Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Házasság mentése, minek?
Létrehozva: 2013. február 3. 16:17
Férfi vagyok, ez itt szokatlan.
Csak megosztok egy sztorit, nem várok semmilyen tanácsot, egyszerűen csak kiírom magamból.
Összeházasodtunk, szerelemből tettük, együtt képzeltük el az életünket. Az első gyerek hamarosan érkezett, egy csodálatos kislány. Kapcsolatunk kezdetétől sokat veszekedtünk, de mindig gyorsan jött a békülés.
A gyerek néhány hónapos volt, mikor már úgy éreztem, hogy távolodunk egymástól, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget.
Mentek a hétköznapok, rengeteget dolgoztam, nem éltünk rosszul. Mire a gyerek egy éves lett kezdtem magam nem jól érezni ebben a kapcsolatban, de ezt magamnak sem ismertem be, éltük a "rendes" családi életet.
A feleségem mindenáron szeretett volna egy másik gyereket. Én nem, mert akkor már erőteljesen éreztem, hogy ebbe a kapcsolatba nem kéne, de persze nem mertem nemet mondani.
Amikor a gyermek megfogant, kapcsolatunk minden volt, csak nem éppen harmonikus. Persze hallgattam, hogy a gyerek majd újra összehoz minket, megmenti a kapcsolatunkat. Ezt a dumát, soha senki ne higgye el, összehoz fizikálisan a kötelesség miatt, azonban érzelmileg soha.
Az általam nagyon nem várt gyerek megszületett egy kisfiú, és persze szeretem. Imádom a gyerekeimet.
A második gyerek születése után nem sokkal szerelmes lettem egy csodálatos nőbe. Régóta ismertük egymást a munkánk kapcsán találkoztunk, mindig is jó viszonyban voltunk.
A munka miatt sokszor találkoztunk és egyre többet és többet beszélgettünk. Hihetetlenül egy hullámhosszon voltunk, és folyamatosan vágytam a társaságára, a közelségére.
Elhívtam vacsorázni, ő nemet mondott, mert házas vagyok, Ő többször elküldött engem, hogy próbáljam rendbe tenni a házasságom. Miután összejöttünk akkor is többször szakított velem a házasságom miatt, azonban én mindig visszahódítottam, mert nagyon szerettem. Ha létezik olyan, hogy Igazi, akkor Ő volt az.
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mit tegyek, és gondolataim legfőképp a gyerekeken jártak, hogy hogyan lehet ezt megoldani, hogy ők a legkevésbé se sérüljenek.
Kb 8 hónapja voltunk együtt mikor lebuktunk, smsekkel, emailekkel, híváslista ellenőrzéssel. Egyértelmű volt minden.
Egyszer csak eléd lép a feleséged és mindezt a fejedhez vágja. Nem vagy felkészülve, derült égből a villámcsapás és
ott állsz a feleséged előtt, aki kérdőre von, áll előtted idegesen, kiborulva, megalázva és te szeretnél bocsánatot kérni, mérsékelni a fájdalmát, magyarázkodni, és nem mered azt mondani, hogy a másikat szereted és szeretnél ebből a házasságból kilépni, hanem a lehetőségekhez képest kíméletes verziót adod elő, letagadsz mindent amit csak lehet és bizonygatod, hogy őt szereted, ez csak egy félreértés volt, ő a legfontosabb és persze a család.
És füllentesz és ferdítesz és hazudsz folyamatosan, és oscar díjas színészeket megszégyenítő módon szerepet játszol, kitűnő
kommunikációval és megjátszással próbálod tompítani a történteket. És működik, annak ellenére, elhiszi amit mondasz, hogy az ellenkezőjét olvasta az emailekben, sms-ekben, és hogy ő is tisztában van vele, hogy házasságotok több éve nem működik normálisan.
A feleségem előtt felhívtam a szerelmemet és szakítottam vele.
Odafigyelsz a hibáidra, korábban jársz haza, a gyerekekkel is többet foglalkozol, próbálsz gyengéd lenni, közeledni.
Hogy mindezt miért így teszed? Nem tudom. Mert szégyelled magad, hogy megbántottad, mert valójában zavar, hogy ez a kapcsolat nem úgy
alakult, ahogy szeretted volna, mert a környezetedben mindenki azt mondogatja, hogy mentsd meg a házasságod, felejtsd el a szeretőd, a gyerekek miatt együtt kell maradnotok...stb És azért mert félsz, hogy miután elküldted a szerelmedet, egyedül maradsz, ha a feleséged kidob.
És egy darabig el is hiszed amit mondasz, amit teszel.
A szerelmemet megbántottam, ellöktem magamtól. Soha nem szerettem még így nőt, és mégis így viselkedtem vele.
