Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ingerült, sértődős férj
Létrehozva: 2011. december 30. 14:01
Férjemmel lassan 10 éve vagyunk együtt, majd' 5 éve házasok. Ezalatt természetesen jól megismertük egymást, összeségében véve jól kijövünk, szeretjük egymást. Van egy 2 és fél éves gyermekünk, tavaszra várjuk a másodikat, akit terveztünk, várunk.
A problémám, hogy a férjem alaptermészetének, meg az idővel egyre jobban előjövő rigolyáinak köszönhetően időről időre nagyon sértődős, ingerült tud lenni, a legapróbb dolgok miatt is. Ezt már más családtagok is észrevették. Nyilvánvalóan én sem vagyok hibátlan, de gyakran már szinte szégyellnem kell magam, hogy a szüleim, vagy az ő szülei előtt kis dolgokon felhúzza magát, megsértődik, és elvonul, nem szól senkihez, legfőképpen hozzám nem. A legapróbb dolgok alatt olyasmit értek, mint pl. valaki nem készül el az induláshoz megbeszélt időre, csak 5 perccel később; vagy nem tud végigolvasni egy cikket, mert mellette beszélgetnek; vagy félreértés miatt nem a megbeszélt helyen találkozunk, hanem máshol; vagy a gyerek maszatos kézzel hozzányúl bármihez stb.
Az anyósom szerint a férje is ilyen volt, ő valamelyest ezt normális dolognak véli, az én szüleim már kevésbé... ennek ellenére ha náluk vagyunk, mindig igyekeznek a kedvében járni. (A saját szülei nagyon elkényeztették, mai napig is, mintha hotelbe menne haza, olyan kiszolgálást kap.)
Vannak időszakok, amikor minden jó, de azt veszem észre, minél több körülményhez és személyhez kell alkalmazkodnia, annál több a konfliktusforrás.
Tudom, nem kevés stressz nehezedik rá, devizahitel stb., de ezt azért nem érzem így jónak. Én szeretem őt, vele szeretnék élni, de nem tudom, ezen a problémán tudok-e változtatni valamilyen módon, mert így engem is felőröl, sosem tudom, mikor "robban" a semmiből.
Nekem 3 évem ment rá arra, hogy segítséget adjak a férjnek. 3 év az életemből. Értelmetlenül. Most kezdem magam jól érezni, végre ismét magam vagyok.
Azt kívánom a topik indítónak, hogy neki sikerüljön. Csak időben észre kell venni, minden két emberen múlik. Egyedül nem lehet megmenteni 1 kapcsolatot, ha a másik szarik bele.
B.U.É.K.!
Nagyon jól mondod. a házasságkötéskor elhangzott: jóban-ROSSZBAN
na, most éppen nem a jóban vagytok. és dícséretes dolog tőled hogy belülről akarod megoldani a dolgokat, nem kívülről (--> válás, vagy szerető)
Kívánom hogy sikerüljön!!!!
"Én teljes mértékben neked adok ebben igazat, de azért már lassan két gyerekkel a topicindítónak ebből kilépni rohadt nehéz lenne."
Én ebből léptem ki, két gyerekkel, 23 év után. Baromi nehéz volt de megérte.
Ilyen egoista, agresszív emberből nem lesz szalonna. Nem is lett, azóta sem, ugyanott tart, ahol előtte.
Nem haragszom.
Mint írtam, szerintem se egy világvége probléma az, amiből nagy ügyet csinál. Viszont ettől őt ez még továbbra is zavarni fogja, függetlenül attól, hogy más egy legyintéssel elintézné.
Én egyébként nem vagyok a drasztikus és nyílt megszégyenítés híve, sokkal jobban szeretem a nyílt, egyenes megbeszélést négyszemközt. Nem zárom ki annak tényét, hogy valami más van a háttérben és nem csak az, hogy egyesek nem tudnak időre elkészülni. Szerintem ezek a dolgok a jó alkalmak arra, hogy más miatt levezesse a feszültségét.
Viszont ha 34 évig azt tapasztalta, hogy az ő viselkedését mindenki elfogadja, akkor ne csodálkozzon senki azon, ha nem fogja érteni hogy másnak mi baja a viselkedésével. Változni meg csak akkor fog, ha azt ő is akarja. Lehet naponta akár 10-szer is elparodizálni a viselkedését, ha ő nem akar változtatni, akkor nem is fog. Aztán persze el lehet gondolkodni az asszonynak azon, hogy mi lesz így ezek után.
Ugyan, ez csak természetes.
Úgy látom, ráugrottunk páran a témára - ki azért, mert tapasztalta, ki azért, mert utálja, ha valaki így viselkedik (pl én).
Még gyereknél is nehéz elviselni ezt a viselkedést, de egy felnőttnél számomra tolerálhatatlan. Illő a felnőttkorral a gondolkodásunkat is tudatosan alakítani, amennyire csak lehet, ezzel sok beszólást, kellemetlen percet megspórolhatunk magunknak!
