Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Erről egy történet...
Múltkor volt egy ismeretterjesztő film, agyműtétekről szólt, természetesen nem mutatták telibe, hogy fröcsög a vér. A két kisebb gyerekem volt a környéken, megkérdeztem őket, hogy nem ijesztő-e, nem zavarja-e a őket. Azt mondták, hogy nem. A nagy valami egész mást csinált, így őt nem kérdeztem meg. Kiderült, hogy kagylózott, és este mondta, hogy fél, mert mindig eszébe jut. Kérte, hogy beszéljük át, hogy pontosan hogy történik egy agyműtét - diagnózissal, anesztéziával mindennel. Így tudott megnyugodni. Azóta is többször kéri, hogy meséljem el, hogy XY műtét hogy történik. (Én eü-s voltam fénykoromban gyereksebészeten.)
Lehet, hogy a végén sebész lesz a gyerek?! Annyira pontosan minden részletet hallani akar...
Szerintem jól gondolod. :-)
(Nem vagyok teljesen TV ellenes, de lehetleg minél kevesebbet. Annyi minden tennivaló van, és annyira kevés a szabadidő... :-))
Ja és sokat szoktunk társasozni és kártyázni is este.
Majdnem mindent képesek bámulni a Minimaxon ha hagyom..persze vannak kedvencek , lovasok meg a Mia és én ( na persze ezek neked nem sokat mondanak gondolom, hisz nem lányod van:)
Ovi után nézhetik egy picit a minimaxot. ( addig én gyorsan főzök) Néha van rá igényük ha fáradtak és punnyadnának, de leginkább alig várják, hogy szerepjátékozzanak:) Mostanában ugye beindul az udvar-játszótér projekt tehát mire bejönnek már vacsi-fürdés-alvás. Nálunk általában úgy van, hogy fürdés után ( fél nyolc) már nem megy olyan mese a minimaxon amit nézhetne a kicsi, így mese olvasás van, mindkettő választ egy egy mesét. Hol én olvasok, hol az apjuk, hol az egyiknek én , hol a másiknak szóval ez a része változó. Sőt az is, hogy ha épp nem fogadtak szót akkor mese nélkül mennek aludni....Persze fontosnak tartom az esti mesét, de van ,hogy ezzel büntetünk hát ez van, nagyon nem hatja meg őket amúgy:) A nagy nagyon szereti a könyveket kiskora óta, a kicsi kevésbé de azért ő is szereti ha olvasunk.
Mesenézésben én is laza voltam, nézhették napközben ( rendszerint maguktól megunták és mennek játszani) de mióta ez a felsírás ment éjjel az van, hogy ha félelmetes a mese akkor fogom és kikapcsolom, Elfogadták. Kénytelenek. Felajánlok más alternatívát, játék ötletet , rajzolást ( nagyon szeretnek kreativkodni)
"Abban azért nem értünk egyet, hogy az a dolga, hogy engem nyúzzon meg az idegeimen táncoljon. apjafaszát.
"
Jól van, tudod, hogy hogy értem. A gyerek az gyerek. Kérdez, beszél, foglalkoztat. Nem arra gondoltam, hogy nonstop a fejeden ugrál.
Minek koslattok annyit, ha ez apának is szúrja a szemét? Nyugizhatnál, amíg apa van a gyerekkel.
Nem vagyok biztos benne, hogy egy gyereknek feltétlenül az a jó, ha nonstop koslatásban, pörgésben van. Szerintem a gyerekkel való foglalkozás nem az, hogy állandóan programokat találok ki neki és foglalkoztatom. Persze, hogy nem képes egyedül ellenni?
Nálunk pl. remekül működött, hogy leültem olvasni (újság, semmi komolyabb), keresztrejtvény, ő játszott, persze csomószor jött, kérdezett, mutatta a dolgokat, beszélt, stb. Együtt voltunk, mégis mindenki tudott foglalatoskodni a saját dolgával is.
