Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elpirulás
Létrehozva: 2003. november 4. 23:02
Nem tudom ki hogy van vele, de nagyon kellemetlen bir lenni, ha az ember elpirul. Én velem egyre többször és egyre érthetetlen helyzetben fordul elő. Ma 1 külföldivel és 2 másik magyarral kellett röviden megbeszélni valamit a munkahelyemen. Zavarban voltam, és folyamatosan elpirultam. Nem mondtak semmi rosszat, nem tettek félreérthető megjegyzést, nem volt semmi okom. Olyan kellemetlen. Mit lehet csinálni, hogy ez ne legyen. És soha nem tudom, hogy mikor és milyen helyzetben jön ismét. Rémes.
sziasztok
bővül a csapat én is csatlakozom hozzátok, sajnos én is pirulós vagyok és nagyon szégyenlős, nagyobb társaságban meg se merek szólalni.Az önbizalomam a padlón van,sajnos pattanásaim is vannak elég rendesen voltam bördokinál, de a javulás még várat magára
tuti, h a pattanásaim is közrejátszanak abban h ennyire visszahúzódó vagyok. De emlékszem, h régebben még kiskoromban is pirulós voltam éreztem h nagy melegség jött rám, de akkor még nem értettem, h a mi a csoda történt velem, mitől lett hirtelen olyan melegem. Sajnos az utúbbi 2-3 évben csak rosszabb lett
Az apám 1 alkoholista már alig várom,h elvégezzem a sulit és elhúzzak innen anyummal, de igy h ennyire pirulós vagyok és szégyenlős nem tudom, hogyan tudnék beilleszkedni, már ezen filózok pedig addig még van 1,5 évem. A mai világban pedig csak azok viszik valamire akiknek van bátorságuk küzdeni, én pedig...........
Mára odáig fajult a dolog, h sehova se járok, annyi h hétköznap suliba járok, de máshova sosem, a barátnőm itt lakik 3 háznyira, de oda se megyek át, esetleg ha ő átjön. Amit észrevettem magamon, h ha sötét van akkor olyan felszabadult vagyok, olyankor mutatkozik meg az én valódi énem. Szeretek kötekedni viccelődni, nevetni, de ha világos van megse szólalok
Sziasztok:)
Sajnos én is ezzel a problémával küzdök,1 éve hogy állandóan minden helyzetben elvörösödöm,és értelmetlen szituációknál is.Ez már annyira rossz volt,depressziós voltam,nyugtatókat szedtem pedig még csak 16 éves vagyok.és velem is ez van ha összeszedem magam,akkor valami mindig történik.Nagyon rossz,egy nap viszont már nagyon kivoltam ettől és vettem gyógyszert a patikában aminek nem írom le a nevét elég annyi hogy ha sokat szedsz be belőle (6gr) akkor végzetes.Hát én beszedtem de azon a napon jó kedvem volt de mégis ez hogy mindig mindenhol akármilyen szituációban elvörösödöm elkeserít,szóval beszedtem és vártam.Kezdtem rosszul lenni,remegni,szédülni,hányni.Anyu meg is ilyedt hogy mi lehet a bajom de neki azt mondtam hogy szerintem csak gyomorrontás.Már nagyon rosszul voltam nem bírtam felkelni az ágyból és akkor gondolkoztam el azon hogy én még se szeretnék "elmenni". De már késő, kijöttek az orvosok és olyan injekciót adtak ami azt a gyógyszert kiüti (amit én bevettem),és nekik se mondtam hogy én gyógyszert szedtem be az orvos azt hitte hogy valami vírus. És azóta nem azt mondom hogy nem történik meg velem,de beláttam hogy ennél nagyobb gondok is vannak az életben,és ha nem figyelsz oda rá nem gondolsz rá akkor higyjétek el jó lesz ez csak akarat kérdése. Ezen az oldalon találtam egy nagyon kedves hölgyet,aki sokat segített,ő ajánlotta a A titok című könyvet,és én is merem ajánlani olvassátok el és használjátok higyjétek el segíteni fog,csak bízzatok benne és ha valami megtöri ezt az akaratot vagy épp egy rossz nap lépj túl rajta. Remélem segítettem valakinek!
