Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermek:Igen-vagy nem
Létrehozva: 2016. Április 26. 20:34
Kedves Topiktársak!
Tudom, hogy ez a téma már lehet unalomig lerágott csont, de muszáj nekem is kiírnom magamból a félelmeimet, dilemmáimat,mert sajnos hiába a tág baráti kör, velük nem szeretném ezt megbeszélni,jobb így, relatív idegenekkel..
.A helyzet a következő.: 39 éves voltam most januárban. A férjemmel 7 éve lesz hogy együtt vagyunk, közel száz százalékos egyetértésben éljük az életünket. Amikor még az előző párommal voltam,(vele 17 éves koromtól 32-ig,tehát 16 évig)lehetett volna gyermekem, de ő nem akarta, (mondjuk elég balhés apukája volt, lehet emiatt,vagy a felelősség miatt, nem tudom)én akkor még szerettem volna, mert mindig is(most is)imádtam a kisbabákat..de miután nem jött össze, az évek alatt lemondtam róla, abszolút elkönyveltem hogy nekem már nem lesz. Sok támogatásra mondjuk akkor sem számíthattam volna, (de többre mint most)hiszen apu rég meghalt, volt egy idős,vak nagymamám és az anyám, aki már rég egy terrorista férjjel élt, a három féltesómmal, tehát magunkra lettünk volna utalva. De anyagilag viszont akkoriban minden ok volt, az apjának volt pénze, tehát tudott volna segíteni, és a nagyim is. Mindegy, így alakult, tényleg beletörődtem.
A mostani párom viszont az elején még mielőtt eljegyzett volna, (én elmeséltem neki a sztorit az exemmel gyermek-ügyben)már említette hogy mindenképpen szeretne gyermeket, az én arcomat, orromat mosolyomat szeretné benne látni(mondjuk én az ő göndör haját...:D)akkor 32 éves voltam, és ahogy kiismertem, úgy voltam vele, hogy végül is még nem vagyok olyan öreg, azt mondtam hogy ok, legyen.
Tudtam hogy rá számíthatok mindenben, imád, szeret, két munkahelye volt, akkor még élt a tündér apósom(aki két éve meghalt, pont aznap, amikor kiderült hogy terhes vagyok...) élt a nagyikám, akire anyagilag számíthattunk volna) még nem volt összeveszve a Drágám a családjával, nem volt kisemmizve,(azóta elvették tőle az egyik,értékesebb telkét, a másfél millióról szóló biztosítását, az örökségből ami az apja után maradt volna, a fele annyit kapott, mint a nővére) és végképp megszakította az anyjával, nővérével a kapcsolatot, mert egész életében vita volt közöttük, és ez kiéleződött a felsorolt okok miatt, valamint amiatt, mert amikor terhes lettem, sajnos elvetéltem 8 hetes terhesen, (gondolom após halála is közrejátszott, én akkor érettségiztem(jobb később mint soha, sok volt a stressz, stb)és a telken lettem rosszul, ömlött belőlem a vér, akkor ott aggódott(legalábbis úgy csinált) mi lesz, és rá két hónapra, amikor nem tudtunk neki ugrani a telekre dolgozni, elkezdett üvölteni a fiával, én biztos kitaláltam hogy terhes voltam..na ez volt az utolsó csepp)
Tehát a lényeg annyi, hogy azóta sok változás történt, semmilyen felmenőnk nincs már, aki segíthetne ha baj van, a testvéreink, (ugye neki a nővére mindig is egy önző, csajszi volt, olyan mint az időjárás, egyszer kedves, aranyos, egyszer meg úgy néz az emberre mint a véres húsra)(ezt nem csak én mondom hanem a párom is..)nekem van három féltesóm, akiket édestestvéremként szerettem, de az egyik hozzáment egy kisebbséghez tartozó úriemberhez,és be van fenyítve, nem tartom vele 8 éve a kapcsolatot, a legkisebbel sosem sikerült olyan igazi tesó kapcsolatot kialakítani, a legnagyobb öcsémet nagyon szerettem(és szeretem most is)de annyiszor átvert már , hogy benne nem tudnék bízni, sajnos ő is érdekember...tehát sem szülők, sem nagyszülők, sem rokonok,senki akire számíthatnánk ha baj van, akár érzelmileg, akár anyagilag, akár gyermekfelügyeletileg.
