Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Normális, hogy ezt most így érzed, de küzdj, hogy te is a 90-ben légy!
Kérj segítséget hozzá!
Mekkorák a gyerekeid?
Hajaj! Az az igazság, hogy meg lehet próbálni felkészülni az ilyen eshetőségre, de szerintem nem lehet. Innentől kezdve minek?
Elég az, ha az ember TUDJA, hogy megtörténhet.
VAn mellettem felnőtt:anyukám szegény, aki kezeletlen depressziós,és apukám,aki csontsoványra fogyott az elmúlt hetek alatt. De akárki van mellettem,és akárki akármit mondd (talpra kell állni,itt vannak a gyerekek,az élet megy tovább)az én szívemés a lelkem szét van tépve,és ezt senki és semmi nem rkaja már össze! Lehet,hog y100 emberből 90 feláll, de én a 10-ben vagyok - ez sajnos tapasztalat
Őszinte részvétem!
Nagyon félek, hogy esetleg nálunk is bekövetkezhet, és kicsúszik lábam alól a talaj.
Gyermekeidnek nagy szükségük van Rád! Tudom, most ez sovány vígasz. Talán majd az idő...
Fogadd őszinte részvétem!
Nem tudom mikor történt (az írásod alapján friss), de a gyászt meg kell élned. Remélem van családi, baráti segítséged ehhez.
Szerencsére nem tudom, mennyi az az idő, amit hagyni kell a magadnak a feldolgozáshoz, de szerintem próbálj meg szaksegítséget kérni.
Muszáj talpra állnod, gyerekeid vannak.
Ne feledd, az ő lelkük is háborog most!
Részvétem!
Nagyon sajnálom. Ha van kedved és energiád, írd meg mi történt.
Van FELNŐTT támaszod? (szülők, testvér, barátok, bárki?)
Igen,mindenki ezt mondja,és én is tudom, hogy a gyerekek miatt tovább kell. De egyrecsak süllyedek egyre mélyebbre,és nem látoksemmit ,de semmit....
Az eszemmel mindent tudok, dea szívem, a lelkem -az nem bírja.
Soha eszembe sem jutott,hogy valaha ez megtörténik, vagy ha igen,akkor már öregek leszünk. És tudom,hogy akkor is borzasztó, de 70-80 éves korban azért már tudja az ember,hogy nem tart semmi örökké. De mi pont ott tartottunk,hogy a legszebb éveink jöhettek VOLNA!!!!
Ezt hogy gondolhatod?????? Melléklejem a halotti anyakönyvi kivonatot?
Esetleg eljössz a temetésre? Hogy mondhatsz ilyet???? HOgy?????
Nem vagyok grafomán,alig bírok beszélni is!!!!!!
De bármi van is, ott a három gyermeketek, akiknek most még nagyobb szükségük van rád.... a férjed biztos azt szeretné hogy ne ad fel ..
Hirtelen történt vagy beteg volt? Nagyon sajnálom, őszinte részvétem..
Részvétem....
A három gyermeked miatt ne add fel, szükségük van rád.....
szép du.-t (már amennyire ez most lehetséges számodra)
szia
nem egy grafomán a t.nyitó
csak remélni tudom h. ilyennel nem nyit kamutopikot senki
Őszinte részvétem.
Írj ki magadból mindent ami most fáj, amit érzel, és a gyerekekről is.
Meghallgatunk és ha mással nem legalább ezzel tudunk segíteni talán, férjed halálának a feldolgozásában.
Hány éves volt a férjed?
Milyen idősek a gyerekek?
Monique nagyon sajnálom! Borzasztóan nehéz lehet most Neked, de gondolj a gyermekeitekre és arra az életre, amit együtt építettetek, igenis van tovább, nagyon-nagyon sok minden vár még, csak most már egyedül kell tovább csinálnod a gyerekekkel.
Fogadd őszinte részvétem, egy nagy ölelést küldök Neked így ismeretlenül, távolból.
fogadd részvétem.
hirtelen történt? vagy beteg volt?