Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Terhesség 40-hez közel
Létrehozva: 2015. július 3. 11:32
Sziasztok!
Olyanokkal szeretnék beszélgetni, akik az első gyermeküket 40-hez közel vállalták valamilyen okból.
És olyanokkal is, akik azért vállaltak, hogy nehogy kicsússzanak az időből. Bizonytalanok voltak. Tényleg akarom? Vagy csak menekülök valami elől, és azért? Volt köztetek olyan, aki megbánta, hogy vállalta?
Engem egy ideje foglalkoztat ez a dolog. Soha nem fogott el a rózsaszín vágy, hogy most azonnal kisbabát szeretnék. Korábban eszem ágában sem volt gyereket vállalni. A kisbabák láttán most nem török ki örömujjongásba. Nem tudok velül mit kezdeni. De ahogy egyre közelebb kerül a „vége”, egyre inkább sürgetést érzek, bár még mindig nincs meg az a mindent elsöprő vágy. Ha most 30 lennék, még tuti nem vágnék bele. Jól vagyok így is. De már közel vagyok a 40-hez. Kétnaponta változik, hogy akarom-e vagy sem. Félek, hogy mi lesz. Megváltozik az életem. Jó lesz-e. Vissza nem vihetem, hogy bocsi, mégsem. Nem is tennék ilyet persze. Milyen a terhesség. Ilyesmi. Máskor meg arra gondolok, hogy az jó dolog, és én is szeretnék gyereket.
Olyanokkal szeretnék beszélgetni, akik ilyen bizonytalanul, kérdesekkel, félelemmel teli vágtak mégis bele. Hogyan éltétek meg a terhességet? Megbántátok-e a döntést?
Én igazából azt szeretném, ha elmúlnának a félelmeim és a bizonytalanságom, és bele mernék végre vágni...
Igen, minden megváltozik. Már sose osztom be úgy az időm, energiám és a pénzem se, hogy a gyerekeimre ne gondolnék, és ne lennék tekintettel rájuk is. Nekem már nem annyira picik a gyerekeim már nem kicsik, de nem kiskamaszok még.
Viszont még nem vagyok negyven, de örülök, hogy a mai viszonylatban "korán" szültem... én már huszas éveimben vágytam az anyaságra, pedig nem tudtam mivel jár, ami annyira nem is baj egyébként! :)
Nehéz azt elmagyarázni, hogy mi változott, miben korlátozott, de mitől addig mégis nagyon sok örömöt is! Az eleje az nagy kötöttség, ami azért idővel lazul, a kedvenc szórakozásaimhoz, azokhoz amiket igazán szerettem visszatértem, és már nem tudnám elképzelni nélkülük az életünket.
Szia Etsi,
Én örülök, hogy felvetetted ezt a kérdést. Egyrészt, mert engem is érint :), másrészt mert úgy látom, nagyon sok 35-40 körüli nő küzd ezzel a kérdéssel. Ha csak a közvetlen ismeretségemre gondolok hirtelen, mindkét kezem elő kell venni a számoláshoz, akik ugyanígy vívódnak.
Nagyjából ugyanazok a kétségeim, kérdéseim, mint neked, az én esetemben jelenleg párom sincs. Vége lett egy majdnem 5 éve tartó kapcsolatomnak, nem lett gyerek, mert a pasim nem akart elköteleződni, összeköltözés szinten sem. Holott a gyerek témát még fel is hozta. Nem erőltetttem semmit, egyszerűen mást csinált, mint amit mondott - utólag belátom,naiv voltam. Tény,egy kapcsolat 2 emberen múlik,de úgy tűnik, a férfiak később érnek (van kivétel, akiket el is kapkodnak hamar), és ki kellett volna lépnem az első bizonytalankodását látva/érezve. Most már jobb önismeret/másik ismerete ide vagy oda, ez már nem segített. Sajnos hasonló sztori esett meg egy közeli ismerősömnél is, csak ott 8+ évet töltött együtt a pár,hogy aztán a srác meggondolja magát. Ezt inkább azok kedvéért írtam le, akiknek eszébe sem jutott, hogy egy nő nem szülésének oka éppen a férfi bizonytalankodása/időhúzása is bőven lehet. Jöhetnek a kövek!
