Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Élelmiszert kidobni?
Létrehozva: 2011. május 25. 17:22
Ledves fórumozó!
Te szoktál élelmiszert kidobni? Ha igen, milyet? És elvinnéd-e egy lakóhelyedhez közeli helyre, feltéve, ha lenne ilyen, hogy segíts a rászorulókon? Azért kérdezem, mert vannak ilyen kezdeményezések!
Várom a válaszokat, esetleg saját történeteket!
Köszönöm:
Koronczay Lilla
Ja-ja, nálunk is ez a helyzet! :-))))))
Ha csak naponta egy-egy sercli marad, vagy néha kicsit több - akkor is annyi zsemlemorzsám lenne, hogy fél Bp-et abba panírozhatnám!
Ráadásul nem is nagyon szeretjük a rántott/panírozott cuccokat (nem is egészséges), úgyhogy ezzel nekem is van gondom.
Régebben hetente-kéthetente elvittem ide két utcával odébb, egy bácsinak, aki a tyúkjait etette vele. De sajnos nemrég meghalt a bácsi, az örökösök meg már nem tartanak csirkét. :-(
Ez nagyon dícséretes dolog! Gratula. :-)
Én azon akadtam ki (még régebben), hogy éttermekben, vendéglátással foglalkozó üzletekben megmaradt ételt nem lehet odaadni rászorulóknak. :-( Valami ÁNTSZ meg közegészségügyi előírások miatt. :-(
Egy barátnőm éttermi főnök volt a Mariott Hotelben. Hetente több állófogadás, rendezvény, stb. volt. Svédasztalos kajáltatásnál mindig marad egy csomó étel. És nem lehetett elvitetni pl. egy hajléktalanszállóra.
Annyira röhejes, nem? Ha egy-két órával tovább tart a fogadás, még simán megeszik a vendégek - de ha onnan máshová viszik akkor már ehetetlen????
Ilyen jól állunk? :-(
Azok a kenyérvégek megszáradva a legjobbak a fasírtba, töltött csirkébe, anyukám kicsit összedarabolja, amikor még darabolható, ha megszáradt, húsdarálón ledarálva tökéletes zsömlemorzsa panírozni.
Nem. Nem dobok ki ételt.
Viszont sok olyan ételféleség van, amiből valahogy nem tudok keveset főzni. Ami megmarad belőle, azt befőttesüvegbe rakom, és elviszem a hajléktalanoknak, amikor megyek kutyát sétáltatni.
Végtelenül hálásak érte, és ha másnap még megis dicsérik, az még jól is esik.
Természetesen mindig csak olyan ételt viszek, amit én magam is megennék.
A takarékoskodás valahol ott kezdődik, ahogy sokan írják, hogy ételt nem dobunk ki. Igaz nagyon ügyes szervezés szükséges ahhoz, hogy egy többtagú családban ne legyen kidobandó ennivaló, de következetes gazdálkodás eredményeként megoldható.
Ha véletlenül még is úgy adódik, hogy a kukába kerül valami, akkor azt gondosan becsomagolva teszem, mert tudom, hogy sokan a szemétből is kiszedik és elfogyasztják. Nincs más választásuk, ha nem akarnak éhen halni, s így legalább a még fogyasztható élelem nem a szemétkupacot növeli.
Ha valamit beteszel a fagyasztóba, az szobahőmérsékletű, jobb esetben hűtőhideg.
Ahogy a fagyasztó hűteni kezdi, ugyanazzal a "lendülettel" a betett cucc "melegíti" a benti levegőt, tudod: termodinamika, a folyamat addig tart, amíg egyforma nem lesz a hőmérsékletük, jelen esetben a betett holmi lehül a fagyasztó hőmérsékletére. (Plusz: az ajtónyitáskor a hideg levegő ki, a szoba levegője bejut, ezt ki kell szivattyúzni, a maradékot vissza kell hűteni.)