A páromnak van ugye a stabil masszőri vállalkozása, de abból nem keres annyit hogy három ember vígan eléljen belőle, mert ugye fizeti a vállalkozást, bérleti díjat, ami marad, gyűjtögetjük a házra, kajára,de azért jut is az ÉLETRE is. A házra is kellene vagy 3 millió, főleg ha jönne a baba, mert kellene még egy szoba..én ingatlanosként elég instabil keresettel rendelkezem, van amikor megkeresek három havi fizetést, de van hogy három hónapig nem történik semmi. Amikor ilyen helyzet lép fel, Drágám már akkor ideges, hogy neki kell mindent beosztania..mi lesz ha lesz gyerek, akkor még több lesz a kiadás..
Idén töltöttem a 39 -évemet,(igen,tudom, hogy negyven évesen is szülnek, de azért a legtöbbnek van háttere, hogy boldogságos kismamaként révedezzem kilenc hónapig, felhívhatják anyut, aput, anyóst, tesókat lelki fröccsér, stb) nekem ez nem lenne...
Kb.három négy havi rezsipénz van félrerakva mindig a kereseteimből,(a rezsinket én fizetem)de ki tudja a terhesség alatt tudnék e annyit elrakni, hogy ha mondjuk egy évig nem dolgozom, tudjam fizetni..és még költőpénzről nem beszéltem.
+ a korom végett lehet veszélyeztetett terhes lennék, mi van ha végig feküdnöm kellene,
+
A mi kapcsolatunk (a hét év után is ki merem jelenteni hogy nagyon jó,tartalmas.Jövünk megyünk, spontánul hol egy múzeum, egy mozi szabadon, minden hétvégére van program, és ezt mindketten igényeljük. (bár azt mondja a párom ha gyerek lenne ő kibírná hogy ne menjünk, ezt azért nem hiszem el, mert mondjuk ha két hét kimarad buli ügyben azért hiányzik neki, ha más nem egy összeröffenés a haverokkal a törzshelyen, és bevallom őszintén, hogy nekem is..Ha lenne baba, ezt elfelejthetnénk, mivel senkire sem tudnánk bízni, idegenre nem is akarnám, eleve ha nem ismerném, kizárt, másik itt vissza lehet kanyarodni az anyagiakra is,hogy nem hiszem hogy egy éjszakára-napra megengedhetnénk magunknak babysittert,meg amúgy sem akarnám hogy más nevelje.(amíg két éves nem lenne, nem merném annyira hosszú távra vinni.utána már egyszerűbb lenne, tudom..vinném is mindenhová..
Én sajnos nem vagyok az a fajta nő aki otthon ül, mert gyerek van, a férj meg nyugodtan bulizzon..Egy én is szeretek pörögni, kettő pedig hiába mondják azt hogy az egyik héten menj te, a másikon a párom, nekem úgy nem jó, mert én akkor tudom magam igazán jól érezni ha ő is ott van , még a fél bulit külön is töltjük, akkor is) Tehát,
A szülői, rokoni támogatás hiánya(anyagi, és lelki is)
a félelem a koromtól, az orvoshoz mászkálásról(ja és a szüléstől való félelmemet nem is említettem(mondjuk ha császárral szülnék, akkor nem félnék)
a pénztelenségtől
az elmaradt programokról való lemondásról
ezáltal a kapcsolatunk megromlásától(hiszen annyi olyan topikot olvastam már itt is hogy amint megvan a gyerek, apuka bekattan, tönkremegy a szexuális élet,stb, ezt sem szeretném
valamint felelőtlennek tartanám ha úgy hoznék világra gyereket, hogy ugyanúgy bizonytalanságban éljen mint mi...nem akarok segélyekből élni
és még egy,: amire a gyerek(ha mondjuk 40-41 évesen szülnék amire elvégezné az iskoláit, lennék hatvan- hatvanöt éves..Tehát az egész hátralévő életünk avval telne, hogy hajtanunk kell hogy mindent meg tudjunk adni Neki..
De viszont félek attól, ha nem lesz, mi lesz ha 10 év múlva bekattan a párom(ő még akkor simán leléphet egy huszonévesnőhöz aki tud , és mer is még gyereket szülni neki.. (azt mondja nem , mert nagyon szeret, de ez mostanában vitát generált, nem engedi hogy elmagyarázzam ezeket a félelmeimet neki,) és azóta nem hagy nyugodni a téma.
Légyszi próbáljátok figyelmesen olvasni, ne részleteket ragadjatok ki, mert ez az összes fontos. Ötleteket, tanácsokat várok, akik hasonló helyzetben voltak vannak és mégis merik-merték vállalni.. köszi!
