Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
szóval nekem, valahogy olyan megfoghatatlannak, misztikusnak tűnik az egész kismamiság. nem tudom, hogy én is képes lennék e rá!
engem valahogy a 9 hónap (maga a tudat, hogy eddig tart) viszolyogtat egy kicsit, de ha ti mondjátok, hogy hamar elröpül biztos így van. és gondolom a 24. héten már túl vagy a felén és visszafelé számolsz.
milyen az amikor nő a pocak??? kellemetlen, kényelmetlen, és amikor már valaki mozog odabennt az milyen érzés? kb. mikortól látszik valakin, hogy növöget a pocakja?
Az első jel (mikor még nem tudtam róla) az volt, hogy nagyon megnőtt az étvágyam. A férjem csak nevetett, mert ha megkérdezte, hogy éhes vagyok-e, rögtön azt feleltem, hogy igen. Képes voltam fél liter natúr ivójoghurtot egyben meginni. (Mindezt naponta. ) Aztán jöttek a rosszullétek, főként a szagokra voltam érzékeny. A kávét - amit pedig nagyon szeretek - csak befogott orral tudtam lehajtani. Szóval a terhesség maga - az állandó hányinger miatt nekem nem olyan szép élmény. De ez téged ne rettentsen el - vannak olyanok, akiknél a rosszullétek teljesen kimaradnak.
én is új vagyok, olvasgatlak Benneteket!
olvastam, hogy van aki már félidős, vagy már több gyermeke is van! légyszíves írjatok már Nekem, milyen az amikor valaki kismami lesz. én a gyermekvállalás előtt vagyok, de 1 hét múlva utazunk és olyan jó lenne, ha hárman jöhetnénk vissza a nyaralásból,
csak nem tudom képes vagyok-e a 9 hónapra, egyenlőre kicsit hosszúnak tűnik, milyen az elején? tudom, hogy terhes vagyok, megnő a pocakom, vagy mi a manó, mit lehet érezni, várom válaszotok köszi
6 hete szültem első babámat, a terhesség alatt nem foglalkoztam azzal, hogy mi lesz a szülésen (valószínűleg így védekeztem a félelem ellen), anyukám annak idején elég sokáig vajúdott velem is meg a testvéremmel is. Nem a fájdalomtól tartottam hanem attól, hogy sokáig fog tartani. A szülésem az éjszakai ébredéstől számítva 6 óra alatt lezajlott. A szülőszobán 3 órát töltöttem, nagyon gyorsan tágultam, viszont a kitolási szakasz volt hosszú. Fájdalom, ha akkor ott kérdeztek biztos azt mondom, hogy volt, utólag egyetlen kellemetlen emlék maradt meg, a kitolási szakasz. Nagy volt a baba feje, így ezzel szenvedtem igazán.
Szerintem nem szabad előre rettegni, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk, le kell rendezni a fejbe, hogy nem lesz egy kellemes dolog és ennyi.
Amit viszont mindenkinek ajánlok, hogy fordítson sokkal több energiát a szoptatással kapcsolatos dolgokra, most lesz a babám 6 hetes és ezen idő alatt sokkal több problémát, fájdalmat, szenvedést, kudarcot okozott az, hogy nem voltam felkészülve a szoptatással járó dolgokra, mint a szülés.
Nekem könnyű és gyors szülésem volt. De. 10. 30-kor burkot repesztettek, 14. 30-kor bementem a szülőszobába és 15. 15-kor megszületett a fiam. Beöntést nem kaptam. Lehet, hogy azért, mert a reggeli CTG-re éhgyomorra mentem, ill. csak egy bögre kakaót ittam. Igaz nem szülni indultam, csak így alakult. Szerintem a fájásaim is elviselhetőek voltak és a doki, a szülésznő és a férjem is sokat segített.
Tehát a félősök ne nagyon féljenek, mert lehet, hogy könnyű szülésben lesz részük.
Ja, és ez volt az első szülésem.
Ha van alkalmad és a kiválasztott kórházban tartanak szüléselőkészítőt, feltétlenül menjetek el a pároddal, nekem sokat "segített", hogy megnézhettem pl. a szülőszobát, és amikor eljött a nagy nap (ápr. végén szültem) már nem ismeretlen helyre mentem. Azonkívül meg sok érdekeset hallottam babáról, szoptatásról. . .
