Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szorongósport
Létrehozva: 2015. május 6. 19:33
Sziasztok!
Akinek volt/van hasonló problémája.
Tudva levő, hogy a mozgás oldja a szorongást, örömhormonok képződése, feszültséglevezetés, miegymás.
Tudja valaki, bár gondolom ez egyénileg változó lehet, hogy mennyi az a minimális heti és napi sport mennyiség, ami szükséges ahhoz, hogy pl. az ember teljesen elkerülje a feszültségoldók szedését?!
Nekem sajnos időnként visszatérő szorongásos időszakaim vannak, és a gyógyszeren kívül csak a mozgás használt eddig. Pszichológusra nem is nagyon akarok már költeni, mert ha eddig nem ér semmit, ezután sem hiszem, hogy csodát tenne.
Viszont sosem akartam gyógyszereken élni, mindig azon voltam, hogy csökkentsem az adagot, amikor szedtem, de ez általában csak akkor sikerült, ha sportoltam. Abbahagyni is csak ilyen időszakban sikerült akár évekre is.
Most megint egy "völgyidőszakban" vagyok, heti 3 x 0,5-1 óra, amit ki tudok sportra szorítani minden egyéb mellett, plusz a munkába is vagy biciklizem, vagy gyalogolok, de az ugye nem olyan intenzív mozgás. Úgy érzem viszont nem elég ez most ahhoz, hogy teljesen tünetmentessé tegyen. Elég intenzív testi tüneteim vannak, főleg reggelente.
Van erre valami javasolt sportadag?
Előre is köszi!!!
Persze, persze, simán lehet, hogy utál aerobikozni. Nagy kár lenne mondjuk. De akkor is találhat a neten valamit, amihez talán lenne kedve és nem kell elmennie valahova. Még a futás is macera, mert ha nem az utcán akar futni (ahol aszfalt/beton van), akkor el kell mennie valahova, satöbbi.
Ha nem volt túl durva a férjed cukorszintje, akkor az valószínűleg magától a diétától állt helyre. Édesapámnál ugyanez van, neki aztán totál semmi ideje mozgásra, csak a diétától helyreállt. Nálam szintén. Nem járok mozogni, mégis teljesen kordában tudom tartani és nagyon szépen látszik a formámon is.
Mert lehet, hogy az aerobikot sem szereti?
Mi van, ha búvárkodni szeretne, vagy ejtőernyőzni? Azok mondjuk pénzbe kerülnek, és az most nincs. Van az úgy...
Vagy mondjuk a gyerekek is le tudnak korlátozni dolgokban rendesen - pl. nem hagysz ott egy munkahelyet/országot/családot, mert a gyereket szeretnéd nyugiban, tisztességgel felnevelni. Sz@r választások elé állít az élet sokszor.
Nem akarok vitatkozni (dehogynem
), de miért nem jó az, hogy a neten keresel egy jó kis diszkós aerobikot?
https://www.youtube.com/watch?v=bzie404Hr3o
Nem tudom, hogy mi lenne az álomsportod, de én is bizton állíthatom, hogy a zenére végzett táncos mozgás óriási élmény.
Valóban generál némi feszültséget az, amikor épp nem tudom hova zsúfoljam be a mozgást. A férjem már ki is mondta, amit írtatok, hogy már attól ideges, hogy tudja, hogy KELL mozognia, de nem tudja lesz-e rá ideje épp aznap. De mivel a cukra azóta teljesen helyreállt, amióta mozog (és nem szigorút, de diétát is tart), ezért kitart majdnem egy éve már.
Én pedig érzem, hogy van igazság abban, hogy a mozgás örömhormonokat szabadít fel, mert -noha akkoriban csak és kizárólag a javulás reményében kezdtem el- egy nagyon rossz stádiumomban viszonylag gyorsan sikerült a gyógyszer adagomat harmadára csökkenteni, majd úgy fél év rendszeres mozgás után teljesen elhagyni.
Az, hogy a számomra esetleg élvezetet okozó sportot tudjam csinálni, ahhoz sok tényezőnek kell változnia, jelen helyzetben ez megy csak.
Mondjuk ez a szoktam boxolni túlzás azért - volt egy időszakom, amikor elég nagyágyúkkal kezdtem ki, de mostanában nem szoktam. Persze képzeletben.
