Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
50 felett újra boldogan?
Létrehozva: 2008. december 19. 07:45
Kiváncsi vagyok, hogy 50 felett van-e még esély a boldogságra,
vagy ez csak egy álom?
Öt éve özvegy vagyok. Nehéz évek voltak,
de most már lelkileg helyrejöttem, és úgy érzem, hogy hiányzik valaki mellőlem.
Van egy kedvenc versem az ideálisról, de úgy látom már nem él illyen a földön. Vagy mégis..........?
Ime:
"... Tudnál-e csendesen hozzám bújni?
Esténként gyengéden átölelni?
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a naplementét?
Tudnál-e esőben is nevetni?
Egy szúrós fenyőfát megölelni?
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember nászát.
Tudnál-e táncolni a gyönyörtől?
Könnyezve sírni az örömtől?
S kitárni felém a szívedet.
Hogy megsimogassam a lelkedet.
Mondj igent, s akkor a Boldogság majd Rád talál!..."....
Lehet, hogy túl szentimentális vagyok?
FELKÉRÉS KÉRDŐÍV KITÖLTÉSRE!
Kedves Fórumozók, szakdolgozatomat az 50 év feletti aktív munkavállalók munkaügyi és képzési helyzetéről írom, ehhez készítettem egy kérdőívet, aminek kitöltése garantáltan nem vesz igénybe többet 5-10 percnél.
Nagy segítség lenne, ha kitöltenék minél többen, egyszerű, gyors, teljesen névtelen.
https://spreadsheets.google.com/viewform?formk ey=dGZQS0MtTU9fV0N2eElFeVU2MHdrNEE6MQ
NAGYON KÖSZÖNÖM SEGÍTSÉGÜKET!!!!
/Müller Péter/
Személyiségünk, karakterünk,
belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat.
A hívásokra válasz érkezik.
Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink,
igényeink megkeresik a tárgyat maguknak.
Az emberek megérzik azt,
ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak.
Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik
az "adó-vevő berendezésünk."
Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk,
néha sokan körénk gyűlnek.
Ezért írhatta tréfásan Füst Milán:
"Apróhirdetés. Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!"
Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe.
Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra;
egy pillanatra sem szabad elengedni.
Egy napon valóság lesz."
(Popper Péter)
Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot...
Aztán rájössz hogy ő is ezen a Földön él...
Pedig pont ez a lényeg...
Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él...
És hozzon el egy világot...
De ne egy másikat, hanem ezt...
A miénket...
Csak kicsit másképp...
Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot...
Akivel máshogy éled meg a mindennapokat...
Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek...
És még szebbek az éjszakák...
Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek...
Aki ott tud hagyni a szívedben valamit,
ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs melletted...
Lehet, hogy itt van az eb elhantolva????
Miért jó agglegénynek maradni?
- A saját vacsorám elkészítése kaland, nem pedig büntetés.
- Nem kell megmagyaráznom, miért vettem fel "azt" a pólót "azzal" a nadrággal.
- Olyan pozícióban hagyom a WC ülőkét, amilyenben akarom.
- Mondhatom a csaposnak a törzshelyemen: "Ha valaki keres, akkor itt vagyok."
- Ha hazamegyek a munkából, nem kell újra elkezdenem dolgozni.
- Nyugodtan felhozhatom a barátnőmet a lakásomra.
- Kombinét hajthatok, nem kombit.
- Mostanáig már több millió forintot megspóroltam arckrémeken.
- Hó végén láthatom, hogy néz ki a fizetésem.
- A bankszámlám minden nap úgy áll, ahogy előző nap hagytam.
- Akár minden reggel más arcot láthatok magam mellett az ágyban.
- Egy sztriptízbár meglátogatásának idejére nem kell alibit biztosítanom magamnak.
- Mint az közismert, az agglegények nem rendelkeznek anyóssal.
- Ha részegen megyek haza, az ágyamba fekszem, nem pedig egy híd alá.
