Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elromlott házasság, hűtlen
Létrehozva: 2016. január 7. 08:58
Sziasztok!
Bár tudom, ez főleg női fórum, mégis pasiként írnám le a sztorimat. Kíváncsi lennék a véleményekre.
20 éve ismertem meg a Feleségem, aki akkor 20 éves volt. Az első nagy szerelem voltam Neki. Nekem néhány rövidebb kapcsolatom volt előtte, de éreztem, hogy Ő az igazi. Nagyon szimpik voltunk egymásnak, egymásba szerettünk. 8 év után házasodtunk össze, most 12 éve. Mint mindenki, mi is építgettük az életünket, gyarapodtunk. Hitel, lakás, aztán nagyobbra csere, majd úgy éreztük jöhet a baba, van fészek ahova jöhet. Elég nehezen, néhány év alatt lombikkal született meg a gyönyörű kislányunk, majd 2 év múlva egy stramp kis srác is. Mindkettő egészséges gyönyörű gyerek...
A baj most karácsony este történt... Jó ideje éreztem, hogy kezdünk eltávolodni, falak nőnek köztünk. Egyre több a veszekedés, nem beszéljük meg a gondjainkat. A házaséletünk is kezdett kihűlni. Gondoltam sok a rohanás, majd lesz egy kis pihenő rendeződnek a dolgok...
Sajnos karácsony este borult minden. Mondtam valami baj van, beszéljük meg. Nem bírta tovább, elmondta szerelmes valakibe... Itthon belesavanyodott az életünkbe. Sokat veszekedtünk, nem érzete, hogy Nő, a két gyerek (6,8 évesek) is nagy kihívás (esti, reggeli csaták induláskor fekvéskor, stb...) őrli az idegeket a napi munkahelyi stressz után. Valaki bent a munkahelyén észrevette benne azt amit én is anno. Elkezdtek építeni valamit, és szerelem lett. A mostoha családi életünkből hirtelen ki tudott egy pár órára szabadulni, ahol Ő volt a középpontban, csupa nagy betűvel. Persze szerelem lett, ami elmélyült fél éve testi kapcsolatban is, és most vannak a legnagyobb rózsaszín ködben.
Szembesültem vele, hogy elhanyagoltam, nem figyeltem rá az elmúlt pár évben. Kb.: 4-5 éve pörgött fel az életünk, és lett egyre több a stressz, és kezdtünk eltávolodni. Csak magam tudom okolni, pedig tiszta szívemből szeretem. Nekem soha nem volt kilengésem. Azt gondoltam a kis civakodásokat a mi kapcsolatunk kibírja, hisz az szilárd alapokon áll. Tévedtem. Válni akar(t).
Magamba zuhantam, összeomlottam. Nekem minden a családunk, csak értük élek, csak közben elfelejtettem rá figyelni és magára hagytam a háztartásban is. Most minden borulhat. Az elmúlt 20 évünk, a hitel-ház, 2 gyerek lelki egyensúlya. Mindent elveszíthetünk. Méltóságomat elveszítve, megalázva állok, és okolom magam, miközben imádom Őket. Nem akarom elveszíteni, Ők az életem... :-( Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk újra építeni, elkezdtünk párterápiára járni, én megbocsájtok ha Ő is. Elvileg lezárta a harmadikkal, de nagyon szenved, mert szereti... Munkahelyen napi szinten találkoznak...
Mit tegyünk? Van értelme? Vissza tudnak jönni a régi érzelmek, vagy már annyira kiöltem a sok tüskével mindent? Én egy életre terveztem Velük. :-(
Valóban! Köszönöm!
Hát, ez szinte tökéletes hsz!
Egyetlen dolgot tudok hozzáfűzni: a röhejes-t pontos j-vel írjuk.
Nézd a Csernus doki féle alázós ostorozás igen keveseknek jön be és ő elsősorban drogosoknál alkalmazta. Nem úgy van az, hogy kinek ez jön be, kinek az, akkor kap mindent aztán kiválogatja... mert akinek nem jön be az ostorozás, az bizony teljesen megkészül tőle, nem tudja kiválogatni... a válaszokat adónak kell(ene) felmérnie, hogy az adott egyén mire fogékony és aszerint válaszolni/nem válaszolni, ha az nagyon nem ő.
