Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egy nehéz döntés után
Létrehozva: 2015. január 27. 07:56
A megcsalás igen gyakran előfordul a mai kapcsolatokban, az okok különbözőek.. van ahol tartósan van jelen, van ahol egyszeri botlás, mégis felborul miatta minden.
Engem az a változat érdekelne - lehetőleg olyanoktól, akiknek van személyes tapasztalata - amikor tartós szeretői viszony után, amiben érzelmek is voltak nem csak szex, mégis megpróbálták valamilyen okból a házasfelek újra. Sikerült-e, ha igen, hogyan túltenni magukat a történteken...? Mi van, ha mindent megteszel, hogy bizonyíts, a partner még hónapok után is bizalmatlan, gyanakvó...?
Ami miatt ide írtam, annak az az oka, hogy esetleg tud-e valaki olyan tréninget, vagy pszichót, ami segíthet ilyenkor. Aki már kipróbált valamit, ami segített. Nagyon sok minden van itt a neten, jópár on-line tréninget vettem már+ voltam egy szer Hellingeren + jósnál is kétszer :)
Ilyesmire gondoltam :)
Tudom, hogy sokak szerint ezek butaságok. De engem szórakoztat, és úgy érzem, hogy mindenből tudok valamit, akár csak egy mondatot is kiszedni, ami segít abban, hogy éljek.
Tudom, hogy nem vagyok még kész egy új kapcsolatra. Vagyis inkább úgy érzem, hogy nekem még nagyon sokáig nem kell egy férfi sem egyáltalán. Évekre van szükségem, amíg ebből kijövök teljesen. EGyébként nem olyan rossz egyedül. Mert az első házasságom után 3 évig éltem egyedül a gyerekekkel, és annak is megvan a varázsa. Elég független típus vagyok, és nagyon szeretem, ha nem kell alkalmazkodnom senkihez.
A lányom 18 éves, jól viseli. A fiamat eléggé megviselte (13 éves). Azért elég gáz, mert mindkét gyerek a nevelőapjaként fogadta el őt, és már másodszor élik át, hogy "apuka lelép". Azt hiszem, az összeköltözős párkapcsolatokat ezzel befejeztem, mert nem akarok még több bajt okozni.
Január 19-én mondta az arcomba, hogy megcsal. Ekkor külön is költöztünk. Február 22-én költözött vissza. Rettenetesen nyögvenyelős volt, éreztem, hogy egyáltalán nem kellek neki, csak muszájból van velem, valamiféle kötelességtudatból. Ez iszonyú megalázó volt számomra. Őszintén beszélgetni egyáltalán nem volt hajlandó, csak azt ismételgette, hogy örüljek neki, hogy velem van, és nyugodjak meg (?!). Aztán április 22-én belenéztem a telefonjába, és láttam, hogy a csaj megkereste e-mailen, amire ő válaszolt (megmasszírozlak, bárhol, bármikor) ........miközben előttem eljátszotta, hogy beteg, és folyamatosan sóhajtozott.
Mivel én egy iszonyú hülye őszinte ember vagyok (úgy gondolom, hogy éppen eleget hazudunk egyéb helyeken ahhoz, hogy legalább otthon ne kelljen), ezért elmondtam neki, h elolvastam a leveleit. Erre teljesen érzelemmentesen válaszolt, szokás szerint. Ezek után közöltem vele, hogy szét akarom szedni az anyagi dolgainkat. Na, ekkor akadt ki. Most megint külön élünk.
Szia,
Gyakorlatilag akkor egy hónapja van vége...? Még nem biztos, hogy lezárt az ügy, gondolom most fog(/vagy épp nem fog) borítani otthon a másik oldal... A 3 hónap együttélés alatt mire jutottatok, sikerült problémákat megbeszélni, hogy mi volt a baj?
A konfliktuskerülő emberekkel én sem tudok mit kezdeni, nehéz esetek... A gyerkeid mekkorák, ők hogy viselik ezt a dolgot másodszorra...?
Új kapcsolatban én még egyáltalán nem gondolkoznék a helyedben, először zárd le magadban ezt, építsd fel magad újra és utána lehet belekezdeni bárakármibe. Ne kapkodj.
Jó lenne olyan hozzászólásokat olvasni, hogy tudtatok ebből a szarból kijönni. Vannak most is pasik, akik próbálkoznak nálam, de egyelőre nem bírom magam rávenni, hogy megint belekeveredjek valamibe. Még a laza kapcsolat sem vonz. Miközben nagyon fontos lenne, hogy ne rágjam magam a régi dolgokon, mert szerintem már mindenkinek az agyára megyek. Azért írok ide is, mert folyton ezen marcangolom magam, és nem szeretném, ha megutálnának. A pszichológus segített valakinek? Bármire hajlandó lennék azért, hogy kimássazk ebből a lelki gödörből.
