Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Állásváltási dilemma
Létrehozva: 2014. június 8. 09:54
Állami cégnél dolgozom vidéken határozatlan szerződéssel.A párom szomszédja Pesten ajánlott egy munkát szintén a cégemnél határozott gyesen lévő kismama helyére jogviszonnyal, és sokkal magasabb presztizs és fizetéssel.Ez a hely a szervezet csúcsa, és azzal érvel, hogy ezután bárhova átvennének, ha jó vagyok véglegesítenének is, de nem ígér semmit...és valóban ez egy nagyon jó hely, szakmailag és fizetésben is a legjobb.Szakmailag sokat "dobna " rajtam, és nem utolsó sorban a 2 éve tartó távkapcsolatom is helyére kerülne ha egy városban élnénk, dolgoznánk.A leendő főnököm nagyon szimpatikus, mikor először 1 hét után visszamondtam az állást, értetlenkedve fogadta, sőt felajánlotta még a pünkösdi hétvégén azért gondoljam még át, ők nagyon várnak.Közreműködnének a betanításnál, és egyszerüen nem érti a fenntartásaimat.Persze 2 év után sok minden változik ez tény.Nagyon szimpatikus volt már az interjún is és mivel ismerős ajánlott csak engem hívtak be.Jelenleg folyamatban lévő tanulmányaim vannak, és azért félek mi van ha nem válok be, és 2 év után "helloszia" azért bennem van.Gyereket is tervezünk, pont 2 év után nem lenne rossz, tanulmányaim akkor 3. évben lennének, nem lenne kellemes ha megszakadnának.Azonban 6 év munka után csak lenne valahol állás?Szerintetek mik az előnyök és hátrányok?Elvállalnátok a munkát?Határozatlanból határozott?
Szerintem is, de az alom nem eleg. Tenni kell erte. A legtobb ember ugy eli le az eletet, hogy dagonyazik a langyos pocsolyaban. Nem mer. Nem mer lepni, nem mer elni. Tulajdonkeppen ugy kellene elni az eletunk minden napjat, mintha az lenne az utolso. Minden lehetot kihozni belole. Topikindito is majd ott ul 70 evesen a masologep mellett,es abrandozik, hogy micsoda lehetosege lett volna Pestre koltozni a parjahoz, az uj allasban jol keresni, kozben befejezni az egyetemet, aztan gyesre menni, gyereket szulni, majd jobb allast kapni. Mindez alom. Hogy Pesten ne lehetne allast talalni, amikor az uj fonok meg fel sem vette,de mar tamogtasarol bizonygatja. Az meg ketseges, hogy elvegezven az egyetemet, ott kinn falun majd lesz diplomas allas. Na mindegy, en nem restelltem az elso diplomamat megkapni 23 evesen,a masodikat 41 evesen,a harmadikat meg 58 evesen, raadasul ezt mar idegen orszagban, aminek a nyelvet azelott sosem tanultam. Ejszaka dolgoztam, reggel indultam a fosulira. Elvegeztem, igen jol, es igen jol elek.
Van egy nemet tanlecke, ha ismeritek. Egy ember elindult megkeresni az o elete celjat, ertelmet, hogy mi az o dolga itt a foldon. Egyszer egy varhoz ert, ami magas kofallal volt korulveve. Tovabb mehetett volna, de mindenaron meg akarta tudni, mi van odabent. Be akart menni, de egy fegyveres or utjat allta. O marpedig a fejebe vette, hogy o ide mindenkeppen bemegy, mert tudni akarta, mi van odabent. De az or minden egyes alkalommal utjat allta, nem mehet be. Lefekudt a fal melle es varta az alkalmat. Aztan mar nagyon megoregedett es vegre megkerdezte az ort, hogy mondja meg, mi van odabent, mert o mar ugyis nemsokara meg fog halni. Az or azt felelte, hogy ez az egyetlen kapu, ami csak neked volt fenntartva,de soha semmifele erofeszitest nem tettel, hogy engem felrelokj es bemenj. Anyam borogass.
Én 22 évesen a szintén "biztos", jó irodai munkámat hagytam ott a külföldi
páromért, pedig tudtam, hogy kint nem hogy hasonló munkát nem fogok találni, de mindent a nulláról kell majd kezdenem, mert még a végzettségemet sem fogadják el (igaz, még csak egy közgáz érettségim volt akkor). Egy évig kerestem munkát, mire el tudtam helyezkedni betanított munkásként egy gyárban. Az iroda elött fakadtam sírva, amikor mondták, hogy felvesznek, de nem az örömtöl, hanem attól, hogy megláttam, hova kerültem.
Késöbb újra beültem az iskolapadba, elölröl kezdtem azt, amit már egyszer megtanultam, közben voltam párszor munkanélküli is, voltak jobb és rosszabb idöszakok, de mára szakmailag olyan messze jutottam, amiröl még álmodni sem mertem. Jó munkahelyem van jó fizetéssel, megbecsülnek, támogatnak, egyre feljebb jutok. Ha 22 évesen nem dobbantok, akkor tudom, hgy még mindig ott ülnék a minimálbérért, mert lehetöséget sem kaptam volna feljebb jutni és ahogy írod, még vonatra se lenne pénzem.
MERJ NAGYOT ÁLMODNI!
pentameter: Nem béna, csak átgondolod, mert van vesztenivalód.
Nem mindenkinek toltak a feneke alá mindent, és nem könnyű, basszus nagyon nem könnyű egyedül zöld ágra vergődni.
Egyébként, én rengeteget bénaztam (bénázok), mint mindenki más (szerintem én azért az átlagnál többet). Emberek vagyunk.
Sok sikert, én szorítok, hogy jól dönts.
pentameter: Ha vígasztal, én is csóróként kezdtem, vidékiként egy pesti albérletben. Nekem mákom volt, h az első munkahelyemen legalább egy kis pénzt tudtam spórolni, de nem volt fáklyásmenet az életem, most sem az.Viszont én olyan ahogy esik, úgy puffan típus vagyok, nem sokat mérlegelek, emiatt jó párszor pofára estem, de máskor meg bejött. Legalább ti a pároddal közös albérletben lakhatnátok, ez csökkenti a költségeket (én egyedül voltam).
29 éves vagy, még nem vagy lekésve semmiről (gyerekről pláne). Gépirni könyvből is megtanulhatsz magadtól, némi gyakorlással, a gyorsírást már szinte sehová nem kérik, a magabiztos számítógéptudást viszont igen.
Tolmácsszintű nyelvtudás sem kell (már kérdés, hogy szakfordítóként látom, hogy sokszor spórolásból titkárnőkkel fordíttatnak, tolmácsoltatnak szakszövegeket, elég vicces eredménnyel...), úgy általában egy magabiztos középfokú angollal már el lehet helyezkedni. Ha emellett megbízható, kedves és precíz vagy, sok lehetőséged van.
Az a baj, hogy alulértékeled magad. Budapesten több lehetőség van még mindig, mint vidéken, és bár sok egyetemista lány vállal munkát asszisztensként/titkárnőként, a többségnek nem fűlik hozzá a foga, nem dolgozott még irodában, sokan megsértődnek, ha dolgozniuk kell.
Ha egy határozott idejű szerződést aláírtál, tökmindegy, szeretnek vagy nem, nem tehetnek ki. És addig is, járj nyitott szemmel, végső soron talán a mostani munkahelyedre is visszamehetsz.