Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeress belém vissza, újra
Létrehozva: 2014. december 15. 09:16
Sziasztok! Van egy sztorim.
2 hónapja ismerkedtünk meg, a srác (29) totál odalett az első pillanattól, én (27) szintén. Udvarlás, programok, humor, és gyönyörű izomzat. Igazi férfi. Pár hét után már bemutat a barátainak, majd a szüleinek. Lelkes, és szerintem kissé elhamarkodott megnyilvánulásai arról, hogy jövő nyáron majd együtt nyaralunk és hasonlók, nyilván az egekbe repítenek. Figyelmes, odaadó, de közben menő, tökös, igazán tesztoszteron-bomba. Egyszerűen nem lehet mást mondani rá: tök ideális. Látom benne a mintaapát és a lepedőkirályt is. Ja, imádja velem a szexet.
És tart ez 1 hónapig. Aztán, mint akiben valamit átkapcsoltak: kevesebbszer bámul magába feledkezve, kevesebbszer dicséri meg a kinézetemet. Hirtelen nem beszél többet a lelkes terveiről meg a kezdeti örömeiről akkorról, amikor még csak ismerkedtünk. Nem küldi már a netes borzalmakon a csókos jeleket. És ami a legfájóbb: nem akar szeretkezni.
Nagyjából 2 hét évődés után ráveszem, hogy beszéljünk. Mi az, mi történt? Valami baj van? Rosszat tettem? Van valami idegesítő szokásom? És őszintén, tényleg őszintén, ezerszer egymás után mondja: nem. Hogy egyszerűen semmi, semmit nem tudna mondani, annyira klassz csaj vagyok, amilyennel még sohasem találkozott. (Ennyit higgyetek el nekem: nehéz rávenni, hogy komolyan beszéljen, de ha kinyitja a száját, akkor végtelenül őszinte.)
Nagy nehezen kimondja, amire számítottam: nem érzi ugyanazt a lelkesedést, min az elején. A szexmegvonás más miatt van: kijött rajta egy régebbi (nem komoly, sőt én észre se vettem) nemi gond. Ilyenkor ő teljesen kivan, undorítónak érzi magát és pláne nem akar nekem átadni semmit... de nem tudta, hogyan hozza ezt fel, mert nem minden csaj olyan "jófej" mint én, hogy ezt így megérti.
Még mielőtt beleírnátok a sztoriba izgalmasító elemeket: biztos, hogy nem lépett félre. Ismeretségünktől kezdve szinte minden estét együtt töltöttünk, amiket nem, azokon is pontosan tudtuk egymásról, ki merre van, egészen a lefekvés percéig. Hűséges típus, higgyétek el nekem. Mást sem akart az első perctől, csak hogy bennem meglássa a jövendőbelijét.
Visszatérve: hiszem is, hogy emiatt van a no sex, meg nem is. Inkább úgy mondanám: biztosan ez IS benne van. Könyörög, hogy higgyem el, csak emiatt van, és nagyon nagyon kíván...
Kiakadok, hiszen én már rég szerelmes vagyok belé, bennem semmi bizonytalanság nincsen érzelmileg.
A másnapi találkozónkat lemondom, gondolkodnom kell egy kicsit.
Ő ugyanolyan intenzitással ír, hív, mint azelőtt. Nem telik el 3 óra egyhuzamban anélkül, hogy beszélnénk. Állandóan keres - nagyon kedves, nagyon jófej. Apró kis ajándékot vesz, karácsonyozós programot szervez kettőnknek, és láthatóan kétségbeesetté válik annak a gondolatától is, hogy szétmegyünk.
De... miért?
Nem ő a szerelmes, hanem én. Miért csinálja ezt? Miért ragaszkodik ennyire hozzám, miért akarja ennyire menteni az egészet?
A beszélgetés alkalmával azt mondta, nem minden olyan fekete-fehér, ahogy én látom. Szerinte igenis létezik a lassan kialakuló szerelem, és eddigi kapcsolataiban se volt neki soha olyan hatalmas, első pillanattól tartó, stabil lángolása. Pedig volt neki 4 évig tartó kapcsolata is. De ő mindig ilyen volt: változékonyabbak az érzelmei, mint az átlagembernek.
Teljesen tanácstalan vagyok. A helyzet elolvasása elsőre valószínűleg mindenkiből azt a reakciót váltja majd ki: hülye, aki ezt folytatja. Én is nagyon reális gondolkodású vagyok, de mégsem tudom 100%-ra, hogy mit kellene tennem. Elolvasnék pár jóindulatú véleményt, talán elbillent valamelyik irányba...
Lehet találgatni.Lehet esküdözni és bizonygatni sok mindent.
Viszont amiket tényként írtál le, az világosan mutatja hogy számodra régen elment az utolsó vonat.Vagy!Lehet hogy soha nem is volt feléd olyan járat.