Próbáltam vele beszélni , de nem engedi hogy ezeket az okokat felvázoljam amiket itt leírtam..azt mondja akkor hagyjuk a témát.(tehát valahol homokba dugja a fejét)Azt mondtam neki, hogy ezt muszáj megbeszélni, hogy mi lesz hogy lesz, különböző szituációkat akartam felvázolni a jövővel kapcsolatban. Azt vártam volna hogy elgondolkodjon, és ha úgy érzi (és ki is tudja fejteni miért)hogy ezek megoldható problémák, akkor vágjunk bele.De nekem úgy jön le, hogy ő is tisztába van a problémákkal, csak nem akar tudomást venni róla.Tényleg nagyon szeret, pont előző este (sokadjára)fejtette ki hogy mennyire örül hogy megtalált és hogy ilyen vagyok amilyen,sok nője volt előttem, mindbe csalódott, velem az első perctől teljes az élete(és az enyém is vele)kicsit úgy érzem mintha meg akarna felelni a "társadalomnak"hogy legyen nekünk is baba.(mert masszőrként egy csomó vendége épp terhes, szül, már a másodikat várja)és ugye naponta hallja milyen cukik a babókák,(de ugye hozzá teszem hogy ott mindenhol megvan a háttér)Tehát nemigazán tudok vele beszélni.Régebben (amikor elvetéltem)nagyon sajnált engem is ahogy szenvedtem a kórházba, sírt, és azt mondta ilyet többet nem akar átélni hogy szenvedni lát,utána otthon beszélgettünk, és azt mondta akkor ha nem lesz nem lesz, a lényeg hogy jól megvagyunk, szeretjük egymást.De mégis időről időre előjön a téma.
Szeretnék,(Tényleg!) ha a körülmények amiket felsoroltam másképp állnának.De nem akarok felelőtlen lenni. Egy csomóan így gondolkodnak "nem érdekel,szülök akkor is ha egész életemben csóróskodhatok, és majd lesz valami" És akik ilyen életbe születnek szerintem hátránnyal indulnak.(nézd meg a kisebbséget, ők is szülnek nyakra faszra és utána kuncsorognak a segélyekért, meg sajnáltatják magukat..nem mondta nekik senki hogy a nincsre szaporodjanak
Egy ilyen háttérrel nem a luxus játék lesz a legfőbb probléma, hanem az, hogy a gyerekkel kapcsolatos nem várt kiadásokra honnan teremtik elő a fedezetet. Ma már egy antibiotikum+lázcsillapító+ nyáklodó kombi is 5-6 ezer ft,
Mindenképp kellene valami passzív bevételi forrás is.
Nem sértődök meg ilyenen sajnos tudom hogy gyermeteg lelkületem van..más is mondta már
nemáá
az így gondolkodók biztosítják folyamatosan a jobbmódúak csicskáit
ugye nem mondod komolyan, hogy semmi baj ha a 2 gyerekedből csicskás lesz mert csórókvagytok
Van egy olyan érzésem, hogy nem amiatt sorolta fel az ellenérveket hogy azt megerősítsék mások, hanem épp amiatt hogy elmondják, egy gyerek léte nem a külső körülményektől függ.
Ha mindenki azon filózna hogy mi lesz ha gyerekkel együtt elhagyják, mi lesz ha nem tudja majd megvenni neki a szuper játékcsodát, mi lesz ha csak zsíros kenyér jut (de az jut), akkor ezen vagy azon okból igen kevés nő vállalna gyereket. Egyetlen gyereknek sem az a lényeg hogy mindene meglegyen, hanem az, hogy szerető családba szülessen. Márpedig Cicáék ezt meg tudnák adni egy kicsinek.
És az, hogy valaki szeret társasági életet élni, nem anyaságot kizáró ok. Ha ezen is elgondolkodott, akkor megérett az anyaságra, meg fogja tudni oldani.
"Kb.három négy havi rezsipénz van félrerakva mindig a kereseteimből,(a rezsinket én fizetem)de ki tudja a terhesség alatt tudnék e annyit elrakni, hogy ha mondjuk egy évig nem dolgozom, tudjam fizetni..és még költőpénzről nem beszéltem."
"De viszont félek attól, ha nem lesz, mi lesz ha 10 év múlva bekattan a párom(ő még akkor simán leléphet egy huszonévesnőhöz aki tud , és mer is még gyereket szülni neki.. (azt mondja nem , mert nagyon szeret, de ez mostanában vitát generált, nem engedi hogy elmagyarázzam ezeket a félelmeimet neki,) és azóta nem hagy nyugodni a téma."
