Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szerelmes a párom
Torolt_felhasznalo_402405
Létrehozva: 2015. március 15. 13:05
Nem is tudom hol kezdjem a történetemet. Megpróbálom leírni részletesen és érthetően ahogy tőlem telik remélem nem lesz unalmas. Álmomban nem gondoltam hogy ilyen topikban fogok egyszer véleményeket kérni de úgy érzem jól esik kiírni magamból a fájdalmat. Szerintem ezzel nem vagyok itt egyedül!
Éppen két évvel ezelőtt a párom megcsalt amit mint mások én is igen nehezen éltem meg! És a legszomorúbb az volt benne hogy minden szépnek és jónak tűnt! Mondta hogy megbánta és sajnálja amit tett de velem szeretne maradni. Azzal győzködött hogy boldoggá tud engem tenni és hogy próbáljak meg benne ezek után is bízni!Én megbocsátottam neki mert nekem a család a legfotosabb és természetesen szeretem is! Vissza engedtem magamhoz és próbáltam még jobban figyelni rá! Házat vettünk és a lehetőségekhez képest sűrűn jártunk el otthonról! Bár ő ezt nem így látta. Megvolt mindenünk gyönyörű gyerek,ház,autó és nem utolsó sorban biztos anyagi háttér. A két év alatt egyszer se hoztam fel neki hogy mit tett mert nem szerettem volna megbántani mert látszott rajta hogy tényleg megbánta. Ő is sokat változott abban hogy elfelejtsem a történteket! Most pedig ott tartunk hogy közölte velem szerelmes valakibe és elöltözött! Egy hónapja beszélgetett valakivel a munkahelyén akit talán már régebbóta ismert. Sokat nem tudok mert nem érdekelt! Most mit tegyek? Nem akarok utána rohanni mert nem látom értelmét nem akarom és nem is vehetem fel a versenyt a szerelemmel! Csak azt nem tudom miért kellett neki elhitetnie velem a két év alatt hogy bízzak benne és hogy szeret meg stb.? És ezt megit váratlanul!
Látom hogy egy kisebb vita alakult ki. Estére megpróbálok hozzáírni hogy én miképp láttam és éltem át a kapcsolatunk ezen szakaszában.
Azt igen, ha nem nyogi ki, mire vagyik. Dehogy az az erzekeny erzelmi szal mar nem olyan, vagy meg sincs, erre gondolok.
Nem, ez alku. :) Tényleg üsd fel az értelmező szótárat.
Amikor venni akarsz egy autót ami nagyon tetszik, van egy elképzelésed mennyit akarsz rákölteni. Az eladónak is van egy elképzelése hogy mennyit akar kapni érte. A kettő nem találkozik, alkudni kezdtek, mire eljuttok egy "hozzávetőlegesen" mindenkinek jó árhoz. Te többet fizetsz mint szerettél volna, de még belefér a keretedbe ezért hozzávetőlegesen jó az ár, mert amit kapsz érte az megér ennyit.
Az eladó nem kapott annyit mint szeretett volna, de nem kellett hónapokig árulnia a kocsiját tehát hozzávetőlegesen jól járt, még ha valamennyivel kevesebb pénzhez is jutott. Nem hiszem hogy itt a felek megalkudnának. Alkudtak, megegyeztek.
Pedig az, mert nem azt az eletet eli, amirol almodott. Almairol le kellett mondania.
De, pontosan. Az alku meg "alku" vas. Amikor lemondasz az almaidrol, es az is jo, ami van. Mert nincs mas. Ha azt kapod, amirol, akirol almodtal, ahhoz kell alkalmazkodnod.
Ha csalo fel sundorog haza, es visszafogadjak,az is megalkuvas, hogy igy is jo vagy, ahogy vagy,de nem az vagy, amit gondoltam, hogy vagy.
"hozzávetőlegesen"
na, ez a megalkuvas, nem pejorativ ertelemben. a hozzavetoleges.
Megalkuvás akkor lenne, ha lehetett volna akár pilóta is, de ahhoz még háromszor neki kellett volna futni a felvételinek, de a pontszám máshova elég volt.
nem, a hiba ott van, hogy a megalkuvasrol azt hiszik, hogy az nem jelent mast, mint teljes onfeladast.
Az ő igényeit kielégítette. Nehéz észrevenni, ha a másik többre vágyik, de nem mutatja, nem kéri, csak elvárja.
De az. Mindig is pilota akart lenni, csupan katonatiszt lehetett egeszsegi okok miatt. Mig el, banja.
Egy dolgot nem tudok elfogadni: nem vettem eszre. Nem arra gondolok, hogy valaki nem vette eszre, hogy ot csaljak, hanem arra, hogy a valahai jo kapcsolat mar nem olyan, mint volt. Es itt nem a klotyora is telefonnal ment, kimaradozott, szelsosegekre gondolok.
Ha a megváltoztathatatlant elfogadja valaki, az sem megalkuvás ;)
Ha a nem ideális körülményekhez alkalmazkodsz, az nem megalkuvás. A megalkuvásnak nincs köze az alkuhoz, amikor kölcsönösen engednek a felek egy mindenkinek hozzávetőlegesen jó állapot elérése érdekében
Pontosan. Nemhiaba a ket fogalomra ket kulonbozo szo van, tehat egyaltalan nem ugyanaz, sot.
Nagynenem mondta, hogy az egesz elet megalkuvas. En kemenyen mondtam neki, hogy nem az. O hozzament egy joravalo tisztesseges emberhez. A nagynenem szarnyalt, mig a ferje foldi halando volt. Ugy tunt, hogy boldogok. Hat megsem?
