Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tud valaki tanácsot adni?
Létrehozva: 2015. december 14. 16:17
Szép napot mindekinek!
Anita vagyok. S nem szoktam fórmuozni, de a NLC-t gyakran böngészem.
Gondoltam indítok egy kis beszélgetést, hátha tudnátok nekem segíteni, Ti Kedves Nő-társaim.
Sajnos nagyon őrlődöm és nem tudok kihez fordulni, így bennetek bízom . 
A problémám a következő lenne:
A párom 30éves, jóképű férfi, aki nagyon kedves és közvetlen a hölgy ismerőseivel illetve jószívű és segítőkész is.
A kedvesem egy műhelyben dolgozik, tehát sok férfi kollégája van, de azért raktárban nők dolgoznak. Egyik kolleginája sem zavar, de van egy hölgyemény, aki 15-20évvel idősebb a páromnál, viszont fiatalos, laza, amolyan "rövidhajú-vagány nő" típus.
Tudni kell, hogy kedvelik egymást, sokat beszélgetnek (ha idejük engedi) és kb. 8éve lehetnek kollégák, illetve FONTOS, hogy a hölgy minden férfival egyformán ilyen közvetlen odabent ( a párom elmondása szerint)
Ezekkel nem is lenne problémám.
De az én Szép-Szőke hercegem esténként (munka után) elmeséli,hogy milyen volt a napja, és azt is elmondja ha ez a kollegina van a raktárban, sőt azt is megosztja velem hogy beszélgetnek, olykor KETTESBEN. Vagy beugrik hozzá a párom a raktárba és (ha van ideje) kb.30percet dumál a nővel, vagy -múltkor pl elmondása szerint-amíg várták a kollégájukat, beültek a műhelyben egy buszba és ott beszélgettek...szintén KETTEN.
EZEN a direkt "kettesben" maradáson sokszor felhúztam magam, s nem egyszer csúnya vita kerekedett a féltékenységemből, és abból,hogy nem hiszek Neki és megvádolom azzal,hogy megcsal.
Ő azt állítja,hogy mivel évek óta kollégák a hölggyel, s mivel már a nő öccsével is anno együtt dolgoztak, így csak szimpla kolléga-barát kapcsolatban állnak egymással. néha már nem bírok magammal és kifaggatom hogy mégis miről folyik a társalgás köztük és miért vonulnak el? Erre elmeséli a párom szóról szóra hogy miről beszéltek, és elmondja hogy nem elvonulnak, csak nem tartozik másra az ő beszélgetésük. De minden férfi szokott így kettesben beszélgetni a kolleginával.
Ő már mondta,hogy -annak ellenére,hogy nincs rejtegetni valója-nem viseli el a számonkéréseimet, és ezeket a féltékenységi rohamokat, hiszen évek óta -már megszokottan- így szoktak beszélgetni, és sosem volt köztük semmi.
Illetve arra kér,hogy bízzak benne, és ne lássak rémeket,hiszen éppen azért mesél nekem el mindent,hogy ne az legyen,hogy titkolózik előttem.
Viszont múltkor történt egy furcsa eset, amit ezzel vonok össze: A párom férfi kollégái beállítottak hozzám a munkahelyemre (erről a párom sem tudott). AMikor ez kiderült bent a cégnél és otthon a párom nagyon feldúlt volt, és nekem is mondta hogy nem tetszik hogy a kollégái bejárkálnak hozzám, mialatt Ő már bent dolgozik.
Nos én azonnal arra gondoltam,hogy lehet azért zavarta a srácok látogatása nálam, mert esetleg mégis viszonya van a kolleginával és félt,hogy valamelyik férfi elszólja magát nekem?? Így Ő sarokba szorítva érezte magát és megijedt, és ezért volt felháborodva?