További szép napot!:)
Nemrég olvastam a Twilight sorozat első kötetét- ha vki nem tudná, divatos romantikus vámpír regény- amelyben a 17 éves főhősnő gyakran elpirul számára kínos szitukban, és mégis beleszeret a vámpír :), sőt mivel ő egy hófehér bőrű élőhalodt, még vonzónak is találja szerintem a lány "életteli, érzelemteli" arcát.
Na, de tudom, hogy ez nem vigasz, annak aki éppen nagyon szenved, bár ha jobban belegondolok annak idején 17 évesen nekem csak a legjobb barátnőm mondta, hogy szép vagyok olyankor, talán mert nem látszottak annyira a pattanásaim :). Egyébként nagyon egyedül éreztem magam a problémával és nem gondoltam, hogy bárkinek tetszhet.
Visszatérve, talán egy picit segít, vagy legalább vigasztal, ha egy könyvben ilyen lányról olvastok. Egyébként pont e sorozat második kötetét olvasva jutott eszembe valami a pirulással kapcsolatban, hogy elveszíteni ezt a "képességet", akár rosszat is jelenthet. Érzelmi sivárságra utalhat. A lány maga alatt van, bezárkózik és semmi nem érinti meg, nem hozza zavarba.
Sziasztok!
A pirulás sokáig nekem is megkeserítette az életem és gátolt sok mindenben főként a gimis éveimben. Mára 27 évesen a helyzet nagyon sokat javult, kisebb elpirulások hetente előfordulnak, de igazi nagy elvörösödés csak nagyon ritkán. Sikerült feltornázni az önbizalmam egy elfogadható szintre, ami köszönhető a páromnak, barátaimnak, annak, hogy sokat járunk társaságba, rengeteg új embert ismertem meg az elmúlt pár évben, a munkám során is emberekkel foglalkozom nap, mint nap. Az egyetemen lett egy nagyon jó barátnőm, aki még nálam is rosszabb helyzetben volt. Ő pl. megkérte a tanárt négyszemközt, hogy ne kelljen kiselőadást tartania! Na, én ennyire nem akartam nyúl lenni, nem hátráltam meg az ilyen szituk elől! És ezt ajánlom mindenkinek. Bele kell menni a rázós helyzetekbe! Én pl. szintén egyetem alatt beíratkoztam kommunikáció specire, direkt azért, hogy szokjam az ilyen helyzeteket! Ha nem is lettem bárányból farkas, de jót tett az önbecsülésemnek.
Szerintem a kor, a növekvő élettapasztalotok is magukkal hozzák a javulást.
Az elpirulás csak a jéghegy csúcsa, szerintem nem erre kell megoldást találni, hanem azon kell dolgozni, hogy jóban legyünk saját magunkkal.
Így hirtelenjében ennyi, majd írok még ha jár erre valaki. Örülök, hogy rátaláltam erre a fórumra , igazi kincs minden eritrofóbiásnak!
Sziasztok,
Regebben sokat jartam ide....
Ahogy latom egyre tobb uj ,,arcot`` velek itt felfedezni.
Aminek orulok es nem is.....
Orulok,mert mikor valaki ratalal erre a topicra akkor rajon,hogy nincs egyedul...... Es mikor a pozitiv hozzaszolasokat olvassa akkor az valamilyen szinten erot is tud nyujtani,
azonban annak nem orulok amikor olyan szomoru hozzaszolasokat kell olvasnom,mint pl. ashlia.
Remelem ujbol feleled a topic
Addig nem is irom le,hogy mi van velem,mik tortentek velem...
nem szeretek magamban beszelgetni
IRJATOK!!!!!!
Sziasztok Kedves Pirulótársak!