Már tudom, hogy hiába sok könyv, a sok jó tanács, a pszichológus, a tönkrement kapcsolatba nem lehet visszahozni a meghittséget, a bizalmat, a szerelmet.
És elkezdtél egy játszmát, egy házasság mentő játszmát és ilyenkor már hogyan fordítsd vissza?! Hogy te valójában nem ezt szeretnéd.
Mára lecsillapodtak a kedélyek, megmentettem a házasságom, elveszítettem a szerelmem, és nem érzem jól magam a bőrömben.
A feleségem érzéseivel nem vagyok tisztában, de úgy gondolom számára sem ez az ideális kapcsolat, őt is inkább az vezérelte a házasság fenntartásában, hogy nehéz kilépni, nehéz változtatni és nagyon nehéz feldolgozni, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt korábban elképzeltük.
Jobb lett volna, ha az első gondolata szerint cselekszik, azaz kidob otthonról.
Nem beszéltem a szerelmemmel hónapok óta, valószínűleg ő hallani sem akar rólam, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, és ne őrjítene meg a gondolat, hogy ezt nagyon elszúrtam.
Nálunk teljesen természetes, hogy megnézzük egymás SMS-eit, használjuk egymás telefonját. És a fontos alatt nem azt értem, hogy valaki 40 fokos lázban ég. Lehet, hogy csak valamelyik haverja hívja kártyázni/korizni. Az ember megnézi, érdemes-e ezért felkelteni. Ilyen egyszerű. Ahány ház annyi szokás...
Egyébként meg ha valahol nem szokás nézni, de feleség kutakodik, mert sejti, hogy férje megcsalja, hát szerintem teljesen jogosan teszi. Pontosan szólva nem jogosan, csak teljesen igaza van. Kár a BTK-val jönni, hogy mekkora bűn az, ha valaki elolvassa a férje levelezését. Ugyan már! A törvényről eleve tudjuk, hogy csak jogot szolgáltat nem igazságot. Az aki csalja a feleségét ne jöjjön már azzal, hogy az asszony megszegte a magántitkot. HA HA HA.
A neved ellenére is, ugye?:-)
" Szerintem, minden házasságban legalább pár évet élni kellene a feleknek gyerekek nélkül, tesztelni, próbálni egymást és a házasságot, egyáltalán működik-e, érdemes-e mégjobban lekötni magukat."
Jaja, így legalább addig a pár évig jól érezhetik magukat, aztán minden úgy folytatódik, mint azoknál a mindenki másoknál, akik nem így tették, hanem pl. azonnal teherbe estek... - nincs recept!
Hát ez az...
Milyen fontos sms lehet az, aminek az elolvasása nem ér rá pár órát, míg a férj alszik? Mondj már legalább egy példát! Mert még ha bankból, vagy valami fontos szervtől jön is valami, az se olyan, hogy azonnal farokfelvágva indulni kell intézni az ügyet. Ha meg magánszemély akar valami fontosról értesíteni, az meg hívjon már fel, könyörgöm. Nem hiszem, ha valakinek 40 fokos lázban ég a gyereke, vagy mondjuk lángol a háza, és emiatt kér segítséget tőlem, az írásban fordul hozzám. Nonszensz.
Előre is bocs, őszinte leszek, azt mondom, amit gondolok.
Életed legnagyobb marhasága volt az a 2. kölyök, amit vállaltál, az eleve rossz házasságodban. Ha csomót raktam volna a kukacomra, akkor se nemzettem volna még egy gyereket egy döglődő viszonyba. Vagy 15 évig még szívni fogsz, míg a gyerek tanul. Normális nőt eleve nagyon nehéz találni, úgy meg főleg, hogy a két gyereked körül forog az életed, és a fizetésed majd felét is eleve lekapják. Fogalmam sincs, miből gondolják az emberek, hogy egy rossz házasságot megment egy vagy két, vagy több gyerek. Miért mentene meg? Még egy működőképes, tökéletes, terhelhető házasságot is jócskén próbára tesz. Mitől mentene meg egy eleve rosszat egy még rosszabb dolog?
Eleve nem értem, miért kell minden kapcsolatot gyerekkel megpecsételni. Főleg úgy, hogy még alig ismerik egymást a felek. Összeházasodnak, és rögtönazonnal anyuci már teherben is van.
Szerintem, minden házasságban legalább pár évet élni kellene a feleknek gyerekek nélkül, tesztelni, próbálni egymást és a házasságot, egyáltalán működik-e, érdemes-e mégjobban lekötni magukat.
Ehhez már nem is kell hozzászólni, ez olyan, mintha én írtam volna.
