Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Régi tanár, akit utálsz
Létrehozva: 2012. november 28. 00:00
Sziasztok!
Főleg a felnőttekhez szól a kérdés..
Volt olyan tanár az életedben, aki annyira szemét volt veled, hogy még mindig benned van tüske? Akit kitiltanál a tanári pályáról? Akire még mindig haragszol? Olyan iskolai rossz élmény, amit nem tudsz elfelejteni?
Főleg a felnőttekhez szól a kérdés..
Volt olyan tanár az életedben, aki annyira szemét volt veled, hogy még mindig benned van tüske? Akit kitiltanál a tanári pályáról? Akire még mindig haragszol? Olyan iskolai rossz élmény, amit nem tudsz elfelejteni?
Velem nem volt szemét, de attól még utáltam.
Már nem kell utálni az ördög elvitte nyolcadikban.
Virágot soha nem tennék rá.
A másik sem velem esett meg.
Barátnőm, Pécs, 2000 után valamikor, államvizsga. Professzor ma is professzor.
Folyik az államvizsga. Hat ember átment csont nélkül. Beviharzik a professzor.
MIVANMÉGSENKISEMBUKOTTMEG???
Hát majd most fog.
Barátnőm saját fülével hallotta.
Ő következett.
Nem tisztem megítélni, tudott-e, vagy sem.
Megbukott.
Ez a barátnőm úgy csinálta végig a főiskolát, hogy 1 az az egy utóvizsgája sem volt soha.
Ez a barátnőm úgy csinálta végig a jogi egyetemet, hogy 1 az az egy utóvizsgája sem volt soha.
De az államvizsgán megbukott.
Hát ennek a professzornak ki tudnám tolni a szemét. Csak úgy.
Hogyne.
Nem tüske.
Nem is engem bántott meg.
Kémia tanár (még ma is) Nyíregyházán, de egyszer csak nyugdíjba megy mostanában.
A történet:
járt velünk egy nagyon szép lány. Úgy mindenki szerint szép volt. De kicsit butácska a kémiához. Másban eléldegélt, simán megszerezte a kettes-hármas-négyes szintet, és igazán itt sem volt baj előző évben. De másodikban (mostani 10.-ben) egyszerűen vérszemet kapott tőle a tanárnő. Igazi pikkelek rád sorozatot produkált a lánnyal szemben.
Év végén kihívta felelni a bizonyítványba beírandó kettesért. A lány szorongott, a tanár kéjelgett. Nem tisztem megítélni, hogy mennyi volt a lány tudása (már a nevére sem emlékszem, azért lányozom), lényeg a lényeg, hogy a tanár közölte: meg fogja buktatni. És kárörvendőn hozzátette: tudja, itt nem elég a külcsín, a belbecs is kell.
Onnantól utáltam a tanárt, mint a szart. Pedig sok közöm nem volt a diákhoz, nem voltunk barátnők, stb. A lány pedig nem volt se kikapós, se szemtelen, se rendetlen, csak szép. A tanárnő meg ronda, mint a bűn. Különösebb túlzás nélkül.
Nekem is volt egy. Mint tanár jó volt, jól tanított, de nem tudom mi baja volt velem, mind a két tantárgyból,amit tanított kitűnő voltam, tanultam is mindig, a viselkedésem is jó volt, de mindig bennem akadt el. Pl. volt, hogy az órán, amíg a felelő felelt, én hallgattam mit mond és rámnézett és ott helyben lekiabált, hogy miért nem a füzetet nézem és miért nem tanulok,mert lehet én leszek a következő. Pedig mások is ugyanúgy figyelték. Mikor dolgozatot írtunk, én nem írhattam a helyemen, hanem az asztalához kellett ülnöm és ott állt felettem vagy nem írhattam és a dolgozat után kellett szóban felelnem, pedig SOHA nem puskáztam, mindig féltem, hogy elkapnak. De csak ezzel az egy tanárral volt ilyen gondom és csak nekem.
Azért felkeresném most és megkérdezném, hogy mi volt a problémája pont velem.
Igen, ahogy a fodrásznak is rossz a frizurája ( mondják), így a tanárnak meg ....... Annyira nem egyszerű mások nevelt v épp neveletelen gyermekeivel bánni, h én nem is tudnám/ akarnám csinálni, de minden tiszteletem annak, aki magas szinten végzi ezt a munkát.
Igen, amit említettél, jogos van ilyen a rendőröknél is, konfliktuskezelő tréningek, autogén tréning stb. A tanerőkre is ráférne.....
Nos, nem lehet egyszerű bánni a nebulókkal a kisiskolás kortól egészen a kamaszig. A legtöbb pedagógus gyermeke az, aki problémás gyerek a másik tanár szemében, mert a szülője teljesen lefárad mire hazaér. Ki van zsigerelve, így nincs már ideje, türelme és ereje a saját csemetéjéhez (tudom, vannak kivételek:-))
Szóval nem egyszerű a tanári pálya sem. Azt gondolom néha szükséges lenne őket lelkileg is feltölteni, akár pszichós beszélgetésekkel, önismereti tréningekkel, hogy idejében feltárják a burn-out állapotát és tudjanak segíteni, mert íg ymindenki jól jár.....tudom idea..:-)
De volt olyan is jócskán , akire ma is szerettel gondolok és nemcsak én és ez maradandóbb......