Ha csak ezt a két pontot nézem, akkor igenis ragaszkodj egy alapos beszélgetéshez, mert neki sem annyi lesz csak a szerepe, hogy csinált egy örököst:-( Ha másképp nem megy írd le az összes pro és kontra gondolatodat és add oda neki, hogy olvassa el, rágja meg és a végén köpje ki, hogy mit is akar tulajdonképpen! (Mondjuk 8 hónapos hisztis terhesen sem lenne kellemes egyedül maradni...)
cica
neked most olyan hülyeség jár a fejedben, amit pasik szoktak csinálni
azok szoktak a gyerekre rábólintani a női nyomásnak engedve
most itt téged a nőt nyom azirányba a pasi
látod az ilyennek mi az eredménye
100ból 80 gyerek apanálkül nő fel
a nők akik szinte kikövetelték őket, szopnak 20 évet csóró gyerekes nőként
feketeseggűek a munkakeresésnél, fekeseggűek a pasiknál
idefigyelj te cica
amit írtál az azt mutatja, hogy emberileg nektek nem való gyerek, mert ahogy én se, ti se vagytok képesek a saját szabadságotokat feláldozni
a másik meg az hogy az életviteletek sincs egyenlőségben a jövedelmetekkel
és még ebben sem vagytok képesek önkontrollra (semmink sincs de bulizunk ezerrel)
mi lenne, ha ebből a kevés jövedelemből a gyerekre nem is keveset kellene költeni
mi lenne, ha a gyerekkel kellene otthon dekkolni a bulik helyett
ezek a dolgok boritékolják a balhét a szétmenést
nektek ez az élet való amiben most éltek
valszeg az embered nem szopna a gyerekkel szépen veled együtt otthon
mond meg neki, ne akarjon olyat, amire nincs pénze és nincs hozzá embersége
Én is hiányolom azt, hogy TE nem írtad, hogy szeretnél gyereket, szeretnél anya lenni! Eltekintve a nehézségektől, egy pillanatra legalább. Mert te leszel fáradt, kialvatlan, a te időd, energiád nagyobb részt, számodra lesz nagyobb áldozat.
Az, hogy majd' 40 éves vagy, nem tartom akadálynak, tényleg nem te leszel az egyetlen 60 körüli érettségi táján, lesz ott bőven 55-65 éves, mert manapság ez van. Sajnos unokázni nem igen fog ez a korosztály. :(
Szülői segítség? Az egy jó dolog, igen, nekem van pár rokoni szál, akikkel jóban vagyok, de ezekből anyu és anyós az, aki a gyerekkel jobban foglalkozik, aki vigyáz rá, látja sűrűbben, és később iskolai szünetek alatt is mondjuk jó lesz. De nehogy azt hidd, hogy mondjuk az öcséd alapból vigyázna a gyerekre, azért az igen ritka. Inkább maga a társaság hiánya, legyen közeli ismerős, akivel lehet beszélgetni, és persze egy édesanya, ha jó kapcsolat van, akkor nagy segítség kérdésekben, az első hetekben, de az internet világában semmi sem lehetetlen, én sem szaladok mindent megkérdezni, eleve máshogy csinálták ők is.
Az a gáz inkább, hogy ennyi idősen nincs semmi tartalékotok, és hogy ha legalább az elmúlt 2-3 évben átgondoltátok volna, akkor lenne valami. És hogy anyagilag nem tudnak támogatni??? 40 évesen kéne pénzt adniuk, hogy ti gyereket vállaljatok?
Ezt normálisnak tartod? Leégne a bőr a képemről. (És visszafordítva, akkor majd készülj 80 évesen, hogy a te gyereked kér pénzt, hogy gyereke legyen)
Egyébként szintén előre gondolkodva, én azt csináltam volna, és talán még mindig nem késő, hogy elmentem volna egy normális bejelentett munkára, akár összeszerelőnek(!) egy évre, amik alapján már egy valamivel jobb gyedre futotta volna, és akkor nem lenne nagy probléma.