Nem vagyok teljesen elveszett, racionális aggyal úgy érzem, hogy ennek egyébként is vége kellett, hogy legyen, mert volt több olyan dolog, ami miatt nem lett volna jó, ha együtt maradunk. Mégis pl. most rettenetesen nyomorultul érzem magam.
Pedig próbálom úgy felfogni, hogy ez egy új kezdet, de azt gondolom, hogy én már kétszer jártam így, és kizárt , hogy még egyszer megbízzam egy férfiben. Nem fogom tudni magam beleengedni egy kapcsolatba. Nem akarok csalódni többet.
Sziasztok!
Korábban már írtam ide. Én vagyok az a szerencsés, aki már másodszor jár úgy, hogy a párja főnök, és beleszeret az egyik alatta dolgozó kolléganőjébe. Az első férjemtől is ezért váltam el, és a mostani kapcsolatom is ezért ment tönkre.
Januárban pattant ki a mostani dolog, és négy hétig külön éltünk. Aztán visszajött, három hónapig együtt éltünk, de kínszenvedés volt az egész. Úgy éreztem, hogy egyáltalán nem enged közel magához, és hogy folyamatosan ott van a másik nő közöttünk. Amikor szeretkeztünk, teljesen más volt, tudtam, hogy lélekben nem is velem van. Most újra szakítottunk, szerintem ezúttal végleg. Ha vele maradnék, belepusztulnék. De most nagyon nehéz egyedül. Egyáltalán nem is keres, szerintem tök jól van, végre azt csinálhat, amit akar.
En benne vagyok egy ilyen topikban,ha indit valaki...
Sok forumot inditottam anno,de mar nincs kedvem majd ot ev tavlatabol.
A meghaborodasrol.en is megzakkantam kicsit,lehet.nem latni kivulrol,de lett egy szokasom,amit nem tudok legyozni,nem is akarok.
Veletek mi a helyzet?
De jó :)
én már láttam delfint, TÉNYLEG LÉTEZNEK!
Sziasztok! Igen van ilyen topic, én megtaláltam, de már régi. Nem irogat oda senki. Az elején bizony úgy érzi az ember, hogy beleőrül. Én magam elé motyogtam, hogy: Uramisten, Uramisten. A férjem meg ott totorgott, mellettem, hogy hagyjam abba. Aztán abbahagytam, és elnémultam. Egy évig csak a férjemmel beszéltem erről, azaz veszekedtem vele. Senkinek nem panaszkodtam, nem tudtam megkönnyebbülni. Akkor aztán (Karácsonykor) egy barátnőm valamit mondott, ami kihozta belőlem a sírást, neki elmondtam. Elkezdtünk beszélgetni, arra datálható a gyógyulásom. Sokat kell beszélni, akár a csalóval, akár egy baráttal, akár egy pszichológussal, de beszélni kell. Akkor gyorsabb a gyógyulás.
Állítólag van Megcsalt feleségek topikja :) bár én még nem láttam.
Igaz, én még delfint is csak tv-ben láttam, mégis vannak :) (mondták :) )
Szia! Én vagyok... na igen, látod egyszer régebben erről beszéltem, hogy az ember szinte elveszti a józan eszét, amikor ezzel szembesül...
Akkor (vagyis utána) döbbentem rá, hogy tényleg erős vagyok, mert tényleg úgy kezeltem a helyzetet (még ha itt néha nem is ez jött le) ahogy nem is hittem saját magamról.
Veled mi újság? hogy vagytok?
Sziasztok,
Ki hogy van? (elnézést a TI-tól saját topikunk nincs... :p talán csinálhatnánk... csináljunk..?)
egy jópár hete figyelem egy ismerősöm egyre furcsább fb posztjait.. hát mostanra állt össze a kép... tulajdonképp örülhetek, hogy tényleg én nem vesztettem el a józan eszem, mert látszólag van, aki egy ilyentől konkrétan megháborodik....
Úgyhogy mi itt mind-mind nagyon szerencsések vagyunk, TI feleségével együtt (ugye ő sem háborodott meg...?
).
A bizalom talán helyreállhat... az ép elme ha egyszer megborult... hát... remélem...
FM
Nem egeszen igy van. Azert tudod lazara venni,mert mar atvert es nem ragaszkodsz gorcsosen. Eleve nem is kellene, de ehhez kell egy trauma. Mindenesetre jol reagaltal es reagalsz. Miert, aki a te pasidat elvitte, az a no hol van? Vagy csak kosza numera volt? Ha megerte, akkor jo. Marmint a pasidnak. Ez a rengeteg megcsalas nekem nem mond mast, mint hogy mennyi alavalo sopredek ember van. Ha mas kell neki, mondja meg nyiltan oszt' menjen vele szellel versenyt, en biztos, hogy nem allok az utjaba.