Nos, nem tudom megindokolni miért vagyok őrült féltékeny, de nekem ez a "kettesben" beszélgetek szituáció kissé furcsa. Nehéz elhinnem,hogy kettesben vannak és nem történt vagy történik köztük semmi sem.
Illetve mostanában ha viszek valamit a páromnak a munkahelyére be sem hív (portás így magamtól nem mehetek be) régebben behívott...de már nem....
Tegnap ezért az esetért és a féltékenységemért már majdnem elköltözött, de végül maradt és elmondta hogy szeret és sosem hazudott nekem, de bízzak benne.
Én ezt mégsem tudom elfogadni, és annak ellenére hogy szerelmes vagyok Belé...azt érzem,hogy valami változott...minden nap ideges vagyok és feszengek,szorongok. Rettegek a megcsalástól. Már nem olyan hozzáérni...mindenféle kavarog a fejemben, és már nem tudom különválasztani a valóságot a képzelettől... Nem tudom...csak azt érzem hogy megcsalt vagy megcsal.... Bizonyítékom azonban nincsen. Megőrülök. Hogyan tovább?? Mit gondoltok erről? Nektek gyanús lenne?
Vagy itt igaz a mondás: hogy ha beszél róla akkor nincs takargatnivalója és nem kell félnem?
Mi a helyzet most T.I. ?
- Hol voltal ? megint azzal a k***val!!!!!
- Közöd. Sör van?
Szia Anita!
Csináljatok egy Google: a szeretet öt nyelve tesztet, és abból látod a párodat mi érdekli, hogyan beszélj vele, és ő is, hogy teveled hogyan beszéljen.
Aztán más dolgokra gondolj, ha már közeledsz a párodhoz, és elmélyült heti 1-2-3 beszélgetést az ÉRZÉSEITEKRŐL hozni. Csak a jó érzéseidet igyekezz felhozni.
Ha a kettőtök vonala közeledik egymáshoz, akkor jó irányba haladtok. A bizalom nagyon fontos, azt a mélybeszélgetések hozzák! Én is voltam így, a páromra nagyon féltékeny lettem, és kiderült én voltam a hibás, mert nem igyekeztem a másikat meghódítani.
szia
kedves mezeskalacs! pontosan azt a fajta fantazialgatast hoztad valaszkent, amit altalaban a feltekenyek kepviselnek. felfestenek a levegobe valami elkepzelest, es eletre keltik azaltal, hogy elkezdenek benne hinni. innentol pokoli nehez megmagyarazni, hogy az ovek csupan kepzelges, a felelmeik kivetitese. a te torteneted azonban mas mint ti-e, a tied egy, a ferjeddel -sok even keresztul- kozosen epitett ertekrendszer megrendulese, (egy masik topic kapcsan anno elolvastam a kommentjeidet), es most ennek a hatalmas csalodasnak a kovetkezmenye. a ferjednek, -ha veled akar maradni- ki kell birnia a gyanakvasodat, mert a sziklaszilardnak hitt alapok rendultek. azokat ujrateremteni nehez munka, es fajdalmas, mindket felnek.
voltam megcsalt, es megcsalo is. voltam feltekeny is, csinaltam jelenetet is, aztan elgondolkoztam, es rajottem, hogy hogy ez a fajta bizonyossag, -huseg- soha, semmilyen modon nem garantalhato. sem az enyem, sem a tarsame. akkor meg mi a fenenek tegyem tonkre a mindennapjaimat. majd ha beut a krach, majd akkor foglalkozom vele. ugyis csak egyetlen megoldasom van, ez pedig az, hogy felallok valamilyen modon, es tovabb megyek, de az iranyba van beleszolasom. mert hogy en nem hempergek a sanyargato fantaziaimban egy eleten keresztul, az hetszentseg. na jo, elarulom, hogy egy feltekeny partner segitett kialakitani ezt gondolkodasmodot, mert annyira megundorodtam az allando csesztetestol, hogy belegondoltam, hogy mas is gyulolne, es mas sem viselne el. ez egy olyan szakasza az eletnek, amin mindenkinek tul kell esni, meg kell tanulni kezelni, es csatornakba rendezni a gondolatainkat, kulonben tonkreteszunk mindent, es mindenkit magunk korul.