Az univerzális megoldást pedig senki sem tudja, főleg nem, hogy egyikünk sem éli Samu életét így senki sem tud olyan tanácsot adni ami Samunak jó lesz, irányokat tudunk mutatni. Csak ő tudja az irányt, megmondta merre akar menni. Ebben lehet segíteni vagy nem segíteni. De tökfelesleges egy fordulj meg táblát lobogtatni erőszakosan az arcába..
Mi a bajotok a hozzászólásokkal??? Van, aki így látja, van aki úgy látja. Mindenkinek más az élettapasztalata, más a gondolkodása.
Samu azt írta, hogy nem jön vissza, lehet, de olvassa a topikot, az tuti
Honnan tudjátok, hogy melyik a jó megoldás? Iskolában is van, akinek simogatás kell, hogy jól tanuljon, van akinek ostor...
Ha egy ember kellően intelligens, ki tudja szűrni, hogy neki melyik megoldás tetszik, melyik megfelelő. Ami nem tetszik, azon elegánsan átlép, ennyi.
Tudni tudom, csak épp nem értem miért van ez így és próbálom megfejteni.
Még egy okot tudok, hogy te (és akik hozzád hasonlóan ilyenkor "botladoznak" a TI-ban) nem úgy általában érzed magad k.rvajónak, hanem másokhoz képest. És ezt a viszonyítási pontot folyamatosan keresed. Kérdés számomra (ne nekem válaszold meg, magadnak), hogy miért fontos neked, hogy újra és újra bizonyítást nyerj arra (egy olyan terepen, ahová leginkább csak valamilyen problémával küzdő, lelkileg sérült emberek jönnek, szóval gyakorlatilag garantált a siker, nem kockáztatsz... ), hogy különb vagy mint a többség..? Ennyire félelmetes lenne átlagosnak lenni?
Én az nlc-n nem szórtam el közel 3000 hozászólást amíg azt gondoltam, hogy nálunk minden rendben.. Nem hogy nem véleményeztem azok párkapcsolatát akik láthatóan elrontottak valamit, de nem is érdekelt. Abban a hitben voltam, hogy a miénk más, ennél több, különlegesebb, ilyen problémák minket az életben nem érhetnek. Nem olvasgattam sem megcsalásról, sem elbaltázott párkapcsolatokról, de ha mégis tettem volna ezt azért, hogy tanuljak belőle, ahogy állítólag te teszed, akkor tanulóként több alázatot mutattam volna azok felé, akik tanítanak, a saját életük (akár rossz) példájával.. és eszembe nem jutott volna "botladozni" bennük és tovább súlyosbítani a lelki gyötrelmeiket azzal, hogy még meg is mondom, hogy ő tehet (ha nem is egyedül, de mint kiváltó ok) arról ami történt. Ezt hívják áldozathibáztatásnak. (azért erőszakoltak meg, mert nem volt 10 centivel hosszabb a szoknyád, azért raboltak ki, mert ilyen értékeket viszel magaddal, azért vertek meg mert nagy volt a szád, azért rámolták ki a lakásod, mert túl hivalkodó az előkerted stb. stb. stb. Nem, nem azért. Hanem mert a másik azt képzelte magáról, hogy megteheti. És ehhez az áldozatnak nem sok köze van..)
Te nagyrészt ilyen témákhoz szólsz hozzá, elvétve érdekelnek aktuálpolitikai, kertészeti, vagy bárakármilyen témakörben indított topikok... pedig ha valóban nagyszerű lennél, ott is meg tudnád villantani magadat. Kicsit olyan ez, mint egészségesen indulni a paralimpián, majd a dobogó tetejéről röhögni a többieken, mert veled sosem fordulhat elő, hogy ne legyen lábad, röhelyesek...
Csendike!
1. nem vagyok érintett
2. nem idegesít
3. nem a véleményed nem tetszik, hanem az a lekezelő stílus ami árad belőled (de mivel a sors mindig kiegyenlíti a számlát előbb utóbb beleszaladsz te is valamibe és csak rugdosást kapsz segítő kezek helyett)
4. inkább legyek senki, mint egy hitvány, utálatos, cinikus, nagyképű alak akitől hidegrázást kapnak, ha megszólal egy fórumon.
Nem kívánok neked mást, mint amit te adsz másoknak!
