Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Felelőtlenség v. bátorság?
Torolt_felhasznalo_299177
Létrehozva: 2014. október 9. 11:55
Idézet az egyik utazós blogból:
"A kora reggeli órákban elhagyjuk Cuzcót és felpattanunk egy Punóba tartó járatra. Az útitársak között egy családra leszünk figyelmesek. Középkorú fehér apuka, nagyon fiatalos, szintén európai anyukával és három 7 és 11 év közötti kislánnyal. Angolul kezdünk velük beszélgetni, de az első kérdésünkre nagy meglepődésünkre magyarul válaszolnak. A pár három gyermekével január elején Kolumbiában indult útnak azért, hogy több mint fél éven át hátizsákkal járják Dél-Amerikát."
- A gyerekekkel együtt utaztok?
- Igen.
- Na és az iskola otthon?
- A csajok magántanulók. Az igazság az, hogy sosem jártak rendszeresen iskolába. Mi tanítjuk őket, meg az élet. Mindaz, amit látunk, amit együtt megélünk. Az utazás az élet igazi iskolája.
- Hová mentek?
- Még két hónapunk van hátra hazaindulásig, most Bolívián és Chilén a sor.
-----------------------------------------------
??
Nagyon jó téma!
még érdekesebb lenne, ha belinkelnéd a blogot is.. sőt.. ha a család ir blogot, az volna az igazi...
Kifejezetten tetszik amit irtál.
biztos érdekes lehet egy ilyen utazgatás... mondjuk egy évig.
Vagy pár héten át. akár évente többször is...
De közben azért nem árt, ha a gyerekeket arra az életre is felkészitik, amit esetleg akkor kell élniük ha elfogy az amiből most utazgatnak. bármi is lehet az, ilyen utazáshoz rengeteg sok pénz kell.
Én ezzel a topikkal "tálcán"hoztam a témát a szerkesztőknek, kérdés, észre veszik-e?
Szerintem hat milliónál erre még nem lehetne költeni. A három gyerek egyetemi tanulmányai már többe kerülnének, szóval jó kis bélelt zseb kell ehhez, úgy, hogy közben már minden egyéb megvan (ház, autó, karrier biztonságban, stb.)
Sokkal több embernek telne pénzből, de merészségből nem. Nagy úr a megszokás, a kényelemszeretet.
Csak az mer elindulni, akiben a kíváncsiság erősebb, mint a félelem az ismeretlentől.
Nekem szimpatikusak
.
Azért ez nem olyan egyszerű, hogy "le a kalapot előttük" ... attól függ. Abból a bizonyos "dolgozz dolgozz" életből is csak ésszel lehet kilépni. A financiális lehetőségeknek meg semmi köze a társadalmi elvárásokhoz.
A topik kérdésére válaszolva, szerintem akkor lehet ilyet tenni, ha egyébként is erre az életre készítik fel a gyerekeket. Mondjuk van éppen elég hátterük ahhoz, hogy hagyományos tanulmányok nélkül is mindig biztonságban és nélkülözés nélkül éljenek. Ehhez nem kell nyaraló a Cote D'Azur-ön, de az sem fér bele, hogy nem tudják, hogy fél év múlva hol hajtják le a fejüket. Ha mindez megvan, akkor szerencsés és színes életet élnek.
Ha nincs, akkor több, mint felelőtlenség, akkor szinte bűncselekmény. Ha vissza kell jönni és a gyerekek csak úgy tudnak majd az életben boldogulni, hogy állást kell vállalniuk, be kell illeszkedniük egy elvárásokkal teli környezetbe, akkor vétkes és gondatlan a szülő, mert ő maga teszi alkalmatlanná a gyerekét a boldogulásra. Ezt pedig hosszútávon nem fogják nekik megköszönni, az biztos.
Szóval szerintem ennyiből pont a lényeget nem tudtuk meg ahhoz, hogy lássuk, hogy felelőtlenség vagy bátorság a dolog.
Azért tedd a szívedre a kezed: biztos, hogy te is arra költenéd, ha pl. örökölnél vagy 6 milliót. Annyival szerintem már el lehetne indulni...