Szerintem egy 3 évessel már simán meg lehet beszélni, hogy pl. elolvasom ezt a cikket, addig rakd össze, színezd ki, stb. Az időtartamot meg fokozatosan növelni. Tudom, hogy óriási különbség van gyerek és gyerek között, de neki is jobb, ha a nyugitime nem a tv.
Az együtt "játszás" nem feltétlenül csak úgy zajlik, hogy konkrétan leülsz vele a szőnyegre és játszotok, hanem pl. a fenti példám szerint. Ilyesmit lehet estére időzíteni, amikor már le kell higgadjon.
Én mire kitudtam szedni múltkor a kicsiből, hogy mitől fél.....van egy süsüs kártyájuk..azzal játszottak és mindig mondogatta utána, hogy ő nem játszik fekete Pétert mert nem tetszik neki....szóval nem is a süsüvel volt baja, hanem a Fekete Péterrel.....
És mióta kapcsolom ki a mesét ha úgy ítéljük meg, hogy ez nem neki való, meg " félelmetes" nem tiltakozik, hanem oké...érzi ő is.
Jó persze nehéz lavírozni mikor a hét éves meg nézné már....
Mesekeksz, hogy vetted ki a tévét az esti programból? Ajánlottál helyette valamit? Nem volt nagy ellenállás a csajok részéről? Ők milyen meséket szeretnek?
Hmmm...nem tudom..lehet.
Mikor már ilyen jó idő van, előfordul, hogy délután 6-kor érünk haza. Olyankor még elmolyol kicsit a szobájában, apjával beszélget, eszik (ha éhes) hn7 körül meg fürdés. 7 után végez, még öltözés, duma, felpörgés (belőle valahogy ezt váltja ki a fürdés) aztán ha nem evett, jön a vacsi. És mivel most nagyon nincs jó mese esténként, így előkerülnek a 100x látott mesék. Arról meg valahogy nem tudom elképzelni, hogy még mindig felizgatná. És utána a kívülről ismert annapeti. Azt elhiszem, hogy egy idegen mese vagy új epizód megzavarhatja.
Hűűűén azért nem érzem, hogy ennyire játszanom kell a gyerekemmel minden percben.
Abban azért nem értünk egyet, hogy az a dolga, hogy engem nyúzzon meg az idegeimen táncoljon. apjafaszát.
Úgy érzem elég sokat töltünk együtt, elég sok a minőségi idő. Még apjája így is sokszor nyafog, hogy sokat koslatunk délután, ő meg nem tud a fiával lenni.
Ugye?
Tényleg érdemes átgondolni ezt a tv dolgot, főleg ilyen pici gyerekeknél.
Hát már nem tudod kiiktatni a tv-t sajna, de próbáld meg áttenni más időpontba. Szerintem az, hogy csak úgy hajlandó elaludni, hogy te ott vagy és simizi a kezedet azért van, mert fel akarja oldani a feszültséget, ami benne van és nyilván hozzád fordul.
Gondolj bele, ha te megnézel egy olyan filmet, aminek mondjuk mondanivalója is van, kattog egy darabig az agyad a látottakon, emésztgeted, filózgatsz. Ha ezt lefekvés előtt teszed, forgolódsz egy darabig, mire úgy-ahogy helyére kerülnek a dolgok, és el bírsz aludni.
Nos, ő ugyanezt csinálja. Ráadásul, ha valamit nem tud a helyére tenni, akkor az feszültséget okoz benne.
