Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ÖrökSzinglik-MileszVeletek
Torolt_felhasznalo_770932
Létrehozva: 2008. július 20. 19:35
Kedves szinglik!
A kérdést azoknak teszem fel, akik túl a 30-on még sosem éltek párkapcsoltban.
Hogy fogtok családot alapítani?
Képesek lesztek alkalmazkodni, ha összeköltözésre kerül sor?
Ti hogy élitek meg a szingliséget?
Választottátok? Vagy az élet hozta így?
Boldgok vagytok?
Hogy látjátok magatokat 10-20 év múlva?
Tautológia! Megnéztem! (olyan állítás, ami saját értelménél fogva igaz.) Tanuljátok meg, és használjátok, ne csak ezzel a szerencsétlen "szingli" szóval korcsosítsuk a nyelvet...
Na, lemászom vesszőparipámról, megyek Karib tenger kalózait nézni!
Azért válaszoljatok nekem is, majd visszatérek!
én még ugyan nem vagyok 30, "csak" 27(ergo nem nekem szól a topic), de egyetértek Veled!
Pl ha én akartam volna, már együtt élhetnék vkivel, de sosem volt arra "bátorságom", hogy belemenjek egy olyan közös életbe, amiől tudom, h nem az igazi.
Másnak pedig egyedül lenni nincs bátorsága...hát én így látom.
(teli tettem idézőjellel, de muszáj voltam:)))
Nemnemnem, ez nem elég indok! Hogy is hívják, mikor valamit saját magával magyarázol meg? (Tautológia??? Nem biztos!) "Azért jó, mert jó." Ettől én hogy leszek okosabb???
Hozzáfűzöm, hogy 10 éves koromban kristályosodott bennem ki a vágy az egyedülélés iránt. És azóta sem kristályosodott ki az ellenkezője...
Először az kell, vagy először kell a partnerkapcsolat???
Sztem az is veszelyes, ha vkinek egyetlen celja a ferjhezmenes, a hazassag, mert mi van, ha nem jön be?
De tenyleg, teged ez miert erdekel annyira? Erre nagyon kivancsi vagyok.
Iggenn, de MIÉRT jó valakivel élni? Mert ez kábé a harmincadik topik, csak amit én is láttam, arról, hogy miért jó EGYEDÜL élni. A másik választ mindenki természetesnek veszi - én azonban frankón nem értem!
MIÉRT???
Ja, karácsonyfát nem tartok, zsémbelni meg ott a melóhelyem.
oké, nincs harag!
jó, akkor én is elmondom: én szeretek kapcsolatban élni, van egy imádnivaló barátom több mint 6 éve. úgy érzem nélküle nem lehetnék olyan boldog, mint most. voltam rossz kapcsolatban is, tudom milyen az. és voltam kb félévig egyedül. az se volt rossz, de ezt jobban élvezem. boldogsággal tölt el ha belegondolok mi lesz x év múlva. persze, egyik kapcsolatot sem lehet öröknek mondani, de én szeretnék ebben hinni.
amúgy a gyerektéma engem se izgat, nem nagyon bírom a kölköket
.
Tudod, én nő létemre - környezetemet megbotránkoztatva - nem gyúrtam a férjhezmenésre. Nem akartam mindenáron egy törvényes felet, csak mert az, az élet rendje. És azt már akkor sejtettem, hogy többről kell, hogy szóljon az ingyen szexnél.
Aztán megismertem a párom.
És tudod mi a jó benne?
Az, hogy itt van amikor kell, amikor zsémbelni akarok vagy csak a karácsonyfára kell feltenni a legfelső díszt.
Nem feltétlenül arról szól, hogy törvényes felem mellett unalomig hű leszek. Hanem ha, jó valakivel élni, miért ne?
Mo-n a hazassagok fele valassal vegzödik, különfele okokbol. Vki aztan megint meghazasodik, es aztan az sem müködik. Popper szerint, nem az a baj, hogy az emberek valnak, hanem hogy ujbol megnösülnek.
En nem hiszem, hogy aki szingli, az nem tud alkalmazkodni, aki meg hazas az tud.
Te sztem vmi önigazolast keresel.
Akkor most te jössz! Mitől olyan jó a párkapcsolat?
Jó, oké, tényleg kissé elszállt az agyam, bocs!
Egyszer Velencébe látogattunk három pár és én. Különváltunk, és hozzám felcsatlakozott egy pasas, és mivel beszélgetni nem tudtunk, (akkor még ennyit sem tudtam olaszul, mint most,) szobánk sem volt, hát a lagúnaparton smároltunk fél délután.
Egyik pár arrajárt, láttak. Erre hetekig nyomták, hogy hívjam fel, (???) meg írjak neki, meg satöbbi.
Kissé ilyen fílingem támadt, azért reagáltam túl! Sz'a mégegyszer bocsánat!
Remélem, érted???
szerintem ne aggodj a szinglik sorsa miatt, nem szorulnak ra, hiszen onkent valasztottak ezt az eletmodot, - a maganyosokkal ellentetben.
hidd el, szinglinek lenni /(ismetlem: nem maganyosnak) az egyik legfinomabb dolog, es raadasul hatalmas luxus is, csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. (innen ered a szinglik kopkodese! irigyseg a bestia neve.:))
a szingli eletmodnal egyetlen jobb dolog van: egy igazi TARSsal, kozos elet. nem ecceruen' ferj/feleseg, nem hianypotlo human tenyezo, hanem TARS.
ha pedig nincs ilyen tars, -nehez ilyet talalni- inkabb szingi elet....
nem kell velem egyeterteni...:)
És, bár én nem szinglinek, hanem egyedülállónak vallom magam, válaszolok is Neked:
Családot alapítani legfeljebb nagyon vonakodva fogok, kábé úgy, mintha a fogamat húznák.