Sajnos én is ezzel a problémával küzdök már hosszú-hosszú évek óta! Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyi sorstársam van, mivel az én környezetemben sincs senki, aki hasonló gondokkal küzdene!
Tudjátok az a vicc az egészben, hogy kb. 16 éves koromig egy nagy szájú, harsány, állandóan a középpontban levő, nagyon vagány csaj voltam. Aztán jött ez a pirulás.... Eleinte nem vettem komolyra a dolgot, aztán észrevettem, hogy egyik pillanatban a világot meg tudnám váltani, a másik pillanatban pedig legszívesebben egy sarokban húzódnék meg, ahol senki sem lát! Szörnyű kettőség! Ha felkészülök egy helyzetre, akkor semmi gáz! Viszont ha nem, lángvörössé válok. Pl. elmentem egy állásinterjúra, ahol annyira megtetszettem, hogy 2óra múlva fel is hívtak, hogy megnyertem az állást. viszont onnantól nyoma sem volt a határozottságomnak, minden nap attól féltem, hogy ki jön be hirtelen az irodába. Egyszer elpirultam a főnököm előtt is, ráadásul egy kényes téma volt épp szóban, onnantól nem volt megállás: ha csak a folyosón futottunk össze, már is pirultam..
Hozzáteszem 2 diplomával rendelkezem, a vizsgák sosem okoztak gondot, sokkal többre vihetném, ha nem lenne ez a gátló tényező!
Az emberek észrevesziik, általában nem szólnak, de látom rajtuk, hogy jár az agyuk, hogy mi lehet velem: lehet, hogy bedilizett, vagy épp most kap agyvérzést???
Ma én is azért kerestem rá erre a google-ben, mert betelt a pohár: már a szüleim előtt is égek, egyedül a férjem és a kislányom társaságában nem!
2003-ban pszichiáterhez jártam, aki nagyon-nagyon más irányba vitte el a dolgot, majd tavaly homeopátiával próbálkoztam, némi javulás után minden maradt a régi!
Ja és én rosszalvó is lettem.
Örülnék, ha jönnétek, s mesélnétek kinek hogy áll a pirulása, hátha valaki rátalált a csodaszerre!!
Például hallottatok a Nikken termékekről? Én most lehet megpróbálkozom vele, csak hát nagyon drágák. Esetleg valakinek valamilyen tapasztalata?
Addig is kevésbé pirulós napokat.
Sziasztok!
Én egy 22éves férvi vagyok és ugyanezzel a problémával küszködöm!Nálam az önbizalommal nincs probléma ha ez a vörösödés nem lenne szinte soha nem tudnának zavarba hozni!Érthetetlen helyzetekben vörösödök,és egyszerüen nem tudok ellene mit tenni!Társkeresésben nagyon megnehezit mert sok csajnál épp emiatt nem merek probálkozni!ha megtehetem sokat járok szoláriumban mert a fehér böröm igy vöröses barna és nem látszik annyira,de a börömet pedig nem szeretném tönkretenni mégha utálom is!
Tud valaki többet erről az angliában végzett mütétről?Tudom h drága!De mégis mennyi az annyi?
Válaszaitok elöre is köszönöm!
Kivánok mindenkinek vörösödés mentes szép napot!
Nekem van egy nagyon jo baratom, aki sokat segitett. Pl volt egy szitu, amikor beszelni kellett volna a fönökömmel, de eleg beszari voltam. Na most ez a baratom addig nem hagyott beken,amig nem beszeltem vele. Ez jo sokaig tartott, probalta szep szoval, noszogatassal, veszekedessel. Minden nap felhivott azzal, hogy "beszeltel a fönököddel?", es mar tök utaltam, muszaj volt beszelni vele. PErsze elsö alkalommal a felet sem mondtam el a fönöknek mint kellett volna, es jött az ujabb noszogatas. Megint elbeszelgetest kertem a fönöktöl, es olyan jol sikerült, hogy csodak csodajara respektem lett a cegnel.