- A hotelekbe saját néven jelentkezhetek be.
- Ha vezetek, nem ül mellettem állandóan egy oktató.
- Ha kérdeznek, nyugodtan mondhatom: "Igen, kövérnek látszol!"
Azzal sose törődj,mit mondanak mások.
Hisz Te lélegzel, Te nézel és Te látsz,
Magadnak választod, amit választottál.
Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy,
A legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt.
Találd meg a fényt a fekete éjben,
A boldogságot a boldogtalan létben.
A szikrát a bóbiskoló, álmosodó tűzben,
Az egyetlen virágot a kiszáradt mezőben.
Hallgass a lelkedre, ő érez, hisz és lát,
Így lehet akár egy percből is örökkévalóság."
Melyik virág nyílik neked az életben.
Ki fog veled sírni, és kifog veled nevetni.
Ki fog az életben igazán szeretni.
Nem az a boldog, kinek kincse van,
hanem az a boldog, kinek igaz szíve van.
Ne a szépet, hanem a jót keresd,
és ha megtalálod igazán szeresd!"
Sárhelyi Erika - Hétköznapi józanság
Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.
Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.
Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.
Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.
Míg apró vágyakkal él az ember,
s nem feszítik az elérhetetlenek,
egy esőcseppben elférhet a tenger,
és egy ébredésből álom is lehet.
"Az életet nem azok a napok jelentik,
amelyek elmúltak, hanem azok,
amelyekre emlékezünk.
Szeretni kell az életet, hogy élj,
és élni kell, hogy az életet szeresd!
A boldogság ott van, ahol megleled,
nem pedig, ott ahol keresed.
Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul,
egy másik kinyílik.
De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a bezárt ajtóra,
hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk."
(sajnos a szerzőjét nem tudom
, ha valaki netán tudja?
)
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)
(A Talmud)
Te nem vagy kész a szeretetre!
Ha kész lennél rá nem lennél türelmetlen, nem bántana a magányod, nem félnél attól, hogy akár életed végéig egyedül maradsz - nem félnél attól, hogy a szeretetre meg kell tanítanod magad, s ez bizony sok csalódással jár.
Ne mondd azt hogy: "de hiszen én mindent megtettem érte!" - mert én ezt elhiszem. Érte igen!
Önmagadért nem tettél meg mindent!
Fel a fejjel, bátorság!
Valóban nincs szeretet - de te mégis valósítsd meg!
Szeress egyedül!
Ne törődj a világgal!
Teremts a lelkedben harmóniát, és áraszd szét magad körül!
Ugye tudod hogy a hitben is hinni kell?!
És nyilvánosan adásba belőled nem az kerül amit akarsz, vagy amire vágyódsz, - hanem az amit tudattalan erőid sugároznak.
Van a lelkednek egy hangoltsága, mely vonz és taszít, és bárhogy sóvárogsz, és összeszorított fogakkal akarsz: ez a hangoltságod dönti el, hogy ki veszi az adásodat, és hogy mennyire leszel szeretve.
Én vettem a te lelked sugárzását.
Ezért mondom neked: amíg félsz, addig okod is lesz rá.
Amíg azt hiszed hogy sorsodat a külvilág irányítja, addig ez úgy is lesz.
Addig nem találsz senkit, és szorongani fogsz az egyedüllét miatt.
Abban a pillanatban azonban, amikor megtanítod magad szeretni - elmúlik a félelmed.
És nem fog bántani az egyedüllét.
A MAGÁNYODNAK JÓ ILLATA LESZ, MINT EGY VIRÁGNAK, AKIT FÖLKERESNEK A MÉHEK, ANÉLKÜL HOGY Ő MAGA KUTATNA, VAGY HAJLADOZNA UTÁNUK.
Azt fogod tapasztalni, hogy nem vagy egyedül, még akkor sem ha nincs melletted senki.
Szeretsz majd egyedül lenni.