Azt nem írtad, hogy lenne hiteletek, de plusz egy szobát kéne csinálni, szerintem ez ráér picit később, addig egy szobában alszotok, vagy ha van nappali is, akkor ti kiköltöztök addig oda. Az anyagiakra visszatérve, a csp és családi adókedvezményt más is írta, ez 22ezer havonta, pelenkára, egyebekre elég. Terhesség alatt van egy nagyobb kiadás, mikor mindenfélét meg kell venni a légzésfigyelőtől a kiságyig (+szülés), de sok-sok mindent használtan meg lehet venni, ruhákat is turiból, ismerőstől, fb csoportokból. (Inkább anyatejes legyen, mert a tápszer sem olcsó :))). Később is van bőven kiadás, de addigra már dolgozni fogsz. Az a baj a kiszámolt pénzzel, hogy te nem fogod magad jól érezni, mert számolni kell majd mindent, egy vásárlás-plázás program is inkább nyálcsorgatás. A párodon meg sok lesz a teher, hogy ő a kenyérkereső.
A programokat tekintve: mi is sokat jártunk moziba, sétálgatni, és bejártuk a fél világot, DE úgy fogtam most fel ezt az időszakot, hogy ezzel most leállunk, úgymond kiéltem magam eddig, most ennek egy időre vége. Voltunk moziban is 7 hónap alatt 3x, de egy ismerősöm besegít bébiszittelésben olcsóbban (nem megérős a mozi, ha pörög az 1000-1200ft-os órabére a szitternek, ugyebár..), anyu is volt már hogy vigyázott rá, de neki sem szabadok annyira a napjai.
Ezt a buli dolgot nem értem, konkrét szórakozóhelyre, vagy koncertre gondolsz? Múzeumba is lehet menni majd amúgy gyerekkel, meg sétálni is, csak gondoskodni kell az evéséről, alvásáról. Egyébként eleinte nem fog hiányozni egy tartalmas program, mert zombi-üzemmódban a túlélésre játszol. :) De a nagy bulizós időszaknak véget kell vetni, de talán ideje is, nem?
Ha család nincs is olyan szinten, de baráti társaságot említesz, ott sincs még gyerek? Azért az jó tud lenni, közös programokra is.
A párod bármikor otthagyhat téged, gyerek ide vagy oda. Ilyen eshetőségnél azt is át kell gondolni, hogy EGYEDÜL fel tudnád-e nevelni azt a gyereket.
Én sem tudnék véleményt mondani, tényleg sok akadályt látok én is, de úgy gondolom, ezek megoldhatóak, azért vannak emberek, akik kb nulla pénzből vállalnak több gyereket, csak épp ugyebár nem az a követendő és kívánatos példa... De megoldható, ha tényleg akarjátok, csak ugye ezt a nagy akarást nem érezte más sem. Szerintem ott, ahol a pár mindkét tagja akar gyereket, ott nem 39 évesen kerül elő a dolog, hanem beszélnek róla, terveznek, (félretesznek), próbálják kiküszöbölni a felmerülő problémákat.
Üljetek le beszélni a pároddal, mondd el neki is a véleményedet, hallgasd meg az övét is. A gyereknevelés borzasztó nehéz, de szép dolog, és hát mégiscsak ez az élet rendje. Bár unokázni már valószínűleg nem fogsz, de azért idős korodra nem rossz az, ha van gyereked. :)
Hú, 39 évesen sehol semmi. Végig buliztad az életed aztán csodálkozol, hogy se lakás, se stabil élet.
Hát ide tényleg nem kell még egy gyerek is.
Niki!,En nem hittem ,hogy ez a nap eljon,de tokeletesen igazad van,es egyetertek veled!
En is ismerem Rockcicat mar regota,es szerintem a baba hianyzik az eletukbol.
En meg az igen-re voksolok, ha te is. Szerintem a korod abszolute nem kizaro ok. Van egy paciensem, akinek a lanya 54 eves, annak a kislanya meg 7 eves. A kislany gyonyoru, egeszseges, okos. Hogy te 60 eves leszel, amikor a lanyod (vagy fiad) erettsegizni fog? Es? En 58 evesen kaptam meg a harmadik diplomamat, azota is abbol elek es nagyon jol.
Nalam egy-ket dolog van, ill nalad, ami a nem mellett szol. 1. Ne masnak, hanem magadnak, magatoknak vallalj gyermeket. 2. Ha a szorakozas mindennel, meg a gyermeknel is fontosabb neked, akkor se vallalj gyermeket.
Nekem van gyermekem, mert akartam. Es szerencsere lett. A jovot ma nem tudjuk megjosolni, hogy mit hoz. Nem hinnem, hogy annyira instabilan allnatok anyagilag, de ha igen, akkor ez a harmadik ok a nem-re. Felsz a szulestol? Valoszinuleg te is tuleled. En minden fajdalmamat elfelejtettem egy csapasra, amikor meglattam a babamat. Az biztos, a gyerek 18 evig ott marad nalatok. Ezen az sem segitene ugysem, ha idonkent a nagyszulo elvallalna, mert nem az o felelossege. Ezt neked kell tudni, hogy akarod-e, mert a gondokat, +- ki lehet dekazni, de folosleges. Mi lesz, senki nem mondja meg neked.
