Első körben 10 kérdésben kérjük ki a véleményetek itt, a Nők Lapja Cafén. Ezek a kérdések elsősorban az alsó tagozatosokról szólnak, de később természetesen az idősebb gyerekekkel is foglalkozunk majd. Hozzászólásaitokat időről időre idézzük majd a nyomtatott lapban is.
Gondolkodjatok velünk!
1. Ti mivel magyaráznátok a magyar gyerekek rossz teljesítményét a nemzetközi felméréseken?
2. A túlfeszített tempó az oka az olvasásértési gondoknak?
3. Az alsó tagozatos gyerekek tényleg csak akkor teljesítenek jól, ha a szülők intenzíven segítik őket otthon?
4. Mivel magyarázzátok, hogy számos országban úrrá lettek az olvasásértési gondokon, miközben nálunk nem változott semmi?
5. Lehet-e ugyanúgy tanítani ma, mint tíz vagy húsz éve? Új gyerekek – régi módszerek?
6. Kiket és miért nem szeret a tanító néni? Milyen a „jó” gyerek?
7. Hány elsős legyen egy osztályban?
8. Hogyan lehet megnyerni a gyerekeket a tanulásnak?
9. Önállóak a mai alsósok? Mennyire? Vagy éppen fordítva, több törődést igényelnek, mint annak idején?
10.Támogatjátok, hogy minél több játékkal és beszélgetéssel tanuljon a gyermeketek, vagy azt nem gondolja tartós tudásnak?
Várjuk véleményeiteket, hozzászólásaitokat, bármelyik kérdésre vonatkozzék is az. Annyi lenne a kérésünk, hogy a kommenteket kezdjétek azzal a számmal, amelyik kérdésre válaszoltok.
Előre is köszönjük,
Kertész Gábor
Nők Lapja
Szia.
Utánna néztem már, fel is vennék oda, de az alap problémán nem változtatna, lenne ott is olyan tanító néni, akit nem szeret, itt meg a kedvenc tárgyait olyan tanító néni tanítja, akit szeret. Úgy meg attól tartanék, hgy esetleg még azt is megutálja, amit most lelkesen csinál.
Állami suli nállunk már nincsen, csak nagyon messzi.
Ha nem boldogulunk ezzel a sulival, végül mégis átmegyünk a református iskolába, modern, szép iskola és jók a pedagógusok, csak az ottani nem tagozatos osztályba tudnák felvenni, ami olyan elbírálás alá esik, hogy a matekosok a jók, az angolosokat nyomják a sima osztályba meg felvették azokat, akiknek köll valahova járni...ez rosszul esne nekem is a lányomnak is.
Az én régi sulim meg énekzenei-suli, és mivel nem szeret szerepelni, még az is lehet, hogy a felvételin leblokkol, akkor asztán meg csak összezavartam...
Megvárom, mit mond a pszichológus, bízom benne, történetesen az egyetlen doki, akiben 100%-ig. És utánna remélem megoldódik minden.
Bizony igazad van, nagyon sok keresztény azt hiszi (maguk által kereszténynek mondott ember) hogy ha csatlakozik az egyházhoz és eljár templomba attól mások felett itélkezhet és erre kényszeríti gyermekét is.
természetesen az is eszembe jutott, hogy én vagyok az, akinek igazán fontos, hogy ebbe az isibe járjon és sokat gondoltam rá, hogy esetleg lehet, hogy nem is szereti...de ezt majd a pszichológusnak megmutatja. Szerencsére megkedvelte és szeret menni, mert azt mondta, hogy István bácsi szereti a gyerekeket. Nagyon érzékeny kislány, nem mondaná, ha nem így érezné, ő választotta magának az új apukát is, isteni szerncse és csoda, hogy nekem is bejön apa... :)
Bizony, elgondolkodom én is, mindenene, néha már kezdek bedilizni....
Az iskolaváltásnál nálunk az a baj, hogy mi egyházi iskolába járunk, és szereti a lányom a pap bácsit, járunk templomba is és próbálunk keresztényként élni, persze nem vagyunk annyira sarkosak, hagyjuk a gyerekeket majd a saját útjukat megtalálni, csak egy erkölcsi alapot szeretnénk nekik megteremteni. A lányom hisz Jézusban és Istenben, esténként esti imával alszunk el és imádkozunk azokért, akiket szeretünk.
A másik szóba jöhető iskola református iskola, és egy még másik meg az én gyerekkori iskolám, amit még mindíg gyűlölök, és nem szívesen vinném be nap mint nap a gyerket, bár már a tanári gárda és az oktatás változott 30 éva alatt. A rosz emlékek meg nem igazán.
