Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Élettársi viszony buktatói
Létrehozva: 2014. Április 14. 00:44
Házasság vagy élettársi kapcsolat? Manapság sokan az utóbbit választják. ,,Nekünk nem fontos a papír" - hangoztatják. Ám csak első ránézésre könnyű ezt az életformát választani.
Nők Lapja Café: Papír nélkül éltek együtt? Gondold át még egyszer!
Nők Lapja Café: Papír nélkül éltek együtt? Gondold át még egyszer!
Nekem konkrétan 2 barátnőm volt, akik 7 évi jegyesség után egyedül maradtak. Mert hát úgy már annyira nem kellettek... Aztán elment az életükből 7 év feleslegesen. Nagyon ritka manapság, hogy ennyi ideig lógjon a levegőbe egy kapcsolat, és főként hogy pozitív kimenetele legyen utána. Csak gratulálni tudok hozzá, mert ritka dolog ez!
A személyes véleményem (nem a bölcsek kinyilatkoztatása!), hogy szerintem felnőtt emberek 1-2 év alatt el tudják dönteni, vele vagy nélküle. Én biztosan nem maradnék meg senki mellett úgy 7-8 évig, hogy nem látom a kapcsolat fejlődését valamerre. De ez én vagyok, más meg más.
Hát erről van szó! Nem akar a te lakásodban élni, hanem el akar költözni azzal, akit szeret. Ebbe pedig senkinek nincs beleszólása.
ugye tudod, hogy ez ritka?
ahogy látom magam körül, a párok vagyeldöntik 1-3 éven belül, hogy összeházasodnak, vagy "bennragadnak" az élettársi kapcsolatban
amúgy háztartási alkalmazottnak lenni házasságban sem muszáj: mi igyekszünk mindent megosztani
most pl. második hete vagyok külföldön, a férjem szépen helytáll otthon a gyerekekkel, mos, főz, takarít, leckézik a naggyal, de ehhez kellett az is, hogy mindig résztvesz ezekben, ezért pl. nem kellett neki bermutatnom a mosógépet és porszívót indulás előtt :-)
Mi a férjemmel 8 év ismeretség (ebből 7 év jegyesség) után házasodtunk össze. A hétvégéket nála töltöttem kb. a 2-3. évtől, de ezt leszámítva nem éltünk együtt.
Amikor úgy alakultak a körülmények, hogy össze tudtunk volna költözni, akkor én is azt mondtam, hogy majd akkor, ha végre eldönti, hogy feleségül akar-e venni, vagy sem. Mert ha csak ingyenes háztartási alkalmazott+szerető kombóra vágyik, akkor azt ne nálam keresse. Elegem lett a 7 éves huza-vonából, és egy együttélés ezt csak tartósította volna.
Azt gondolom, hogy ha 8 év alatt, az együtt töltött hétvégék alatt nem bírta volna eldönteni, hogy velem vagy nélkülem, akkor azon az együttélés sem segített volna.
Kérni lehet a gyerektartást, max. kapni nem.
Az, hogy apuka mennyit és hogyan fizet, független attól, hogy előtte házasok voltak, vagy csak együtt éltek.
Nem a szerelmi életére írtam.
Arról max. véleményem lehet.
De azt igenis meghatározhatom, hogy hajlandó vagyok (vagyunk)-e a saját lakásomban együttélni az épp aktuális barátjával.
Amennyiben az én lakásomban él és én tartom el, akkor jogom van meghatározni, hogy ott kivel és hogyan él.
Ha nem egyezik a véleményünk, minden további nélkül elköltözhet és élhet úgy, ahogy akar.
Egy gyereknek kiszámítható családi háttérre és mindkét szülőjére szüksége van, békére, nyugalomra, viták, veszekedések nélkül.
Ellenkező esetben sérül a gyerek, akár volt papír a szülők között, akár nem. Egy papír még soha nem védett meg egy gyereket sem attól, hogy megszenvedje a válást.
Sajnos valóban nagyon megugrott a válások száma, és ha végiggondolom az ismeretségi körben a válásokat, meg a gyerekeim iskola- és ovistársai körében történteket, akkor egyik volt sem szebb vagy csúnyább a papír megléte vagy annak hiánya miatt.
Hadd kérdezzek valamit, mert komolyan érdekel! Te komolyan azt gondolod, hogy a házasság intézménye megvéd bárkit is attól, hogy megcsalják, elhagyják (gyerekkel vagy anélkül), hogy az garancia bármire is? Mert szerintem nem. Ha így lenne, nem lenne ennyi válás.
És hangsúlyozom ismét, mindezt úgy mondom, hogy maximálisan házasságpárti vagyok! De nem azért, mert az biztonságosabb lenne, vagy garancia bármire is, mert nem az.
anya százerekért mehet DNS tesztet csináltatni
Az anyának semmibe sem kerül, a gyermekjogi törvény rendelkezik erről.
Ha apuka ebben az esetben férj, akkor a nevére írják a gyereket a nyilatkozata nélkül is, aztán nyugodtan el lehet tőle válni, és minden külön procedúra nélkül lehet kérni a gyerektartást.
