Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kettesben?
Létrehozva: 2014. szeptember 24. 18:16
Ti eljuttok kettesben valahová a férjetekkel/párotokkal? Olyanokat kérdeznék, akiknek 10 év alatti gyerekük/gyerekeik van/nak.
Ha igen hogy csináljátok? Mennyi idő az annyi? A gyereket/ket addig kire bízzátok?
Egyáltalán ez utópia? ha van két dolgozó szülő, akkor néha mondjuk egy évben legalább egyszer jusson egy hétvége kettesben?
Nekem a 6 és a 7 éves elhúztak nyáron 5 napra sátortáborozni úgy, hogy vissza sem néztek. :-)
Nekem a nagyszülős közös utazás nagyon nem jött be. :-( Én szeretek csak magunk, 5-en utazni.
Nálunk vállalnák a nagyszülők, de nagyon szeretünk együtt menni, így max. 1-1 estére lépünk le úgy hogy Anyukám ott alszik, és éjjel mi is hazaérünk.
Mon. De nem pesten.
Amúgy Mo-on éltek? Budapesten?
Szóval a predektiv megviccel. Tableten főleg.
Telefonról én is sokszor félreütök
de én értettem mit írtál.
Na haha.. minden második szót kicserélt ez a vacak megint...
Nem haragszom. Időnként a predektiv is megviseli. Mert van hogy telni, vagy lakbérek írok. Ha gépen írok meg melléutok. De nem kell olvasni ...
Anyám..ezt még olvasni is szörnyű.
A te gyerekeiddel úgymond még foglalkozni sem kell (persze nagyon átvitt értelemben) mert nagyon, elvannak együtt vagy külön-külön. Ha nálunk van nagyinál-ottalvás mondjuk pénteken, akkor én reggel látom a fiúkát csak, mert anyuék elmennek 4kor érte a bölcsibe és onnantól náluk van. És másnap nem sürgetnek, megebédeltetik, lefektetik délután aludni, nekünk meg elég 3-4 óra felé értemennünk.
Ne haragudj, de gondjaid vannak a magyar nyelvvel, vagy ennyire kapkodsz, mert képtelenség olvasni, amit írsz. Nincs benne egy épkézláb mondat.
Ottaludni ottalhatnak..DE... ugye s de... ez csak alvás. Szóval előtte itthon minden. Tt csak pizsi és alvás. Reggel nem alhatunk mert meg ha nem is ellen nyolckor hazahoznunk őket, akkor is telefonon felhív. Hogy ár felkeltunk? Mikor megyünk? Tokmindefy mi volt megbeszélve. És persze nem jön át értük vagy hozza has őket. Mi visszük hozzuk a gyerekeket. Kettő perc gyalog a nagymama :-) srvarohogos. Bebisutt viszont ha hívunk. Nincs maszkalas, furdest stb is rá tudjuk bízni. Másnap gyerekek itthon vannak reggel ugye eleve...Persze a nagymama ha megtudja jön Bebisutt kikéri magának. Hiszen szerinte o van. Minek más.. hahaha...
Sajnálom, hogy így alakult.
Remélem azért mamóca eccercsak megembereli magát és ott alhatnak a gyerekek nála 1-1 hétvégén.
Amúgy olyan szokott lenni, hogy te vagy a férjed kicsit elmegy barátokkal lazulni és akkor csak egyikőtök fekteti a srácokat? Mert ezt mi pölö tökjól megoldjuk a zurammal. Sőt vannak uncsitesóék és ott 2 kisgyerek és múltkor apák zavartak minket csajokat el bulizni, hogy ők majd fektetik a gyerekeket az egyik lakásban, mi meg pihenjük ki magunkat a másik lakásban buli után és másnap találkozunk.
Mi mentünk már gyerek nélkül, sztem nem gáz, ahogy anno én is mentem a nagyimékkal (anyuéktól külön) valahova "keletre".