Ha ezt valaki magától nem veszi észre, akkor a környezete fogja óhatatlanul nekiszegezni, és az naggyon kellemetlen.
Persze az igazságtalanság ellen harcolni kell.
Neked viszont a magad és a gyerekeid igazáért és jó testi-lelki állapototokért kell kiállnod és harcolnod, mert ha itt most meghajolsz, akkor ő kerekedik felül és ennek beláthatatlan következményei lehetnek. Állandó viták vele, később anyóssal, majd a te családoddal ("miért hagyod?", "miért engeded, hogy minket sértegessen?" stb) - a végén magad maradhatsz és akár a gyerekeid is mellé állhatnak, veled szemben, hisz te leszel beállítva "házisárkánynak"!!!
Szerintem ne akard helyette megmagyarázni, mitől ilyen, indokokat se keress a védelmére. El van kényeztetve, önző és türelmetlen.
Nem ijesztgetni akarlak, csak tűnődöm, előre pörgetem a lehetséges eseményeket.
Védd magad, kérlek.
Z.
Szia,
én inkább privit küldtem.
Minden jót!
a cím alapján azt hittem én nyitottam csak nem emlékszem rá...az én férjem is pont ilyen és ő is hotelbe megy haza(az anyja vendéglátó szakember
)
most elolvasom mit írtak eddig, hátha van valami jó tanács, vélemény
Na most már tényleg nagyon érdekel ez a Semiramis!
Azért írtam, hogy ahogy "öregszik", úgy rigolyásodik, mert az idő múlása tényleg alakított a sértődősségén. Amikor saját lakásunk lett, ott ugrott úgymond egyet lefelé, mert a lakás körüli intéznivalók, teendők sok ingerültséget kihoztak belőle.
Köszi Zajec, aranyos vagy! Meg mindenkinek köszönöm az építő jellegű hozzászólásokat, jól esik, már az is, hogy kicsit kiönthettem a lelkem, nem hogy még pozitív gondolatokat, ötleteket is kapok!
Nagyon remélem, hogy a mi esetünkben egészségügyi problémáról nincs szó, inkább a genetika és a "környezeti tényezők" alakították ezt a helyzetet!
Illetve az is tény, hogy ilyenkor, az ünnepek idején, mikor több napig össze van zárva a család, hol az egyik rokonnál, hol a másiknál, sokkal kiélezettebben, koncentráltabban jönnek elő a gondok (ha más nem, utólag), még egy simulékony természetű embernél is.
Hát mintha az én férjem dolgait írtad volna le!! /kb. 2 évvel ezelőttről/
Ugyanaz a minta, idegeskedés, hirtelenkedés, az ember nem tudja, hogy mikor robban!
Előfordult, hogy már albérletet néztem 6 hónapos terhesen és egy 10 éves gyerekkel, mert megmondtam neki, hogy nem csinálom tovább, egyedül marad, ha nem fejezi be. Ez hatott egy-két hónapig, aztán előlről kezdődött minden. Aztán:
Kb. 2 éve a cégnél elküldték üzemorvoshoz. Kiderült, hogy nagyon magas a vérnyomása, kapott gyógyszereket rá.
Na azóta nem mondom, hogy teljesen megszüntek az ilyen irányú dolgai, de mondjuk egy héten egyszer azért előadja magát, hogy tudjuk ki az úr a háznál!
Néha leteremtem, hogy nyugodjon le, vagy mosakodjon meg egy kis hideg vízben, mert bolhából csinál elefántot.. olyankor morog még egy darabig, aztán lenyugszik...
Jó nem mondom, nálunk is vannak veszekedések, de azért már nem az a robbanékony pasi aki régen volt!
Kiszolgálni én is kiszolgálom, de néha azért bepöccenek, mikor lusta felállni a kanapéról ha csörög a saját telefonja...
Azért szerintem állj néha ki magadért, akármi is van, mert így látja, hogy kikészít, és csak azért is fogja csinálni... tapasztalatból mondom!
Remélem helyrejönnek a dolgaitok!
"A dolgokat néha kicsit el kell veszítenünk, hogy jobban tudjuk értékelni".
Szerintem próbálj meg közönnyel válaszolni a hisztijére.Például,amikor besértődve elvonul, menj el a családoddal valahová és ne szólj neki hogy hová mentek. Tuti jelentkezni fog előbb utóbb, hogy hol vagytok. És mikor kérdezi, teljesen természetesen válaszolj, hogy hát lementetek a játszótérre. (Vagy ahol éppen vagytok.) Lényeg, hogy ne vedd észre a hisztijét! Nálunk ez a módszer bevált. (én voltam a hisztis)
Eddig mindig felháborodtam, ha valaki ilyet mondott, methogy baromságot csak egy barom mondhat.
Nos most köszönöm neked ezt az egyszerű véleményt, mert most jöttem rá, hogy csak annak lehet baromság ez, aki maga is így gondolkodik.