Ahogy Móricka elképzelte. Hülyeségek a köbön.
Ha egy apa nem akar fizetni, akkor nem nagyon fog, akár férj volt, akár élettárs annak előtte. Ill. ha van ellenőrizhető jövedelme, akkor vonják, és kész, de ha nem, akkor vagy fizet vagy nem.
A gyereknek mindenképp apja, függetlenül attól, milyen viszonya volt az anyával
Olyan tökéletesnek hiszed magad, hogy csikorog az erkölcs az írásaidban.
Csak az a baj, hogy rengeteg a pontatlanság, félrevezető infó.
A lányom 18 éves és már több alkalommal is beszélgettünk arról, hogy mi, mint szülők, nem támogatjuk azt, hogy most ezzel él 3 évig, aztán meg amazzal próbálja az együttélést 5 évig, aztán ez se jó, meg az se jó.
Ilyen nincs.
Szóval mondtam a kislányomnak, hogy na pont ezért nem kell együtt élni senkivel se.
Lehet, hogy félreértettem, de ezek a mondatok ezt sugallják...
Akinek az együttélős barátnő uncsi, annak a házasság még inkább az lesz.
Csekélyke, aprócska részlet csupán ez egy szüleit szemében kiröhögő fiatalnak.
Nyilván ilyen magatartást olyan 18 évesek engedhetnek meg maguknak akik a tanulmányaik mellett saját keresetükből meg tudják oldani a lakhatásukat és a mindennapi megélhetésüket.
És nyilván ők azok akik, ha úgy járnak mint az általam említett 28 éves lány, nem mennek haza gyerekkel lakni és eltartatni magukat a szüleikhez.
Írtam én bárhol is, hogy megszabnám kivel és miért is? NEM
Azt írtam, hogy pontosan mi erről a véleményünk.
"Mert lakva ismeri meg az ember a másikat igazán."
erről nemrég írta itt le abraxas, hogy hogyan is vélekednek a pasik:
"mert különben is, az együttélős barátnő olyan uncsi."
No, hát erről ennyit.
1. Ha apuka ebben az esetben férj, akkor a nevére írják a gyereket a nyilatkozata nélkül is, aztán nyugodtan el lehet tőle válni, és minden külön procedúra nélkül lehet kérni a gyerektartást.
2. De ha apuka csak egy volt élettárs, akkor ha nem nyilatkozik az apaság tekintetében, anya százerekért mehet DNS tesztet csináltatni, pereskedhet az apaságért, majd pereskedhet a gyerektartásért.
Pont ezt mondtam a lányomnak, ha egy férfi akar téged, veled családot, akkor elvesz, ha csak együttélő barátnőt akar, akkor soha
18 évesen az ember felnőtt, cselekvőképes. Innentől nincs beleszólása senkinek sem az életébe. Akkor sem, ha együtt laknak. Nem kell, hogy támogassa a gyereke különélését, ha nem akarja, ez szíve joga. Én sem vártam el a szüleimtől. Kaptam magam és mentem. Nem kérdeztem, szabad-e. Megoldottam.
És hány ilyen van....
"Hát, ezek nehéz dolgok, mert valamiféle együttélés nélkül nehéz házasodni.."
Már miért is? Én egy percig nem éltem a férjemmel a házasságunk előtt, és szerintem vagyunk így még jó páran.
A nővéremék 31 éves házasok voltak néhány hete és ők sem éltek soha együtt.
No hát ha ezt maga a férfi mondja ki "No comment"
" az együttélős barátnő olyan uncsi."
Nincs is miről beszélni tovább................
Ez mondjuk nagyon igaz. Pont a rokonságomban volt olyan eset, hogy amikor meghallottam, köpni-nyelni nem tudtam. Szép fiatal pár, a srác kifejezetten vallásos, hagyományos, vallásos értékrenddel (a család szentsége stb.) Szolid, csöndes, szorgalmas, amolyan "rendes fiú".
A srácnak olyan munkája volt, hogy sokszor kellett különböző városokba utazgatnia. A hites felesége évek múlva tudta meg, hogy ez a rendes fiú, nem tudom szebben mondani, csak abban a városban nem dugott meg valakit, ahol nem járt...
Senki sem garantálja, hogy házasság esetén nem lép le ugyanígy a férfi. Volt erre is példa számtalanszor!
Ne haragudj meg, hogy ezt mondom, nem bántásból, de én szemközt röhögtem volna a szüleimet, ha meg akarták volna szabni, kivel akarjak együtt élni és kivel nem. Papírral vagy papír nélkül. 18 év felett egyszerűen nincs beleszólásuk (igaz előtte is nehezen tűrtem...). Mondom mindezt úgy, hogy házasságpárti vagyok maximálisan! De mire egy házasságig eljut egy kapcsolat, eltelik egy "pici" idő általában. Szerinted ma bármelyik ember évekig járogat a másikkal úgy, hogy nem laknak együtt? Őszintén szólva én ilyet nem nagyon láttam-látok. És én ezt így tartom jónak. Mert lakva ismeri meg az ember a másikat igazán.