Ha ugy veled, a parod meg el fog hagyni teged, legalabb nem leszel egyedul a vilagon. +
Hát, ha ennyi dolog szól ellene nálad, akkor ne szülj. Lehet, hogy a párod sem ragaszkodik hozzá annyira. (Eddig csupa olyan pasiba botlottam, aki nem akart...)
Az anyagi részéhez csak annyit, hogy mikor pl. roma családokat látok az utcán, akiknek feltételezhetően nem túl sok a pénzük, a férfiak sem a bankszektorban dolgoznak... Szóval nekik általában egynél több gyerekük van, a nők fiatalon szülnek, nem "építenek karriert" előtte és a gyerekeiknek mégis van ruhája, cipője, játéka, cumija, babakocsija, kismotorja, stb...
Az anyukák sem rongyokban járnak, telik nekik fodrászra, körmösre, csinos ruhákra (még ha a kínaiban veszik is...).
Lehet, hogy nem laknak túl jó környéken, de van hol lakniuk, van mit enni, közelben van több óvoda, iskola (Bp.).
A segítség (pl. nagyszülők) hiánya már nagyobb gond, de talán a környéken van egy-két idősebb néni vagy diáklány, aki nem horror árakon vállalna bébiszitterkedést.
Szerintem a felmerulo problemak egyenkent valoban megoldhatok, de igy 'csomagban' mar nagyon huzos.
Ti, en a korodat es a csaladhianyt latom nagyon komoly gondnak. (utobbit sulyosabbnak gondolom.)
Túlontúl sokat agyalsz a témán, nem igazán jön zsigerből a dolog. Inkább saját magadnak bizonygatod, hogy miért nem vállaltok gyereket, mint azt, hogy 7 éve jóban-rosszban együtt vagytok és szerelmetek gyümölcse egy gyerekben testesülne meg.
De azért remélem nem a fórum közönsége fogja eldönteni, hogy vállaljatok-e gyereket vagy sem.
"ezáltal a kapcsolatunk megromlásától(hiszen annyi olyan topikot olvastam már itt is hogy amint megvan a gyerek, apuka bekattan, tönkremegy a szexuális élet,stb, ezt sem szeretném"
Ahol az apuka bekattan, ott szerintem előbb utóbb enélkül is bekattant volna, főleg ha ő is akarja a gyereket, márpedig nálatok talán még ő az aki elkötelezettebb nem? Egyébként ez se törvényszerű, ha csak egy példát mondjak, nálunk se bekattanás, se semmi para nem lett a gyerektől :)
"valamint felelőtlennek tartanám ha úgy hoznék világra gyereket, hogy ugyanúgy bizonytalanságban éljen mint mi...nem akarok segélyekből élni"
Ez mondjuk nem hangzik jól - mi nem keresünk sokat, de sosem éreztem, hogy bizonytalanságban élnénk. A CSP-nek és az adókedvezménynek örülök, bár még így is a fizetésem alatt vagyunk az én oldalamat tekintve, és a férjemé se sokkal több mint amit én kapok most, de azért korrektül megvoltunk eddig is, megvagyunk most is, nem érzem, hogy bizonytalan lenne bármi. Szóval ha benned ilyen érzés van, akkor ezt mondjuk gondnak látom, mert a stabilitás fontos. Nem látsz 5-10 évre előre mi lesz, de az, hogy hogyan érzed az fontos, mert meghatározza, hogy miután meg lesz a baba mondjuk mindenen stresszelni és veszekedni fogtok, hogy nincs rá pénz stb
Mondjuk ha bizonytalannak érzel mindent, akkor azt mondanám, hogy necces a babavállalás, de az a helyzet, hogy maga a bizonytalanság is necces, tehát ott már előrébb kezdeném, hogy mit változtassunk, hogy kevésbé (vagy lehetőleg egyáltalán ne) legyen minden bizonytalan.
és még egy,: amire a gyerek(ha mondjuk 40-41 évesen szülnék amire elvégezné az iskoláit, lennék hatvan- hatvanöt éves..Tehát az egész hátralévő életünk avval telne, hogy hajtanunk kell hogy mindent meg tudjunk adni Neki..