3. rész
Az utolsó mondatodra engedelmeddel nem reagálok, mert az nem érinti Samut. Hogy ki miért hagyta itt a fórumot, azt úgysem tudnánk eldönteni. Azt viszont el tudom mondani, hogy azokkal, akikekkel én beszélgettem, azok kivétel nélkül a legkártékonyabb szellemiségnek tekintik itt a munkásságodat. Persze ezt nem jó mondanom, mert ez téged csak megerősít, hogy nem hiába tevékenykedsz itt. De miután én nem vagyok nőből és nem kell rivalizálnom a leírhatatlanul tökéletes vulváddal, ráadásul a tökéletességed is inkább csak elriaszt, mert tudom, hogy a kompenzáció legüdvösebb módja az önfényezés, szóval higgyen neked és benned a tapsolóbrigád. Én beérem azzal, hogy ha a mostani pengeváltás után nem reagálsz a továbbiakban a mondandómra, ahogyan - a mai alkalmat kivéve én sem tettem, meg nem is fogom. De ha nem sikerül, ezt a hozzászólást a biztonság kedvéért elmentem magamnak és szükség szerint belinkelem majd, hogy ne csak azon kevesek olvassák, akik itt ezt a topikot. Ez elég kényelmes megoldás részemről, mert tényleg nem akarom köszörülni rajtad a nyelvem. Nagyon kártékonyak a hozzászólásaid, de végülis elég primitívek. Másutt, máskor olvastam tőled olyasmit is, amiben legalább volt némi koherens szellem.
Persze azzal is tisztában vagyok, hogy téged nem szabad, hogy megingasson egy ilyen szöveg, sem az érvelős része, sem a gyomrosé. Azzal is tisztában vagyok, hogy akad a tarsolyodban néhány riposzt amivel választ mímelhetsz, viszont azt is tudom, hogy azzal, amivel megszólítottál és amire válaszoltam is, és cáfoltam az összes állításodat, arra érdemben akkor sem fogsz tudni válaszolni, ha belefeszülsz. És nekem ez elegendő elégtétel. Azt az unalmas szófordulatot, meg rám teljesen felesleges pazarolnod, ami egy focistától talán még jól is hangzana, hogy kóstolgatlak-e? Mert kóstolgasson téged a párod, és ha nem lenne egyértelmű, én egyszerűen kiköptelek és ehhez magyarázatokat is fűztem.
Nem akarok tanácsokat osztogatni, de ha például úgy tennél, hogy elfelejtettél visszanézni ide...
És persze, hogy ne romboljuk itt a topikot, legfeljebb annak válaszolok, aki privit ír. Ha lecsengett az ügy, megkérdezem a modikat, hogy hasznos lenne-e törölni a 76. utáni hozzászólásokat?
lájk 5-6 éve normális volt minden :) 10-12 év mégnormálisabb.. és igen sokan elmenekültünk.. a hozzászólással maximálisan egyet tudok érteni....:) egy menekült a múltból....
FulMoon: bocsánat az elírásért, a véletlen műve, nem a véleményemé! Összekevertelek valakivel, lehet, hogy pont fool-lal :)
Nem tud,a Nikink mar ilyen,most majd elmagyarazza az uj aldozatnak,hogy nincs tokeletes kapcsolat,csak az ovek,es senki meg se probalja........
En csak azt kerdeznem meg[mar sokszor ,de valasz nelkul]miota vagytok egyutt?Tudod ,hogy en nem bantlak ,csak erdekelne?Mert a tokeletes kapcsolathoz,ami ugye tietek nem artana tudni?Mondjuk csak megkozelitoen:10 even felul ,vagy alul?
Van értelme?
Nincs! ha csak egyszer is eszébe jut bármelyik félnek egy kapcsolatban, hogy milyen lenne a másik nélkül (tehát nem mással), akkor már nincs. Ha pedig a milyen lenne mással gondolat/tett bekövetkezik, ott már kár egy kapcsolat megmentésére beáldozni mindenkit.
Mi lesz, ha a gyerekek felnőnek és kirepülnek? Ő az a nő, akivel együtt tudnál maradni kettesben négy fal között. Minden nap 24 óráját együtt tölteni? Ő az, akivel megöregednél?
