Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A párom nem akar nősülni.
Torolt_felhasznalo_946730
Létrehozva: 2009. december 9. 18:55
Sziasztok! Fogalmam sincs mit tegyek. Tegnap azt mondta a párom, hogy Ő soha senkit nem fog feleségül venni. Régebben is utalt már erre, de akkor én még nem vettem komolyan. Már másfél éve vagyunk együtt, és ebből már egy éve együtt is élünk. Ő 35, én 25 éves vagyok. Nagyon szeretjük egymást és nem tudnám elképzelni nélküle az életem.
Előttem volt egy hat éves se veled, se nélküled kapcsolata, aminek a végén a barátnője elhagyta egy másikért. Lehet, hogy e miatt? - Azt is tudom, hogy annak a lánynak megkérte a kezét, hogy inkább Őt válassza, mint sem a másikat.
Ezen kívül, gyereket sem akar. - Mert, hogy Erre a világra?
Nem tudom mit csináljak, vagy mondjak ami miatt megváltozna a helyzet. Elég elszánt.
Sissi52: Persze, gondolom, neveltetés. Én speciel a vasaláson és a főzésen kívül utálom a házimunkát, nem vagyok egy házitündér, de sok nőnek természetes, h gyönyörű rendet tart, és csak úgy jó minden, ahogy ő csinálja meg.
Sógornőm (gyönyörű, gazdag, tanult lány) a lakás és a gyerekek az élete. 4. gyereket szülte, és mondta, az első terhessége óta nem olvasott egy könyvet sem. Viszont ő igényes, mert rengeteget foglalkozik a gyerekekkel, a lakásuk meg tökéletesen rendben van tartva.
Hát, én olvasás, tanulás nélkül nem bírnék meglenni (meg hát nekem dolgoznom is kell), a gyerekeimmel is foglalkozom, családi programokra is járunk, magamat is karban tartom, de a háztartás nem erősségem. És nálunk nincs példás rend, evvan.
KN18: Szerintem meg nem halálra unja, csak éppen kényelmesen elvan vele. A kényelem nagy úr (lsd. Oblomov), sok férfi akár a nagy szerelemről is, a küzdés öröméről is lemond szimplán, mert az macerás, és a mindennapi életben úgyis a megszokás az úr.
Egyetem alatt volt egy srác, aki évekig tervezte, hogyan hódítson meg, és hónapok alatt, tényleg nagyon egyedi módon meghódított. Gyönyörű szerelem volt vagy fél évig, az utcán utánunk fordultak, hogy ez a szerelem? Csak aztán jöttek elő a problémák - értem tennie kellett, ami azt jelentette volna, hogy a megszokott életét, terveit (fiatal kora ellenére elég tudatos volt) át kellett volna alakítania, mert amíg csak fantáziált rólam, nem számolt velem, mint önálló egyéniséggel, akinek adott esetben más céljai, elképzelései vannak.
Amikor szakítottunk, heteken belül talált magának egy másik csajt - vele csak úgy megvoltak, nem látszott rajtuk az a hű, de nagy szerelem, nem is találkoztak túl gyakran, de a csajnak nem voltak elvárásai, érte nem kellett teperni, a srácnak meg nem kellett feladnia magából semmit. Még később is nagyon sokat keresett, mert beszélgetni velem szeretett (volt, h napi 4x jött), bevallása szerint a szex velem sokkal forróbb volt, de a másik csajjal egyszerűbb volt az élete. Kényelmesebb volt. Én akkor nagyon nem értettem, mert én úgy gondoltam, ha az ember megtalálja a nagy szerelmet, akkor tűzön-vízen át minden akadályt leküzd, de most már értem. Szeretett ő engem, de saját magát, a saját dolgait még jobban.
Ő meg azt nem értette, h bár lett volna számtalan lehetőségem, évekig még egyedül voltam - mert csak azért, h kapcsolatban legyek, nem mentem bele valamibe, ami nem forró, nem lángol, nem elég.
Az általam említett párnál nem hiszem, h 'cseléd' lenne a csaj - egyszerűen szerelmes a pasiba, és örömmel, önként megtesz érte mindent, és vigyáz rá, mint a legdrágább kincsre (különben is, sok lányt nevelnek úgy, hogy a háztartás, a családi fészek ápolása az ő dolga, élete célja, meg h megfogja a pasiját - hát, neki sikerült). Senki nem kényszeríti, és neki jó így. Időnként próbálkozik, h hátha elveszi a srác, de ha nem, hát nem, mert már így is régen magához láncolta - a kényelemmel és a gyerekkel. Nincs az a szerelem, akiért egy kényelmes életet és az imádott kisfiút, a büszkeségét elhagyná a pasi. Fű alatt meg mehet bármi, h legyen némi változatosság (bár azért finoman ott a kontroll), de 10-12 év megszokást nem fog borítani, az tuti. Az ő szempontjából (mondom, kényelmes típusú pasi) totál hülyeség lenne.
Én meg úgy vagyok, h semmi jogom másokat leszólni v. elítélni - nekik így jó és szép minden. Nem vagyunk egyformák.
Sok hazas asszonynak megeri, csakhogy neki ura legyen.