Meg kell alkudnod, ha egyetemre vagysz, de kepessegeid miatt csupan szakmunkasnak vagy jo. Na jo, jo szakmunkasnak, tehat matematikus nem lesz beloled.
Mig nem kell megalkudnod, mert Jancsi megkerte a kezedet, de nem szereted, akkor nem kell hozzamenned.
Volt baratnom meg szakitott nagy szerelmevel. Aztan megkerte ot egy rendes ferfi. Hozzament es boldog. Mondta, nem kell ezen annyit carakodni.
Hát márpedig akkorsem ugyanaz ;) Talán itt lehet sokak fejében hiba... alkalmazkodniuk kell, amiről azt hiszik megalkuvás, megalkuvók meg nem akarnak lenni, így abbahagyják az alkalmazkodást is.
Lapozzátok fel az értelmező kéziszótárat.
Rengeteg asszony hiszi, hogy az o uracskaja huseges, mert ugyesen csinalja es nem bukik le. Higgye.
Mas asszonyok meg tudjak
, de nekik a pasi igy is jo, mert legalabb ok ferjes asszonyok. 
Nem vagyunk egyformak.
pedig mindennap megalkuszunk. onfeladni nem szabad, soha.
dehogynem, az alkalmazkodas megalkuvas! :-)
az onfeladas pedig nem alkalmazkodas, nem megalkuvas, hanem ongyilkossag. elo-halotti allapot. koze nincs a megalkuvashoz.
Azért társul, mert minden azt sugallja körülöttük, hogy NE ALKUDJANAK MEG, ragaszkodjanak az elképzeléseikhez, vágyaikhoz, és minden egyéb út lemondást jelent. Mondhatnám úgy is, hogy így szocializálódnak.
Miközben ha kilépünk a való életbe, az élet minden területén, legyen az munka vagy család, az elképzelések, vágyak, elvárások és teljesítések összeillesztése lesz a valós feladat. Van aki képes rá, és nagyon jól eligazodik ebben, és van aki kizárólag a sajátjait preferálja, mindenki másé érdektelen.
Ebbe beleszolnek, hogy a gyerek egy het itt, egy het ott. A francos nyavalyat. Amiert ket felnott elszurta az eletet, egy artatlan gyereket nem cibalnek ossze-vissza. En egyedul neveltem fel a gyermekemet, akkor lathatta az apjat, amikor akarta, amikor meg nem akarta, mondtam neki, te mondd meg, hogy most nincs kedved sehova menni, mert ha en, akkor belem kot. Egy gyereknek allando, biztos, nyugodt otthon kell, ez a minimum, amit megadhatnak neki karpotlasul, ha mar a tobbit igy elbaltaztak. !!!!!
Onnan kicibalni a felnottek kenye kedvere nagyon durva. Te hova megy, ha dunsztod sincs hozza?
Masik pedig, hat persze, hogy nem kell addig senki massal kezdeni, amig sajat maga be nem gyogyult. Mindenki nyalogassa cask a sajat sebet. Ettol meg mindenki defektes, de a defektjet ne probalja meg masra ranyomni, hat persze. Most dobtam ki egy pasit, aki kemenyen probalkozott nalam, hogy hadd sirja ki magat a vallamon a felesege utan. Hogy majd egyutt megoldjuk, marmint hogy en meg o. Mondtam neki, engem felejtsen el.
De, jól látod, igazából vicces :)
Már csóválom is a fejem, hogy pazaroltam rá az időt.
Azert pejoratív mert a megalkuvás nem egyenlő az alkalmazkodással. Természetesen alkalmazkodni mindig szükséges. A megalkuvás amikor valami alapvető igényemről mondok le, nem feltétlen a másik kedvéért, csak képtelen vagyok elhagyni a komfortzónámat. Az is megalkuvás így amikor valaki nap mint nap nézegeti a tükörben az egyre hájasadó seggét de futni nem megy el és az étrendjén sem változtat, "elfogadja" magát olyannak amilyen. Valójában rohadtul zavarja, de képtelen változtatni. Ez a megalkuvás.
Alkalmazkodni lehet nagyon nagyon sokat is.
Ezt jol elmagyaraztad, a lenyeg annyi, hogy alkalmazkodni muszaj, ill kotelezo, megalkudni viszont nem szabad.
en nem ertem, hogy az emberek fejeben a maga a "megalkuvas" szo, miert tarsul valami rettenetesen pejorativ jelentessel. a megalkuvasban is, -mint mindenben- vannak szintek. a megalkuvas felso tartomanya az alkalmazkodas. az also, a teljes onfeladas. az alkalmazkodas nem csak szukseges, hanem hasznos is, a teljes onfeladas a legprofibb gyilkos. tehat mast sem kell tennunk, mint huznunk egy kepzeletbeli vonalat, ami azt jeloli, hogy meddig alkuszunk meg, vagyis meddig alkalmazkodunk, es azon tul feladjuk. talan konnyebben tudnank kezelni a megalkuvas fogalmat, ha realisan tudomasul vesszuk, hogy egesz eletunkben megalkuszunk, vagyis alkalmazkodunk.
ha a visszafogadast a megalkuvas fenyeben akarjuk vizsgalni, akkor en azt gondolom, hogy az a megalkuvasnak a felso tartomanya, (adunk magunknak egy uj lehetoseget, egeszsegesebb modon alkalmazkodunk egymashoz, vagy legalabbis megprobaljuk) igy ebbol akar jo dolgok is szulethetnek. ha a megalkuvas lecsuszik az also tartomanyba, (nem valtozik semmi, nem alkalmazkodik, nem javit, stb) tehat csak csak a teljes onfeladas aran mukodhet a kozos elet, akkor snitt...mert annyit senki, es semmi nem er...