No igen, a korkülönbség nagy lenne, de ezt megintcsak ti tudjátok, hogy mennyire zavar titeket, nektek kell mérlegelni. Ha szeretnél gyereket, akkor ez is csak egy tényező amit meg kell magatokban emészteni, átgondolni és kezelni, ez nem kell hogy akadály legyen. Ha meg annyira nem akarsz gyereket, akkor ez lehet persze egy plusz érv az alátámasztására, de szerintem ezen nem billen el a dolog. Én fiatalabb vagyok Nálad, és pont a napokban gondoltam rá, hogy innentől a saját céljaim mellett már valaki másért is dolgozom, küzdök minden nap - de nekem ez egy pozitív érzést hozott magával, nem azt, hogy innentől életem végéig gürizhetek. (legalábbis nem tervezem azt, hogy mondjuk 18, 20, 25, 30, ...x éves korában úgy állnék a gyerekhez, hogy na akkor innentől boldoguljál egyedül)
Szia Cica!
Elég régóta "ismerlek" ahhoz, hogy ki merjem jelenteni... vállald.
A társaddal szeretitek egymást, ne filózz semmin. Legalább egyet vállalj, akiben látni fogjátok majd egymást, amikor már nincs a másik.
A pénzről csak annyit, hogy mindig meg fogjátok teremteni a kicsinek azt,a mire szüksége lesz. Az életeteket sem kell feladni, a tiétek lenne a baba, vihetitek bárhová. Az első pár évben biztos hogy el lesztek vele telve, utána, később már rá lehet bízni valaki kedves ismerősre, ha elmentek bulizni. De az ember sokat változik, lehet hogy a baba meghozza a lecsillapodást. Két egymást szerető ember közé pedig egy gyerek nem verhet éket. Valóban, sok családban ez előfordul, de ott más problémák is állnak a szőnyeg alá söpörve. A szex miatt sem lesz gond, attól hogy valaki anyává válik, még nem kell feladni a nőiességét, a két szerep megfér egymás mellett. No igen, mire a gyerek felnő, már idősek lesztek. Szerintem ez az egy lenne ami ellene szól. De a te esetedben ez elenyésző probléma. A szüléstől nem kell félni, néhányan már túlestek rajta.
Emlékszem arra, amikor állapotos lettél. És arra is, amikor elment a baba. Őszintén sajnáltalak. És ha ez a kérdés azóta benned van, akkor ne gondolkodj, cselekedj.
"A szülői, rokoni támogatás hiánya(anyagi, és lelki is)"
Ez húzós, de azért enélkül is jól tud működni egy család, számtalan példa van rá, leginkább rajtatok áll a dolog így is úgy is.
"a félelem a koromtól, az orvoshoz mászkálásról(ja és a szüléstől való félelmemet nem is említettem(mondjuk ha császárral szülnék, akkor nem félnék)"
Ez jobb már nem lesz :) -bocsi, de tényleg... A szüléstől én is féltem, szerintem az első gyerek előtt nincs aki nem félne (a második előtt meg aztán pláne, hisz már eléggé tudjuk, hogy mi is az egész....), nem is mondom, hogy könnyű móka, mert nem az, de ha jó orvosod van, akkor az nagyon sokat számít szerintem. Egyébként sok orvos nyitott rá, hogy a császár felé hajoljon ha tudja, hogy Te azt szeretnéd alapvetően, és elég sok olyan indikáció van, ami alapján arra tud billenni a mérleg.
"a pénztelenségtől"
Hát igen, itt ugye bejátszik, hogy egyrészt a Te bevételed csökkenne, másrészt plusz kiadások jelennének meg (bár az elmaradt programok miatt bizonyos kiadásokat megspórolnátok). Azért ha ügyesen csináljátok, akkor ez jól áthidalható. Nem segélyekre kell támaszkodni, de pl. az adókedvezményt és a CSP-t veszem, akkor az fedi a pelenka+tartozékait, és még marad is belőle ruhácskákra amire kell, főleg ha pl. nem a Brendonban hanem turkálóban és olcsó helyeken néztek. (a babaruhát úgyis pikkpakk kinövik, addig is nem egyszer nyakik kakisak lesznek akármilyen hiperszuper a pelus, ez gyerekfüggő, és a turkálókban jó minőségű ruhákból rengeteg van, én jópárat vettem 2-300 Ft-ért, olyat is amiben még eredeti Next-es vagy H und M-es címke volt).
