Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Megbántam, hogy főállású anya voltam"
Létrehozva: 2013. július 22. 07:38
Csak a családnak élni: fantasztikus, odaadó dolog, vagy mártírszerep, amibe belefárad a család? Érintetteket és véleményalkotókat kérdeztünk.
Nők Lapja Café: ,,Megbántam, hogy főállású anya voltam\"
Nők Lapja Café: ,,Megbántam, hogy főállású anya voltam\"
Az ilyen típus villámgyorsan talál magának egy másik eltartót.
Legalábbis ismerek ilyet... szerencsére nem túl közeli ismerős.
Amit írtam, azt elsődleges szempontnak tartom. Nem volt és nem is lesz a 10évet otthon töltő nőnek önálló keresete. Annyi meg végképp nem amivel gyerekeket tud eltartani és háztartást fenntartani. Mi a fenét csinál ha az Zura lelép? Nyugdíja sem lesz, oszt majd a gyerekei tartják el vagy ki?
Bezárva 10 évig néhány gyerekkel az valóban egy jó nagy beszűkülés. Egy percig sem kivételes, hogy a gyerekek úgy vélekednek az anyjukról, hogy szinte fogalma sincs semmiről ami a világban történik. Honnan is lenne? Mos, főz, vasal, takarít, gyerekekkel tanul oszt ennyi.
ez nem jó példa... nem azért nem tartják sokan munkának, hanem mert ezen tevékenységek nagy része természetes, a jólétünkkel, biológiai szükségletünkkel összefüggő feladatok...
..hogy eszünk, hogy gondoskodunk arról, hogy legyen ennivaló, hogy elrakjuk a holminkat, tisztálkodunk, magunk körül tisztaságot tartunk...
jó esetben a pár tagjai ezt önállóan megteszik maguk körül, mielőtt összekerülnek (persze. vannak kivételek.)
amikor összekerülnek, akkor az a normális (szerintem), ha ezt közösen folytatják, s nem nevezik ki egyiküket, hogy a másik gondozójaként folytassa az életét
ha megszületik a gyerek, arról természetesen gondoskodni kell, de sztem ezt sem tekintik sokan munkának. mer a munkát egy idő után abba lehet hagyni, van pihenőidő, szabadság, míg a gyereknevelés állandó, 24 órás, 365 napos szolgálat, ezért nem munka, hanem inkább életfeladat.
A munkahelyemen pont most volt egy ilyen szituáció egyébként:
Van egy adott feladat, amiért korábban plusz pénzt lehetett kapni. Amíg ez így volt, addig a feladatot végző kollegina úgy állította be a dolgot, hogy óóóóóóriási áldozatot hoz, hogy ő ezt munka időn kívül elvégzi.
Most szűkűlt a keret, már nem jár érte pénz, de a feladatot el kell végezni. Így viszont már nem is olyan óóóóriási dolog ez, a kollegina ezért átpasszolta nekem, mert szerinte simán belefér a munkaidőmbe, ráadásul a kisfőnök is pont ezt az álláspontot képviseli.
Azt gondolom, hogy egy munkahelyen is gusztustalan álláspont az, hogy pénz jár érte = nagy munka, nem jár érte pénz = nem is munka.
Miért lenne ez másképp otthon?
Igen, erről már ment itt szájtépés több ízben is, hogy akkor definiáljuk már a munkát, mert nem lehet leszűkíteni a munkahelyen végzett kereső tevékenységre - szerintem.
Aki otthon van, mos-főz-takarít, és úgy általában visz egy háztartást, az igenis munka.
Mert tegyük fel, hogy nem végzi el anya-apa ezeket, akkor fizetnek érte valakit. Akkor viszont onnantól kezdve az a másiknak már munka lesz, mert nem otthon végzi és pénzt is kap érte. WTF?!
A cikkhez:
amerikai anyukáról nem azért van ilyen véleménnyel a családja, mert otthon volt, hanem azért, mert ő maga egy óriási frusztrációként élte meg, nem tudta jól kihasználni az adott időszakot. Egy családnak pedig kevés rosszabbat lehet kitalálni (a szélsőségeket nem számítva), mint egy helyét nem találó, boldogtalan, az élettel elégedetlen, csalódott anyuka....
Pedig elhiheted, aki manapság 8-10-12 évre kiesik a munkaerő piacról, annak nagyon nehéz, sokszor lehetetlen a visszatérés.
Sokszor azért, mert addig megszűnik a cég, a vállalakozás, ahol dolgozott.
Munkának tekintheted azt is, ha valaki összetart egy családot, de a fizetés ami érte jár édeskevés.
Nagyon sokat ezt a "munkát" a kereső tevékenységük mellett végzik, és nem is rosszul.