Tragédia, hogy milyen pasik vannak. A nők meg tűrnek, mert ha már szült egy ilyennek két gyereket úgyse nagyon tud mit csinálni. A felhozatal meg olyan pocsék, hogy még csak a szemükre se lehet hányi, hogy minek szült ilyennek gyereket...
Nem akarásnak nyögés a vége.
Szerepjáték, ja igen.Gombaszögi Ella kismiska volt hozzád képest.
" Ahogy olvasom a hozzászólásokat, megfordult bennem, hogy lehetséges, hogy nem is gaz a történet. Hanem egy újabb kreálmány... "
Ez bennem is felmerült, sőt még az is, hogy nem is pasi írta. Ma regisztrált, aztán mesedélutánt rendezett magában jókat röhögve, hogy elhiszik a hazugságait. Hozzá már nem is szólt, csak elindította a kreálmányát.
A Julia,Romana stb... könyvekben vannak ilyen sztorik,meg a barzil szappanoperákban
Fogadjunk az lesz a vége,hogy az asszonyka talál egy másik pasit.Kidobja a férjet aki elmegy a szeretőhöz 2 bőröndel és azzal a szöveggel,hogy döntött és elhagyta a feleségét.Ám a nő közli,hogy bocs de már van valakije.
Így kerül 2 szék közül a padalá egy töketlen pasi.
szia. bocsi de te nem vagy normalis. mier kellet a 2. gyerek?? mier nem leptel akkor miko egy gyerek volt?? te lehetel volna perfect apuka , aze mer elvaltok. es most?se szeretett se baratno , semmi. csak a feleseged akit nem szeretsz meg a 2 gyerek. en ne josolok sok jovot nektek. en egy 39 eves hazassagba elek. aug ban leszunk 39 eves hazasok.
tehat tudom mit beszelek. szerintem lepje ma mos,t mint hogy 3. gyereket osze hoztok. BEST LUCK NEKED.
hát rohadt nehéz az élet.
Lassan kezdek félni, nehogy így járjak én is, hiszen csak a Jóisten tudja...
Azonnal nem sikerült neki, de azért a hapival nem békült.
Lósz.rt mentettél meg öreg, nem a házasságod.
Nem voltál annyira érett, hogy felfogd, ha gyereket vállalsz, akkor egy darabig nem leszel az első, meg lesznek kötelességeid is, nem-ne, te távolról imádtad őket, az új nőd mellől.
Aztán annyira se voltál tökös, hogy lelépj, és az új "szerelem" mellől vegyél részt aktívan a gyermekeid nevelésében.
Nem, valóban még egy fél heréd sincs, hiszen csak addig tartott a nagy szerelem, amíg le nem buktál, utána azonnal dobtad az új csajt is, megalázva még egy nőt.
Várj csak! Te teljesen töketlen vagy, mert még azt sem vállalod be, hogy ha már elcseszted-lebuktál-mégis maradsz, azt emelt fővel tedd, mert itt sajnáltatod magad.
Hányiger, undor, fertő..
És még képes vagy hibáztatni a feleséged? Hogy megváltozott a szülés után? (azta! milyen meglepő) Hogy még egy gyerek lett! (erőszakos mi? Kifacsarta a nemlétező tököd?) Hogy megnézte a telefonod? (hűű! miután 8 hónapja csalod?) És most nem boldog? (ez is ilyen meglepő!csak nem érzi, hogy a háta mögött dobálod a sarat?) Ja, és ő nem akar kilépni? (mert az talán az átlag magyar nőnek, 2 kisgyerekkel talán nem olyan egyszerű, és kevesekben van olyan erő, hogy meg tudja tenni??)
Basszus, de tényleg, ennyire ostoba nem lehet valaki.
Babrada: ok, értem. Valóban tudnia kellett volna, hogy egyszer bukni fog.
Nefelejcs Fifi: ez is mind igaz! Bár, aki nagyon ügyes, kutogatás nélkül is elő tud állni bizonyítékokkal. Csak figyelni kell.
HataMari:
Cica barát: nem olvastad el figyelmesen a hozzászólásom!
Ahogy olvasom a hozzászólásokat, megfordult bennem, hogy lehetséges, hogy nem is gaz a történet.
Hanem egy újabb kreálmány...
Jó, Ti nem, meg még biztos sokan mások sem, viszont épp ugyanennyien meg igen.
És ők, ha kezükbe veszik a másik telóját, nem kutakodni akarnak, csak mondjuk unalmukban nézegetik a képeket, vagy a másik megkérte, hogy nézzen meg eztmegazt.. Az én párom pl. töltögetni szokott az enyémre képeket, zenéket, beállított csengőhangot stb, a kérésem nélkül.. ez olyan természetes volt.