Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fehér Anna
2011-02-16 11:111.
Létrehozva: 2011. február 16. 11:11
http://comment.blog.hu/2011/02/16/52_evesen_szul_a_szomsze dok_almaja
Érdekes.
Elgondolkodtató.
Csak azért tettem ide mert sokunkban megmozdít régi érzéseket.
Nosztalgia +álmélkodás. " az 1ben
Fehér Anna férje az én orvosom.
Ő egy nagyon helyes, művelt és nagy tapasztalattal bíró sebész.
Fehér Anna egy nagyon szép és intelligens hölgy.
Bárcsak minden kisgyereknek ilyen szülei lehetnének!
Nagyon sok boldogságot kívánok nekik!
Megjegyzés:
Miért nem tud egy egész ország együtt örülni az ő régen várt boldogságuknak?
Miért nem örömteli hír ez mindenki számára?
Miért?
Miért?
Miért?
Miért?
Nem értem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
40 és 43 között van különbség
hát,igen,a gyereket a nőnek kell kihordani,nagyobb kockázat,mint a pasiknak,akik bedugják csak alompost
ki mondta,hogy egyetértek a pasik kései apaságával?
azért.,mert apám 52 évesen lett újra apa?
nem értek egyet
főleg,h. azt mondta: ha majd meghalok,Te felneveled,hát,köszi apa,hogy feladatot testálsz rám.
Furcsa, hogy annyian jönnek ezzel a "idősebb korban nagyobb valószínűséggel lesz sérült", Down szindrómás" stb. a baba. Furcsa módon én nem ismerek olyan nőt, aki 40 felett szült és beteg lett a babája. Magam is 41 évesen szültem a 2. gyerekemet. A terhességem könnyebb volt, mint a 20 évvel korábbi, a kislányom pedig makk egészséges. Fiatalabb ismerőseim között viszont vannak fogyatékos babák anyukái, akár Down, akár értelmi fogyatékosságról legyen is szó.
Egyébként pedig a késői apaságot oly könnyedén elfogadják az emberek, holott ők előbb halnak meg a statisztika szerint, mint mi nők. Hiába, még mindig férfi sovinizmus van szerte a világon.
Jól döntöttél kedves Fehér Anna és a párja, én szorítok Nektek, és idő közben tudom, hogy meg is született az egészséges kisfiú. Én megmondtam !!!
Interjú Fehér Annával,ekkor volt 50 éves
Szily Nórával beszélget
Kétrészes
kb 25 perc
1. rész
http://www.youtube.com/watch?v=mSrEeBH67xg&feature=related
2 .rész
http://www.youtube.com/watch?v=MHtUTaC7C68&feature=related
Azért azt ne feledd el, hogy egy 53 éves nő már igencsak klimaxol. Vannak egyéb egészségügyi problémái.
Én nagyon fiatalos vagyok a magam 50 évével, mindenki szerint simán letagadhatnék 5-10 évet. Szerencsés alkat vagyok.
De, az, hogy magas a vérnyomásom, hogy fájnak a lábaim, hogy alig bírok reggel felkelni, mert nagyon fáj a hátam, ez már sokkal több 50-es embernél fordul elő.
40 éves koromban fele ennyi problémám, gondom nem volt. És egy csecsemőhöz nagyon nagyon sok energia kell, állandó 24 órás szolgálat.
De nem kell félteni a Fehér Annát, gondolom van bébisintér, vagy férj, aki segít neki. Hiszen valamelyik nap már ott volt a blikkben, hogy a színháza testületi ülésen vett részt. Úgyhogy biztos, hogy van segítsége.
El tudom kepzelni a helyzetet. Ismerek egy ferfit aki nagyon keson szuletett az apja 50 felett volt mar, veletlen gyerek volt.
Meselte hogy amikor osszekoltozott a kesobbi felesegevel akivel az egyetemen megismerkedtek, micsoda cirkusz ment evekig, milyen megjegyzesek stb. volt allandoan amig 8 ev mulva osszehazasodtak.
Sosem tudott kozel lenni a szuleihez a generacios gondolkodasi kulonbseg miatt.
A babazasnak nem 50 felett van ott az ideje.
Pedig ha a gyerekünk tinikorba cseperedik, jó, ha képben vagyunk. Az idősebb szülővel szerintem az is probléma lehet, hogy ők már nyugalomra vágynek, és úgy gondolják, hogy a gyerekük az ÖVÉK. SAjnos, tudom, mit beszélek. A legkisebb tesóm a gyerekeim kortársa, és mivel a szüleim, mnt említettem, 30 évesen is 50 éves fejjel gondolkoztak, találd ki, 70-hez közel milyen a mentalitásuk? Na, náluk arról szó sem lehet, hogy a "gyerek" hajnalban mászkáljon haza, vagy a haverok ott tanyázzanak a lakásukban. Soha nem is értették, hogy mért nem kapok frászt, mikor hazajövök, és nem két kamaszfiú van itthon, hanem mondjuk öt? Hát mért nem vágom ki őket a fenébe?