segitseget kerni a mostohaapatol, vagy vallatora fogni, ugyanaz. csak stilusaban kulonbozik, a tenyszerusegben nem. a mostohaapa soha, de soha semmilyen korulmenyek kozott sem fog a felesege gyereke ellen "vallani", mar ha van egy deka esze, mert azzal a csaladi sejtet is megbolygatna, es ugyan miert is tenne ilyesmit? csak nem valami egeszsegesnek nem nevezheto fantazialgatas miatt? max. azt mondja: nem tudom, -igy okoz a legkevesebb kart. sem mellette, sem ellene nem foglal allast. mondom, ha van esze. de inkabb a ti-nek legyen, ne vallasson! ne csinaljon bazari majmot magabol, ne alazza meg magat.
hja, es nem a "kurva" miatt megy tonkre a kapcsolat, ha tonkremegy, hanem hanem mert a ferfi csalo, vagy vagy ha a no tulzasba viszi az elmebajt, -jelen esetben. soha nem a harmadik miatt! ez a felelosseg haritasa! nem mukodik hosszutavon. egy kapcsolatban mindig csak ket ember van, es minden ami tortenik a kapcsolaton belul, e ket ember felelossege/hibaja/tevedese/stb.
es nem, nem vagyok hajlando tisztazni magam folyamatosan a masik GYANUja miatt, max. egyetlen egyszer. es soha tobbet. ha allandoan mosakodnom kell a legbol leakasztott fantazialgatasok miatt, azzal csak a kapcsolat veget tolom ki. mert egyszer megunom. es nem csak hogy elhagyom, hanem meg is csalom. csak hogy igaza legyen! :-D
Kedves Saschamora! Nem látod, hogy ez itt már az utolsó felvonás? Az hát! Irigyellek, mert téged valószínűleg még nem csaltak meg. Maradjon is így. Ezért nem látod, hogy bizony nem minden férfi őszinte, amikor "mindent " elmond a munkahelyéről. Lehet, éppen azért, hogy a gyanút elaltassa. Lehet, hogy én is túlságosan gyanakvó vagyok, de tudod, ha valaki már megégette magát.....
Nagyon igaz, hogy nem cseszegetni kell, hanem tisztázni, alaposan. Én most már látom, hogy annak idején nekem is ezt kellett volna tennem, és nem szó nélkül elmennem nyilvánvaló dolgok mellett. De én bíztam, 1000 %-ban. Na ja. Most már nem bízok. Mindenre, ami gyanús rákérdezek. A magyarázatot elfogadom, és nem szekálódok. Az ember eljut erre a pontra. Én is szeretnék megint bízni, elfogadni, nem tudom, mikor jön el az az idő. De a férjem elfogadta, hogy kérdezek, mert tisztáztuk, hogy így lesz.
Én nem vallatóra fognám mostohaapát, csak segítséget kérnék tőle. Elmondanám neki, hogy szeretem a párom és nem akarom egy kurva miatt elveszíteni. Ha nem az, és nincs semmi, akkor megköszönném a segítségét. Kollégákról szó sincs, senkit nem avatnék be.
