Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Megbántam, hogy főállású anya voltam"
Létrehozva: 2013. július 22. 07:38
Csak a családnak élni: fantasztikus, odaadó dolog, vagy mártírszerep, amibe belefárad a család? Érintetteket és véleményalkotókat kérdeztünk.
Nők Lapja Café: ,,Megbántam, hogy főállású anya voltam\"
Nők Lapja Café: ,,Megbántam, hogy főállású anya voltam\"
Nekem meg az a véleményem, hogy 20 éves munkaviszonnyal, és 5 diplomával, 5 nyelv felsőfokú tudásával sem túl sok minden adódik. ugyanis egyszerüen nem nagyon van munka meg válogatási lehetőség.
Azért kell megragadni azt ami van!!
persze nagyban függ attól melyik városról is beszélünk.
Nem mindenki akar karriert épiteni és felsővezető lenni.
Az igazság az, hogy a munkavállaló nők 99% teszi a dolgát nap nap után abban ami adódott és amit talált. igyekszik megfelelni az elvárásoknak.... és lehet,, hogy nem szereti amit csinál, de megcsinálja.
Miért is megbizhatobb egy gyerekes nő?? MERT neki van felelőssége a családdal gyerekeivel szemben is.
Egy huszonévesnek aki otthon lakik a még szintén dolgozó szüleivel sokkal kevesebb veszitenivalója van ha kirúgják... vagy felmond.
Könnyebben vált mint akinek gyereke van..
Aztán még.. Aki 20onévesen szült.. Annak 40 körül már majdnem felnött gyerekei vannak... legalább 10 éve dolgozik már a szülések óta.
A mai negyvenes nők többsége még nem tolta ki a gyerekvállalást 38éves korára.
Sajna nem.
Ha nem a mindennapi magyar valóság lenne amit írtam,akkor egyetlen 30-40-es,családos anya sem lenne munka nélkül és ez az egész cikk sem született volna meg. És most nem lenne miről vitatkozni sem.
Amúgy az előző kommentemet válaszként annak írtam,aki leírta,hogy miért nem vesznek fel 40-es családanyát.
Szerintem ennek az egész évekig tartó otthonmaradásnak az alapja akkor is a lustaság, a dolog könnyebb végét fogás.Hogy majd más úgyis megteremti az anyagiakat,én nem feszítem meg magamat.ISmerek sok ilyet aki az alig 3 hónapos babája mellett már tervezi is a következőt láncban hogy nehogy vissza kelljen menni. VAgy max elüldögél 1-2 hónapot aztán újra elmegy szülni.Na ettől tudok kiborulni mikor valaki levezeti az elkövetkező 8-9 évét, hogy mikor hogyan esik teherbe hogy a lánc ne szakadjon meg és a legjobban járjon. Csak dolgozni ne kelljen egy napig se komolyan. MAx elüldögélni falból arra az 1-2 hónap szünetre. Komolyan erről szólna az élet? ez lehet a célja?? Szerintem ez szánalmas. Ezek az emberek nem szeretnek és nem akarnak dolgozni, csak max úgy tenni.
A másik ahol elrontják sokan: elvégeznek egy egyetemet/főiskolát, pár évet elvannak a munkakereséssel, ami nem sikerül aztán gyorsan teherbe esenek. természetesen a 3 évet jól kihúzzák és hipphopp máris 28-29 évesek és ott állnak 0 munkatapasztalattal.
Ott van egyébként elrontva a dolog hogy 3 évig lehet otthon lenni egy gyerekkel. Elkényelmesedik az ember. Külföldön pár hónap van erre ami szintén túlzás, de olyan fél-1 év után simán vissza lehetne állni a munka világába és nem lenne semmi gond.
Ja igen nincs gyerekem, de ha lenne is biztos nem ücsörögnék itthon 3 évig:))) ebben a mai világban úgy vagyok vele, hogy nem igazán hagyhatja el magát az ember hacsak nincs egy dúsgazdag tuti hűséges férje:)
De, ha te is dolgoznál, akkor talán a férjednek sem kellene a 12 órás munkát elvállalnia.
