Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Házasság mentése, minek?
Létrehozva: 2013. február 3. 16:17
Férfi vagyok, ez itt szokatlan.
Csak megosztok egy sztorit, nem várok semmilyen tanácsot, egyszerűen csak kiírom magamból.
Összeházasodtunk, szerelemből tettük, együtt képzeltük el az életünket. Az első gyerek hamarosan érkezett, egy csodálatos kislány. Kapcsolatunk kezdetétől sokat veszekedtünk, de mindig gyorsan jött a békülés.
A gyerek néhány hónapos volt, mikor már úgy éreztem, hogy távolodunk egymástól, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget.
Mentek a hétköznapok, rengeteget dolgoztam, nem éltünk rosszul. Mire a gyerek egy éves lett kezdtem magam nem jól érezni ebben a kapcsolatban, de ezt magamnak sem ismertem be, éltük a "rendes" családi életet.
A feleségem mindenáron szeretett volna egy másik gyereket. Én nem, mert akkor már erőteljesen éreztem, hogy ebbe a kapcsolatba nem kéne, de persze nem mertem nemet mondani.
Amikor a gyermek megfogant, kapcsolatunk minden volt, csak nem éppen harmonikus. Persze hallgattam, hogy a gyerek majd újra összehoz minket, megmenti a kapcsolatunkat. Ezt a dumát, soha senki ne higgye el, összehoz fizikálisan a kötelesség miatt, azonban érzelmileg soha.
Az általam nagyon nem várt gyerek megszületett egy kisfiú, és persze szeretem. Imádom a gyerekeimet.
A második gyerek születése után nem sokkal szerelmes lettem egy csodálatos nőbe. Régóta ismertük egymást a munkánk kapcsán találkoztunk, mindig is jó viszonyban voltunk.
A munka miatt sokszor találkoztunk és egyre többet és többet beszélgettünk. Hihetetlenül egy hullámhosszon voltunk, és folyamatosan vágytam a társaságára, a közelségére.
Elhívtam vacsorázni, ő nemet mondott, mert házas vagyok, Ő többször elküldött engem, hogy próbáljam rendbe tenni a házasságom. Miután összejöttünk akkor is többször szakított velem a házasságom miatt, azonban én mindig visszahódítottam, mert nagyon szerettem. Ha létezik olyan, hogy Igazi, akkor Ő volt az.
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mit tegyek, és gondolataim legfőképp a gyerekeken jártak, hogy hogyan lehet ezt megoldani, hogy ők a legkevésbé se sérüljenek.
Kb 8 hónapja voltunk együtt mikor lebuktunk, smsekkel, emailekkel, híváslista ellenőrzéssel. Egyértelmű volt minden.
Egyszer csak eléd lép a feleséged és mindezt a fejedhez vágja. Nem vagy felkészülve, derült égből a villámcsapás és
ott állsz a feleséged előtt, aki kérdőre von, áll előtted idegesen, kiborulva, megalázva és te szeretnél bocsánatot kérni, mérsékelni a fájdalmát, magyarázkodni, és nem mered azt mondani, hogy a másikat szereted és szeretnél ebből a házasságból kilépni, hanem a lehetőségekhez képest kíméletes verziót adod elő, letagadsz mindent amit csak lehet és bizonygatod, hogy őt szereted, ez csak egy félreértés volt, ő a legfontosabb és persze a család.
És füllentesz és ferdítesz és hazudsz folyamatosan, és oscar díjas színészeket megszégyenítő módon szerepet játszol, kitűnő
kommunikációval és megjátszással próbálod tompítani a történteket. És működik, annak ellenére, elhiszi amit mondasz, hogy az ellenkezőjét olvasta az emailekben, sms-ekben, és hogy ő is tisztában van vele, hogy házasságotok több éve nem működik normálisan.
A feleségem előtt felhívtam a szerelmemet és szakítottam vele.
Odafigyelsz a hibáidra, korábban jársz haza, a gyerekekkel is többet foglalkozol, próbálsz gyengéd lenni, közeledni.
Hogy mindezt miért így teszed? Nem tudom. Mert szégyelled magad, hogy megbántottad, mert valójában zavar, hogy ez a kapcsolat nem úgy
alakult, ahogy szeretted volna, mert a környezetedben mindenki azt mondogatja, hogy mentsd meg a házasságod, felejtsd el a szeretőd, a gyerekek miatt együtt kell maradnotok...stb És azért mert félsz, hogy miután elküldted a szerelmedet, egyedül maradsz, ha a feleséged kidob.
