Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ex-szerető
Létrehozva: 2013. október 6. 17:04
Szerintetek egy ex-szerető meddig "jogosult" keresni a volt kapcsolatát?
Tényállás: 1 évig külön éltünk a férjemmel, 3 hónapig volt egy szeretője, áprilisban kibékültünk és hazaköltözött hozzánk, a családjához. Igyekeztünk tiszta lapot nyitni az életünkben, minden klasszul is alakul, nincsenek már viták, veszekedések, újra "jó" család lettünk a két gyerekünk is nagyon örül.
Azonban: időről időre felbukkan a férjem ex-szeretője, aki mellesleg maga is házas, szintén két gyerekkel és egy férjjel. Csak köszönget e-mail-ben, SMS-ben, egyéb közösségi oldalon illetve próbál találkozót kezdeményezni. A férjem nem akar semmit tőle, szeretné elfelejteni, de ő nem hagyja, időként "bejelentkezik", akkor is, ha nem vesz róla tudomást. Ez nagyon rossz érzés, hiszen tényleg csak az új és jobb jövőre, egymásra, a családra szeretnénk már koncentrálni.
Mit lehet tenni annak érdekében, hogy megértse, végleg vége, keressen valaki mást? Én már tanácstalan vagyok és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jön elő ilyenkor a "zöldszemű szörny". Pedig bízom a férjemben!
Igazad van, nekem teljesen jó ez az életmód, nem is akarok változtatni ezen. Mindig lesz olyan férj, aki unja otthon a sárkányt, és ha ez nekem jó, miért ne?
Hogy a felelősség nem-vállalása lenne az ok? Nem. Az ok az, hogy nekem így mindenkiből csak a jó jut, a vacsorák, utazások, hétvégék, romantika (kivétel nélkül minden férfi azt hiszi ez kell ahhoz, hogy megkapjon, én meg hagyom, csak higgye) rózsák, arany karkötő, fülbevaló, stb, és az elbűvölő lényük, hiszen velem egyik se kiabál, nem ugráltat, nem türelmetlen.
És milyen jó, amikor nem nekem kell összepakolni a csomagját, nem én mosok-vasalok rá, csak élvezem, hogy mindez adott, mert megcsinálta más.
Arról én nem tehetek, hogy van már egy cselédje, én nem arra szerződök.
Nem is szerződök semmire, csak amíg nekem jó, élvezem.
A problémáik nem tartoznak rám, sosem kértem, hogy arról panaszkodjanak, hogy otthon miért nem jó, ha velem van nincs panasznap, csak én vagyok, a többit felejtsük is el, nem érdekel.
Önző vagyok? Igen, miért ne lehetnék? Nem felszentelt családanya vagyok, glóriával a fejemen, nem fogom a mártírt játszani. Nincs is rá szükség, pont ettől menekül a férfi, hogy még csodálatot is várnak érte.
Nem vagyok megkeseredett, és nem érdekel lesz e olyan, aki fel akar vállalni, mert nem a köztudatnak élek, hanem magamnak.
Köszönöm, hogy ebből a szemszögből is megvilágítod nekem a helyzetet. Igazából úgy érzem, hogy te erre tetted fel az életed, mármint, hogy csak szeretője legyél valakinek. Ez jó, NEKED, mert igazából soha nem kell kötődnöd senkihez, nem kell felelősséget vállalnod semmiért sem, nem kell senkit sem szeretned, mert úgy is minek.
Pont ezért és azért, mert neked nincsenek gyerekeid (szerintem nem is lesznek, mert a hozzászólásod alapján túl önző vagy ahhoz, hogy bármilyen áldozatott hozz), szerintem nem ítélheted meg olyan nők életét, akiknek gyerekeik, családjuk van, szeretnek valakit és próbálnak harcolni egy férfiért. Sok minden történhet hosszú házas évek alatt, elfáradhatnak kapcsolatok, de az nem feltétlenül jelenti azt, hogy már nincs dolguk egymással a feleknek és nem csak a gyerekek miatt. Mert az való igaz, hogy gyerekek nem tartanak össze házasságokat, viszont tekintettel lehet rájuk lenni. Kellő intelligenciával, ha még mindkét fél akarja és nem múlt el minden érzés, újra lehet kezdeni, DE NEM FOLYTATNI! Felül lehet emelkedni sérelmeken, megbántáson, megcsaláson, mert mondhat bárki bármit, nem lehet hosszú, szép éveket kidobni az ablakon csak azért, mert gondok merültek fel vagy mert kifáradt a kapcsolat. És nem kell szégyellni segítséget sem kérni, külső segítsgéget, ha csak úgy megy.
A mi kapcsolatunk a férjemmel (csak hogy visszatérjek a topic indítóhoz is) nagyon szépen alakul, beszéltünk hármasban az ex-szeretővel, aki mint kiderült, félreértette a férjemet, mert miért nem azt mondta neki, hogy húzzon a francba, hanem csak annyit, hogy végeztek egymással. Megkértük szépen, hogy hagyjon bennünket békén, mert nagyon jól megvagyunk egymással és ne akarjon bekavarni nekünk. Hogy ez mennyire sikerül majd neki, a jövő zenéje. Mindenestre nem említjük fel a történteket, amiket úgy tűnik, hogy sikerült alaposan kibeszélnünk és nincs már semmilyen tabu téma közöttünk.