Másik előnye ennek a sulinak, hogy angol-magyar kétnyelvű, ami nagyon előnyös a későbbi érvényesülése szempontjából.
A tanároknak az a baja a kislányommal, hogy nem vesz részt az órákon, magának való, jó szívű ugyan nagyon is és mindenkit emberszámba vesz, nem ő az a kislány, aki csúfolja a többi gyereket valamiért, sőt, megjegyzi, hogy ez nem szép dolog, szóval nagyon érzékeny, de viszont szelektál és két - három gyereken kívűl nem nagyon barátkozik, a tanítónénik szavaival élve, van olyan osztálytársa, akivel nem is beszélgetett még, azt mondják, nem csapatjátékos...de könyörgöm, én szerintem ez a jelleme, lévén, hogy művész lélek, énekből, technikából, környezetből, rajzból jeles...a többi csak 4-es és matekból 3-as. Erre mondták, hogy csak 2-es tanuló lesz 2.-tól, mert nőnek az elvárások és jön neki a sok kudarc. Tény, hogy zárkózottabb lett, mióta iskolás, és a többi iskolában is meg kell felelni az elvárásoknak.
De ha alpaban nem tud, vagy inkább nem akar, mert őt így teremtette meg az Isten, akkor miért nem lehet békén hagyni, ha elfárd és nem figyel, mert olyankor teljesen bezár, ha még nyüsztetik is. Ez sajnos másik sulinál sem lesz másképpen szerintem. Ott is lesznek kivételezések, ott is lesznek fárasztó napok. Ebben a suliban legalább odafigyelnek rájuk és nincsen az, hogy ez van nekem, nekem is kell, meg milyen ruhában jársz, meg egymás elfogadására nevelik őket.
Szóval most ott tartunk, hogy a héten csütörtökön megyünk a pszichológushoz, és majd meg fogja mondani, hogy meddig menjünk, ki fogja deríteni, nem-e iskolát kell váltsunk, valahogy azt is megküzdjük, ha így lesz, és meg fogja nézni, hogy valóban fent áll-e a figyelemzavar a lánykámnál.
Csak tudod elfáradtam, mert már minden erőmet felemésztette, hogy elgofadjam, megértsem, feldolgozzam, közben a másik kicsire is figyeljek, ő meg annyira hisztis lett, mióta ez a gond van, érzi, hogy a nagyobb több figyelmet kap és ő is rajtam lóg...a párom elkezdett3. műszakban dolgozni, néha az, hogy ehhez alkalmaszkodjam is felér egy küzdelemmel.....
Szóval hidd el, gondolkodom, bár ki tudnék kapcsolni inkább....
kedves kivi39
köszi szépen, régebben én is nyitottam topikot a hobbimmal kapcsolatban...és büszkeségem, hogy ma is írnak bele foltostársak...
de az életem mostanában nagyon összetett lett, két gyerek, 3 műszakos párom, nyáriszünbetes gyermekeim..szóval a reggeli elkeseredésemet írtam le a kapcsolódó topikban...
azért örülök, hogy nem vagyok egyedül...
Eljött a nyári szünet.
Annyira belém beszélték ezt a zavart, hogy a hogy utánna olvastam, és próbáltam megérteni, csak mégjobban kikészített.
Most pszichológushoz járunk heti egyszer, megnézi a gyereket minden szempontból, még mielőtt bizottság elé kerülne.
Kikészültem. és gondjaim lettek a saját gyerekem elfogadásável éppen mikor már a válás és az ex párom miatti saját gyerekkemmel szembeni gondolataimat rendeztem. Sok szülőnek okoz gondot, hogy megküzdjön a volt párja "hasonmásával" válás után. Sokszor nehéz visszafogni magam, hogy ne mondjam, olyan vagy, mint apád...és olyan is...de ezeket 90%-ban már lerendeztem magamban.
És most ez a zavar...és a beskatulyázás és a tanárokkal való küzdés és a lányommal való napi szintú erőlködés...kikészít....elfáradtam és kemény gondom van újfent az elfogadással...
és sokszor már az ima sem segít, csak bőgök, mint most is.
És kérdem én, az oktatással vannak gondok? Ennyire megvisel mást is az iskolás korú gyerek érzelmileg és anyagilag?
Engem nagyon. Lehet, hogy mégiscsak baj van velem?
Kedves szakacsne,
ez a történet részeiben nagyon ismerös. Čn is egy olyan tanárnönél kezdtem az elsö osztályt, aki nagyon rideg volt, üvöltözött velünk és ütött-vert bennünket. (majd 30 éve még lehetett...) Čn is bezárkóztam, mert féltem és emiatt nehezebben tanultam, mert a félelemtöl nem tudtam figyelni, de még gondolkodni sem.