Én most töltöttem be a 22. hetet, úgyhogy épp túlléptem a félidőt. Ahogy közeledik a nagy nap, egyre többet gondolok arra, hogy milyen is lesz. Engem is minden érdekel, főleg a kis dolgok, például, hogy mit kell venni magunkkal, praktikus tanácsok, segít-e a torna, vagy a szüléselőkészítő kurzus stb. Úgyhogy szívesen fogadnám a tanácsokat, tapasztalatokat.
Jó, hogy rátaláltam erre az oldalra, mert a párom már kicsit belefáradt a "babát várunk" témába, miután aznap, mikor pozitív lett a teszt, az utónévkönyvtől a hasmasszírozó szivacsig mindent megvetettem vele és be nem állt a szám hajnalig:))))
Igyekszem visszafogni magam, de annyi minden érdekel és olyan sok kérdésem van. . . :)))
Nincs értelme ilyenek miatt aggódni, mert a végbélnyílást szorosan letakarja a szülésznő, így a babához semmi nem kerül. Amúgy meg fel vannak ők készülve mindenre. .
És a trükk, h nincs értelme kiabálni, ordítozni, mert akkor pont nem azokat az izmokat használod. A levegőt szinte le kell nyomni a hasba, mintha víz alatt próbálnád visszatartani, mert akkor nyomsz jó helyen. (legalább is a doki ezt mondta, és nálam bevált)
most talaltam ratok es gondoltam olvasgatok egy kicsit. en jelenleg 10 hetes vagyok az elso babat varom es kicsit felek a szulestol. hogy fogom kibirni?
stephie megkonnyeztelek ahogy meseltel ez annyira csodalatos lehet amikor te is es a parod is egyutt elitek at. . . Nekem is bejon majd a parom, remelem nem fog elajulni:)))
Tyrannos te aztan jol megijesztettel:)))Valoban ennyire halalosan faj?Azert remelem en is hamar tulleszek rajta.
Köszönöm!
És egyáltalán nem rémisztő. Mi kb 1 év múlva már szeretnénk babát, és szeretnék az egész dologra felkészülni lelkileg. Igaz, hogy nagyon sokat foglalkoztam a témával, de közeledik az ideje. . .
Kiírt időpontom 2003. nov. 7. volt, de csak nov. 10-én hajnalban szültem (tehát kétszer néztek magzatvizet 7-én reggel, és 9-én reggel, ami nem túl kellemes, de ki lehet bírni) Mindkét alkalommal azt mondták, hogy semmi, 1 ujjnyira vagyok kitágulva, de az már a 24. hét óta megvolt. Az NST-vizsgálat sem mutatott fájásokat, és a baba is még nagyon mocorgott, pedig állítólag szülés előtt lenyugszanak. 9-én még gombásztam a férjemmel az erdőben, kb. 2 órát sétálgatva. . . Este 8-kor elaludtam a TV előtt, 9-kor pedig arra ébredtem, hogy fáj a pocóm. Megindult. 10-15 percenként voltak a fájások, és köztük csak nevetgéltünk a férjemmel, hogy akkor most mikor induljunk, hogy ne legyen se túl későn, se túl korán. 7-8 perces fájásoknál mentünk be 11 óra körül. Ügyeletes orvos vizsgált meg, de azt mondta nem lesz itt semmi még. . . 1 ujjnyi. . . De azért szól a fogadott orvosomnak is. Borotválás, beöntés, átöltözés stb. ahogy szokott lenni. Dokim 12-re bent volt, azt mondta hogy szerinte ez 2 ujjnyi, de csinál egy burokrepesztést, hogy erősödjenek, és sűrűsödjenek a fájásaim. Hát ezt nem kívánom senkinek, de szerencsére gyorsan megvolt. . . Aztán közölte, hogy 1 óra múlva majd megnéz. A szülésznő szerint is kicsit eltúloztam a fájdalmakat, szte nem is lehet ilyen fájdalmaktól tágulni. . . Dokim 3/4 1-re lejött (pedig még nem telt le az 1 óra), én meg már falra másztam, mert 1/2 percenként voltak 1 perces fájásaim, a párom mérte, aki végig velem volt. Ezt sem kívánom senkinek !!! Dokim kérte szálljak fel a vizsgálószékbe, de nem nagyon ment mert egyfolytában fájtam, és menni se nagyon bírtam, ígyhát felraktak segítséggel. Utána már csak az tűnt fel, hogy mindenki futkározik, mint pók a falon, hogy gyorsan-gyorsan fel a szülőágyra, csizma a lábra, és legyek szíves megpróbálni még nem nyomni, míg beöltöznek, előkészülnek. Kösssz. . . (gondoltam) Aztán 2 nyomásra megvolt a baba, az első után az én párom is (aki szintén vér-iszonyos) megnézte a buksiját még ott bent.