"Még mielőtt beleírnátok a sztoriba izgalmasító elemeket: biztos, hogy nem lépett félre. Ismeretségünktől kezdve szinte minden estét együtt töltöttünk, amiket nem, azokon is pontosan tudtuk egymásról, ki merre van, egészen a lefekvés percéig. Hűséges típus, higgyétek el nekem. Mást sem akart az első perctől, csak hogy bennem meglássa a jövendőbelijét.
Visszatérve: hiszem is, hogy emiatt van a no sex, meg nem is. Inkább úgy mondanám: biztosan ez IS benne van. Könyörög, hogy higgyem el, csak emiatt van, és nagyon nagyon kíván... "
No most akkor minket akarsz meggyőzni (minek?) a hűségéről vagy magadat?
Ne várj ettől a kapcsolattól semmit. Addig vagy neki érdekes, amíg működik a vadászösztöne. Az elejtett vad iránt már nincs érdeklődése. nem tudtad fenntartani benne az izgalmat ezért továbblépett. Ha erőlteted a kapcsolat fenntartását csak szenvedni fogsz.
Az érzelmekbe is?
Összefüggés?
Azt nem lehet tudni.De belejátszhat a "kis nemi gond" is mindenbe.Vagy nem?
Érdekes: ezt a magyarázatot több barátnőm is mondta már, amit te is.
Megijedni attól, hogy minden tökéletes? Hogy lehet ettől megijedni?
Az ijedelem pedig hogyan okozhatja az érzelmek gyengülését?
Mik az összefüggések ezek közt?
Hát, lehet, hogy a srác megijedt a saját tempójától. Fejest ugrott a kapcsolatba, el is merült benne rendesen, mindent tökéletesnek talált - amitől megrémült - és most próbál higgadtabban viselkedni.
Történhet ilyen.Szerintem megéri kivárni, hogy hogy alakul.
Egy másik gondolatom az volt, hogy tüzijátékszerűen fellobbant, aztán elparázslott a dolog, de ennek viszont ellentmond, hogy ragaszkodik hozzád és napi szinten többször keres.
A "nem szeret"-et is úgy értettem, hogy nem szerelmes. Ha netán félreérthető volt.
A viselkedése alapján azért nyilván szeret, mármint úgy, mint személyt... különben minek lenne ilyen figyelmes, odaadó, meg tartana így ki a dolog mellett, ugye...
Ne haragudj meg, de most mast irtal. Eddig arrol volt szo, hogy nem szerelmes beled (ugy mint te öbele), most meg azt irod: nem szeret.
Bar nekem ezzel a szerelmes kifejezessel van par gondom, de az hogy nem szeret azert mast jelent
Ja és én is nagyon csípem őket, főleg a szülőket. Irtó normálisak, nagyon jó arcok.
De a barátai is.. tényleg, így pár találkozás alapján semmi rosszat nem tudok mondani rájuk. Nagyon jófejek. Rögtön nyitottak is felém, meg minden.
Röviden? Imádnak.
De tényleg, minden túlzás nélkül.
És a szülők, barátok hogy fogadtak, illetve te milyennek találtad őket?
Értem. Köszönöm, hogy megosztottad ezt. Bizonyára nálatok minden tökéletesen ment, és ahol nem úgy megy, ahogy nálatok ment, az csak rossz lehet és nem működhet. ;)
Nekem egyébként nagyon nagyon jólesik, hogy ilyen sűrűn keres, pont az zavarna, ha nem tenné. Mások vagyunk, és nem hiszem, hogy ez ítélkezésre adhatna okot... Ti összepasszoltok, mert egyikőtök sem igényli a 3 óránkénti kommunikációt. Mi (ilyen szempontból) szintén, mert mi meg mindketten igényeljük ezt.
Természetesen van munkahelyünk, de egész nap a gépnél ülünk mindketten, és meló közben bőven van időnk lepötyögni egy-egy szót vagy fél sort.
Amit az első felében írtál, azt viszont nagyon eltaláltad. Igen, bizonytalan vagyok önmagamban. Ugyanis KÖZÖLTE, HOGY NEM SZERET, VAZZE. Nem tudom, hányféleképpen magyarázzam még el...
Nem teszem őt próbatételek elé, eszembe se jutott ilyet csinálni. Nem tudatosan bizonytalanodtam el, nem játszom "háhá, most jól megleckéztetem azzal, hogy visszább veszek!" játékot.
Megütköztem azon, hogy nem érzi biztosan, hogy szeret, és erre az emberek általában úgy reagálnak, hogy elbizonytalanodnak. Semmi próbatételi szándék nincs ebben.
"Könyörög, hogy higgyem el, (...) valóban kíván."
Miert kell/lene Neked a konyorges ? Magadtol nem erzed ? Bizonytalan vagy onmagadban ?