Töritanár pl. aki kiszedette az 1956-ról szóló tételeket az érettségi tételek közül, h ne kelljen vizsgázni a hülye komcsi agitprop szövegből, őt nem csak ezért, sőt nem elsősorban nem ezért szerettük.....
Különben is jók voltak a középiskolás évek, szerettem a velem egykorúak társaságát, de egyre nem készített fel az iskola, h mennyi idióta lesz majd a "munka világában".....
Középiskolai matek- kémia tanár, rengetegen panaszkodtak rá, szülők, gyerekek, az órán nevetni kellett a megalázó viccein, engem különösen utált, mert rezzenéstelen arccal reagáltam a "vicceire", pofára ment az osztályzás....
Szóval sok volt a rovásán, a fiúk az évfolyamról a megverését/ mefveretését tervezték már, mikor ezt megelőzendő gondolom, kirúgták!
HAAPY END
Nekem volt több olyan tanárom is, akit utálok. Bár egyik sem alkalmazott velem szemben fizikai fenyítést, de lelkit annál inkább. Szerintem elég szánalmas és undorító, hogy egy értelmiségi, felsöfokú képesítésü szakember egy védtelen gyerekkel szemben megfélemlítést, megalázást, megszégyenítést és egyéb aljas eszközöket alkalmaz.
Több ilyen kedves pedagógus is van, hogyha manapság az utamba kerülnének, megkérdezném tölük, hogy tisztában vannak-e vele, hogy milyen nevelési módszereket alkalmaztak?
Akkor Te szerencsés vagy, ha a kezdetektől az egyetemig minden tanárod mind emberileg, mind szakmailag nem adott okot ellenérzésre benned.....
Javítok: majdnem nem mindenkinek...:-))
Szerintem mindenkinek jutott
Nem.
Nem utáltam senkit.
Sőt!
Köszönettel tartozom nekik, mindnek.
Azoknak is, akik felnőttkorom tanulmányaiban segítettek, terelgettek és segítettek jó szakemberré válnom.
Volt 1-2 hulye, akit akkoriban utaltam, de nem eleg eros a tuske, hogy megmaradjon.
Sot, ha nagy ritkan osszefutok azzal, akit nem szerettedm (es o sem engem), kifejezetten kedves velem azota, hogy elballagtam altalanosbol.
Kozepiskolai ofo megerne meg egy miset, de ot sem utalom.
Inkább némi undor, mint utálat...
Középiskolában 4 év, 4 magyar nyelv és irod. tanár, másodikban 30 körüli frusztrált, gonosz és buta csajt kaptunk, vmilyen Katalin. Éppen a bukás határáig süllyedtem. Gondolom látta rajtam, hogy lenézem, nos, megvolt a válasza...
Az osztály (szinte csak lányok) majd egészének sokat romlottak a jegyei, a csajt el is küldték. A szomorú, hogy én előtte és utána is kitűnő voltam, még olyan ffi tanárnál is, aki lángoló fejjel üvöltött, hogy takarodjak kifelé az órájáról.
Így visszagondolva inkább a tanárok rémemlékeznek rám, mint fordítva. Nagyon rossz voltam, mellé a túl nagyra nőtt igazságérzetem.
Szigorú pszichológiai alkalmassági vizsgához kötném a tanítási engedélyt, mellé viszont jóval magasabb pénz is járna. Mindenkinek jobb lenne...
Ja, és ált suliban egy agresszív, elmebeteg tornatanár, **** Csaba. A nagyon gazdag gyerekekkel nagyon kedves volt, a többit alázta, és üvöltött.
Nekünk áltlánosban az első 4 évben ugyanaz volt a tanítónőnk. Az volt a jó nap, ha csak ordított! A krétadobálás az semmi sem volt. Olyan szinten vert minket... koki vagy aki úgy ismeri barack, az embernek (gyereknek) szinte betört a feje. Pofonok, tarkóra csapás, na és a körmös! Véresen!
Nem tudom miért nem írattak ki az osztályból, miért nem lett feljelentve. Na de ez a 80-as évek elején volt.. Azóta nyugdíjas.
Beállított mindenkit, hogy hányas lesz matekból stb. Anyukámnak azt is elmondta, hogy nem fogok autót vezetni - mert nem leszek képes rá - matekból 2-es leszek stb. Nos, autótvezetek, 3-asra érettségiztem, bár voltam 4-es is és van 4 szakmám, és felsőfokú végzettségem is.
De a tüske sajnos, bennem van, leginkább a lelkileg hatott ki az egész életemre!
Én nem utáltam senkit, de van egy rossz élményem. Gimiben 3. vagy 4.-ben írtunk matekból dolgozatot. Jó tanuló voltam mindig, ez a dolgozat is jól sikerült.
Aztán amikor kiosztották láttam, hogy 1-est kaptam rá. Kérdeztem a tanárt, hogy miért, hiszen minden hibátlan. Erre azt válaszolta, hogy mert lemásoltam a kettővel arrébb ülő osztálytársamról. Ez annyira, de annyira igazságtalan volt, és a legrosszabb az egészben, hogy nem lehetett tenni ellene semmit.
Ennek ellenére ötös lettem matekból, de ez nagyon bennem maradt.
ált isk tornatanár
sokat szadizott, mert kicsi voltam és félős :-(