Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elromlott házasság, hűtlen
Sziasztok!
Bár tudom, ez főleg női fórum, mégis pasiként írnám le a sztorimat. Kíváncsi lennék a véleményekre.
20 éve ismertem meg a Feleségem, aki akkor 20 éves volt. Az első nagy szerelem voltam Neki. Nekem néhány rövidebb kapcsolatom volt előtte, de éreztem, hogy Ő az igazi. Nagyon szimpik voltunk egymásnak, egymásba szerettünk. 8 év után házasodtunk össze, most 12 éve. Mint mindenki, mi is építgettük az életünket, gyarapodtunk. Hitel, lakás, aztán nagyobbra csere, majd úgy éreztük jöhet a baba, van fészek ahova jöhet. Elég nehezen, néhány év alatt lombikkal született meg a gyönyörű kislányunk, majd 2 év múlva egy stramp kis srác is. Mindkettő egészséges gyönyörű gyerek...
A baj most karácsony este történt... Jó ideje éreztem, hogy kezdünk eltávolodni, falak nőnek köztünk. Egyre több a veszekedés, nem beszéljük meg a gondjainkat. A házaséletünk is kezdett kihűlni. Gondoltam sok a rohanás, majd lesz egy kis pihenő rendeződnek a dolgok...
Sajnos karácsony este borult minden. Mondtam valami baj van, beszéljük meg. Nem bírta tovább, elmondta szerelmes valakibe... Itthon belesavanyodott az életünkbe. Sokat veszekedtünk, nem érzete, hogy Nő, a két gyerek (6,8 évesek) is nagy kihívás (esti, reggeli csaták induláskor fekvéskor, stb...) őrli az idegeket a napi munkahelyi stressz után. Valaki bent a munkahelyén észrevette benne azt amit én is anno. Elkezdtek építeni valamit, és szerelem lett. A mostoha családi életünkből hirtelen ki tudott egy pár órára szabadulni, ahol Ő volt a középpontban, csupa nagy betűvel. Persze szerelem lett, ami elmélyült fél éve testi kapcsolatban is, és most vannak a legnagyobb rózsaszín ködben.
Szembesültem vele, hogy elhanyagoltam, nem figyeltem rá az elmúlt pár évben. Kb.: 4-5 éve pörgött fel az életünk, és lett egyre több a stressz, és kezdtünk eltávolodni. Csak magam tudom okolni, pedig tiszta szívemből szeretem. Nekem soha nem volt kilengésem. Azt gondoltam a kis civakodásokat a mi kapcsolatunk kibírja, hisz az szilárd alapokon áll. Tévedtem. Válni akar(t).
Magamba zuhantam, összeomlottam. Nekem minden a családunk, csak értük élek, csak közben elfelejtettem rá figyelni és magára hagytam a háztartásban is. Most minden borulhat. Az elmúlt 20 évünk, a hitel-ház, 2 gyerek lelki egyensúlya. Mindent elveszíthetünk. Méltóságomat elveszítve, megalázva állok, és okolom magam, miközben imádom Őket. Nem akarom elveszíteni, Ők az életem... :-( Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk újra építeni, elkezdtünk párterápiára járni, én megbocsájtok ha Ő is. Elvileg lezárta a harmadikkal, de nagyon szenved, mert szereti... Munkahelyen napi szinten találkoznak...
Mit tegyünk? Van értelme? Vissza tudnak jönni a régi érzelmek, vagy már annyira kiöltem a sok tüskével mindent? Én egy életre terveztem Velük. :-(
Szia,mi újság azóta?
Ugy nez ki,hogy a sajatodra...
VAJON MELYIK BÜTYKÖS LÁBÚ NŐNEK TAPOSTAM A TYÚKSZEMEIT?
Habár, nem érdekel.
Megígértem a 95. utolsó mondatában.
Látom, fodrásznál járt a topik - én is megyek hétvégén!