Azért 3 kisgyerekkel kell bátorság is. Nincs a megszokott biztonságos környezet, gyermekorvos, iskola, stb.
Szinte minden éjjel máshol, nem éppen makulátlan szállodákban alszanak, étkeznek, meg minden más, betegségek, élősködők.
Én azért paráznék, agyon aggódnám a gyerekeimet, az biztos.
Gyerünk, ja, ha ilyen egyszerű lenne!
Szeretek utazni, de egzotikus tájakról inkább csak olvasni, filmeket nézni.
Az ott természetes rovarvilág, a megszokott gyíkok, stb. nekem rémálom lenne.
Sajnos a pénzért dolgozni kell, vagyis nem a munkával van a gond, hanem azzal a felfogással, hogy azért élünk, hogy pénzt keressünk.
Milyen jó lenne, ha robotok dolgoznának helyettünk mi meg csak élveznénk a munkájuk gyümölcsét, és csak a kedvteléseinknek élnénk :D
Lehet, hogy munkát vállalnak, lehet, hogy nyertek a lottón :)
Tök mindegy. Nem egy helyen güriznek reggeltől estig, hanem világot látnak. :)
Na azért nem derül ki, hogy miből finanszírozzák az utazásukat. Lehet, hogy munkát vállalnak közben és abból? Mert ha csak otthon van a cihában pár (jó pár) milla, akkor miért is ne? Legtöbbünk vállalkozna ilyen utazásra, tényleg, nagyon jó lehet...
Csak azok a fránya társadalmi elvárások ne lennének, mint dolgozni, pénzt keresni a megélhetésre...
A több évet felölelő blogot mindenki megtalálhatja az interneten
http://mirador.postr.hu/
batyuzz össze és go
a kutyád majd megvéd
"Van egy Pink Floyd dal, High Hopes a címe. Arról szól, hogy gyermekként álomvilágban élünk, amit felnőttkorunkban csak nyomozunk, de újra meg nem találunk. Gyönyörű dal, igazi álmodozóknak való.
Nekem gyermekkoromban mindig az volt az álmom, hogy egyszer eljutok az esőerdő mélyére, ahol felfedezek egy addig ismeretlen indián törzset. Együtt élek majd velük, sült tapírt eszünk, amit íjjal vadászunk le, a folyóra járunk fürdeni és függőágyban alszunk. Elmúltam 30 éves, s bár ezidáig ismeretlen indián törzset nem fedeztem fel, a többi megvolt.
Több mint hét éve utazgatok Latin-Amerikában, elmondhatom, hogy a kötelezőt már láttam, nem is egyszer. De ez a gyerekkori álomvilág még mindig nem hagy nyugodni. Évről évre érzem, hogy vissza kell térjek, mert sok minden van, amit még nem láttam, nem tapasztaltam."
A blog első bejegyzése.
Igen, élmény lenne olvasni róluk többet!
Nem szoktam irigykedni, de ezt most nagyon irigylem. :)
Szerintem egyik sem.Inkább kaland.
Jól teszik, a gyerekek többet tanulnak fél év alatt mint az iskolában évek alatt. A legjobb útja a tanulásnak a tapasztalás.
Le a kalappal az olyan emberek előtt, akik a társadalmi elvárásokat felrúgva, azt teszik ami élvezetet okoz és kimozdulnak a dolgozz, dolgozz,dolgozz életből.
Ugye? Ha most lennék 30 éves....
Azért 30 évvel ezelőtt ezt nem tudtuk volna megcsinálni, és nem csak anyagi okok miatt.
Sabremamaval mar vagy 10 evvel ezelott terveztunk vilagkoruli utat teve haton. De sajnos csak terv maradt
Irigylem őket!
Nagyon klassz lehet! Mondjuk, hogy a szülőknek miből telik ilyen sok utazásra, nem tudom, de baromi jó élet lehet. És a gyerekek tényleg sokat tanulhatnak ezeken az utakon.
Szívesen olvasnék egy velük készített riportot, akár a "szenzációs celebhírek" rovására is.
Csodálatos lehet!