Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Esküvő vagy együttélés?
Létrehozva: 2010. november 16. 11:30
Kedves fórumozók!
Szeretnék írni arról, manapság melyik együttélési formát részesítjük előnyben, és miért? A házasságot vagy az élettársi kapcsolatot, amelyet immár szintén be lehet jegyeztetni, de részben más szabályok vonatkoznak rá. Kíváncsi lennék, ti melyiket választanátok?
A commenteket előre is köszönöm:
Koronczay Lilla
én általában azt nem értem, hogyha a házasság csak egy papír, akkor miért ágálnak annyian ellene?
amúgy szerintem sok év után egy házasságból könnyebb kilépni, mint egy élettársságból. mert a házasság sokkal tisztább jogilag, rrendezettebb. így a felbontás körülményei is jobban szabályozottabbak. szóval ez nem érv az élettársság mellett, hogy könnyebb kilépni belőle. anyagialg tuti nem könnyebb, sőt. max ha az egyik fél mindent otthagy.
Az egyutteles azert ilyen elterjedt, mert tevesen ugy gondoljak az emberek, egyszerubb kiszallni, nincs vele gond.
24 evesen, 8 honap utan, gyerek nelkul nincs is.
De ha egyutt vannak 12 eve, van ket gyerek, meg a vagyon akkor ugyanakkora cirkusz a szetmenes egyutteles es hazassag eseten is, mert rendezni kell a gyerekek elhelyezeset, a gyerektartast, a gyerekekkel valo kapcsolattartast, es kivaloan ossze lehet veszni es pereskedni a vagyon megosztasan is.
Hazassag elott celszeru egyutt elni egy evet kabe, de tobbet nem.
Nameg ha oreg lennek, nem mennek ferjhez megint hogy ne szurjak ki a gyerekeimmel. Tehat egyuttelnek, amit nem jegyeztetnek be.
Van aki azt mondja a hazassag csak egy papir - neki igen. Nekem nem.
Hazassagparti vagyok. Hazas vagyok.
"de nem ezen múlik a szerelem, hogy házasok vagyunk-e" - ezzel azt hiszem mindent leírtál. Gratulálok a babákhoz!
Amúgy, az az indok (ezt indokként felhozni is érdekes gondolat egy kapcsolat őszinteségénél, meg tartósságánál) nem igazán releváns, hogy a házasságból nehezebb kilépni, mert ha x év után vagyonközösség alakul ki + közös gyerekek vannak, akkor hasonló köröket kell lefutni, mint egy válópernél...
Szia.
Én 7 éve vagyok együtt a párommal, több mint 4 éve élünk együtt.
Nem vagyunk házasok, nem is nagyon tervezzük.
PEDIG! lassan 30 hetes ikres kismama vagyok.
Nem hinném, hogy a papír tartana össze minket, ha ne adj isten kenyértörésre kerülne a sor.
A fiúkat a nevére vette, elismerte hogy az övé, van egy közös tulajdonú lakásunk, ergó papírból már van elég.
SŐT! nem is természetes úton fogantak a kicsik, ami nekem megint jobb bizonyíték a szerelméről, hogy vállalta velem ezt a folyamatot, minthogy odaáll az anyakönyvvezető elé és kimondja hogy "igen"...
Persze én is gondolok a fehér ruhára, de én amúgy sem vagyok az a habos-babosra vágyó nő, nem vágyom nagy dínom-dánomra. Azt a pénzt inkább a kis lakásunkra fordítom.
Vagy én arra hogy felveszem párom nevét, hogy lássák hogy hozzá tartozom, de nem ezen múlik a szerelem, hogy házasok vagyunk-e.
Mi így is nagyon boldogok vagyunk.
Persze van aki elítéli ezt.
Mi már csak ilyenek vagyunk, de szerencsére a családban sem kérdezte meg senki hogy miért nem házasodunk össze a gyerkőcök születése előtt. Bár pont az én szüleimtől nem lenne "jogos" hiszen én is elmúltam 1 éves mikor összeházasodtak.