És egy darabig el is hiszed amit mondasz, amit teszel.
A szerelmemet megbántottam, ellöktem magamtól. Soha nem szerettem még így nőt, és mégis így viselkedtem vele.
Már tudom, hogy hiába sok könyv, a sok jó tanács, a pszichológus, a tönkrement kapcsolatba nem lehet visszahozni a meghittséget, a bizalmat, a szerelmet.
És elkezdtél egy játszmát, egy házasság mentő játszmát és ilyenkor már hogyan fordítsd vissza?! Hogy te valójában nem ezt szeretnéd.
Mára lecsillapodtak a kedélyek, megmentettem a házasságom, elveszítettem a szerelmem, és nem érzem jól magam a bőrömben.
A feleségem érzéseivel nem vagyok tisztában, de úgy gondolom számára sem ez az ideális kapcsolat, őt is inkább az vezérelte a házasság fenntartásában, hogy nehéz kilépni, nehéz változtatni és nagyon nehéz feldolgozni, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt korábban elképzeltük.
Jobb lett volna, ha az első gondolata szerint cselekszik, azaz kidob otthonról.
Nem beszéltem a szerelmemmel hónapok óta, valószínűleg ő hallani sem akar rólam, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, és ne őrjítene meg a gondolat, hogy ezt nagyon elszúrtam.
Se a feleségeddel, se a szerelmeddel (??) nem bántál túl gerincesen. És akkor szépen fogalmaztam.
Szar a házasságom, egy gyerek van? Nosza, csináljunk még egyet, legyen még szarabb minden!
Nagy szerelemedet a feleséged előtt alázod meg? Azóta is utána epekedsz?
Gyávaság a köbön, az egész életed, sírhatsz most már. Legyen szerintem egy harmadik gyerek, hátha az lesz a megoldás. Meg a következő szerető.
Á, kommunikálni, kiállni, magadért, a családért, akármiért?
Börleszkbe illő jelenet...
Elképzelem, ahogy a feleség fülönfogva cipeli a férjet szakítani...
Micsoda férfi....
Nekem ebben a történetben az fáj a legjobban, hogy a szeretőt fel sem hívta utána. Mert azt még érteném, hogy kiábrándul a házasságából, rátalál a nagy szerelemre, mindannyian emberek vagyunk.. Nem gerinces dolog, de szerintem sok olyan ember van, aki esendő, és nem rendelkezik acélos lélekkel. Nem az a baj, ha hibázunk, (na jó, az is), de legalább utána próbáljunk helyrehozni, amit csak tudunk.
Egy magyarázó telefont megérdemelt volna a csaj is..
Van ilyen.
Az én barátnőm nős hapiját a feleség vitte oda szakítani, és amíg a férj fenn volt barátnőmnél a feleség többször is telefonált, hogy mi tart ennyi ideig. 
Igaz a pasi már másnap kereste barátnőmet.
Nem olvastad tovább a hsz-eket..
Arról írtam Angyallánynak, hogy sok párkapcsolatban ezeket közösen használják és nincs magántitok.
a szakítás utáni első nap még biztos nem tud
aztán utána fél évvel (főleg ha éppen tavasz van :D:D:D ) akkor már tud
sokkkkkal nagyobb problémák adódhatnak az életben mint a "szerelmem" elvesztése
a baj, szenvedés, fájdalom nem itt kezdődik.
Ott többnyire nincs enyém v. tied.."
De van. Legalábbis én nem tudnék senkivel együttélni, aki annyira nem bízik meg bennem, h. kutat a telefonomban. Nem, mintha lenne titkolnivalóm, de a magánszférára mindenkinek szüksége van. Ha teljesen rátelepednek egymásra a felek, abból előbb-utóbb az egyiknek elege lesz.
Vannak olyanok is, a kisebbik hányad a társkeresőn.
A nagyobbik halmaz a hódszerelmeseké...
Nem olvastam a hsz-eket, először leírom, ami nekem feltűnt.
A legtszembetűnőbb, h. egy csomószor írtad, h. nem szóltál, mikor pedig lett volna mit mondanod. Pedig alapvető igazság, h. néma gyereknek anyja se érti a szavát. Néma férfinek meg a felesége.
