Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan legyek erős???
Létrehozva: 2010. június 17. 22:33
Sziasztok,
tanácsokat, ötleteket szeretnék kérni, szerintetek hogy tudok erős maradni ebben a helyzetben?
7 év után szakított velem a párom (bepánikolt a kapcsolattól, kicsit élni akar...), el is költözött.
Nemrég beszélgettünk és azt mondta, még mindig szerelmes belém, nincs másik lány.
Tökéletesen megbízom benne, nem is ez a gond.
Hanem, hogy azt tanácsolja mki, legyek erős, ne keressem, küzdjön Ő értem!!!
Ezt érzem én is, hogy tartanom kell a távolságot, de annyira nehéz 
Nagyon nagyon bízom benne, hogy észhez tér, nem is zargatom, nem kiabálok, nem erőltetem az újrakezdést, csak csendben várok...és nem tudom,hogy tudom ezt az időszakot túlélni..
Vannak itt olyanok, akik túllendültek ilyen időszakon és újra tudták kezdeni?
Tényleg segít, ha hideg, rideg maradok és nem mutatom ki, menniyre nagyon hiányzik?? 
Én férfi vagyok, de kb 30 éves koromra tudtam oda eljutni, hogy elengedjem az egyoldalú szerelmet.
Nem volt egyszerű és ma sem az, de ma már megy. Van X érzés, ami csak egy érzés és benned él, a másik emberben pedig nem. Még a szikrája sem!
Ez fáj, de ennyi.
ui.: Ma már látom, rengeteg emberrel kellene találkozni, vagy levelezni ahhoz, hogy két hasonló ember -férfi és nő- találkozzon. Tényleg annyira eltérő gondolkodású nőket találok néha, hogy csak nézek és érdekes az is, hol, kiket, milyen környezetben. Általában meglepő! :-)
És igyekszem is rengeteg emberrel, nővel levelezést kezdeményezni, főleg itt a kovid alatt, hogy nehéz -vagy nem mindig javasolt- személyesen találkozni, tömegbe járni. Már azt is látom, kb hova érdemes írni -pl tájegység- és hogyan érdemes megkeresni az embereket.
Ma azt látom, hogy a nők is ott szúrják el, hogy sok esetben nem nyitottak pl egy rövid beszélgetésre bárhol, vagy 2-3 e-mail/Messenger levélváltásra.
Még mindig úgy akarjuk élni az életünket, ahogyan azt a 10-30 évvel ezelőtt forgatott mozifilmekben láttuk. Pedig az már akkor sem úgy történt.
Egyel sok spenotot es eros leszel.
Szia,
Tudom, hogy már 10 éves a bejegyzésed, de megkérdezhetem, hogy mi lett a vége a sztorinak? Hasonló szituban vagyok én is jelenleg és nagyon érdekelne.
Köszönöm :)
tudtam én, hogy el fogsz tűnni :(
Mi van most Veled, hogy állnak a dolgok?
Engem nem hívogat az exem és én sem őt.
Igaz, nem is vérnyogtam sokat a szakításnál.
Nem volt szerelmes,csak szeretett, hát mondtam, ott az ajtó. Azt, hogy bennem mit játszódott le akkor és azóta, csak én tudom.
hú, elnézést!! 4 hónapig voltunk KÜLÖN!!
És amikor szakított velem 2 éve voltunk együtt!
Szia!
Tyűűű, vissza olvastam az egészet... hát nem semmi. Minden esetre azt a következtetést vontam le, hogy szakítás idelyén/után jobb NEM keresni a férfit! Annyira sajnálom a történteket, annyira nehéz ez, én is át estem rajta, gyomorideggel keltem, gyomorideggel feküdtem, nem találtam a helyem, közös baráti társaságunk volt, szóval folyton felbukkant, és olyankor nem tudta elviselni, ha nem szólok hozzá, kerülöm. Ahogy találkoztunk mindig magához akart húzni, nem tudta elviselni, ha ellököm magamtól. Szóval rettentő nehéz volt, de a szakítást magamnak köszönhettem. Volt egy pajzsmirigy műtéte. Illetve ki kellett venni a pajzsmirigyét, így folyton otthon ültünk, hónapokig nem mentünk shová, és ez engem felörlött. Piócaként viselkedtem, folyton hisztiztem mindenért, hibáztattam, hogy nem megyünk együtt sehova, míg elege nem lett, és kidobott. 4 hónapig voltunk együtt. Voltak futó kalandjai, de nem tudott elfelejteni, egyik napról a másikra arra eszmélt, hogy iszonyatosan hiányzom neki, amikor lefekszik, amikor felkel... Meggyógyult, elkezdtünk újra randizni 2 hónapig még egy csók sem csattant el, majd szilveszter hajnalban kibékültünk... Azóta együtt vagyunk, bár elég "olaszos" a kapcsolatunk, de mindent igyekszünk megbeszélni, próbálok urrá lenni a hisztijeimen, ő pedig nagyon édes. Minden erőmmel azon vagyok, hogy teljes mértékben rendbe hozzam a hibáimat, mert bizony azt, akit a legeslegjobban szeretek MIATTAM hagyott el.