Korrekciós osztályba akartak tenni, de aztán sikerült valahogy túljutnom az elsö két éven ennél a borzalmas tanerönél.
Harmadiktól szerencsére új osztályfönököt kaptunk. Sajnos a szüleim nem tudtak másik osztályba rakatni.
A mai napig nem tudtam feldolgozni a traumát, amit ez a terror hagyott bennem, az egész személyiségemet deformálta.
Čn az Ön helyében nem nagyon várnék, másik iskolát keresnék a lányomnak. Ne a kitessékelés részét lássa, ne akarjon egy ilyen embernek megfelelni!A lánya biztos, hogy nem hülye!!! Bízzon benne.
Olyan tanárt és iskolát keressen a lányának, aki elfogadja öt! Mert az ember szeretetteljes, bizalmi légkörben tanul a legkönnyebben, a legnagyobb kedvvel. Ezt tartsa szem elött, kérem.
Ěrom ezt 15 éve gyakorló, sikeres pedagógusként.
Kedves Olvasók.
Lehet, hogy pusztába kiáltott szó lesz most amit leírok, de nem is tudom mit csináljak.
Konkrétan közölték velem, hogy ha nem íratom át a gyerekemet egy másik iskolába, nem lesz sosem jobb tanuló kettesnél és majd az újj iskolában kérjem a szakértői véleményt, hogy hülye-e?
A kislányom 2. évesen tudta az összes színt, szépen leült, méret, szín és forma szerint szétválogatta a gyöngyöket és felfűzte, másfél évesen már rengeteget beszélt és folytonos vonalakat húzott, csigát rajzolt, szófogadó gyerek volt, ha szóltam itt állsz, ott maradt és nagyon zárkozott volt....baleset nem érte, vigyázott magára, azon kívül, hogy sokszor elfáradt, mert sajnos nem aludt napközben, ami fontos, hogy az idegrendszere fel tudja dolgozni az ingereket, nem volt vele baj.
Azután el jött a válság, a férjem meghülyült, hogy kell a pénz, alig láttuk és nem éltünk jól, mikor elkezdődött a válás, engem nagyon megviselt, mivel akkor kezdett észbe kapni, hogy elveszti a lányát, mindenáron bele akart a nevelésébe szólni és mindent másképp csinált, nem egyeztünk abban sem...Bernike a kettős, ellentétes indgerektől csak még jobban bezárkózott.
Mikor végre lenyugodtak körülöttünk a kedélyek, és lett egy ünneplős apukánk, amkit Ő választott, szerencsére nekem is bejött, végre sikerült elválnunk.
Közös életbe kezdtünk, lett egy kistesója és egy új apukája, aki mindíg imádattal volt iránta. Bernikét iskolakészen, amint tudtam, felkészítve adtam szeptemberben suliba. Mindketten a párommal segítettük, lett kis barátnője is és nagyon aranyos kis elsős lett. Hozzá teszem elsőre felvették, csakis abba a suliba jelentkeztünk. A tanítónénink tudtam, hogy szigorú, de meg is beszéltem a kislányommal, hogy csak az ő érdekükben, úgy nézett ki, hogy elfogadta. Azután elkezdték tanulni a betűket. Azt tudni kell, hogy családlátogatásra nem jöttek el még a mai napig hozzánk és kb. 3x bejelentkezett....Bettusnak ettől kicsit kezdett rossz véleménye lenni róla. Az E. betűnél , még akkor nyújtózkodott, kellett mondani e-s szavakat. Azt mondta Edit. És a tanító néni azt mondta az nem jó butaságokat beszélsz...Berni mégjobban bezárkózott, és most ott tartunk, hogy fél a tanítónénitől, amit nem csodálok, mert én sem merek odamenni hozzá, mert annyira rideg és elutasító, hogy megáll az emberben az ütő.
Kérdem én, egy amúgy is sok gondon-bajon átment megviselt gyerek így hogy teljesítsen. Tény, hogy kiépített magában egy védekezési mehanizmust és ha valaki hiteltelen és nem egyenes, így reagál, de mi történt az én iskolaérett, színes lelkű, szófogadó kislányommal, hogy ki kell tessékelni?
Ok, elolvastam a cikket, értem, mire gondolsz azt hiszem.
Szerintem nézz meg egyszer egy interaktív táblát, próbáld ki élőben, hogy mit tud és aztán nyilatkozz.