Bár én nem ilyen vagyok, tudom, h. vannak olyan nők, akiket teljesen leköt a gyerek, és bár szeretik a férjüket, észre se veszik, h. amit csinálnak, az a férfinek nem jó. Ilyenkor, ha olyan gyáva a férfi, h. kerek perec megmondja, h. változtatni kellene, azért még küldhet jelzéseket a felesége irányába. Pl. megszervezi, h. valaki vigyázzon este a gyerekre, és vesz egy jó darabra színházjegyet, vagy elhívja vacsorázni stb.
Szerintem ebben a szituban nem kellene magadat áldozatnak érezni, és ha már így döntöttél (bár ha tényleg olyan rossznak érzed, akkor ez megint csak gyávaság), akkor meg kellene próbálni a legjobbat kihozni belőle, aktívan dolgozni a kapcsolaton és nem sajnálni magadat.
Leirta, ennyi, tanácsot nem kér. Csak fel kell rá nézni, mert ő ment.
A megcsalt pasik hol nyüzsögnek?
"A feleségem mindenáron szeretett volna egy másik gyereket. Én nem, mert akkor már erőteljesen éreztem, hogy ebbe a kapcsolatba nem kéne, de persze nem mertem nemet mondani."
Na most ez nekem elég érdekes, mármint egy gyerek csak azért fogan meg, mert te nem mertél nemet mondani? Vert a feleséged vagy mi van? Utána, pedig elküldöd életed nagy szerelmét? Te félsz a feleségedtöl? Már megbocsáss, de milyen férfi vagy te? Nem mersz nemet mondani senkinek sem? Vagy csak a feleségednek? Már megbocsáss, ha durva vagyok ,de ez nekem magas. Te mindig azt teszed amit mások várnak töled? Nem kell nyavalyogni, mert bután csináltad a dolgokat, igaza volt annak aki irta, hogy lebuktál a te hibád, jobban is figyelhettél volna, de ne haragudj, nekem te nem vagy szimpatikus, sodrodsz az árral, nem vállalsz fel döntéseket, és most itt panaszkodsz. Mindenkit megaláztál, a feleséged, a szeretőd, a gyerekeid. Sokkal egyszerübb lett volna kilépni a komfort zónádból, még anno beismerni ,hogy nem müködik a házasságod, és akkor szétmenni, akkor még csak egy gyereked volt, most kettő.Őszintén miért nem tetted?
Tipikus lúzer...
Egy semleges női néven kell elmenteni a telefonszámot. (férfiaknál férfinév, természetesen. esetleg a főnöké, vagy a lapkihordó..)
Üziket azonnal törölni. Na és képernyőzár.
Sosem csaltam meg a páromat. Ezeket mind pasiktól tanultam...
A legcsúnyább a szerető elküldése volt. Kicsit kételkedem is, hogy ez tényleg igaz? :-(((
Én is akartam neki az elején írni, idejön egy megcsalt nőktől nyüzsgő fórumra, mint hűtlen férj?
De szerintem jön valami fordulat.. Bejelentkezik nemsokára az elhagyott kedves, a feleség, az utcaseprő, a főnök felesége, orbánviktor, mittomén...
Újabban minden hétre jut valami hasonló.
Mindegy, úgyis unatkozom, vasárnap este van..
kegyetlen amit mondok:
döntöttél. akkor is tudtad h. nem ezt szeretnéd, hogy fájni fog, h. szar lesz.
akkor (ha beledöglesz is) tartsd magad ehhez!
ha valóban hónapok óta nem beszéltél a szerelmeddel, már most NE keresd fel.
hagyd hogy a túllépés útját járja ő is.
te meg keresd a szépet az életedben. hidd el van benne. sok.
a gyerekeid, egy szép nyári nap, a rügyező fák, egy finom ebéd, stb
Engem nem érdekelne. Ha bizonyos lennék benne, nem érdekelne.
(Egyébként ha csalnám a férjem, nem azért, de kitörölném az smseket és hívásokat, sőt a neve sem lenne benne a telefonkönyvben, és lenne egy ál email címem, de onnan is törölném a leveleket- nem azért de ha nem akarok lebukni, akkor ez olyan természetes, vagy nem?)
Nem olvastam vissza. Helyes. Elvégre ez elsősorban női fórum.
Ha szadizni akarja magát, ideális helyre jött.
Bár valószínűleg már eltiplizett valami melegebb éghajlatra.