A tesóm meg úgy él köztük, mint egy nagy cserép, szépen gondozott páfrány.
Ezt probaltammagyarazni. Pont itt mondta valaki aki 30 valahany eves , egy masik topicban hogy sokszor nem is erti meg a tinik szlengjet ahogyan beszelnek.
Akkor kepzeld el ezt egy 15 es egy 70 eves kozott.
Helló, csak most tudtam elolvasni, sajnos -vagy nem is sajnos - nem tudok egész nap netezni.
Igazatok van, de én a babázást nagyon nosztalgikusnak érzem. Elvégre azzal kezdődött minden. Én nagyon szerettem és nálunk az ifjabbik egy igazi volt. Nagyon jó visszagondolni arra az időszakra. Ő most már elmúlt 20, nagyon jó fej, hát, kölcsönösen nevelgetjük egymást. A másik fiunk is huszonéves, eléggé edzettnek érzem magam mellettük. Azt gondolom, minden korszaknak megvan a maga szépsége, aki ezt nem tudja követni, csak sajnálni tudom. El kell tudni fogadni, hogy felnőnek. A szimpla babázás helyett én is inkább egy helyes kiskutyát javasolnék. Tudod, olyan retikülbe valót.
Igen és a szerencsétlen gyerek, nem érti mi van.Neki van igaza, úgy volt szoktatva.
Ilyenkor a legnagyobb csapás, ha kistestvér születik.Akkor már csak ő a kis csoda, a nagyobbra már senki nem kíváncsi.Nem csoda, ha rossz társaságba kerül, iszik, szív, nem tanul.
Pedig ilyenkor a naggyal kellene nagyon sokat foglalkozni, mert ő addig egyke volt.
Ez durva!
Nálunk is a 25.-en már páran hiányoztak.
Ez így van sajnos.Amikor már nem ő diktál, hanem a gyerek kezd magára találni, egyre több a konfliktus.Az én anyukám is ilyen volt.Bolondult a babákért, már kisgyerekként rá merték bízni az anyák.7 évesen "bébiszitterkedett" már.De ahogy önállósodtak, más pici után nézett.
Én meg pont fordítva voltam, engem zavart, hogy olyan sokáig csak egy síró csomag.Örültem amikor már nagyobbak lettek.
De én is ismerek nem egy olyan anyát, akinek kedvenc korszaka a babakor.
Én is,aztán az ilyen anya nem is nagyon tud mit kezdeni majd az önállósódó gyerekkel.
Leérettésigizik 1960-ban 30 ember.
10 éves osztálytalákozón még él belőlül 29
20 évesen 27
30 évese oszitalálkozón 25
40 évesen 20
50 évesen 15
A cukibabakor max 3 év,mire a gyereknek kenyér a kezében az meg 20-25 év.
Hát igen.Azt hiszem és kibabáztam magam 2x.Sok idő, mire felnő egy gyerek.
De én is ismerek nem egy olyan anyát, akinek kedvenc korszaka a babakor.
Én meg alig vártam, hogy végre akkorák legyenek, hogy kommunikálni tudjunk.
Pedig milyen jó is lenne ismét babázni!!!
Babázni...az ember szerintem nem babát szül,hanem gyereket..a baba igen hamar felnő,előbb kisgyerek,nagygyerek,kiskamasz,nagykamasz lesz.
Az ilyen babázniakarok szülők adnak Bodzácska,meg Őzike nevet a gyerekeknek.
Sok mindenben igazatok van, de nekem a saját szüleim jutnak eszembe: ők nagyon-nagyon fiatalon lettek szülők, és minden osztálytársam irigyelt engem miattuk. Mert ők biztosan nagyon megértőek, hiszen milyen fiatalok. Hááát... anyámnál csak egy vaskalaposabb embert ismerek: apámat. Ők már 30 évesen is 50 évesek voltak. És ha már a felvilágosításnál tartunk: úgy mentem férjhez, és a testvérem úgy nősült meg, hogy nálunk a szexről SOHA nem volt szabad beszélni otthon, még csak célozni sem lehetett a témára.
És sajnos ismerek családokat, ahol a szülő nagyon fiatalon, váratlanul hunyt el. Kisgyerekes családokat. Tehát nincs biztosítás semmire.
De azért én sem merném megtenni, hogy akár jóval negyven felett újabb gyerekre vállalkozzak.
Pedig milyen jó is lenne ismét babázni!!!