A másik aggasztó vagy épp érdekes jelenség, amit észrevettem - és kapcsolódik a már itt általatok említett generációs kérdéshez -, hogy a "mai" nőknek sokkal több a lehetőségük, mind munkavállalás, mind személyes fejlődés tekintetében, mint az őseinknek. Már nem feltétlenül ugyanazt a "trendet" követik vagy szeretnék követni,mint anyáink, nagyanyáink, stb. Nekik kb. kötelesség volt 20-25 évesen szülni,fakanál, gyerek, konyha, háztartás,férfiura, és ha neki esetleg valami más igénye is volna,hát így járt. Én emiatt egyébként nagyon tisztelem, de sajnálom is ezt a generációt, mert nagyon sok besavanyodott és keserű idős embert látok. És emiatt fiatalt is :( Modernül szólva hol maradt az önmegvalósítás, a saját vágyaikkal való törődés? Gyerek mellett is lehet.. 30 felett már tuti,hogy vénlány volt minden nő, jó, hogy nem kívánták őket a Taigetoszra. Ettől függetlenül a társadalmi elvárás és nyomás ma is megvan, és érzik a nők ennek súlyát, sürgetését. Ezt talán nem keleltt volna annyira a nőkbe sulykolni, a férfiakba pedig azt, hogy nekik meg csak a fizikai és ilyen-olyan munka számít, meg a kereset.
Remélem, nem sértettem ezzel senkit, mert a célom az lenne, hogy végre ráébredjen mindenki, hogy az egyensúly a lényeg mindig, mindenhol. És egy boldog párkapcsolat, házasság is szerintem csak így működhet, valamint szeretetteljes és elfogadó légkörben. Ha bármelyik nincs meg, mindegy, hogy az ember 20,25,vagy 40 éves, nem lesz jó gyereket szülni, csak elvárás.
Etsi, mi éri meg, és mi nem, mi fontos Neked? Megfelelő férfi mellett döntesz-e ebben a kérdésben? Szerintem ez utóbbi legalább annyira fontos, mint az összes többi körülmény. Legalábbis én így vagyok vele. Nem a pénz fog dönteni, hidd el. Ha nincs pénz,de van egy imádnivaló és értékes párod, akkor előbb-utóbb pénz is lesz újra. Ha viszonot pénzes a pasid, de lelkileg a padlóra vág téged, akkor majdnem teljesen mindegy, milyen az anyagi helyzet.
igen, és ráadásul az istenhegyi honlapján, ami az egyik legnagyobb géndiagnosztikai központ Magyarországon. Az anyai vérbe is belekerülnek a magzati sejtek, azokat vizsgálják. Persze kell hozzá egy minimum koncentráció.
Ezt írják: A teszt alapja, hogy a magzat örökítőanyaga (DNS) a terhesség alatt átkerül az anyai vérbe, ahol – az anyai DNS-sel összehasonlítva – akár 10-15%-os arányban is jelen lehet. Az anya vérében ma már kellő pontossággal azonosítható a magzati eredetű DNS. A NIFTY-teszt megbízhatósága minden eddigi vértesztét felülmúlja: az eddig megvizsgált terhességek esetében az új teszt minden Down-kóros, Edwards- és Patau-kóros magzatot kiszűrt.
Akkor vajon mi az igazság?
http://gendiagnosztika.hu/down-kor-szures/
99,9%-ot írnak a Nifty tesztre?! Mert nekem maga a genetikus doktornő mondta, hogy csak a magzatvíz vétel vagy a chorion biopszia eredménye az, ami 99,9%-os, mert abból tudnak magzati sejteket nézni. Az anyai vérből csinált tesztek kb. 80%-osan megbízhatóak.
Az egyik ismerősöm a magzatvízlevétel másnapján már ment dolgozni, pedig azért három nap pihenőt javasolnak
Szerencsére nem lett semmi baj...
Érdekes, hogy az anyai vérből közel sem 100%-os az eredmény. Az istenhegyi géndiagnosztikai központ azt írja, hogy 99,9%-os a pontossága a Nifty-tesztnek.
De lehet, hogy a dokik az AFP-re gondoltak, amikor azt mondták, hogy nem megbízható annyira? Mondjuk ez az anyai vérből vett dns-vizsgálat nem olcsó mulatság. De én is szeretnék majd biztosra menni, mintsem hogy végigaggódjam a terhességet. Amúgy is olyan parózós vagyok
Nekem volt mindkétszer chorion biopsziám. Nagyon ajánlott, de nem kötelező. Én megnyugodtam, hogy a gyerekeimnek nincsen genetikai rendellenességük (egyébként 9 hónapig aggódtam volna, mert az anyai vérből csinált tesztek közel nem 100%-osak). Persze, ilyesztgetnek folyton, mert van némi vetélési kockázata, de a doki azt mondta, hogy általában ez akkor fordul elő, ha a kismamák nem tartják be utána két hétig a kötelező kímélő életmódot (tilos emelni, nincs szex, kádfürdő, strandolás). Ja, és a mintavétel napján szigorúan feküdni kell.
még nem aktuális, egyelőre biztatom magam
De remélem, hogy nemsokára aktuálissá válik 