Egyik barátnőmmel nyáron, épp akkor találkoztunk, mikor a férje a szüleinél volt vidéken a 2,5 éves gyerekükkel. Ő meg otthon maradt majd' egy egész hétig. Mit mondjak, baromira ki tudta használni az időt, feltöltődött.
mi maganyosabb tipusok vagyunk. valszeg ezert hianyzik jobban a teljesen kulon ido.
mondjuk mikor ket es fel volt a nagyobb akkor a kicsi eppkozelitett az egyhez. orultem hogy luk van a seggemen. akkor epp nem hianyzott ennyire az egyutt ido. mert melo meg gyerekek mellett meghalni se ertem ra nemhogy barmit hianyolni :)
(itthon dolgozom. szoval velem voltak a gyerekek is ugy melo)
Ok-oké, nem azt írtam, hogy csak az a jó, ahogy mi csináljuk, csak leírtam, hogy nálunk hogy megy, merthogy a topikindítóban ez volt a kérdés, ha jól értettem.
Mi sem csak szülők vagyunk, hanem egy pár is, de ebbe a gyerek nem zavar be. Kettesben vagyunk minden este. Ok, otthon kell maradni, ebből a szempontból szerencsések vagyunk, mert mi elég otthonülősek vagyunk, szívesebben nézünk meg egy filmet otthon, mint moziban. Szóval attól még, hogy itt a gyerek, mi nem szűntünk meg egy pár lenni, egyikünk sem érzi úgy, hogy a gyerek valamit elvett tőlünk a másikból. A gyerek előtt/mellett is összebújunk, szeretgetjük egymást, mondjuk ilyenkor általában a poronty is odafurakszik és nagy családi összeborulás lesz belőle :) Persze ágyjelenetet nem lehet rendezni a gyerek társaságában, de arra ott vannak az esték, éjszakák.
Mondjuk én sosem értettem, amikor valaki arról beszél, hogy ő most már nő is akar lenni, nem csak anya. Nálam a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, sőt. De ez én vagyok :)
hat belolunk igy 2 gyerek es 7 es fel ev utan mar kitort az onzoseg hogy kene egyuttido.
persze egy csalad vagyunk de mi azon belul egy pár is vagyunk. es a gyerekek utan is lesz meg eletunk ... meg neha most is kene. ugy evente egy pl...
en azert ennyire nem tudok felolvadni tokeletesrn az anxasagban. hiaba imadom. nen csak az anyasag az eletem
nem a welness a lenyeg... se szinhazba se moziba.. se semmilyen esti programra nem jutunk el kettesben...
nem tudom anno kinek mire volt igenye de nekem a szuleim wljutotttak mellolunk anno...
2,5 évesem van. Hetente 2-3-szor néhány órát, vagy időnként az egész napot a nagyszülőkkel tölti, olyankor lehetünk kettesben. Az éjszakát még nem töltötte tőlünk külön.
Nekünk ez így elég is. Oké, ha néha ott is alhatna az jó lenne, de egyelőre nem nyitott rá. Nyaralni, wellness hétvégére stb nem mennénk nélküle (később sem), nem csak mert ő nem díjazná a dolgot, hanem mert ez nekünk sem férne bele. Nekem ez picit olyan lenne, mintha mondjuk a férjem meg a kölök menne nyaralni, és engem hagynának itthon :) Egy család vagyunk, mi akartunk gyereket és örülünk neki, jól érezzük magunkat együtt. Az a heti pár óra gyerek-mentesség amíg a nagyiékkal van, plusz az esték amikor ő már alszik, mi meg még nem pont elég nekünk.
Ezt teljes mértékben megértem, beteg szülőket nem is lehet terhelni.
Persze, általában a legtöbb nyugdíjas korú nem "láblógat" egésznap. Én anyukám is most lett nyugdíjas 3 hete, de jár tornázni, fodrász, kozmetikus, színház, koncertek és még 1-2 konferencián is részt vesz, mint előadó, szóval egyáltalán nem hagyta abba végérvényesen a munkát sem. Éppen ezért előre szólnom kell neki, hogy beírhasson a naptárjába.
És tiszteletben tartom, ha nem ér rá.