Kis túlzással azt lehet mondani, hogy igazából egész nap beszélgetünk. Főleg a chaten persze, de fel is hívogat.
Nincs munkahelyetek ? Nincs a mukahelyen feladatotok ?
Szerintem azért elég sok kapcsolatban megy ez így...
nem tudom csak azt hogyha en allandoan telefonalgattam volna a bankar eletem parjanak vagy O allandoan zaklatott volna hogy naponta 100x elmondja amit kulonben mas kommuniakacival remekul ertettem azt hogy szeret, szerintem soha nem lett volna ebbol nalunk hazassag.
Öööm... milyen próbatételről beszélsz?
Nem igazán értem, hogy ez hogyan kapcsolódik ide
Soha nem ertettem hogy felnott emberek miert hiszik hogy a amsiikat probateteleknek kell kitenni, mint a mesehosoket .
Miert nem lehet orulni lazan az erzelmeknek ,a kapcsolatnak es miert kell az allando megmerettetesben tetszelegni. Szamomra az ilyen helyzetek nem felnott gondolkodast tukroznek.
Hogy miért? Hát mert közölte, hogy nem érzi azt, amit az elején, amire én - szerintem érthető módon - nagyon visszavettem a lelkesedésből és megkérdőjeleztem a kapcsolatot. Ő viszont nem akarja, hogy vége legyen (egyelőre...). Ezért teper most... Nem tudok ezzel mit csinálni, nem én alakítottam ki a függő helyzetet, ő választotta azt, hogy teperjen.
A mondat egészét olvasd el egyébként. "Könyörög, hogy higgyem el, (...) valóban kíván." Ugyanis elég nehéz ezt elhinni, ha egyszer nem történik meg a szex...
Nem azért keres meg 3 óránként, hogy azt mondja, én vagyok neki az igazi. Eléggé nem illene a képbe, ha így lenne, nem gondolod..?
Egyszerűen csak keres. Mesél, mi történik vele, megkérdi, mi van velem, ilyesmi. Apróságok. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy igazából egész nap beszélgetünk. Főleg a chaten persze, de fel is hívogat. Szerintem azért elég sok kapcsolatban megy ez így...
Mindenesetre köszönöm a véleményedet!
Nem telik el 3 óra egyhuzamban anélkül, hogy beszélnénk. Állandóan keres - nagyon kedves, nagyon jófej. Apró kis ajándékot vesz,...
en mondjuk sikitofraszt kapnek ha valaki 3 orankent keresne csak azert hogy elmondja en vagyok szamara az igazi
Nem kedvelem ha ram telepszenek . Nekem lassan alakulnak ki az erzelmeim es hatarozott elkepzelesem is van hogy szamomra ki az akit beljebb engedek , akire idot szanok /szannek.
Könyörög, hogy higgyem el,
Nagyon ostoba viszonynak elnem meg ha valaki konyorogne mert ez szamomra azt jelezne, hiogy valamit eltoltam es fuggohelyzetet teremtettem.
Te is gondolkodj el azon, hogy miert kell konyorognie barkinek is egy kapcsolatban a kepcsolat fennmaradasaert !
Az embernek el kell dontenie hogy azt szereti aki elotte van hibaival, faxniaival, surlodasokkal , lazasagokkal vagy kotottsegekkel aki elotte all vagy sajat elkepzelt kepebe szerelmesedett bele . Szakitasnal meg mindig jozanul kell donteni hogy ez elonyomre vagy hatranyomra valik-e es nem a sertett fel oldalarol kapaszkodni a mar nem levobe.
Nagyon szegyenlem azota is , mert egyikonk sem mondta ki , de O valoszinu rajott. Van benne azert jo is ma a legjobb operencian tul dolgozo barat/kollegam , akitol ha valamit keresek munkamhoz pillanat alatt megkaphatok vagy annak nevet aki foglakozik ilyen temakkal . Altaluk szervezett konferenciakra mindig kapok tole VIP meghivot .
És végül ő mondta meg?
Velem is elofordult mar ilyen. Kb egy honap mulva jottem ra hogy en nem ilyen lovat akarok minden jo tulajdonsaga es szepsege ellenere, csak nem volt merszem megmondani hogy ENDE .
Köszönöm, hogy együtt gondolkodtok velem...
Az én barátom több mint 2 éve agglegény volt már, senki más nincs a fejében-szívében. Nagyon nagyon belémesett az elején, látnotok kellett volna... ha nem esett volna így belém, akkor sokkal kevésbé lennék kiakadva, csak figyelném a jeleket, hogy halad-e a szerelem felé.
De az, hogy valaki 1 hónapig hullaszerelmes, majd maga is bevallja, hogy ez alábbhagyott nála, DE válltig állítja, hogy ettől még egyáltalán nem kell vesznie a dolognak, sőt kifejezetten ragaszkodik a másikhoz továbbra is...
