Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Igen,lennék,és már többször komolyan el is gondolkodtam rajta.
Én nem érezném úgy,hogy az enyém a gyerek.Azt akkor érezném,ha én hordom ki.
Béranya pl soha nem tudnék lenni,mert úgy érzem nem a petesejt,vagy a spermium tesz szülővé,hanem az érzés...hogy bennem él,bennem nő,én szülöm meg.
Van már 3 gyermekem,nem tervezünk többet,de fiatal vagyok,és egészséges,és a szívem szakad meg azokért,akik évekig hiába várnak erre a csodára.
Igen,határozottan IGEN.
Csak akkor, ha nem tudom ki kapja.
Barátnőnek, közeli hozzátartozónak semmiképp.
Én sem mennék valószínű lombikra, de szerencsére ezen már nem kell gondolkodnom, de így nézve én sem vagyok híve.
Hát ez az :)
Nekem sem menne.
Csak idegennek. Jesszus..elképzelem, hogy megyek be a kórházba meglátogatni a friss kismama barátnőmet. Minden egyes látogatásnál azon agyalnék, hogy az én gyerekem (is).
Asszem ott lenne vége a barátságnak, amikor éjjel stikában lenyúlnám magamnak. :))
Na igen, ezután biztos furcsa lenne minden találkozás a barátnőddel és az ő/te gyerekeddel, pláne hogy simán hasonlíthatna is rád.
De engem az egészségügyi része aggasztana inkább.
A pasiknak enyhén szólva kellemesebb dolog spermadonornak lenni
Én azt hiszem nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy valakinek valahol az én petesejtemből született gyermeke..... - még ha ezzel segíteni tudnék.
Egy esetben csak: testvérnél - de ez már lefutott kör: neki van saját gyereke! :-)