Szóval megvolt a 4 éve tervezett (de nem jött), és orvosi segítséggel öszehozott babánk végre ! Azt jósolták óriás bébi lesz, de nem lett. 3500 g és 54 cm volt.
Szóval a vajúdás sztem sokkal rosszabb, a kitolást már Te akarod, hogy megkönnyebbülj, és legyen vége az egésznek ! Ráadásul annyira koncentrálsz és erőlködsz, hogy semmit nem érzel ! Pedig nálam nem volt semmilyen fájdalomcsillapítás (nem is akartam), és gátmetszést is végeztek (mondjuk oda előtte kaptam egy szurit). Nekem a legrosszabb élményem az összevarrás volt, pedig két érzéstelenítőt is kaptam, de nagyon repedtem, és ezért sokat varrtak, és mindent éreztem !!! 1. 10-kor lett meg a baba, és 2-re végeztek a varrással, azt hittem sose lesz vége !
Bocs, hogy én is ilyen hosszú lettem. . . De úgy éreztem le kell írnom. . .
Hát minden szülés más és más, nincs nincs két egyforma, azt mondják. Legalábbis mindenki másképp éli meg.
Nálam úgy volt, hogy a fiamra azt mondták, hogy nagy baba, én meg vékony vagyok, első gyerek. . . . hát számítsak olyan 8-10 óra vajúdásra! Ehhez képest vajúdással, kitolással, mindennel együtt megvolt a gyerek 3 óra alatt!! :-)) És 4 kg volt!
Maga a vajúdás nem volt vészes, persze, fájt nagyon, de nekem inkább az volt a bajom, hogy egész egyszerűen MEGLEPŐDTEM, hogy ez ennyire fáj! Mondták nekem is persze, hogy fájdalom így meg úgy, na de hogy ENNYIRE. . . !!! Az rossz volt, az a hökkenet! Aztán túltettem magam rajta és belevetettem magam a szülésbe. . . !
A másodiknak úgy indultunk neki, hogy az első gyors volt, akkor reméljük ez is! És igen! A kislányommal kb. 1 órát vajúdtam és 5 perc alatt kitoltam, jött ki mint a gyorsvonat, alig tudtak felcsapni a szülőágyra, épp hogy lefeküdtem, már ki is robbant szinte a babácskám!
Én ügye semmiféle csillapítást nem kaptam egyik szülésemnél sem, a maga kemény valóságában éreztem mindent.
Csak azt tudom mondani, elképesztően, iszonyatosan, rettenetesen fáj, erre készüljön fel szerintem mindenki, jobb, ha nem éri váratlanul, mint engem. Szerintem az sokat számít, hogy lelkileg rá legyél készülve, legalább a meglepődés ne vegye el az eszedet. . .
Egyformán rossz volt nekem mind a kettő, a vajúdás is, meg a kitolás is, szerencse, hogy nem kellett sok-sok órán keresztül csinálnom. :-)
Mondjuk akkor persze adnak valamit, gondolom.
Bocs, ha hosszú voltam, és nem akartam senkit megijeszteni, csak őszinte vagyok, ez ne vegye el senki kedvét!!
A gyerekedet világra hozni minden fájdalmat és kínlódást megér!! Nekem is életem legszebb órái-percei voltak!! :-)))
És mi rosszabb? Maga a vajúdás, vagy a kitolás? Kérlek, írjátok meg!