Nem választhat, mert ő az egyedüli pénzkereső a családban.
Így igaz.
De tizenév kihagyás után nem sok minden adódik.
"Ki mondta, hogy csak oda lehet visszamenni, ahol elötte dolgozott az ember??"
Valóban lehet máshová is menni, miért ne - az akadály nem a szándék hiánya, hanem az, hogy hátrányba kerülsz a gyerektelenekhez képest.
Ha van egy hasonló tudással rendelkező gyerektelen, nagy valószínűséggel őt fogják választani.
Nekem az a véleményem,hogy azért nem alkalmazzák szívesen a 40-es gyesről visszatérni akaró nőket,mert egyszerűen nem képesek a huszonéves lánykák és fiúk még kommunikálni sem velük.
Hiába jó fej,értelmes és szakmailag is igéretes,megbízható,inkább választanak saját korosztályból, akit huszonévesek között megszokott akármilyen stílusban le lehet cseszni,ha valami nincs rendben,lehet szivatni,hülyülni vele,de ezt egy negyvenessel,bármilyen jó fej,nem lehet megcsinálni,mert kikéri magának.
Ilyenkor mondják,hogy 'nem fogadja el a főnök utasításait',meg hogy "nem jó csapatjátékos".
Még véletlenül sem vallanák be,hogy egy huszonéves "kisfőnök" vagy akármilyen vezető beosztásban lévőnek fogalma sincs,miképp beszéljen,viselkedjen egy negyvenes kolleganővel. Hogy kell feladatokra megkérni,(utasítani?) miképp kell/ene számon kérni pl. az elvégzett munkát stb.
Mert ezekre senki,sehol nem tanította meg! Még a vezető beosztásba került ifjakat sem képezték ki arra,miképp kell viselkdeni idősebb munkatársakkal és természetesen az élettapasztalatuk sincs meg egy vezető pozícióhoz.
A negyvenes családos kolleganő nem fog menni munka után "csajos buliba,vagy pasizni",vagy sörözni,hogy "kiengedje a gőzt" vagy a fitness klubba szálkásítani.
Nem akarja feláldozni a hétvégeket sem "csapatépítéssel" egybekötött 'éjszakai ereszd el a hajam' piálós,bulizós,kefélős "tréningekre".
(Ezért nem jó csapatjátékos).
A negyvenes,családos,megbízható,szakmailag is fejlődőképes nők a hazai munkáltatók szerint sajnos nem képeznek értéket!
Mert a fiatalok sztereotípiákban gondolkodnak velük kapcsolatban. (Nem képesek fejlődni,nem elég rugalmasak stb.)
Ha az általuk felállított sztereotípiáknak,skatulyáknak a 40-esek mégsem felelnek meg,akkor vannak a legnagyobb bajban a fiatal munkahelyi vezetők,akik sajnos néha élet-halál urai.
"Lehet, hogy tök mást akar csinálni, mert más érdekli... lehet, hogy sokkal piacképesebb szakmát tanul, és sokkal jobb lehetőséget ragad meg, mint ami elötte volt."
Legyünk realisták, általában nem ez a helyzet - nem kell a 3x, 4x éves pályakezdő.
Ki mondta, hogy csak oda lehet visszamenni, ahol elötte dolgozott az ember??
Lehet, hogy tök mást akar csinálni, mert más érdekli... lehet, hogy sokkal piacképesebb szakmát tanul, és sokkal jobb lehetőséget ragad meg, mint ami elötte volt.
Most amikor egyik- napról a másikra cégek szünnek meg, a meglevő cégek meg leépitenek munkaköröket, évtizedek óta bizonyos helyen dolgozó sincs biztonságban.
Már miért ne lenne lehetősége?
A lehetőség ott kezdődik, hogy 10 év után is azt kell megragadni, ami adódik.. Annak nincs lehetősége, aki válogat. Ezen kivül azt nem irtam, hogy azt a 8-10 évet a babérokon való ücsörgéssel kell eltölteni.
Talán, ha te is munkába álltál volna, akkor a férjednek sem kellene napi 10-12 órát dolgoznia.