Osztom a véleményed. Segítség kell ennek a jóembernek, nem az elhagyás a megoldás. Itt valamiért gyakran tapasztalom, hogy ez az egyetlen "jótanács". Mint a topindító is írta, családszerető, segítőkész ember a férje, akinek sajnos van egy rossz tulajdonsága. Emelje fel a kezét, akinek nincsen!
Nem szabad ennyire menekülni a problémák elől, meg kell őket oldani.
Van egy kolléganőm, akinek a férje folyton felette az összes otthon található ételt, állandóan aludt, szörnyen irritálta a nőt. Kiderült egy kivizsgálás során, hogy egészségügyi problémája van (ne kérdezzétek, nem emlékszem, hogy mi). A gyógyítása elkezdődött, és gyökeresen megváltozott az életük. Nem mondom, hogy itt is ez lehet, de miért ne keresnék legalább a megoldást.
Én nem hagynám el azért a férjemet, mert sértődékeny. Talán egy szakember találna erre megoldást, vagy legalább elindulhatnának valamerre. Emlékszik még valaki a házassági eskü szövegére?
Van egy másik ötletem. Ha tényleg alapvetően jó fej a férjed, akkor lehet, hogy bejön.
Szóval: megvárnék egy "alkalmat" és megőrizném a hdegvéremet, a nyugalmam, hiszen tudom, mi jön.
Leülnék valahol, mondjuk egy teával, egy magazinba vagy könyvbe mélyedve, ami tetszik.
És ha csillapodik a hiszti, feltenném neki az egyszerű kérdést, ami érzékeny pontba csap, valahogy így:
"- Mondd, szívem, mi szeretnél lenni: az anyukád kicsifia, vagy a kisfiad apukája?"
Ha nem érti, elmagyaráznám neki, mi a gond. Nyugodtan, higgadtan, gondolatokat összeszedve (akár írj puskát és tedd a könyv lapjai közé, hogy kéznél legyen)
Ha ez után sincs erről párbeszéd vagy folytatódna a hiszti, akkor egy-két szurkapiszka "anyuci vagy apuci?" kérdés után azt hiszem, feladnám.
Szedd elő az anyatigrist magadból, te lány, mert nem lesz jó vége, felőrlődsz!!!
Szeretettel:
Zajec.
Ha így áll a szitu, nyilván menthető a dolog,azzal amit leírtam neked.
Én elhiszem hogy most még amikor jókedve van akkor tök normális meg szerető férj. De ez az állapot el tud hamar hatalmasodni,és akkor már nem is tudod majd kezelni.
A családban is így kezdődött, aztán már nem csak a feleséggel volt sértődős hanem másokkal is aztán már a kollégák jöttek, a főnöke,stb..... ma már mindenki kerüli.
Ezt ne várd meg. Menni fog :-) Szerintem tök időben próbálod elkapni a grabancát :-)
Honnan tudod, hogy 20 cm?
Sajnos amíg a férj nem ismeri be hogy baj van,addig nem tudnak szakemberhez fordulni,pedig egy semiramis ráférne a srácra :-D
Drága!
Olaj lesz a tűzre, ha nekiállsz nevelni ezt a jóembert! Ezt tudnod kell! Tuti hogy lesz pár veszekedés miatta, ha felveszed a harcias formádat. De ha nem akarsz megbolondulni,akkor kénytelen leszel tenni valamit.
Ha veled kezdetben olyan volt mint a kollégáival,és most már nem olyan,ez azt jelenti hogy a szemében elgyengültél,elértéktelenedtél. Még most időben szívd fel magad és oszd ki a drágát,mert ez csak rosszabb lesz!!!!!!!!!!!!!!!!
Csak hogy a családomnál maradjak: ez a karácsonyi vásáros történet engem kiakasztott volna annyira, hogy otthon négyszemközt megmondtam volna neki alaposan a magamét,kezdve az idős rokonok mozgásszervi bajával folytatva a terhességemmel ugyanis éppen a közös gyereket hordod ki minimum annyi tiszteletet megérdemelsz hogy valaki nem az óráját nézegeti fancsali pofával hanem a kezedet fogja MINIMUM, és folytatnám a gyerekkel aki ennyi idősen nem maratoni futó,de ha ez zavarja akkor vegye a nyakába bassza meg! Vagy ha más dolga van a karácsonyi vásár helyett akkor azt intézze ne a család előtt menjen mint egy vezérürü.
Aztán ha megsértődik azon hogy kiosztottad frissen melegében (csak úgy van értelme), akkor sértődjön! Tarts ki az igazad mellett,és ne tegyél semmiben a kedvére,hozzászólni sem muszáj,várd meg amíg belátja a hibáját és minimum bocsánatot kér. Ha rád akarja kenni hogy ő miért volt olyan,akkor azt ne hagyd! Mondd meg neki ezt a magyarázatot nem fogadod el és akkor is neked van igazad,legyen szíves lássa be,addig meg ne szólj hozzá.
Hidd el,ezt csak így lehet. Nekem is így sikerült. Persze van amikor én vagyok a hülye,de akkor én kérek bocsánatot.De amikor tudom hogy nekem van igazam és a másik volt a bunkó,akkor nem hagyom magam.