Ezt nem tartom értelmezhetőnek...
Én már célozgattam neki több ízben arra, hogy talán ezt nem kellene folytatnunk. Utoljára tegnap. Hát teljesen kibukott, szinte könyörögve magyarázkodott. Semmiképp sem akar elveszíteni.
Ma reggel felhívott, ahogy indult a munkába, beszéltünk egy 2 percet. Letettük. 3 perc múlva ismét hívott, hogy unalmas az út a melóba, meséljek valamit, vagy énekeljek neki a telefonba (szoktam fárasztani a kornyikálásommal =). Hát énekelni nem énekeltem, de beszélgettem vele. Közben beért, le kellett tennie. De 2 perc múlva még egyszer felhívott, és még egy kicsit társalgott.
Aztán a chaten társalog tovább.
Nagyon nagyon akar. És épp ezt nem értem. Nem értem, nem értem.
Kedves Protester,
a srácnak valahol igaza van, a szerelem nem alakul ki azonnal, sajnos néha hetek-hónapok kellenek hozzá. De van, amikor felesleges rá várni, mert sosem fog kialakulni.
Mint az én esetemben. Szeptemberben szakítottam a párommal, 3 hónapos kapcsolat után (tudom, nem volt túl hosszú). Én szakítottam vele, mert LÁTTAM rajta, éreztem, hogy ő nem szerelmes belém. Egy idő után már én sem voltam az. De az elején sokkal jobban akartam azt a kapcsolatot, sokkal inkább vágytam rá, mint ő. Talán azért mert én nagyon régóta voltam egyedül, ő viszont csak 5 hónapja (ráadásul valahol még mindig sokat gondolt az exére, ami engem nagyon zavart).
Én vártam, vártam türelmesen, hogy kialakuljon a szerelem benne, néha beszélgettünk is erről (finoman, nem veszekedve), de egy idő után (három hónap alatt) rájöttem, ha ENNYI idő után sem szerelmes belém (Ő ezt BEVALLOTTA, beismerte), akkor hagyjuk ezt a kapcsolatot, ne raboljuk egymás idejét feleslegesen.
Számomra könnyebbé tette a szakítást az a tény, hogy az utolsó hetekben már én sem voltam belé szerelmes. Hogy miért? Azt hiszem közrejátszottak ebben olyan "apró" dolgok, hogy láttam/olvastam levelezgetéseit más lányokkal, nőkkel (azt mondta, csak a "barátai"), sőt az exével is. Bár láthatóan NEM volt már szerelmes a volt barátnőjébe (és úgy gondolom, nem is volt hűtlen hozzám), engem borzalmasan zavart, hogy még akkor is tartották a kapcsolatot egymással (4 évig voltak együtt). Szerintem ez volt az egyik oka annak, hogy nem tudott (vagy akart) belém szeretni. Nem tette még túl magát az exén.
Egy szó mint száz, én azt vallom, ha egy srác 1 hónap után MÉG nem szerelmes (és ahogy mondja "lassan lesz az"), az nem lehet akadály. Mindenképp esélyt kell neki adni. TALÁN előbb-utóbb az lesz. Talán csak sokat csalódott. De ha az érzelmek láthatóan nem változnak (nem alakulnak ki) az Ő részéről 2-3 hónap után sem, - akkor érdemes lenne elgondolkodnod a folytatásról. 2-3 hónap szerintem már elég idő ahhoz, hogy az érzelmek elmélyüljenek.
Neked talán annyiból "nehezebb" a dolgod, hogy Te SZERELMES vagy... én nem voltam már az, nekem könnyebb (?) volt. De a döntésemet nem bántam meg. Ha valaki nem szerelmes belém, azzal nem akarok együtt maradni. 30 éven felüliként sem vagyok megalkuvó. Csak azért kellene együtt maradom a párommal, mert nincs MÁS? Na ezt már nem...
Rajtad viszont látszik, hogy szerelmes vagy ebbe a srácba, és nem tudod mit csinálj. Tudom, hogy nehéz. Hogy nem akarod, akarnád őt elveszíteni. Lehet, hogy Ő sem Téged. De valahol azt is tanácsolom Neked, légy résen, legyél óvatos. Lehet, hogy a fiú másokat is "szédít", ezért habozik annyit veled kapcsolatban (sajnos tapasztalatból beszélek).
Akárhogy is döntesz, sok szerencsét kívánok!
Talán a pasi mégsem annyira tökéletes, mint ahogy azt az elején láttad, illetve látni akartad.
Ezek után el kell gondolkodnod, hogy a "tök ideális" pasi kell-e kisebb-nagyobb hibákkal és hogy hajlandó vagy-e a lila köd mögött meglátni az embert, akinek ugyanúgy vannak gyengeségei, mint bárki másnak.