Üdv.
Én házasságpárti vagyok. Bejegyzett élettárs nem lennék.
Gyomorforgató ez a szó. Viszont azon a váleményen vagyok, hogy házasság előtt együtt kell élni pár évet, hogy megismerhessük a másikat.
Az esküvő nem hinném hogy gesztus. Egy olyan nap, amit mindketten akarunk. A barátainkkal meg a családdal jól megmulatjuk hogy egybekeltünk.
A férjemmel nagyot fordult a világ esküvő után. Sosem gondoltam volna róla, de azt mondja nagyon jó érzéssel tölti el.
És jobb azt mondani hogy férjem, minthogy a pasim.
(a "párom" nagyon gáz, nem vagyok én zokni...!)
Általában nem az esküvő napján mutatjuk be párunkat a rokonságnak.
Aki menni akar, az elmegy akkor is, ha van papír, és akkor is, ha nincs.
Szép az esküvő / házasság HA valaki mély meggyőződésből megy hozzá a másikhoz azért, mert őszintén szereti és mert őszintén hiszi, hogy élete végéig hozzá akar tartozni.Valjuk be, többnyire nem erről van szó.
Manapság én a korosztályomba azt látom, hogy az esküvőt csak egy jó bulinak tartják és különben is már az Ilcsi meg az Anett is férjhez ment láttam iwiwen a képeket, hát nehogy már PONT ÉN maradjak le, ezerszer jobb esküvőm lesz mint nekik...
Kb. ezt tapasztalom...
az 1. indokod elég sekélyes gondolkodásra vall...
Én részemről a házasságot részesítem előnyben.
Hogy miért?
- Vallásos családban nőttem fel, ahol egy férfi és egy nő kapcsolatát az esküvő pecsételte meg.
- Az esküvő és utána a lakodalom az egyik legszuperebb hagyomány - hiszen együtt van mindenki akit szeretünk, ráadásul azért jöttek el, hogy minden szépet és jót kívánjanak.
- Azt mondhatom a férfira akivel együttélek, hogy: Férjem. Nem a barátom, nem a pasim, nem a fiúm, hanem a Férjem. :o)
- Zene, buli, tánc, étel, ital... Kell ennél több egy felejthetetlen naphoz??? :o)
Az egésznek számomra inkább lelki háttere van. Életem legszebb napja volt az esküvőnk.
Ne aggódj :D
Jönnek majd ők is :))
Előbb az egyik (együttélés), aztán a másik.
Nálunk így működik.
Megismeri az ember a másikat, aztán valahogy természetes volt, hogy házasság lett belőle. Igaz gyerek miatt is: nem kell bizonyitgatni ki az apa (mondjuk amúgy sem:D)
Nem volt nagy felhajtás az esküvőn, csak szűk családi kör, de nekünk elég volt.
Most is kiléphetek bármikor, de szeretem a férjemet és a lányom is családban cseperedik. Kiskaput mindig lehet találni, ha vki ki szeretne lépni...
Kapcsolatunk elején én is próbáltam biztosítékokat keresni, mert sokszor megégettem magam előtte, de ha egy kapcsolat jól működik teljesen mindegy együttélés vagy házasság...
Mondjuk esküvőnk napját nem fogom elfelejteni, mert az rólunk szólt...És nem utolsó sorban szeretem viselni a férjem nevét:D
Ne haragudj, de ez nem épp egy inteligens válasz volt. Szerintem ha ennyire nem tudod értelmezni a mondatoat akkor ne írj inkább cikket....
A gesztus a lényeg de nem hiszem, hogy a rokoni szeretet az esküvőben mérendő.....meg az hogy mennyire ismerik és milyen mennyit találkoznak majd.
Mi házasságban élünk. És én hiszek a házasságban, pedig szinte csak rossz példa van előttem, kezdve a szüleim válásával.