"az elmaradt programokról való lemondásról"
Nem tudom pontosan milyen jellegű programokra gondolsz, de sok program egyrészt bevállalható gyerekkel is, vagy átalakítható gyerek kompatibilissé is. A társaságotokban akikkel összejártok nincsenek gyerekes szülők? Ők hogyan oldják meg? Hasonló megoldás, vagy velük közös megoldás nem játszik? Ha nincsenek akkor vajon a közös programokat lehet úgy módosítani, hogy gyerekkel is megoldható legyen? Pl hangos zenés buliba nem vinném a babám, de azért egy 2-3 hós gyerek mellett és annál idősebbnél már elég sok program működhet ha akarjátok.
Úgy érzem a soraidból, hogy úgy érzed, a kapcsolatotok elején kvázi megígérted a párodnak, hogy lesz majd gyereketek, hisz ő szeretné, Te meg korábban nem zárkóztál el ettől, szóval bólintottál előre is.
Nyilván ezért van benned félelem, hogy ha most azt mondod, hogy bocs mégse, akkor benne egyféle csalódás lesz, hisz ő így ment bele a jegyességbe, hogy tervben van, hogy lesz gyerek.
Én a helyedben azt gondolnám végig elsősorban, hogy mindenkitől függetlenül vágyom-e én még gyerekre, sajnálnám-e ha nem lenne, vagy úgy vagyok vele, hogy nélküle is teljes az életem. Ez alapos megfontolást kíván, de ha valamerre elbillen utána már egyszerűbb minden.
Én pl. úgy éreztem, hogy hiány van az életemben, és ezt most a lányom kitölti, így ha fárasztó is néha, vagy nehezebb, akkor se keseredem el, nem tudok, mert annyira örülök annak, hogy ő van, hogy ez mindent megér ami nehézséggel jár.
Ha úgy döntesz, hogy nem szeretnél gyereket, akkor nyilván a pároddal ezt komolyan át kell beszélned, míg ha úgy döntesz, hogy igen, akkor ezt a pároddal komolyan át kell beszélned - látod, mindkét esetben ugyanaz a vége, mert ha nem akarsz, az őt is érinti, és neki is meg kell adnod a döntést, hogy az életét hogyan kívánja folytatni, míg ha szeretnél, akkorközösen át kell beszélnetek, hogy az előre látott nehézségeken hogyan terveztek felülemelkedni. A felsoroltak közül egyébként én egyik problémát sem tartom megoldhatatlannak.
A tobbiekhez hasonloan, en is a nem-re szavazok.
Nekem a korod, ami necces. Nagyon jol felvázoltad a tovabbi életeteket. Marpedig 60 evesen a gyerek érettsegién izgulni, jaaaj.
Szerintem éljetek, bulizzatok, utazzatok kedvetekre és élvezzetek EGYMÁS tarsasagát.
A párod a funkciógyerek mellől is simán leléphet 10 év múlva, úgyhogy csak ezért most már ne vállalj gyereket.
Hosszú indítódat olvasva végig azon gondolkoztam, hogy vajon TE szeretnél gyereket?
...mert a körülményeket jól körvonalaztad, de a lényeget nem találtam.
Magamból tudok csak kiindulni, mivel Téged nem ismerlek: Ha én gyereket akarok, akkor nem azzal foglalkozom, ki fog segíteni, vigyázni rá, hanem azt mondom, hogy megoldjuk: mi ketten, a SZÜLEI.
En a felsoroltak es a a sajat tapasztalatom alapjan azt mondom, ne.
Nehez ugy, mert mi van, ha tenyleg jon egy fiatalabb valaki, aki szul a ferjednek...sajnos, tudomasul kell venni, hogy ez benne van a pakliban. En nem szulnek igy (de csak most vagyok iyen rem okos mar.....tovabba nm adnam semmiert a lanyomat. ) Nehez ugy, na.
Hát leginkább csak olyan érveket soroltál fel, amik a gyerek ellen szólnak. Azt nem tartom épkézláb érvnek, hogy nehogy a férjed 10 év múlva elhagyjon valakiért, aki szülne neki. Ilyen okból gyereket vállalni felelőtlenség.
Így amiket leírtál, azok alapján én azt mondanám, hogy ne. A korod ellenére nem igazán tűnsz érettnek (bocs, ezt nem sértésnek szánom), és írtad is többször, hogy te nem vagy az a fajta, aki képes azokra a lemondásokra, amiket bizony meg kell tenni a gyerekért. Az anyagi helyzetetek sem tűnik stabilnak. Szóval én a nemre "szavazok", ha már szavazásra bocsátod a kérdést.