Sokat tanultunk a külön töltött hónapokból, átbeszéltük, többször is, hogy miért jutottunk ide, mit csináltunk rosszul és mit kell másképp tennünk. Szerintem még időben vagyunk és innentől már csak előre, egymásra és a gyerekekre tudunk koncentrálni.
Nekem erről egy sztori jut eszembe, amit a jogtanárom mondott el:
Céges buli, férj azt mondta otthon, csak munkatársak jöhetnek, aztán a facebook tele volt a fotókkal, ahol nem a cégnél dolgozó nőkkel táncoltak a férfiak. A feleség egyébként a város egyik legszebb nője volt, a pasit mindenki irigyelte miatta.
A tanárunk volt a válóperes ügyvéd....
A nő nem kért gyerektartást, de az ország másik végébe költözött. A férj reklamált, nem tudja kihasználni a láthatási lehetőségeket, de a feleség közölte, sajnos csak ott keres annyit, hogy egyedül is eltarthassa a gyerekeit.
Egyébként, nem zárkózik el, akkor jön látogatni apuci, amikor akar.
Ennek 12 éve. A férj egyetlen lépést nem tett a gyerekeiért, a nő pedig 1 éven belül férjhez ment az új lakóhelyének a polgármesteréhez.
Boldogan él.
Talán tényleg nem úgy kell felfogni, hogy vége a világnak. De olyan útra lépni, melynek a kezdete is bizonytalan, nagyon nehéz.
Persze, nem a tánc miatt váltak el, hanem mert akkor a feleség elkezdett nyomozni, miben lett még átverve.
És még egy dolog: nem szakmunkások voltak, mindketten középvezetők.
Mi a bajod ? Hiányzunk ????
mi már az élő találkozás után ami augusztusba volt, a faszbukon nyomjuk.....
Fura engem a szakmunkás szeretőm elvitt, mikor az auchanba dolgozott a céges buliba...
S utál piálni, csak a pinát szereti....
Igen, lehet, hogy így van.
Lehet az ember olyan, hogy ne szólják meg? Ha nem ezért, akkor azért. Aki keres, talál hibát mindenkiben, az utolsó mondatomat már a beletörődés íratta velem. Elfáradtam.
Ugyan el ne képzeld már, hogy az itt említett szakmunkások akik minimál béren tengődnek, majd mindnek van szeretője. Meg a nekik szervezett céges buliba el mernék azt vinni
.
Örülnek, hogy évente 1 x étterembe ehetnek, meg leihatják magukat ingyen. Az asszonyt max azért nem viszik, mert vagy nekik nem szól a meghívás mert a cégeknek sem végtelen a repi keretük, vagy mert anyu gátolná az ingyen piálásba
.
Szerintem meg mindenki legyen olyan ahogyan ő jól érzi magát.
Na, igen. Szégyellik a feleséget a munkatársak előtt, de azért megengedik neki, hogy bejárónő legyen. Tényleg, nagyon bátrak, megérdemlik a feltétel nélküli odaadást, szerelmet, meg mindent.
Így nézve mennyivel másabb a leányzó fekvése.
De a szeretőjük nem kell másra, csak dicsekedni, mert minden egyébre képtelenek (mortikulából kiindulva) (ad az majd nekem, ha visszajön).
Innentől azt mondom, a nők a hülyék. Olyannak kell lenni, mint mortikula, a férfi meg fizessen bejárónőnek, egyetlen nő se legyen ingyen cseléd, aki a hátsó bejáraton távozik, mikor jön a dekoratív szerető.
Mert ő, már ti? Ekkora a csapatszellem?
arra még nem gondoltál hogy a férjed esetleg biztatja valamivel a csajt?
ha rólam nem szállna le valaki már rég elküldtem volna a picsába, sőt jelen esetben a férjének szólnék, hogy állítsa le a feleségét, az biztos hatna,
túl sok újrakezdő pasit láttam már akik ugyanúgy csalnak csak már óvatosabban
ebben van némi igazság sajnos......
az expárom mondgatta mindig, hogy én vagyok az egyetlen feleség aki a céges buliba eljöhet mert a többiek szégyellik az asszonyt, inkább egyedül jönnek vagy szeretővel..........
Már elhittem, mert tapasztalom. Savanyú a szőlő?
Nemrég regiztem, mert? Eddig röhögve olvasgattam a sok rinyagép asszonyka tisztességről való papolását. Most leírtam a véleményem. Nem tetszik?
Játszák itt a tisztes feleséget, okolják a szeretőt, de szégyen velük megjelenni a céges bulin. Ezt nem én mondom, a munkatársak, akik egyedül jönnek inkább, hogy velünk érezzék jól magukat.
Feleségek. Jó vicc.