Ez nem egeszen igy van. Az egyenjogusaggal eppen a ferfiaknak kellene tobb terhet levenni a nok vallarol.
Nekem sosem volt eszmenyem, hogy eltartsak vagy kitartsak egy pasit.
Nos, ha annyira mindegy, hogy ki kivel bujik agyba, vagy rovid ido mulva ugyis massal bujik agyba, akkor kesz hulyeseg hazasodni. Ha gyerek lesz, azt kozosen kell megoldani.
Senkivel nem kell allandora betervezni, mindenki keressen maganak, tartsa el magat.
Ahogy a ferfi, a no is joggal lep tovabb.
A no, mint pioca ragaszkodik egy pasi gatyaszaraba? Kilott maganak egy vadat?
Nem baj, csak vigyek a noi piocak, ha annyit er. Ugyis oda kullog, ahol neki jo. En nem mosok tobb ferfi gatyat, az biztos. Hogy visitanek vagy vinnyognek egy pasi utan, sose tettem. Mindegy, ha ez a divat, hogy a no kiszolgal,meg kuszobot rag, akkor en nem divatozok. Menjen szellel versenyt, kivul tagasabb. Mindig is ezt tettem. Semmit nem banok.
Köszi, de nem az én érdemem, csak így sikeredett. :) Bár egyáltalán nem bánom. És ami azt illeti, az átb...t én sem úsztam meg. Ebben az esetben direkt jól jött, hogy nem kellett a lakhatásomon variálni, mikor kiderült a disznóság.
Tucccc valamit, amit jo lenne, ha nagyon sok no tudna. Akkor nem kellene hasznalat utan felmosnom a computeremet a noi konnyektol.
Vagy legalabbis ritkabban.
Na, akkor eljutottunk oda, hogy a női egyenjogúság arra lett jó, hogy a férfiak okkal-ok nélkül még több terhet tegyenek a nők vállára, de ha ennek a nőiesség és a szex (vagyis annak hiánya) látja kárát, akkor a férfi joggal lép tovább, hiszen a nők a saját eszményüknek sem voltak képesek megfelelni :)
Én megértem a férfiakat.
Na. Meg azt is, ha bemelegszenek.
Hát kinek kell a vállára egy fáradt, frusztrált nő, aki azt se tudja merre forduljon, kire hogy mosolyogjon, különben azonnal száz másik női keselyű tépi szét (képletesen mondva) vagy szedi el a pasiját :)
(kérlek benneteket érezzétek szavaimban az iróniát, mert ott van az)
Így valahogy.
Na, ezt megint jól megcsavartad. Nem nem megyek fel, csak kizárólag hívásra, hanem akkor megyek, ha megbeszéltük. Így jó?
Természetesen van kulcsom, amit bármikor használhatnék, nem kell hozzá külön engedélyt kérnem, DE nekem nem szokásom csak úgy beállítani. Még anyámhoz sem megyek úgy, hogy ne szólnék előtte. Egyébként is, többnyire napközben már kiderül, hogy mi lesz munka után.
A cuccaimból több mindenből is van kettő, pont a szitu miatt, mert nem akarok bőrönddel mászkálni. Mi ezen olyan ellentmondásos?
Nem, ez nem igy mukodik. Mi van, ha ott is van fogkefeje, haloinge, otthoni ruhaja, papucsa stb.... Nem a cuccaiert megy, hogy hazavigye meg visszavigye. Ott tartja. Tudod te azt. Azert szol fel, hogy mindkettojuknek jo legyen az egyutt toltott ido, hogy Jozsi pl ne akkor ne legyen otthon, mert elment meccsre vagy baratot latogatni vagy mit tom en, vagy aludni akar, vagy...es addig marad, amig akar, egyutt fozocskeznek, TV-znek, barmi. Nem bejarkalas es nem meghivas kell, hanem megegyezes, hogy mikor lesz jo mindekettonek. Ha rajarkalas lenne, mindegy lenne, ha vele lakna. Meghivas meg nem kapcsolat, hanem vendeglatas. Ez valami uj es jo.
Volt pl egy baratnom, aki meselte, hogy az o egyik baratnojenek kulfoldi baratja van. Csak egy. A pasi ellatta a not minden szeppel, joval. A pasi ha Magyarorszagra jott, egyutt toltottek az idot, de a no hazament a sajat lakasaba aludni, a ferfi szallodaban aludt, nem zavartak egymas nyugalmat, ill a ferfi nem akarta a no nyugalmat megzavarni. Ennyi. Es szepen mukodott ez igy, nekik kivaloan megfelelt.
Futtatok meg egy eszmet. Volt itt az enelcen egy doktorno. 24 orai ugyelet utan alig varta, hogy hazaerjen es agyba zuhanjon. A pasija,
akivel meg friss volt a kapcsolata, kerdezgette: Mit fozol? Mit fozol? 
