Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Segítsetek kérlek :(
Torolt_felhasznalo_848613
Létrehozva: 2015. június 30. 22:58
Sziasztok
Légyszi segítsetek, a barátommal két éve együtt vagyunk,illetve már nem tudom,mert hetek óta folyton kifogásokkal jön,hogy mennyire nem ér rá,még fel hivni sem,és nem veszi fel sem a telot. Annyit nem érdemlek,hogy szakitson velem, szemtől szembe?? Mit tegyek, olyanok irjanak,könyörgöm akik voltak ilyen helyzetbe,és sikerült vissza hóditanuk,újra feléleszteniük a szerelmet . Adjatok tanácsot, mit tegyek??? Én még akarok tenni utóljára valamit, de semmi ötletem,mi lenne helyes, de egyszerűen elfeledni nem tudom :(( már élni sincs kedvem
Minden szavaddal egyetértek! Én is pontosan ugyanezeket mondtam, csak más szavakkal, egyrészt topikindítónak, meg a másik megmondónak is.
Hiába a legjobb anya a világon,ha egy 18 éves kamasz lány szíve-lelke rózsaszín ködben! A legjobb anya-lánya kapcsolat, a legjobb szülői háttér, ha a kamasznak halmozottan hátrányos helyzetben az esze, mert a szerelem és a kamaszkori hormonok elvették, az összes vészcsengőt lenémították benne, vagy még nem sikerült kialakítania.
Ja, és ha egy rózsaszín ködben lebegő lányt leüvölti az anyja, akkor csak az ellenkezőjét éri el, akár a pasihoz is költözik, és akkor pont ahogy írod ő lesz a sárkány, aki tönkre teszi a lánya életét.
Én még nem felejtettem el, hogy én is voltam 18 és követtem el hülyeségeket.
Komolyan fontolgatom, hogy nyitok egy topicot, ahová be fogom másolni a felbecsülhetetlen értékű mondataidat.
Ez a hsz téged minősít!!
Szükségtelen, hogy bárki is alátámassza azt, amit írok. Vagy hazudok, vagy nem. Vagy besz.opja a jónép, vagy nem.
Behatárolt témákon mászkálok. Néhány nicknek már feltűnt, kérdezgették hogy miért. Nos, ehhez senkinek semmi köze. Így, mivel nem voltam az ÖSSZES TOPICON ahogyan te megemlítetted, így nem is beszélhettek velem az összes topicon. De ha egy topic indító tanácsot kér a fórumozóktól, abba beletartozok én is, ugyanúgy mint te. Az pedig hogy külön megemlítik, a bunkó beszólásokat mellőzzék azt jelenti, hogy kizárólag olyanoktól fogadnak el tanácsokat, olyanok hozzászólásait várják akiknek szintén problémáik vannak az életükben, és remélhetően empatikusak. Nos, ez a hozzáállás nem empátia, hanem a legnagyobb balgaság, hiszen sérült ember kér sérült embertől tanácsot. Márpedig egy lelkileg sérült ember nem lát tisztán, olyan tanácsokat ad, amit ő tenne, egyszerűen behelyettesít.
Hogy miért töltöm itt az időmet?
A fórum engem szórakoztat. Jobb mint egy kabaré műsor.
Alattam lennétek? Én ilyesmit soha nem gondoltam, de hát ha ti úgy érzitek hogy alattam vagytok, az ellen nem tudok mit tenni.
És mivel ezt hetente megjegyzitek, most hogy így megemlíted, lehet benne valami. Én észreveszem ha valakinek az IQ-ja megpróbál felfelé kapaszkodni. Ilyenkor kicsit megpöckölöm, és egyből visszaesik. Engem viszont megpróbálnak sokan önmaguk mellé lehúzni. Fájdalom, de egy magasabb IQ-jú képes "tajparaszt" módján is megnyilvánulni időnként, viszont egy "tajparaszt" képtelen hosszútávon magasabb szintet nyújtani.
És hogy illeszkedjünk a topic témájához, megkérdezem tőled, normális, egészséges dolognak tartod, hogy egy 16 éves kislány egy 26 éves férfivel létesítsen kapcsolatot? És ha a szülei engedték, akkor te vajon milyen környezetbe helyeznéd? Elit, többdiplomás család sarja?
Úgy tűnik, nektek kizárólag az én durvaságom okoz problémát, de az ilyen primitív vadházasságot elfogadjátok.
mondanám, hogy megkeseredett szánalmas szipirtyó vagy, de inkább nem mondom. megyek strandolni, további jó vérszívást és rontás küldést. puszi.
én se, de nem is érdekel. a tepsi megvéd úgyis. ;)
csakhogy nekem van tepsim ami az ilyesfajta vajákosságtól megvéd, amit itt leművelsz. :P
A tapasztalás majd segítséget jelent számára.
Háát, csak éld át ezt, amit mi.Minél hamarább!
Akkor majd megérted hogy milyen érzés, mit követel mindenkitől egy ilyen betegség, a személy maga.Igen, akkor majd jöhet hozzád is a kuruzsló, mert nem akarod feldobni a talpad és mindent elhiszel, mindent megveszel a gyógyulás reményében.
"Politikailag", papíron, hivatalosan legyünk korrektek, még ismeretlenről se mondjuk rosszat név nélkül. Ám átkozódjunk nyugodtan fórumtársunkra kívánva betegséget. Húdeszép. Húdeszép. (bár nem ismertem Csendike sztoriját, nem tudom, milyen betegséget kívánt neked épp "szeretettel")
nem-nem. ott valami egész más sztori volt. ne hízelegj, nem bírom.