Ez az egyik szempont. Én a másik szögből nézem a dolgokat: szerintem az a legrosszabb, amikor egy nő képes arra , hogy a saját párját facsarja ki, hogy eltartson 5 embert, csak azért, hogy ő a 8 évessel otthon maradhasson. De azért az természetes, ha apa azért otthon is foglalkozik a maradék szabadidejében a gyerekeivel, meg hétvégén cipeli az ásványvizet, mert az a férfi dolga.
Egyébiránt egy nagy rakás kamu szöveg a gyerekeimnek 24 órában szükségük van rám..
Egy 8 éves gyereknek , de már a 3 évesnek is, közösségre van szüksége, nem arra, hogy 24 órában mellette üljön az anyukája.
A háztartást pedig 3 gyerek és munka mellett is el lehet látni.
Az otthon tud maradni főállású anyaként..persze otthon tud maradni, csak éppen sz@rt sem keres.
Azok szokták ezeket mondani, akik nem tudnak dolgozni, akik nem értenek semmihez a gyerekszülésen kívül és akiket eltartanak..
Van, akinek az élete nem csak attól teljes , hogy gyerekeket szül.
Normális munkahely, (igen nem elírás) 10 év kihagyás után nem veszi vissza a kismamát, mert egy cég nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy olyan embereket alkalmazzon akik 10 éve nem vették kezükbe a munkát.
Végre ez egy jó összeállítás volt, ahol alaposan körüljárták pro- és kontra a témát.
És épp azért tetszik, mert nincs recept. Mindenkinek magának kell megtalálnia (ha van olyan szerencsés és választhat), hogy neki mi a jó, s sajna még akkor is előfordulhat, hogy a család, környezet utólag nem igazolja vissza a döntéseinket.
Tökéletes megoldás nincs, ezért ne is keressük, mert csalódni fogunk.
Ha mégis a lehető legjobbat keressük, akkor abból induljunk ki, nekünk mi a jó. Mert ha mi elégedetlenek és boldogtalanok vagyunk, akkor a környezetünk életét is megkeserítjük.
Anyukám pl. a világ legaranyosabb anyukája volt, akire mindig lehetett számítani gond, baj, elintéznivaló esetén, mindenkinek segített, mindenkinek jutott jó szó, figyelem. Amíg nyugdíjba nem ment. Akkortól nem találja a helyét, mert boldogtalan a szerepben, amit magára testált (de ha mondjuk, hogy ne csinálja, akkor meg megsértődik, hogy nem jól csinálja, azért mondjuk), főzni akar mindenkire, de tulajdonképpen nem szeret főzni, ezért kedvetlenül csinálja. Nem értjük pontosan, miért csinálja, talán az anyja (nagymamám) szerepét akarja átvenni, de ő teljesen más típusú nő, szeret sütni-főzni, abban élte ki magát egész életében, merthogy hivatása nem volt. Anyukám viszont tanult, dolgozott, ezért ez neki nem fekszik. Boldogtalan és rossz így látni, néha a mi életünket is megkeseríti a folyamatos zsörtölődésével. :-(
Sajna mennem kell.. de jót irtál..
sziasztok
A munkaerőpiacon eltöltendő évek száma, már 40 év minimum..
Ebből, még 3 gyerek esetén is nagyjából 10 évet otthon lehet tölteni, ha valaki a kicsi gyerekei mellől nem feltétlenül akar munkába loholni. még mindig marad 30 éve arra, hogy dolgozzon. hogy karriert épitsen..
Az otthon töltött idő alatt sem muszáj beszükülni.
Mindennek megvan az ideje.
Nem is értem sokszor miért gondolják az sokan a nők közül, hogy ha nem rohannak vissza a munkába egyenesen a szülőágyról, akkor értéktelenek, vagy lemaradnak valamiről.
Csak beleolvastam a cikkbe.És igen, jogos a megbánása ennek az amerikai kisvárosi asszonynak.Ugyanis valóban semmit nem ért az hogy otthon volt a gyerkeivel, ha a nevelése eredménye így nyilvánul meg, ahogy a gyerekei nyilatkoznak.
Máskülönben, itt is és máshol is egy normálisan gondolkodó nő megcsinálhatja magának "amerikát".Még ha nem is éppen havaj lesz minden, csak érzelmileg és értelmileg is oda kell tennie magát az ügy mellé.
Sajnálatos és nem biztos hogy a gyerekeiben és a szituációban van a hiba.
A cikket jónak találtam. Egyetértek Hadas Krisztinával nálunk tényleg nincs sok választás "ez nem Amerika".
Valaki vagy kénytelen vállalni a főállású anyaságot vagy dolgozik. Viszont olyanok is biztosan sokan vannak, akik a főállású anyaság mellett dolgoznak. Elsősorban a pénz miatt. Az aki sokáig nem dolgozik nehezen illeszkedik vissza a munkába.