A csapatban dolgozás nem arról szó, hogy a kollegina kivel hancúrozik és iszogat.
Alapjában nem a visszatérő anyukákkal van a gond.
De aki tizenéve nem vett részt a munka világában, az már más kategória.
Nekik nem, vagy csak nagyon nehezen megy a visszatérés.
Ezt ahogy leírtad, én is mondhattam volna. Teljesen igazad van..
És igen, sajnos sok cégnél van az ha már nem mész meló után iszogatni pletykálkodni, és nem vagy kíváncsi a kollegínák kalandjaira, már úgy érzik nem vagy közéjük való holot lehet a munkád 100 szor többet ér.És még valami, vannak igenis olyan emberek, akik egyedül jobb minőségibb munkát tudnak nyújtani mint csapatban(én is ilyen vagyok.)Most ahol dolgozom,egy kis íróasztal mögött intézzük az ügyeket, de egymás hegyén hátán.(igaz egyedül önállóan, de "áthallatszik"más hangja is. És túl kell kiabálnunk egymást, mert olyan hangzavar van.Ezt úgy tudom kiküszöbölni ha délutánra megyek, mert jóval kevesebben vannak bent, és jobban oda tudok figyelni az ügyfelekre.(amúgy jó a meló)
Én értem miről beszél ardian. Nekem még nincs gyermekem,(viszont kutya nagyi, és sulim igen) és eddig kötetlen munkaidőben dolgoztam. Most váltottam egy másikra, ahol azért szerencsére a reggel 8-este 8 ig tartó időintervallumban én osztom be mikor tudok bemenni.DE!Azokon a napokon, amikor dolgozom már rögtön kezdek "elúszni" a házimunkával. Mert mindenhez idő kell, és amikor este hazaérek, már nincs kedvem nekiállni főzni, este 10 ig ugye a mosogépet sem búgathatom mert a szomszédok morognának, stb.Tehát ebből azt akarom kihozni, hogy aki teljes munkaidőben dolgozik és mellette van gyermeke is, lehet (sőt valószínű hogy megcsinál mindent otthon, de szerintem az lenne a normális akinek gyermek vagy ápolandó személy van az otthonában, annak nehéz azt a munka mellett ugyanúgy ellátni, mintha csak otthon lenne.Hobbiról meg ne is beszéljünk, még egy dvd sincs van mikor lelkierőm végignézni, ha fáradtan érek haza.
És hangsúlyozom én nagyon szeretem a házimunkát, (mindet, de tényleg)de ha bent vagyok akkor már az csak összecsapott.
van, aki a munkáját is unja
nagyon sokan unják a háztartási munkát, a gyereke pedig már nagy, iskolás, reggel megy, este jön, akárcsak a férje... egész nap egydül van, persze, lehet közben suvickolni a házat és kapálgatni a kertben, de... hát, mit mondjak, én is unnám
de én nem is készülők főállású anyának. :-)
Persze, nem vagyunk egyformák.Nekem viszont az felfoghatatlan, hogy unja magát halálra, akinek nagy háza, kertje van , nem beszélve a gyerekéről, ja és még a doktoriját is írta.
nem írnám le, mert ez így egyre személyesebb.
viszont neked és ágicának: igazatok van sok mindenben, én is úgy gondolom, hogy az összefüggés fordított:
az a főállású anyuka, akit a munkaadók gyanakodva méregetnek, és éreznek benne vmi difit,valószínűleg soha nem arra vágyott, hogy a munkaerőpiacon villongjon, az első adandó alkalommal lebabázott, duplázott, triplázott, és csak vmi kényszer vagy a pszichológus tanácsa miatt próbál elhelyezkedni.
Az, aki olyan élethelyzetbe kerül, hogy vmi spec ok miatt kell hosszú éveket otthon töltenie (adódhat ilyen, pl. beteg gyerek, beteg hozzátartozó stb.), az tud meggyőző lenni
de alapvetően én úgy látom, azok választják szívesen ezt az életmódot, akik nem (nem jó szó, hogy nem szeretnek dolgozni, leharapom inkább a billentyűmet, nehogy leírjam), nem szeretnek a pénzkeresők világában ténykedni.