Képzeletben szoktam "boxolni" - elég hatásosnak bizonyult eddig!
Gondolkodtam már igazi boxzsákon is, de azt hiszem, arra nem tudnám úgy odaképzelni a düh tárgyát, szóval az max. ugyanolyan edzés lenne, mint bármi más.
Nekem az a tapasztalatom, hogy sport és beszélgetés nem igazán oldja ki belőlem a dolgokat.
Viszont a pszichológia védelmére megjegyzem, hogy ma kivételesen lekaptam Jungot a polcról és segített. Bár magamtól találtam ki, hogy mi a bajom, és hogy melyik könyv melyik fejezetét kell hozzá elolvasnom - szóval a pszichológia csak egy módszer a sok közül, van, amikor az tud elindítani a megoldás felé... de azért megyek, megnézem a horoszkópot is...
Köszönöm a sok-sok választ, ne tűntem el, csak nem értem rá, a hétvégén kirándulással stresszoldottam a gyerekekkel:-) De jövök mindenképp, amint tudok, és reagálok a felvetéseitekre!
Szép napot!
Szerintem elférünk itt, az asztrológiát kinél tanultad-tanulod?
Reiki nekem is szimpi, talán megpróbálkozom vele.
Agresszió levezetésére jó lenne egy boxzsákot venni.
Bár konkrétan a szorongásos helyzetekre inkább az agykontroll, reiki (az eredeti usui változat), és néha az egyéni agresszív megközelítés...
Nem tudom, hogy topikindítót érdekli-e még a téma... nekem főleg asztrológián alapuló módszerek jöttek be eddig.
Ehhez minimum egy olyan szakember kell, aki foglalkozik regressziós hipnózissal! És akkor talán sikerül ilyen élményeket úgy felidézni, hogy lehessen rajtuk dolgozni is. Talán. Bár szorongva hipnotikus állapotba kerülni elég nehéz.
Magyarországon különben sem nagyon van ilyen szakember.
Valaki ígérgeti itt, hogy kineziológia stb. nem lesz a tanácsában - ehhez annyit fűznék hozzá, hogy nekem pl. kineziológus egyszeri alkalommal többet segített, mint a négy-öt pszichológus, akinél jártam. Méghozzá azzal, hogy a kellő pillanatban megsimította a vállamat - erre egy pszichológus nem képes, mivel náluk tilos megérinteni az ügyfelet (a kézfogástól eltekintve).
Ugyanis nem akar emlekezni, mert az emlekezessel egyutt a fajdalmat fenyegetonek talalja.es ilyenkor a gyerkeivel is gorcsosen maskent akar banni maskent akar tenni, mint ahogy azt vele tettek es ugyanigy szorong es gorcsol mint akkor.es tovabbeli ugyanazt amit vele tettek amit O serelmesnek tart, azt hogy talan nem torodtek Vele es ugyanabba a csapdaba esik, mert nem torodik magaval . Indokolatlanu negativ erzelmek mogot reaklitas vesztes van. Ilyenkor jo lenne megallni es az alapelmenyt megkeresni megnezni mibol a problema a harag fakadnak.
Na jo futast az okok keresese teruleten 
Én pontosan ugyanígy voltam, amikor befejeztem legutóbb az edzőtermi sportolást. Egy kevésbé szép napon lementem, átöltöztem, felálltam a futógépre, elindítottam. Álltam a szélén egy darabig, és azt éreztem, hogy undorodom ettől az egésztől, utálom, hogy ide KELL jönnöm, utálok futni, nem hogy örömet nem okoz, hanem gyűlölöm az egészet. Felöltöztem és azóta sem mentem le. A feszültség, amit okozott az állandó kényszer, 2 nap alatt megszűnt.
Ismét egyetértek. Egy ismerősöm mesélte, hogy pár éve egy elhatározás eredményeképp minden nap ment úszni kábé egy évig, aztán egy napon, már a medence szélén a vízbe ugrás előtt fogta magát, visszasétált az öltözőbe és többé nem ment úszni. Speciel pont az usziban találkoztunk, de ez egy olyan hely, ahol nyáron olyan strand jelleg van, na, szóval nem úszott, hanem strandolt és stírölt. :) (Nem engem.)