Köszi! :-))
És mi volt a legrosszabba szülés után? Az hogy másnap éjfélkor csak úgy terjengett a főtt virsli illata a folyosón, de mi nem kaptunk, csak vágyakozhattunk rá :))))
Bocsi, h ilyen hosszúra sikeredett
ha lehet, én is leírnám a szülésem történetét. Nekem sosem volt semmilyen menstruációs görcsöm, épp ezért amikor a védőnő mondta, h majd onnan fogom tudni, h elindult a szülés, csak néztem értetlenül. Én 1999 dec 30-án szültem, így a szilvesztert is bent töltöttem. 30-án reggel 3/4 7-kor éreztem, hogy folyik a magzatvíz, szóltam a páromnak, aki korábban ha már megmoccantam félálomban húzta a zokniját, hogy szülünk. Erre ő aludt tovább. beletelt egy jó időbe míg felébredt és utána elkezdett zuhanyozni , hajat mosni, borotválkozni, mi meg anyukámal az előszobába vártunk, hogy kijöjjön végre. Semmi fájásom nem volt. Megérkeztünk a kórházba, ellenőrzés, borotválás, beöntés. 3/4 9-kor megjött a dokim is. Felmetünk a szülészetre, és mivel foglalt volt a papás szülőszobák mindegyike, várakozni kellett. Fél 11-kor bejutottunk és mivel még mindig semmi fájásom nem volt, kaptam egy kis oxytocinos infúziót. Akkor kezdődött a móka. Hirtelen olyan erős fájásaim lettek, hogy néztük a gépet 100 körüli fájás erősséget mért és elég gyakran ismétlődtek a fájások. Ez viszonylag rövid ideig tartott, mert jött a dokim és mondta, h ideje megbeszélnünk a fájdalomcsillapoítást. Kérdeztem, hogy melyiket ajánlja, mondta, h nem ajánlhat semmit, nehogy utána az legyen , h ő beszélt rá. Mondtam rendben, akkor nézzük fájdalom szempontjából. Mondta, hogy ha az epidurál jól van bekötve, a 10-es skálán 0-ra leviszi a fájdalmat, míg a gáz csak 5-re. De minden attól függ, h mennyire bíroma fájdalmat. Mondtam, h akkor inkább az epidurál. Nagyon korrekt volt, amikor bekötötte, kérdeztem, h mit kell érezni, ő mondta, h ezt inkább nem mondja meg, mert akkor a kismamák hajlamosak beleérezni, és lehet, h nincs is jól bekötve, inkább mondjam el én, h mit érzek. Megállapította, h jól van bekötve. Ez fél 11-kor volt. Aztán felgyorsultak az események. Nagyon gyorsan elkezdtem tágulni és mivel semmit nem éreztem a párom harapdálta a combom poénból, mert tényleg nem lehetett érezni semmit. Aztán mondtam, h ki kellene mennem kakilni(bocs), Mondta a dokim, h akkor ez már nagyon jó jel, mert azt jelenti, h a pici már bent van a csatornában, mindjárt szülünk. Mikor? Kérdeztem. Most. Elkezdték felkurblizni az ágyat, képzelhetitek, h a doki pont oda tudjon beülni. Elmagyarázta a doki hogy hogy kell nyomni, nekem meg végig az járt a fejemben, h remélem, h ez a székelős érzés tényleg csak a babától van és nem lesz semmi gond. Az első nyomás után már látszott a kis feje, és kérdezte a párom, h megnézi-e. Ő menni akart, én meg vártam, h mikor ájul al az alvégen, mert ha vért látott, mindig elájult. Odament, megnézte, semmi ájulás. Aztán nyomtam még 2-szer és kint volt a lányom. Én meg csak néztem magam elé, h ennyi a szülés, akkor jöhet a következő. Rögtön mellre tették és sírtunk az örömtől. A vériszonyos párom pedig odament és a méhlepényt nézeggete. Nagyon jó dolgunk volt, mert a további 2 órát is velünk lehetett és kaptam levest is. A dokim annó mondta, h 30-án 12-ig lesz és utána