Arról nem is beszélve, hogy a tv után rögtön még ráküldesz egy kis infót mesével, képes könyvvel. Csak, hogy totál összekuszálódjanak benne a dolgok.
mert te engem megtámadtál, hogy hülye, buta kérdéseim vannak. na de mikor a fiadra gondolsz máris megfordul a kerék, mi? ilyen ez. így kell beleélni magadat a helyzetedbe és aszerint választani érdemes vagy érdemtelen gondolat között!! Ha jobban megindult szíved dobogása amint fiadról olvastál, azt hiszem veheted úgy hogy a kérdésem valóban fontos volt! a szívdobogásod alól nem bújhatsz ki! puszi
Eszembe jutott, hogy miért nem fontos az, hogy egy gyermek meddig játszik szerepejtákosat? Miért csak az fontos, hogy hány évesen kezdi el? mert ha mondjuk kisfiad még ugyanúgy szerepjátékot játszik 20 évesen mint 5 évesen, az megfelelő volna? mert tudom hogy téged nem érdekel hogy meddig játszik valaki ilyet. hát akkor végülis bármeddig játszhat ovi szinten.
Mondjuk én nem vagyok egy tv-s emberke.
A tv előtt bambulás számomra nyomasztóan idegesítő. Vagy konkrétan megnézek valamit, vagy nem nézek semmi.
Az, hogy csak úgy bambulgassam a képernyőt, nekem nem pálya. Gyerekkel meg imádtam minőségi időt tölteni. A tv bambulás szerintem nem az. Én élveztem, amikor láttam az arcán a cikázó gondolatait valamivel kapcsolatban, a kérdések özönét, amiket rám zúdított, a folyamatos csacsogását (hú, de dumás volt, most is az) még, ha rohadt fárasztó is volt olykor.
Tudtam, hogy kemény dió lesz, viszonylag normális mederben tartani a tv számgép kombót, ha már iskolába kerül, ki akartam élvezni az időt, amikor még ezeket nem igényli kifejezetten. Pedig nyúzós típus volt annak ellenére, hogy eljátszott azért magában is.
Nálunk mehet a tévé, de szabályozva van mit nézhetnek...főleg mostanában ismét, mert a kisebb nagyon sokat sírt éjjel, hogy fél, meg rosszat álmodik..mióta kiiktattuk az esti tévézést javult a helyzet.
Nincs, és már felnőtt az a gyerkőc, akit neveltem, de volt tv, volt mese. Mondjuk 3 évesen még nem. Nem vezettük be, így értelemszerűen nem is volt rá igény. Később, úgy kb. 5 éves kora körül volt már kisebb mesenézés közösen összebújva, bár jobban preferáltam a diavetítést, szerette is nagyon, de a mesenézés délelőtti, délutáni program volt.
Esténként, vacsi, fürdés, lefekvés előtt játszottunk. Társas, kártya, építőkocka, baba, mikor mi. Kortól függően.
Nem kell kidobni a technikát az ablakon, de csak mert van, nem kell fölöslegesen használni. Minek egy 2-3 évessel tv-t nézni?
Értem én, hogy leül elé és nyugiban van, de az neked jó és nem neki. Gyereknek az a dolga, hogy táncoljon az idegeiden, neked meg az, hogy ezt elviseld és megfelelően kezeld. :)
Igen. 7 körül fürdés, aztán (legtöbbször) kaja, mesenézés és megy az ágyba, ahol még mesélek, majd villanyoltás.
Értem én ezt a tévé mizériát, de most 2015-ben ezt hogy lehet megoldani? Ki nem dobhatom a digitális technikát az ablakon.
Neked van gyerek, ugye? Nem szoktatok csak úgy leülni és bambulni a tévét?
Nekem az a bajom a tv nézéssel úgy általában ilyen pici korban, hogy - legyen az bármilyen ártatlan mese- nem a gyerek az, aki a fantáziájával behatárolja, hogy mi az, amit be tud fogadni, fel bír dolgozni az agya. Kap egy direkt ingert egy képi, hangi ábrázolás formájában, amivel nem tud mit kezdeni és ez feszültséget okoz benne.
De lehet, hogy rosszul gondolom.
Hááát...
Az, hogy egy hároméves gyereknek már a napi rutin része, hogy lefekvés előtt tévézik 30-40 percet, szerintem gáz, de te tudod.