(épp a héten volt, hogy gyereket nem vittem be bölcsibe mert kicsit köhögött és anyu szó nélkül átjött hétfőn és kedden is, hogy én mehessek dolgozni. de viszont szólt, hogy szerdától már nem ér rá. de szerencsére gyerek akkor már mehetett újra)
Itt a zárójeles megjegyzésed az igaz - édesapám súlyos cukorbeteg, többször esett át stroke-on, túlsúlyos, a cukorbetegségből adódóan már szinte alig lát és alig bír mozogni, na anyu őt ápolja/vigyázza az ideje nagy részében, így rájuk tényleg csak néha számíthatok olyan esetben, ha nem érek oda időben a gyerekért, vagy munka miatt tovább kell maradnom. Olyankor anyum elviszi magukhoz a fiamat és kap vacsit, és foglalkoznak vele, amennyire a lehetőségek engedik. Tehát inkább mi segítünk olyanban, hogy nagybevásárlás, ügyintézés és hasonlók.
A másik meg - attól, hogy valaki nyugdíjas, még nem biztos, hogy "semmittesz" otthon egész nap, manapság ilyenkor még nyugdíj mellett aktívan dolgoznak a nagyszülők.
Valószínűleg nem volt másra igényük.
Mondjuk a kisgyerekes szülőknek sem hétvégi wellnessre:-) Ezzel nincs baj, más a világ.
Nem értem én azt sem, miért nem kommunikálnak sokan a saját szüleikkel sem, mi az, amit szeretnének, mi az, amit mindkét fél nyújtani tud egymásnak.
"inkább mi segítjük, mint ők minket"
Látod, ezt sosem értettem. Egy dolgozó kisgyerekes szülő szerintem sokkal több "segítségre" szorul, mint a nyugdíjas. Már úgy értem, hogy az ne legyen teher a nagyszülőnek, hogy elmegy a gyerekért oviba/suliba. (persze ha mankóval jár vagy valamilyen komoly betegsége van az más) A gyerek úgy tud segíteni a szülőnek, hogy megcsinál egy nagybevásárlást, vagy elviszi kocsival őket ide-oda ha megkérik, esetleg, ha jobban keres anyagilag támogatja.
Én úgy nőttem fel, hogy nagyfater (aki már akkor 70 éves volt és túlsúlyos) minden délután várt az ovi/isi előtt 4-kor és együtt elbattyogtunk a nagyihoz (egy kis butikban dolgozott-családi vállalkozásban) és kb fél 6ig ott voltam velük, míg anyuék nem jöttek a munkából. És ez természetes volt nekik.
Miert?
Mindig egy csaladnak kene lenni.
Hogy valaki miert szakitja meg a kapcsolatot a szuleivel, annak altalaban komoly oka von, nem az, hogy 1x nem vigyaztak az unokara.
Ja, hogy ilyenkor egy család??? :-)
Nálunk is nagyszülő, de leginkább a távolabb élő anyósom a segítség ilyen esetekben (bár most, hogy anyumék közel költöztek hozzánk, van, hogy megkérem anyumat, hozza el a fiamat a suliból, de ezt próbálom visszafogni, őket inkább mi segítjük, mint ők minket). Mi is dolgozó szülők vagyunk, és mondjuk tavaszi vagy őszi szüneteknél legtöbbször gyermeket (7,5 éves) elvisszük arra a hétre anyósomhoz vidékre. Na, mi szülők ezen időszakokban vagyunk "szabadságon", ami annyit tesz, hogy dolgozunk napközben, du. és este pedig programokat szervezünk kettecskén (pl. színház, mozi, tánc, közös vásárolgatás). De már anno, mikor még gyeden voltam, volt, hogy 1-1 hétre elmentünk kettesben nyaralni (elő, vagy utószezon, külföld), az első ilyen a gyermek másfél éves korában volt.
Persze, ha nem lenne nagyi, én is meg lennék lőve, akkor jönne a bébisintér, vagy az ismerős szülők közötti gyerekfelvigyázós cserebere, de az biztos, hogy fontos az is, hogy a pár időnként kettesben legyen egymással, ahol nem csak apa-anya, hanem férj-feleség, férfi-nő is lehetnek.