Nem a ruha, a lagzi és a külsőség volt a lényeg a házasságunkban, mert ha úgy alakult volna akkor egy hétköznap, 2 tanúval is hozzámentem volna a férjemhez. Mindkettőnknek fontos volt a házasság, ahogy a férjem, mint férfi mondta, hogy ezzel megtisztel engem, a társát, hogy "hivatalosan" is az élete társává tesz. Igen, lehet papír nélkül is együtt élni, mindenki úgy él ahogy akar. De sok esetben hallom azt élettársaktól és itt is volt egy cikk, ahol a hölgy úgy nyilatkozott, hogy könnyebb kilépni az élettársi kapcsolatból, mint egy házasságból. Elég szomorú, ha valaki ez alapján dönt vagy nem dönt a házasság mellett, hogy ki lehet-e lépni belőle.
Ez tetszik, hogy ülve, terített asztalnál, porcelánból. Szerintem nagyon találó kép. Én is valahogy úgy gondolom: mindennek meg kell adni amódját!
De hol vannak az élettársi kapcsolat védelmezői? Annak is vannak előnyei...
tévedsz.
a házasság NEM = gesztus
és a házasság NEM = az esküvő napjával
házasság, egyértelműen.
én a férjem fele-sége vagyok, nem a barátnője. barátai vannak, én nem az akartam lenni.
az élettárs khmmm... némi ellenérzést vált ki belőlem.
mint ahogyan a párom is. párja a zokninak van, de nem neki/nekem.
a kedvesemtől rosszul vagyok.
a házasságban benne van a véglegesség, hogy jogilag is a férjemhez tartozom, és ez engem büszkeséggel tölt el.
amíg (pontosan 1 évig) a barátnője/élettársa/phááárja voltam, nem éreztem ezt. szerelmes voltam fülig, de ezt a fajta elégedettséget nem éreztem.
Házasság. Én megtiszteltetésnek érzem/tekintem, hogy férj és feleség vagyunk. Az együttélés/élettársi kapcsolat szerintem magában rejti a menekülőutat.
És nem a lagzi meg a menyasszonyi ruha a lényeg benne, hanem az összetartozás felvállalása.
Szerintem...
hozhatnék
nem buktam meg nyelvtanból, csak pont egymás mellett van a két betű
Lilla: fura h. te az esküvő miatt vagy házasságpárti.
szép ruha, bemutatom a páromat stb :D
Én is házasság párti vagyok de az érveléseiddel nem értek egyet.
1. ez igaz
2. bemutatni bármikor betudod az élettársadat is, és bármikor jobban megismerhetik esküvő nélkül is...
3. egy élettársi kapcsolatban is lehet felelősség vállalás...inkább a gesztus a szép a házasságban....az hogy az ember tanuk előtt kielenti a másiknak hogy vele szeretné le élni az életét
4. Élettársi kapcsolatban könnyebb válni tény, de aki már erre gondol az rég rossz szerintem...amúgy meg x év után egy élettársnak is nagyon sok joga ls követelése lehet a másikkal szemben
Kinek mi. ez egyén függgő és párfüggő
én/mi házasságpárti vagyok/gyunk.
tudom mindjárt jönnek majd azzal hogy az a darab papír igazán nem köt össze.... stb
számomra ez az élet rendje, ez a normális
állva, papírtálcáról is lehet enni, de nekem az a normális hogy ülve, terített asztalnál, porcelánból eszek
és még hozhatnák hasonlatokat
Én például házasságpárti vagyok, mert úgy gondolom:
1. az esküvő az egy szép, romantikus hagyomány,
2. ahol a partneremet bemutathatom a rokonaimnak, barátaimnak, akiket szeretek, és azt szeretném, ha a páromat is megszeretnék.
3. A házasságkötésben szerintem nem a papír a lényeg, hanem az a felelősségvállalás, ami bizonyos válságos időkben arra késztet, hogy ne kapjam fel a bőröndömet, és lépjek ki azonnal a kapcsolatból, hanem a vállalásomnak megfelelően megpróbáljam megmenteni azt.
4. Az élettársi kapcsolatban könnyebb válni? Nem tudom. Szerintem ez nem papír kérdése.