Természetesen képes vagyok alkalmazkodni minden helyzethez, legfeljebb úgy, mintha a fogamat húznák. (Nem mellesleg éppen ez az, ami miatt nem szeretnék családot alapítani - én alkalmazkodnék mindenhez, beleértve halálos unalmat, megalázásokat, kényelmetlenségeket is, és két éven belül a Lipóton lennék.) (Már ha lenne még Lipót.)
Naná, hogy választottam!!!
Boldog vagyok, kivéve, amikor nem, mert pénz miatt, hízás miatt, iskola miatt, munka miatt, meg satöbbi miatt.
10-20 év múlva??? Ha rajtam múlott volna, nem lenne jövő idő a nyelvben!
Amúgy mi olyan nagy pálya ezekben a párkapcsolatokban? Mindenki olyan marhára fenn van vele, és én nem látom, miért...? Jó, ingyen szex bármikor, de ezen kívül???
Nu?
Attól, hogy kedves voltam, sztem nem kell megbotránkozni..
Csak jó hallani, ha boldog a másik ember.
Inkább a véleményedre lennék kiváncsi a nyitóhsz-ben írtakról.
Ennél a hszednél nem bírtam tovább olvasni, reagálnom kell.
A párkapcsolat nem egy DÍJ, hogy gratulálj érte, te! Helen Fieldinget idézve: "Nem csak egy rohadt módja van az életnek!"
Ugyanakkor nekem is gratulálhatsz, mert 48 teljesen egyedül, és teljesen boldogan eltöltött óra van mögöttem (- sajna holnap már hétfő
)... És én is gratulálok mindenkinek, aki egyedül vagy mással, de úgy él, ahogyan mindig is szeretett volna!
Nyugtass meg, hogy nem azért gratuláltál, mert "talált valakit" magának Viragkata! Hanem a boldogságához!!! Ugye???
Amikor 3 gyerek után visszamentem dolgozni, olyan helyre kerültem, ahol sok fiatal gyerektelen kollégám volt. Baromira irigyeltem őket a függetlenségükért, szabaságukért, szingliségükért. Az elején... Elég sokat szekáltak. Először nem értettem, miért, aztán rájöttem. Az egyik pár éve ment férjhez, ehhez képest komoly gondok voltak már a házasságában. Három-négy kollégám (fiú és lány is volt köztük) szingli volt, és szenvedett attól, hogy egyedül volt. Nyiltan, direkt nem öntötték soha szavakba, de a mondanivalójukban benne volt kimondva is. Szóval mind boldogtalan volt.
És ezzel most nem azt akartam mondani, hogy a szinglik boldogtalanok!!!!!!!
Nem rosszindulatúan, de irigyeltek engem a házasságomért, a családomért. Azért, ami nekem akkor - csúnya dolog, de bevallom - 6 év otthonlét után nyűg volt. Szerettem volna egy kicsit szabad lenni, egy kicsit nem alkalmazkodni 4 emberhez. Szerettem volna olyan életet, amit ők éltek.
Aztán egyszer csak jött az isteni szikra: hülye vagyok én? Olyan boldogtalan életet akarok, amilyen nekik van, akkor, amikor ők az én életemet irigylik? Ahelyett, hogy örülnék annak, hogy nekem mindaz megvan, amire ők vágynak: rendes férj, gyönyörű, egészséges, okos 3 gyerek?
Mindezzel nem azt akartam most érzékeltetni, hogy a szingli egy rakás szerencsétlenség, vagy boldogtalan, inkább azt, hogy én a - sajnos - boldogtalan szingliknek köszönhetem azt, hogy most boldog családanya vagyok, aki cseppet sem bánja, hogy alkalmazkodni kell 4 emberhez, mert azért akár kimondjuk, akár nem, nem minden szingli leli örömét ebben az állapotban.
Ó a mienk az egy elég hosszú történet, ha elmesélném akkor kinevetnél, hogy hogy lehetek ekkora bolond.
Nem hinném, hogy lenne esély, egyrészt mert kb 15 ezer km távolság van köztünk, de még ez nem lenne nagy baj, hiszen jöhetne hozzám, itt inkább az érzelmekkel van a baj.
Hogy van-e most valakije? Nem tudom, sokáig volt szingli, de ő egy olyan lány aki azért könnyen talál ha keres. Szóval elég nagy az esély arra, hogy van.
Sajnos el kell fogadnom, hogy ez igy alakult, még akkor is, ha nagyon nehezn tudom elképzelni, hogy akárkire úgy nézzek mint őrá.
Semmi esély, hogy összejöjjetek? Miért? Neki van most párja? Ha nincs, sztem próbálkozz!! Anniyt megér!! Vagy már próbáltad de nem sikerült?
Kívánom hogy megtaláld a párod!
Nekem volt egy orvos barátnőm, asszem úgy 180 körül járt az IQ-ja is, s bár jómagam is a tanultabbak közé tartozom ( legalábbis remélem) mégis nagyon felnéztem rá, hiszen nálam sokkal okosabb.
Engem inkább büszkeséggel tölt el, ha olyan partnerem van akivel mindenről tudok beszélgetni, széles az érdeklődési köre és vannak céljai az életben.
Életem szerelme is ilyen lány, csak éppen az a gikszer, hogy neki nem én vagyok ugyanez...pedig nagyon összeillenénk