A féltékenység ok nélkül, az tényleg romboló, és szörnyű. Nagyon jól tudom, mert képzeld, pont az én férjem volt az, méghozzá nagyon, a házasságunk elején. Ezért kell tisztáznia, hogy van-e alapja a gyanújának, vagy nincs. Ha nincs, akkor szeresse, de nagyon.
kedves mezeskalacs! ha a ti megfogadja a tanacsodat, akkor megadja a startot a kapcsolat utolso felvonasara. igy is arra tart, (mar ha igaz a tortenet) de meg talan megmentheto (en ugyan nem hiszem, de ettol meg miert ne), ha pontos onvizsgalatot tart. az onvizsgalat alapja, hogy nagybetukkel beirja az agyaba, hogy a masik ember a tulajdonom. ezert nem banhatok vele ugy, mintha az lenne, es nem szabad elfelejteni, hogy ezt senki nem turi el hosszutavon. a masik ember egy szuveren ember, es nem az en izlesemnek/agybajomnak megfeleloen eli a szocialis eletet. abban donthetek EN, hogy akarom-e, elfogadom-e azt az embert, -jelen esetben- aki a kolleganojevel nagyokat szovegel, es akivel mar sok eve egyutt dolgoznak (ebbol ered, ha lett volna akarmi is, meg barmi is, mondjuk egy fellangolas, az mar lecsengett reg, tehat az mar tortenelem, igy a ti-nek koze nincs hozza). ha elfogadom, akkor nem cseszegetem erte. ha nem fogadom, akkor lapatdijban reszesitem. de az nem megy, hogy nem fogadom el, de nem ultetetem lapatra. az pedig foleg nem megy, es nem elfogadhato, hogy az agybajombol eredoen vallatora fogom a mostapapat, a kollegakat, a not, meg a fene tudja kit, es majd a "reakciokbol" levonok ilyen-olyan kovetkezteteseket, amelyek, mar bocsanat, de egy ilyen sulyos kepzavarbol eredoen jo esellyel tevesek, de en aztan igazsagnak gondolom, es halalra cseszegetem emiatt a paromat. csak mert en ugy gondolom, hogy van a dolog, ahogy a hangok mondjak a fejemben. a ti baratja egy naiv ember lehet, hisz az oszintesegben, -es annak artatlansagaban-, mert ha egy dorzsolt ferfi lenne, olyan, aki szepen sutogeti a szalonnajat itt is, meg ott is, akkor hulye lenne otthon elmondani, hogy szokott dumalni egy nonemuvel a munkahelyen. azt mondana, huu, mar megint milyen szar napom volt, mindenki hulye, es mindenkit utalok, de itt vagy te, huuu de jo. erted, a nyugalmat ultetne el benne, es nem a ketseget, mert az nem eri meg neki. ezzel szemben, -velemenyem szerint- a pasas oszinten elmondja hogy telik a napja. nem tulajdonit jelentoseget annak a tenynek, hogy dumal a kolleganovel, mert szerinte nincs is. az oszinteseget meg kell koszonni, es nem keresztre fesziteni erte az embert. ha az embert bactatjak az oszintesegeert, legkozelebb nem fog elmondani semmit, es profi megtanul hazudni. ettol megromlik a kapcsolat, es soha nem hozhato vissza egy normalis allapotra. egy olyan kapcsolatban, ahol vigyazni kell hogy mit mondunk el, -mert ugye sulyos kovetkezmenyei lehetnek- sokszor kell improvizalni, sokszor kell azonnal olyan dumat kitalalni, ami megnyugtatja az agybajost, es nem felhergeli. ezzel az a baj, hogy sokszor bukta, mert nincs ido logikusan vegiggondolni, ugyesen kitalalni. es amikor bukta van, akkor az agybajos -szerinte- jogosan gondolja, na ugye megmondtam en, hogy te hazudsz nekem! hat' meg jo hogy hazudik, a fenenek van kedve allandoan hallgatni az elmebajos fantazialgatasait. legalabb megprobalta elkerulni.
hja, es rossz hir.... a feltekenyeket mindig megcsaljak... mindig... (a nem feltekenyeket is sokszor). es en ezt meg is ertem... annyi csesztetest, amennyit az un. "feltekenyek" eloadnak, nem lehet kibirni. elobb-utobb a csesztetett fel keres maganak valami kellemes, bactatas nelkuli idotoltest...