Én nem arról beszéltem, hogy pozitív vagy negatív, amit elmondasz. Azt mondod el, amit érzel, függetlenül attól, hogy az most jó vagy rossz érzés. Ha őszinte vagy. (és persze, hozzáteszed az objektív kép kedvért, amit még tudni érdemes)
A betegséget írtam le , ami tényleg kikészített mindenkit.
De, a legnagyobb bűnös az az volt, aki gyógyulással kecsegtette a halálos beteget úgy, hogy teljesen megbolondította a hízelgésével.
Éld át te is amit mi éltünk át, ezt kívánom neked, szeretettel.
Én pl. (teljesen szubjektív vélemény) baromi soknak tartom a tíz+akárhány év korkülönbséget. Már gyerekkorunkban is arra nevelnek minket a mesék, hogy jön a daliás királyfi, megment a sárkánytól és hét országra szóló lakodalom. Nem egy kornyadt, ráncos pali, aki látszatra az öreg királyra hasonlít, és nem "megörökli" a trónt ifjú legényként, hanem helyet cserél a vén impotens királlyal, ha egyáltalán képes őt túlélni pár nappal. Akiket én ismerek ekkora korkülönbséggel, azok: vagy apakomplexusban szenvednek, vagy érdekemberek a pénz, vagyon miatt, vagy nagyon durva önértékelési zavaruk van, hogy képtelenek elhinni magukról, a saját korosztályukban is kellenének valakinek. Számomra egyik se túl vonzó variáció, és személytelenül el is mondom most ezt egy fórumon. Húsz évvel idősebb partnerrel rendelkező távoli ismerősömnek nyilván nem mondom a szemébe, igaz, nem is kérdezte még a véleményem erről, de ilyen helyeken leírhatom.
pedig a rokonra, aki kikészítette a családot, arra semmi jót nem mondtál.
Nem szoktam kibeszélni senkit.
Nem szoktam kibeszélni a párom, az anyósom, a munkatársam.
Amikor mégis elmondok valakinek valamit, elmondom az általam tapasztalt pozitív dolgokat is adott személyről, a nézeteltérés dacára.
Nekem nem jó ha valaki hozzátartozómra/munkatársamra - pusztán az én elbeszélésem alapján - rosszat mond,
"Hogy lehetne bármit is mondani, amikor a mesélő a saját szemszögéből mesél el egy történetet." - ezt nem gondoltad át. Te még sosem meséltél el egy kalandodat, sérelmedet, sztoridat a barátnődnek vagy bárki másnak az emlegetett személy jelenléte nélkül? És az a barátnő/bárki csak a te szemszögedből hallotta a sztorit. De mivel te úgy élted meg, benned olyan érzéseket keltett, ő erre reagálva tud neked tanácsot adni. Nem kell, hogy a másik is elmondja a saját verzióját annak, akinek te kérted a véleményét, mert az már az ő története lenne, nem a tiéd.
(Egy pszichológus is csak a páciense verzióját hallja. Bár talán jó lenne, ha a dolog minden résztvevője elmondhatná a saját verzióját, de ez számtalan szempontból sokszor lehetetlen. Talán már nem is él a sérelem másik szereplője. Szóval a segítő, aki meghallgatja a másikat, abból tud gazdálkodni, amit a mesélőtől hall. És biztos meglenne a másik szemszög is, de ha az alanyból az ilyen érzelmeket váltott ki, akkor a pszichológusnak/hallgatónak azzal kell valamit kezdenie. Elmondhatja személytelenül, hogy TALÁN a másik felet esetleg mi mozgatta, amikor azt tette. Ez azonban nem változtat az alaphelyzeten, pl. hogy a mesélőt megbántották. Mindenki elmondja a saját véleményét erről, aztán a kérdező meg úgyis azt csinál, amit akar meg amit képes.)
vad idegenekre :D :D
ha már a kocsmában vagy, inkább igyál még egyet, hátha kiüt a meleg.
Akkor lenne privát dolog, ha arc és név társulna hozzá. Ha a szomszédasszonyod vagy a sógornőd terítené rád a magánéletét. Így viszont csak egy történet a sok közül.
Ezzel én is egyetértek.
Hogy lehetne bármit is mondani, amikor a mesélő a saját szemszögéből mesél el egy történetet.Nyilvánvaló, hogy bármi is volt, az sérelmes a számára.
Viszont a bármi, az lehet bármi.És nagyon nem mindegy hogy a TI képes e objektíven előadni a saját történetét. A másik fél véleményét és egyáltalán az eset megélését a részéről nem ismerjük.
Ha rákérdezünk, mégis mi az ábra, a TI-k nagyjából tojnak a fejünkre.
Nos, így aztán aki nem simizi a buksikáját, az mind galád lélek.
A másik: olyan alapvető dolgokban síkhülyék, hogy arra leginkább a szégyenletes a legjobb jelző.
Témára visszatérve: igen.Én is megkérdezem, hol vannak az édesanyák akiknek az a kötelességük hogy segítsék a gyermekeik eligazodást a világban.
Az élet olyan szép.Egy idő után ez megfordul.És akkor a mama kapja vissza ugyanolyan önzetlenül a segítséget a gyermekétől, ha tisztelte és segítette őt fentiek szerint.
OK, elfogadható logika, amit írtál.
De továbbra is fenntartom, hogy privát dolgok nem tartoznak vad idegenekre.
Főleg mert fals helyzetkép jöhet le pont abból, hogy nem ismeri az érintetteket, tehát a vélemény is inkább fals, mint hasznos lehet.
Mentegessem???? Uhh.
Ne mentegessed magadat : engem , ugy ahogy vagy , nem erdekelsz.
Néhány hsz-szel ezelőtt még öreg néninek hitted, aki unatkozik... :D mi lett veled, megártott a meleg??? :D