Szóval van remény... a 4 hónap alatt pedig buliztam, pasiztam, barátnőztem, olvastam, ha olyan napom volt, és elviselhetetlenül hiányzott sírtam-rítam, berúgtam, sírva mentem haza, vagy épp a barátaim vittek haza, de soha nem felejtettem el. És mire kezdtem felrázódni vissza kaptam, és most boldog vagyok! Mert a boldogság nem azt jelenti, hogy minden tökéletes!!!!
Azóta hogyan állnak a dolgok? Beszéltek??
A férfi oldalát hiába is elemeznénk, annak még akkora értelme sem lenne, mint a női oldalról való láttatásak.
A férfi nem hozott férfias döntést. A férfi egyszerűen odébbállt.
A férfi nem érzi azt, amit egy nő, neki fogalma sincs arról, ami egy nőben ilyenkor végbemegy.
Nála az, hogy újra és újra jelentkezik azt jelenti, hogy valahol sajnálja a nőt, és azt hiszi, hogy ezzel enyhítheti a nő fájdalmát.
A férfi nem szeret szenvedést okozni még akkor sem, ha ez kívülről úgy tűnik. Pont ez a férfi gyengéje.
És ezt a gesztust, mert ugye a férfi részéről ez egy értékelendő gesztus, a nő alapból félreérti, és tovább reménykedik a semmiben.
Ezért a férfit felesleges hibáztatni, hiszen semmiféle ígéretet nem tett annak érdekében, hogy felszínen tarsa a nőben a folytatást.
Végülis mindenki úgy cseszi el az életét,ahogy akarja.Az a baj,hogy egy halál szerelmes lánynak hiába mondják 100-an,kivülállók,akik esetleg jobban átlátják a helyzetet,vagy már velük is megesett,hogy a srác csak szórakozik vele,a topikindító úgyis a saját feje után megy,hiszen bemagyarázza magának,hogy azért mert kéthetente egyszer felhívja a srác,még halálosan szereti,de vele élni persze nem akar.
Biztos,hogy nehéz felismerni,hogy akit szerettünk 7 évig,az átvág,és hazudik nekünk,de sajnos ilyen is van.
Én egyébként úgy gondolom, hogy van ott másik nő a képben, csak amig az új seprű valamiért nem tud dönteni, vagy nem teszi le a voksát a pasi mellett, addig hősünk vissza-visszacsap, és talonban tartja az exét.
Ha az új projekt bedőlne, akkor visszamegy exhez és könnyes szemmel bevallja, hogy még mindig őt szereti és nagyon megbánta amit tett.
Ha viszont sikerül, akkor bingó, ex száma kitöröl, nevét elfelejt.
Sajnos ez már csak így van.
Az egy dolog, hogy a lány hiú reményeket táplál.
Az viszont egy másik, hogy mi a retkes kisnyúl f***ért hívogatja az az idióta, ha már egyszer döntést hozott????
ha ő -ahogy valaki írta- felnőtt férfi, felnőtt döntéssel, akkor legyen már annyi tartás benne, hogy békén hagyja ezt a szerencsétlen lányt. nem vágta falhoz eléggé? nyilván látta, hogy a csajt megviseli a dolog, akkor mi a jóistenért kell hívogatni, és hiú reményekkel táplálni?
férfias döntést hozott. férfiasan húzzon el a p****ba.
Szia, ilyenen en is atestem, durva volt, azt hittem itt a vilagvege, aztan nem lett. nekem kellett cirka masfel ev, mire helyrebillentem. Sird ki, ird ki magadbol, ami faj, es aztan emlkezz a szepre, jora. Ne vard vissza! Anno az en exem, egy masik no miatt lepett, majd vissza hizzam, azt akarta hazasodjunk ossze, aztan par honap mulva eskuvo volt, de nem velem! Az ember sokmindent lat es hisz amit atni es hinni akar:(
Lepj tovabb amint tusz, es ezzel nem feltetleul uj kapcsolatra celzok, hanem valamire, amit eddig nem tettel, uj frizura, valami kreativ dolog vagy valami mozgasforma, vagy barmi, ami oromet okoz! Az ido is szep mar!
Konnyu nem lesz, de majd jobban erzed magad, meglasd!