Jó lesz magaddal - ez lesz a biztos jele annak,hogy hamarosan kívülről is jön majd valaki.
Az ember : társas lény. De manapság ezzel vigyázni kell! Mert beteg a világ! S aki külvilágfüggő, könnyen elveszik.
Ne másokra várj!
Magadat tedd harmonikussá, és ajándékozd meg magad szeretettel - akkor is, ha nem jár arra senki.
ÉLJ A VILÁG ELLEN, ÉS LÉGY BOLOND!
Derűs, bátor bolond, mert mi élünk a valóságban - az okosok, a józanok, a szorongók, a reménytelenek, és a hitetlenek élnek a rossz varázslatban.
Szeretni azt jelenti hogy levetjük a Gonosz Varázsló igézetét.
Te magad légy Varázsló!
S ahogy piciny korodban megtanítottad magad járni, most tanítsd meg magad szeretni.
És próbáld meg a lényedet ebben a sötét világban szabaddá, fényessé és sugárzóvá tenni.
Magától nem lesz az. Senkié!
Azzá leszel, akivé teszed magad.
S ha kihűlt körülötted a világ, és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban és áraszd a meleget!
Meglátod mennyien jönnek majd köréd.
Mert mindannyian fázunk. És félünk.
És odagyűlünk ahol meleg van még........
Ma reggel találtam:
Kell egy hely
(forrás: pisze123)Kell egy hely a szívben, egy boldog szép varázs,
S kéz a kézben lépünk, csendesen tovább.
Istenem ha látod, hogy vannak emberek
Társak nélkül élnek, nyújtsd nekik kezed,
Meg van írva minden, hogy lesz majd tovább,
Kell a biztos érzés, jobb lesz így talán,
Állunk majd a fényben és áldjuk életünk
Társra lel a szívünk és tovább megyünk.
A lelkünk tisztasága boldogságot rejt,
Megannyi indulat – megannyi szeretet,
S szemednek tükrében, az alázat fénye,
Lelkednek mélyében egy boldog érzés ténye.
Vannak emberek, kik gonoszan szemlélnek,
Álnokul hazudnak - de magányosan élnek.
Keress barátot kik szeretetre vágynak,
És velünk örülnek, e boldog világnak.
Lelkünk mélyében nyílik egy szép virág,
A szeretet virága – egy hófehér rózsaág,
Ápold – és gondozd, hogy illatozzon mindig,
És kísérjen az úton, a szeretet - a sírig.
Kell egy hely a szívben, egy csendes szép zene
Hol társra lel az érzés és élhetsz majd vele,
Állunk majd a fényben, vagy boldogan megyünk,
Mert oly szép így az élet, ha mindig szeretünk.
2009.03.31.
Magány
Hosszú évek távlatából ,most előbukkan a velem élő magányosság.
Emlékeim között kutatva kérdésekre szívem választ
nem talál.
Miért-e kínzó üres magányosság?
Miért-e kihűlő,egykor lángoló tűz,ma már csak parázs?
Hogy jut fel az ember a magasra?
Majd hogy esik egyre nagyobbat és egyre mélyebbre?
Miért marad magára, mikor még lehetne élete és lehetne felfelé szárnyalni a magasba?
Minden csak talány,ésszerű válasz nincs rá.
Végül az ember rá jön,az élete romokba hever.
Hiába jóság,hiába kedvesség.
Eltűnik,elfeledve,elenyész teste.
Az élet számára egy álomvilág lesz.
Mi az élethez kötötte,elveszett örökre.
A remény megmaradt, és Ő magányában éli reménykedve életét,hogy egyszer majd talán valaki rá is rátalál.
Forrás:(Adorján)
(2004.április.)
Márai
Egymásra hangolva
"Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk,hogy szerelmesek legyünk,hanem az,hogy társunk őszintén szeressen,olyan szeretettel,mely nem az ösztönökből fakad,hanem érzelmi és akarati világban gyökerezik.