Aki viszont szívesen vállal állást, netán saját cége van, annak önmagától eszébe sem jut hosszú évekre kimaradni.
Nem lehet tudni, ki hogyan éli meg a főállású anyaságot!
Nem kell ahhoz anyának lenni, hogy valaki ne tudjon beilleszkedni egy új csapatba. Szerintem aki vállalkozóként dolgozik évekig és utána hírtelen alkalmazott lesz -na az nem tud beilleszkedni és alkalmazkodni.
Egyébként szerencsés voltam, hogy főállású anyaként itthon lehettem a gyerekeinkkel. Nem volt a férjem vezetőbeosztású és nem keresett vagyonokat-csak így jött ki a lépés, amikor a gyerekeket bevállaltuk.
Ő dolgozott (zik) napi 10-12 órát,hogy én itthon lehessek a gyerekek mellet. Sajna az én munkahelyem megszünt és a szakmámban sem lehetett elhelyezkedni. Viszont amikor kicsik voltak a gyerekek, a munkáltatók mereven elzárkóztak a kisgyerekes anyukák foglalkoztatásától. Mondván, hogy ha a gyerek beteg lesz stb.
Persze amikor kicsik voltak-akkor nehezebb és bezárkozottabb életet éltem- nem volt még számítógép, internetről nem is hallotam. Aztán ahogy a technika vívmányai jöttek, úgy tanultam én is a gyerekek mellett. Számítógépkezelést, nyelvet, megtanultam szabni és varrni, főzni-sütni (nem tagadom nem tudtam) na és persze a sorrend nem ez volt. Ahogy nagyobbak lettek, úgy tanultam új szakmát -persze közben háztartás, kert és a gyerekek minden gondja baja rám hárult. Itthon voltam 14 évig. Aztán elhelyezkedtem egy vállakozásban-minden adminisztrációt elvégeztem- beilleszkedéssel nem volt gond-hisz előtte is dolgoztam már ügyfélszolgálaton. Nem hiszem, hogy a beilleszkedés lenne a legnagyobb problémája egy visszatérő főállású anyának. Hanem az előítélet-előítélet, hogy azt hiszik mi nem haladtunk a korral, hogy mi lustálkodtunk évekig, nem tudom miből gondolja bárki is, hogy nem tudunk csapatban dolgozni? Attól, hogy nem érdekel a kollegína kivel és mikor hancurozott, hogy melyik bárban iszogat, vagy éppen ki csinálja a legszebb műkörmöt vagy műcicit-attól még tudunk dolgozni, tudunk mi is minőségi és maximalista munkát végezni. Én azt gondolom csak azért lenézni valakit, mert otthon volt és családjának élt-nem szabad. Mindig az egyént kell nézni és azt, mi is motiválja a dolgozót. 3 éve vagyok álláskereső-és sokszor a korom miatt nem vesznek fel, nem mondják, de egyértelműen kirakatbabát keresnek és nem a tudást. Most házvezetőnői állásom van, illetve nem akarom elkiabálni-de talán sikerül végre a szakmámban is elhelyezkednem,de még nem akarok előre inni a ...
Amit szerettem volna megosztani-az az, hogy nem bántam meg amikor 3 gyereket vállaltunk,hogy főállású anyaként itthon maradtam. Nem érzem azt, hogy elpazaroltam volna az éveket és hogy kevesebb lennék bárkitől is ezért.. Én ezt választottam a férjemmel-nem volt kötelező. Most amikor a nagy 19 lesz, a középső 17, a kicsi 15 lesz- büszke vagyok rájuk és a férjemre is. Az idén leszünk 20 éves házasok, gondoskodtunk a gyerekeink jövőjéről is, lassan kirepülnek-nekem ezek adnak erőt és kitartást.
Persze aki a kicsik mellett tud és akar munkába járni azt is megértem. Van akinek olyan a szakmája, hogy pár hónap kihagyás is problémás lehet-minden tiszteletem a dolgozó anyáké, de ugye a nyári szünetben mégis ők "nyígnak " a fórumokon hova tegyék a gyereket.