Megbocsátás... Amikor soha, semmilyen körülmények közt nem hozhatod fel a múlt tetteit, sérelmeit. Menni fog? Nem csak neked, hanem mindkettőtöknek, mert ez csak így korrekt.
Nem, soha nem áldoznék energiát olyan kapcsolat megjavítására, amiben a másik nem tisztel meg azzal, hogy őszinte hozzám. Esetedben lett volna rá elég idő. Kezdetekkor, amikor eltávolodás volt, kezdetkor, amikor kifelé kacsingatott, később az első flörtnél, csóknál, szexnél. Mindez utána derült ki, miután te kikényszerítőzted belőle.
Nem tartanék össze egy kapcsolatot a gyerekek miatt. A gyerek nem felelős a szülők boldogságáért! Nem lehet egy gyerekre ráterhelni a boldogtalanságot. Ha később váltok el és megtudják, hogy miattuk maradtatok együtt és tulképp alig vártátok, hogy felnőjenek és végre vége legyen a képmutatós boldog szülőségnek.
Válj el. Békében. Szem előtt tartva a gyerekek érdekeit. Mutassátok meg, hogy milyen békében elválni. Mutasd meg, hogy a másik boldogsága fontosabb neked és elengeded. Válás legyen közös döntés és ezt így is mondjátok el, még akkor is, ha nem így van.
Lehet, hogy most boldogtalan vagy és szerelmes. De gondolj arra, hogy ezt most csak Te akarod. Akarsz viszonzatlan érzelmekben élni?
Elveszitek magatoktól a lehetőséget egy újabb boldog kapcsolattól. Az időről, amiről úgy gondoljátok, hogy van elég még... Hát abból nincs. 10-15 év múlva, ha elváltok, mert vége a képmutatásnak, akkor ott lesz az érzés: előbb kellett volna, sokkal előbb. Nem lettél volna rosszabb apa. Nem lettél volna rosszabb férj.
Most úgy sem fogsz dönteni.
Gondolj meg minden mondatot, amit kimondasz, mert innentől kettős súlya van. Mondj ki mindent, ami bánt, hiszen mit veszíthetsz? Eddig hallgattatok és az volt a baj.
Bocs, de én nem drukkolok a házasságodnak. De annak igen, hogy megnyugvást talál és egy boldog párkapcsolatot, amiben boldog vagy.
Ma elmentünk a férjemmel étterembe, és míg sétáltunk odafele, röviden elmeséltem neki a történeted, mert kíváncsi voltam, hogy egy férfi hogy látja, mi az első reakciója. A kérdésemre, hogy mit tenne a helyedben, azt válaszolta: "Először is felmérném a konkurencia erejét. Lássuk, kivel állunk szemben." Szóval ez is egyfajta "légy férfi" hozzáállás, csak egészen más szempontból, mint ami itt elhangzott.
Nem :) Keresztszemes topikban még nem jártam (de fool helyett Full... :D bár van aki szerint fool.. .:) ).
Csendike, Nikita!
Egyszer fent, egyszer lent! Sosem tudhatod mit hoz az élet! Mielőtt hanyatt esnétek saját nagyságotok és éles látásmódotok előtt talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy, ha veletek (rólatok) így beszélne bárki mennyire lenne bántó! És igen, tudjuk mindannyian, hogy veletek nem fordulhat elő ilyesmi, mert ugye az életvezetésetek maga a tökély, de az élet tényleg kiszámíthatatlan dolgokat produkálhat! A cinizmus jelen esetben nem célravezető! Hitvány emberek hitvány megnyilvánulása!
(FoolMoon: te vagy az akivel sok-sok éve jókat vitáztunk és beszélgettünk a keresztszemes topikon?)
Biztosan nem tud, mert túl nagy a lába...
Nem, valóban nem kell. De vajon belerúgni muszáj? Addig nem tudsz továbbmenni...?
Mégsem ért a szóból. Nem érzem úgy, hogy nekem kellene egy számomra vadidegen férfiak a fájó szívét istápolni.
Ha nincs meg az egymás iránti tisztelet és a másik felemelésének igyekezete, megette a fene az egészet.
Mert bizony nem volt meg.12 évnyi együttlét sem volt elég arra, hogy észrevegye valaki a problémát?
Na, ne.Röhej.
Ez? Sajnos férfi, rengeteg ilyen van.