Egész egyszerűen a tv ingerei (képi, hangi) feszültté teszik, a maga kis szintjén próbálja meg ezt az érzést megszüntetni. Anya üljön az ágya mellett és hadd simizze a kezét. Ettől megnyugszik és el tud aludni.
Tv után mentek lefeküdni és mese?
Azert is irtam, hogy esetleg athelyezni nap mas reszere? Es talan mas ilyen lelassito rutinfelet becsempeszni este?
Nagyon fontosnak tartottam en is anno, hogy mindenkeppen egy "winding down" folyamat legyen az elalvas elotti 1-2 ora, ez a kozos vacsi-furdes mellett az esti mese volt, ami az elso evekben villanyoltas utan zajlott, osszebujva a gyerekszobaban, fejbol meselve, ahogy te is irtad. A legjobban az altalunk kitalalt folytatasos allat-sztorit kedvelte a gyerekem, amibe kicsit mindig becsempesztuk az o kis elete napi torteneseit, bar ugy, hogy nem rola szolt, o nem volt szereploje, hanem a mese szereploivel tortentek meg ezek. (Irto kis szimpla, sot bugyuta mesecskek voltak igy felnottkent ertekelve, megis nagyon szerette oket, evekig ment a szappanopera:-)
Mi is meseltunk kepeskonyvbol is, de azt inkabb napkozben.
Igazából a mesézés a nyugi-tájm, epp alvás elé időzitve, hogy akkor már maradjon abba a szaladgálás, ugrálás, pörgés..
én probálom kiiktatni, de néha annyira vágyik ra, h nem tudom megtiltani.
Főleg, igy, h a napi rutin része.
Ugy különösképp nincs vele gond, de ha a fejébe veszi hogy "egyedül nem akarok aludni, anya" akkor a fejemre is állhatok, szépszóval nem fog bemenni.
Szerintem ez abszolut nem gond, hogy nem akar a fiad egyedul lenni vagy egyedul elaludni, en erre pl nem is torekedtem az elso evekben. Egyke gyerekeknel amugy is nehezebb lenne elerni ezt, plane ha szorosabb kontaktust igenyli tipus. Az enyem is ilyen, amiket leirtal, abbol ugy tunik, a te kisfiad is.
Nagyon klassz dolog, amit emlitettel, hogy este fejbol meseltel a kisfiadnak, ez a leheto legjobb elalvas elotti elfoglaltsag egy kisgyereknek.
Arrol sok cikk szol mostanaban, hogy egyre inkabb bebizonyosodik, a kozvetlen elalvas elotti tevenezes, tabletezes (barmilyen kepernyo), megzavarja az alvasfazisokat felnotteknel is, nemhogy gyerekeknel. Szoval, ha mindenkepp tevezik egy kisgyerek, azt a napi 20-30 percet erdemes nem lefekves ele idoziteni.
Szerepjatekrol: en 4 evet dolgoztam sok kulonbozo ovodaban, es nem tudnek altalanositani, hogy mikor kellene ilyesmit csinalniuk. Szerintem nincs elkesve a kisfiad, vannak, akiknel ez nem is jatszik olyan kardinalis szerepet egyebkent se, masok meg dramatikusabb tipusok.
Kicsit összetett a kérdés - főleg úgy látatlanban, hogy még soha nem is találoztunk. :-)
Az ordibálásnak általában csak pillanatnyi a hatása, így semmiképp nem ez lenne az irányvonal, még akkor sem, ha néhanapján becsúszik. :-)
Az este csak egy pontja a napnak. Ha a gyerek alapvetően megcsinálja, amit kérsz, akkor este is megteszi, hogy bevonul egy mesekönyvvel / kisautóval stb. még akkor is, ha épp nem ez élete vágya. Ha nem, akkor nem konkrétan az este a probléma, hanem az, hogy nem sikerült átvinned a kérésedet úgy általában.
Nem tudom, mennyire megy át így pár soron keresztül a mondandóm, szerintem kb. semennyire... :-)