A masik, hogy eredetileg görbe volt az orrom es tök utaltam, mindig ugy ereztem, rejtegetni kell. Vegül megmütettem, es nagyon jol tettem, elöbb kellett volna! Egy nagy kolonctol szabaditottam meg magam, ma mar batran nezek az emberek szemebe.
Szoval ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem biztos hogy egyedül, elhatarozassal majd batrabbak meg magabiztosabbak leszünk, hogy ez csak az akaraterönkön mulik.
Erdekes, hogy miota olvasom ezt a topikot, többször ellenörzöm magam munkahelyen es otthon, h piros vagyok-e, es bizony meglepödtem, h többször vagyok az mint ahogy erzem. Pl otthon vagyok egyedül, es semmi sem indokolna, h az legyek. Vagy egy jot beszelgettem telefonon egy baratommal es attol is kivörösödtem. Szoval ezek ellen sztem nem lehet mit csinalni, de ez nem is zavar.
Azt nem szerettem, amikor attol lettem vörös, hogy zavarba hoztak. Es ez viszonylag ritkan fordul elö, mert idövel magabiztosabb lettem, de ez persze nem jelenti azt, hogy nincs is ilyen szitu.
Szia!
Most február óta egy új helyen vagyok. Előfordult már, hogy csak feltettek egy teljesen egyszerű kérdést az életemre vonatkozóan és ettől jött a jól ismert hatás.
De most eltűnödtem azon, amit Caliope írt. Sokszor az ember hajlamos belemélyedni a saját problémájába, ami többet ront a helyzeten, mint használ. Persze ilyenkor olyan határozottak érzem magam
"Ez az látom a kiutat 
" aztán jön egy újabb alkalom...én elbizonytalanodom és kezdődik minden előlről...
De most menni fog
Legyen szép hete mindenkinek.
Szia Mope!
Mióta pár hete dolgozom, picit jobban vagyok (az elmúlt fél évben nagyon mély depresszióba estem), tényleg jobb hogy emberek között vagyok, és lekopogom, olyan extrém pirulásom még nem volt. Jó, nem egy vezérigazgatói posztban vagyok : - ), de jobb mint a semmi. Az első munkanapomra képzelheted hogy mentem, előtte semmit nem aludtam, jól benyugatóztam magam stb... de lassan kezdek hozzászokni... mármint az emberekhez... : - )
Te mióta dolgozol a munkahelyeden? És még mindig előfordul, hogy teljesen váratlan helyzetben elpirulsz?
u. i. : a havat én is imádom!!!
Abszolút egyetértek a többi hozzászólásaiddal, elméletben tökéletesen tisztában vagyok vele hogy s'mint kellene felfogni vagy cselekedni egy adott helyzetben, dehát sajnos a gyakorlatban nem sikerül ezt úgy véghezvinni, ahogy szeretnénk... Pl. egy klausztrofóbiásnak is hiába mondanánk, hogy ha bezárjuk egy sötét helységbe nem kell félnie semmitől, valószínű ő is tudja, mégis rosszul lesz.
Írtad, hogy az évek múlásával fehéredsz... szóval gondolom akkor régebben Te is pirulós voltál. És hogy sikerült "kigyógyulnod", hogy fejlesztetted az önbizalmad, és meddig tartott Neked? Mert én már lassan 10 éve küszködök ezzel, és nem látok semmi reményt...
érintett vagy? ha nem, akkor mit gúnyolódsz?
menj a fenébe.
Sztem tul szigoru vagy magadhoz. Neked at kell gondolnod a dolgokat, mielött velemenyt mondasz, vagy döntesz. Miert baj ez? Sztem nyugodtan vallalhato es szimpatikus. Tudod nekem hany munkatarsam volt, aki nagy mellennyel jött, azt hitte, tudja a tutit, es kiderült, hogy a nagy fraszt! Nem ert semmihez!