Egy határozott, ellentmondást nem tűrő, önmagának irreálisan magas elvárásokat támasztó maximalista férfi. Aki szembesült azzal, hogy önmagát tökéletesen el tudja látni, de ez egy társsal együtt nem megy. Tanult férfi, de az intelligenciája átlagos. Kissé feminin, ez kavar be.
Már régóta mondom.
Pontosan.
Köszi, hogy leírd azt, amit egy férfinak tudnia kellett volna, magától .
Sajnos ezt nem érti az aki csak nyavalyogni tud, de annak nem is érdemes jobban rávilágítani sem arra, mégis mi a dolga egy férfinek.
Baj csak az, hogy sokkal többen vannak mintsem gondolnánk.
Mindenesetre, talán nem is kár értük...........
Szerintem a topikindító NŐ!
Nem úgy ír, mint egy férfi!
Bocs, ezt nem láttam, miközben az előzőt írogattam.
Samu, nem érdemes elhamarkodott döntéseket hozni. Bocs, hogy ilyeneket mondok, de ezt teszi a magam csekély kétéves nlc-s tapasztalata, ha kiszállsz, éppen azok fogják még tovább rágni itt a gittet, akik akik a legalkalmasabbak arra, hogy félremagyarázzanak és a legjobb szándékukkal belenyomjanak a maguk sarába. Persze, ugyanezt én is eljátszottam, én is feladtam, de már csak akkor, amikor tisztán láttam, hogy ki melyik térfélen focizik és kiderült, hogy ki az, aki segít és ki az, aki rombol.
"Hát, ha meg tudnánk fogalmazni, mi a szerelem, talán nem is lenne értelme a létezésének, nem? :)"
Ezt most nem neked mondom iop, éppen az ilyen ködös megfogalmazásokkal szokták elütni a választ azok, akik vagy nem kedvelik vagy értik a tudományos magyarázatokat. Természetesen a szerelemnek van egy irodalmi oldala, amiről költők tudnak nagyon szép verseket írni, és van a kissé prózainak nevezhető valóság, ahol bizony az derül ki,hogy a szerelem erőteljesen bizonyos hormonok következménye.
A költészetet most hagynám, mert erről az oldaláról mindenki ismeri és szereti a szerelem érzését, de Samuék esetében a szerelemnek az a bizonyos "átkozott gyötrelem" oldala az inkább aktuális.
Aki olvasta Gary Chapman könyvét a szeretetnyelvekről, annak már ismerősek ezek a sorok, amelyek kevésbé a fennkölt oldalát taglalják a szerelemnek:
"A szerelmes ember egy illúziót dédelget, mikor azt hiszi, hogy a szeretett személy tökéletes. Azzal is áltatjuk magunkat, hogy az igazi szerelem örökké tart. Csodálatos érzéseink mindig megmaradnak és soha semmi nem állhat közénk. Szerelmi lázban égünk, és egész lényünket betölti a másik személyiségének szépsége és varázsa. A szerelem maradandóságának vágya azonban csupán ábránd, nincs sok köze a valósághoz. Dr. Dorothy Tennov pszichológus hosszú távon tanulmányozta a szerelem jelenségét. Több tucat pár megfigyelése után arra a következtetésre jutott, hogy a szerelmi "megszállottság" átlagos időtartama két év.
Már a felületes megfigyelés is elegendő annak belátásához, hogy ha a szerelmiláz tartós lenne, mindannyian bajba kerülnénk. Komoly megrázkódtatást jelentene ez az üzleti életben, az ipar, a vallás, az oktatás és a társadalom minden területén. Miért? Mert a szerelmeseket valójában semmi más nem érdekli. Ezért is nevezzük ezt az állapotot "megszállottságnak".
Ha az ember szerelmes, minden egyéb lényegtelennek tűnik.
A szerelmi állapot eufóriája azt az illúziót kelti bennünk, hogy bensőséges kapcsolatban vagyunk a másik emberrel. Azt hisszük, hogy minden nehézséget le tudunk küzdeni. Egymás iránti szeretetünk teljesen önzetlennek tűnik.
...a szerelem azért sem valódi szeretet, mert nem igényel erőfeszítést. Bármit teszünk is szerelmes állapotunkban, csekély önfegyelmet vagy tudatos erőfeszítést kíván a részünkről."
stb.