Arra van szükségünk,hogy olyan valaki szeressen,aki szabadon döntött mellettünk,s aki meglátja bennünk a szeretetre méltót.Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván.Azzal a döntéssel jár,hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzünk szolgálni,s ha erőfeszítésünk nyomán gazdagodik az élete,az minket is megelégedéssel tölt el,hiszen őszintén szeretünk valakit.
Ehhez nincs szükség a szerelmi mámorra.
Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe"
/Gary Chapman/
Andrew Matthews
Tavaszvárás
A déli szélben lehunyom szemem
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.
A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.
Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja már: leszek!
A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendő életet.
Mert boldog ige ez és szent igaz
És örök törvény és áldott vigasz,
Hogy győz az élet, duzzad és dagad
S elönti mind az ócska gátakat!
Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat
S elmossa az összes bánatodat
Szeretném, ha a szemem tükrében fedeznéd fel a világot,
s észrevennéd az igazán fontos dolgokat.
Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág,
S hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ
Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad
Mert így nincs az a szív, mely megszakad
Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat,
S kinek néma az élet, az is várja a hangokat
Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat,
melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat
És végül szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat,
Azt lássam, hogy életünk nem is lehetett volna boldogabb."
Ne bánd, hogy nem marad,
S ha már szétosztottad minden javad,
Oszd széjjel magadat. adj, amíg van,
Had legyen boldogabb a másik,
Kinek lényéből, az öröm rád visszasugárzik."
Valamikor... nagyon régen... Macilány és Macifiú összetalálkozott egy elhagyott erdei ösvényen. Megtetszettek egymásnak, ezután egyre gyakrabban sétáltak azon a kihalt úton. Macilány gyönyörű szép volt - mosolygós szemei - szerelemre gyújtották Macifiú szívét. Telt - múlt az idő... Macifiú, Macilány egybekeltek... Építettek szép új medvebarlangot... és hamarosan megszületett a kis Bocs. Boldogan és odaadóan nevelték...
Macipapa sokat dolgozott, Macimama pedig odaadó hűséggel nevelte a kis Bocsot. Macipapa és Macimama, afféle "művész" lekek voltak. A kis Bocs egyre gyarapodott tudásban, és erőben. Igazi Medve lett belőle, mikor Macimama egyszer... egy este nem tért haza a barlangba. Szegény Macipapa nagyon aggódott... Ám másnap, Macimama megjött, és azt mondta: Találkoztam egy szép Medvével, és szeretem Őt! Macipapa nagyon szomorú lett, és megtett mindent azért, hogy Macimama ne hagyja el a barlangot. Macimama nagyon szerelmes volt... Macipapa két esztendőn keresztül abban reménykedett, hogy Macimama igaz szeretettel visszatér valódi otthonába. Ám hiába reménykedett...
Macimama elment...
Macipapa - a vén Medve - egyedül maradt a barlangjában. Sokat kóborolt kihalt ösvényeken, de soha senkivel nem találkozott.
Egy alkalommal, - a messze távolból - egy gyönyörű Maciasszony hangot halott... szép éneket. Macipapa másnap visszament az erdő szélére - talán ismét meghallja azt a gyönyörű dalt. ...és dal ismét hallatszott.
Macipapa is énekelni kezdett - amit Maciasszony meg is hallott...
Macipapa átment a másik erdőbe, hogy találkozhasson a szépénekű Maciasszonnyal.
Boldogok voltak...
...de másik erdő - másik kultúra. Macipapa nagyon szerelmes - és Maciasszony is szerelmes... Maciasszony és Macipapa - tehát mindketten - más, más egzisztenciával rendelkeznek, és egyikük sem szeretné feladni mindazt amit eddig elértek.
...pedig mindketten hihetetlenül ragaszkodnak egymáshoz...
Vajon szeretik egymást? Vagy csak mindkettőjüknek a magány fáj?