A folyamat során többletenergiára van szükség ahhoz, hogy a betett dolog megfagyjon. Minél több, nagyobb a dolog, minél nagyobb ahőmérséklet különbsége, annál több energiár emészt fel a fagyasztása.
A kiengedéssel meg legyél óvatos, mikrózás, melegítés, tehát gyorsított kiengedés nélkül, a lassú olvadás során a felolvadó ételben robbanásszerű gyorsasággal szaporodhatnak el a korábban leszedált baktériumok.
De ez csak egy mellékszál volt a mondanivalómban.
Szinte mi nem is dobunk ki élelmiszert, mert megnézem, hogy mennyit és mire költök, olyan élelmiszert nem veszek meg, amit tudom, hogy nem fogyasztunk el.
Időnként marad némi főtt élelem, amit a kutyaeledel mellett a két kutyánk rendszeresen megkap, de ezt nem tekintem az élelmiszer kidobásának.(Sőt egyre fontosabbnak tartom, hogy a kutyáink tele hassal őrizzék a kertes házat, mert az utóbbi másfél évben az összes szomszédunkhoz betörtek már...)
Talán két alkalom van, amikor nálunk az étel a kukában köt ki: Húsvétkor és Mikuláskor. A két ünnep alkalmával a nem minőségi csokoládé(kakaós tejmassza) és cukorka biztos kidobásra kerül.
Az év sok napján beszélgetek a lányaimmal a helyes táplálkozási szokásokról, (igyekszem követhető mintát is mutatni)e két ünnep alkalmával pedig ritulé keretében dobjuk ki a silány minőségű holmit( de egyébként sem fogyasztunk sok édességet, még akkor sem, ha az minőséget képvisel).
Volt néhány év, amikor a bérelt kertünkben megtermelt zöldségek fölöslegét rászorulóknak, ismerősöknek adtuk. Tavaly azonban az őrzött kertekből is rengeteg termést loptak el, így szinte nekünk sem érte meg a bérlet. Az idén bármilyen fontosnak is éreztem azt, hogy vegyszermentes, friss, saját zöldséget termeljünk, de azért nem dolgozom, hogy csak más egye meg, helyettünk.
Szomorú, de ez a tendencia egyre több helyütt megfigyelhető.
Valamit sürgősen tenni kellene az országban azért, hogy minél több embernek legyen munkája, hogy eltűnjön a megélhetési lopás, hogy aki akar és tud, az dolgozni menjen.
1. A fagyasztó úgyis megy,nem használ külön energiát ha valamit még beleteszek fagyasztani.
2. Kiolvasztás nálunk..........kiveszem a fagyasztóból,be a hűtőbe és magától kiolvad.
Nem értem miről beszélsz?
A kutyánk vegyes étrenden van, megeszi a vegetáriánus kajákat is.
Amit kidobok az a penészes sajt, ha elfelejtődik a hűtőben.
Vagy a penészes kenyér, ha véletlenül mégis a kenyértartóba tesszük. Általában ottfelejtődik, mert ritkán jut a helyére.
Sajnos az étel "szentsége" már a múlté. Ha jól belegondolunk, hogy mit eszünk... egy része eleve a szemétbe való lenne. :(
Úgy hogy igen, szívfájdalom nélkül dobom ki, amit végül az "iktatóba" szavazok, és eszembe sem jutna odaadni valakinek: ugyanis mind romlott.
Lásd pl. a felvágottakat. Némelyik már másnap savanyú, nyálkás. ÉN nem enném meg. Nyilván másnak sem tudnám odaadni, mondván, "neki még jó lesz".
A feketés zöld túró is ugyanez a kategória.
Amit viszon szívesen odaadnék, ha lenne erre egy normális menetrend, az az általam főzött étel maradéka, amit vagy finnyázás, vagy egyszerű túltengés okán nem fogyaszt el a család. Van olyan kaja, amit érdemes lenne fagyasztani, de pl egy főzelék nem az a kategória.
Csak csendben jegyzem meg, hogy ha valaki egyszer kiszámolná, hogy mennyi energiát pazarol el a spórolás jegyében (1. a fagyasztással, majd 2. a kiolvasztással), lehet hogy kétszer is meggondolná, hogy érdemes-e lefagyasztani a maradékot.