Azt mondjuk en sem tudom megcsinalni, hogy jol elöadom magam, de tudas nincs mögöttem, lufi az egesz. De lekicsinyiteni sem szabad magunkat, mert szinte mindig kiderül, hogy a munkaltato sem azt nyujtja, amit igert. Az, hogy nem vallaltad be a jo munkat tenyleg a fobiad miatt volt? A tudas meg lett volna hozza?
En nem ismerem ezeket a tanfolyamokat, de ahogy olvasom, hogy sokaknak ez mennyire megkeseriti az eletet, talan erdemes szakemberhez menni.
Önbizalom növeleskent sztem kellenek a celok, es aztan kis lepesekben megvalositani öket. Es azt is tudatositani kellene, hogy a többi embert tenyleg nem erdekli igazan a sajat problemank, szegyenünk,hamar tulteszik magukat rajtuk, csak sajat magunknak okozunk sok-sok kinlodast. Egyszerüen nem kell sokat ragodni a dolgokon, ki es mit mondott, hogy mondta, miert mondta! Na es ha megtörtent egy szamodra kinos szitu? Ment az elet tovabb ugy is, nem?
Sztem pont azert nem szabad elzarkozni a vilag elöl, hogy rajöjj, semmivel sem vagy kevesebb a masik embernel, mert ez tenyleg igy van! Lehet hogy munkaban egy pörgös, ügyfelszolgalatos melo lenne jo, hogy emberekkel erintkezz, de le legyel annyira terhelve, hogy eszedbe se jusson mar a vörösödes.
Én is gondolkodtam már hasonló jellegű tréningen. De én sem igazán tudom, hogy miként vágjak bele.
Ja, a másik kérdésedre, pedig a válaszom, az egész fejem, ebbe a homlokomat és a fülcimpáimat is beleértve, nem csak az arcom...
Most kicsit megakadtam, mikor rábukkantam erre a fórumra, úgy éreztem, ez az első lépésa "gyógyulás" felé, de nem vagyok elég kitartó...mostm megint nem tudom, hogyan tovább.
De.... szállingózik a hó.
Jó kedvre derít, és még ezt a hideget is szeretem, mert kitisztítja a gondolataimat 
Szia!
Bocs, hogy nem írtam előbb, de mióta dolgozom, "hulla" fáradt vagyok nem volt energiám fórumozni...
Nem, sajnos nincs semmi módszerem... Sőt, azt sem tudom egyáltalán miért vagyok ilyen... Gondolkodtam rajta, hogy el kellene menni valamilyen önbizalomfejlesztő tanfolyam/tréning/csoport-ba (nem tudom, hogy hívjam) de azt sem tudom hogy kezdjek hozzá, hol találok ilyet, mennyibe kerül és egyáltalán használ-e...
Neked van valamilyen módszered?
És Neked "csak" az arcod lesz piros, vagy aztán tényleg az egész?
Tényleg humorral lenne a legjobb ezt kezelni, de egy-egy helyzetben annyira kínos tud lenni...
Ashila,
már épp hiányoltalak.
Egyébként van valamilyen módszered arra, hogy fejleszd az önbizalmad?
Pirosító? Jobbat tudok, húzok egy jó nagy zacskót a fejemre
Egyébként pontosan ez nekem is a legnagyobb problémám. Előttetek (a fórum előtt) még sosem beszéltem ilyen nyíltan ezekről a dolgokról. Az sem jó, ha az embert egy életen át nyomasztja valami.
Nalam ugy van, hogy az evek mulasaval egyre "feheredek", es van, hogy vmitöl kipirulok, mar nem is banom, mert legalabb van szinem. Multkor olvastam egy cikkben,ami sminkeleshez adott tancsokat, hogy oda tegyel pirositot, ahol gyerekkorodban kipirultal. Ezen elgondolkodtam, hogy vki felnöttkent mar el se pirul?
Regen en is tragikusnak ereztem, de ahogy magabiztosabb leszel, egyre kevesbe tudnak zavarba hozni. Ha pedig pl vmilyen feladattol "lazban egsz", hat nem olyan nagy baj az.