Nem szoktam kidobni szinte semmit.Nálunk a kutya a konyhamalac szinte mindent megeszik ami már nekünk nem kell.
Ha valaminek lejárt a szavatossága felbontom és megkóstolom legtöbbször még fonyasztható, ha gyanus irány a kutya
Németül tudóknak:
www.dw-world.de/dw/article/0,,3283375,00.html
No megvan a Spiegel TV cikk is:
www.spiegel.de/spiegel/unispiegel/d-69934736.html
Dump diver-nek hívják őket angolul.
Sajnos alkalmanként előfordul, hogy túlvásárolom magamat, és hátracsúszik a hűtőben egy-egy doboz élelmiszer. És előfordul, hogy ki kell dobni, mert már megromlott.
Viszont soha nem dobok ki semmit csak azért, mert a dátum szerint lejárt. Felbontom, megnézem, megkóstolom... az esetek 80-90%-ában simán fogyasztható, legyen szó bármiről.
Pár hete volt egy nagyon érdekes riport Németországból (német RTL-en), ahol vannak olyan fiatal bohém csoportok, akik kizárólag kidobott kajákon élnek. Elég illegális dolog, mert a boltok/áruházak többnyire zárt raktárudvarába másznak be éjjelente, és a konténerekből szedik ki a lejárat miatt kötelezően kidobott - bontatlan - termékeket, sajtokat, felvágottakat, zöldségeket, konzerveket. Azt mesélték, megdöbbentő, mennyi tökéletes minőségű élelmiszer landol a kukákban. :-(
Mi szerencsére nem tartozunk a szegények közé,de nagyon megnézzük hogy mit dobunk ki. A szüleim a háborúban is éltek,így nagyon megtanulták megbecsülni amilyük van. Így az ételt is. Anyukámtól azt láttam hogy mindent felhasználunk,lefagyasztunk és megeszünk. Én is ezt vittem tovább a mi életünkbe és szerencsére a férjem is ilyen. Mióta gyerekünk van,még több maradékot eszünk,de nem bánom. Mindig az jut eszembe,hogy más akár egy szelet kenyérért is milyen hálás lenne. Ha véletlenül mégis ki kell dobnunk valamilyen ételt(az csak főtt étel lehet) ,borzasztó lelkiismeret furdalásom van és dühös is vagyok magamra!!
Amúgy meg nagyon kreatív vagyok,nem is gondolná az ember hogy mi mindenre felhasználható. Csak néha ötletelni kellene kicsit.
Szia
Nálunk ha marad ki kenyér akkor bevágom a fagyóba, és ha összegyűlik kb fél kiló akkor csinálok belőle fasirtot.
Fél pohár joghurt nem amard ki mert csak úgy engedem kibontani a dobozt ha megesszük. Lányom egy időben csinálta, hogy kibontotta és nem ette meg. Olyankor én ettem meg a maradékot. Most ha kibont valaki egy joghurtot akkor meg kell ennie:) Nincs pazarlás!
Mi is sajnos, szinten... :(
Nem tudom hogy lehetne ezeket a maradekokat eladakozni: egy negyed szikkadt kenyer, fel tal maradek salata, fel doboz gyanus lejaratu joghurt....
de szivesen veszek megoldasokat! :)
Szia,
szoktam kidobni igen,száraz péksütit vagy kenyeret,vagy ételmaradékot amit nem eszik meg senki(főttkaja) vagy lejárt joghurt,sonka stb.néha sajnos elfelejtünk megenni dolgokat.
Szia
Mi soha nem dobunk ki ételt! Gyerekkoromban elég szegények voltunk anyámék arra tanitottak, hogy ételt a kukába dobni bűn!:)
Most is csórók vagyunk, igy ételt soha nem dobok ki. Ha esetleg valamiből van maradék ami nem fogy el, akkor azt megeszi a kutya végső esetben.