Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermek:Igen-vagy nem
Létrehozva: 2016. Április 26. 20:34
Kedves Topiktársak!
Tudom, hogy ez a téma már lehet unalomig lerágott csont, de muszáj nekem is kiírnom magamból a félelmeimet, dilemmáimat,mert sajnos hiába a tág baráti kör, velük nem szeretném ezt megbeszélni,jobb így, relatív idegenekkel..
.A helyzet a következő.: 39 éves voltam most januárban. A férjemmel 7 éve lesz hogy együtt vagyunk, közel száz százalékos egyetértésben éljük az életünket. Amikor még az előző párommal voltam,(vele 17 éves koromtól 32-ig,tehát 16 évig)lehetett volna gyermekem, de ő nem akarta, (mondjuk elég balhés apukája volt, lehet emiatt,vagy a felelősség miatt, nem tudom)én akkor még szerettem volna, mert mindig is(most is)imádtam a kisbabákat..de miután nem jött össze, az évek alatt lemondtam róla, abszolút elkönyveltem hogy nekem már nem lesz. Sok támogatásra mondjuk akkor sem számíthattam volna, (de többre mint most)hiszen apu rég meghalt, volt egy idős,vak nagymamám és az anyám, aki már rég egy terrorista férjjel élt, a három féltesómmal, tehát magunkra lettünk volna utalva. De anyagilag viszont akkoriban minden ok volt, az apjának volt pénze, tehát tudott volna segíteni, és a nagyim is. Mindegy, így alakult, tényleg beletörődtem.
A mostani párom viszont az elején még mielőtt eljegyzett volna, (én elmeséltem neki a sztorit az exemmel gyermek-ügyben)már említette hogy mindenképpen szeretne gyermeket, az én arcomat, orromat mosolyomat szeretné benne látni(mondjuk én az ő göndör haját...:D)akkor 32 éves voltam, és ahogy kiismertem, úgy voltam vele, hogy végül is még nem vagyok olyan öreg, azt mondtam hogy ok, legyen.
Tudtam hogy rá számíthatok mindenben, imád, szeret, két munkahelye volt, akkor még élt a tündér apósom(aki két éve meghalt, pont aznap, amikor kiderült hogy terhes vagyok...) élt a nagyikám, akire anyagilag számíthattunk volna) még nem volt összeveszve a Drágám a családjával, nem volt kisemmizve,(azóta elvették tőle az egyik,értékesebb telkét, a másfél millióról szóló biztosítását, az örökségből ami az apja után maradt volna, a fele annyit kapott, mint a nővére) és végképp megszakította az anyjával, nővérével a kapcsolatot, mert egész életében vita volt közöttük, és ez kiéleződött a felsorolt okok miatt, valamint amiatt, mert amikor terhes lettem, sajnos elvetéltem 8 hetes terhesen, (gondolom após halála is közrejátszott, én akkor érettségiztem(jobb később mint soha, sok volt a stressz, stb)és a telken lettem rosszul, ömlött belőlem a vér, akkor ott aggódott(legalábbis úgy csinált) mi lesz, és rá két hónapra, amikor nem tudtunk neki ugrani a telekre dolgozni, elkezdett üvölteni a fiával, én biztos kitaláltam hogy terhes voltam..na ez volt az utolsó csepp)
Tehát a lényeg annyi, hogy azóta sok változás történt, semmilyen felmenőnk nincs már, aki segíthetne ha baj van, a testvéreink, (ugye neki a nővére mindig is egy önző, csajszi volt, olyan mint az időjárás, egyszer kedves, aranyos, egyszer meg úgy néz az emberre mint a véres húsra)(ezt nem csak én mondom hanem a párom is..)nekem van három féltesóm, akiket édestestvéremként szerettem, de az egyik hozzáment egy kisebbséghez tartozó úriemberhez,és be van fenyítve, nem tartom vele 8 éve a kapcsolatot, a legkisebbel sosem sikerült olyan igazi tesó kapcsolatot kialakítani, a legnagyobb öcsémet nagyon szerettem(és szeretem most is)de annyiszor átvert már , hogy benne nem tudnék bízni, sajnos ő is érdekember...tehát sem szülők, sem nagyszülők, sem rokonok,senki akire számíthatnánk ha baj van, akár érzelmileg, akár anyagilag, akár gyermekfelügyeletileg.
A páromnak van ugye a stabil masszőri vállalkozása, de abból nem keres annyit hogy három ember vígan eléljen belőle, mert ugye fizeti a vállalkozást, bérleti díjat, ami marad, gyűjtögetjük a házra, kajára,de azért jut is az ÉLETRE is. A házra is kellene vagy 3 millió, főleg ha jönne a baba, mert kellene még egy szoba..én ingatlanosként elég instabil keresettel rendelkezem, van amikor megkeresek három havi fizetést, de van hogy három hónapig nem történik semmi. Amikor ilyen helyzet lép fel, Drágám már akkor ideges, hogy neki kell mindent beosztania..mi lesz ha lesz gyerek, akkor még több lesz a kiadás..
Idén töltöttem a 39 -évemet,(igen,tudom, hogy negyven évesen is szülnek, de azért a legtöbbnek van háttere, hogy boldogságos kismamaként révedezzem kilenc hónapig, felhívhatják anyut, aput, anyóst, tesókat lelki fröccsér, stb) nekem ez nem lenne...
Kb.három négy havi rezsipénz van félrerakva mindig a kereseteimből,(a rezsinket én fizetem)de ki tudja a terhesség alatt tudnék e annyit elrakni, hogy ha mondjuk egy évig nem dolgozom, tudjam fizetni..és még költőpénzről nem beszéltem.
+ a korom végett lehet veszélyeztetett terhes lennék, mi van ha végig feküdnöm kellene,
+
A mi kapcsolatunk (a hét év után is ki merem jelenteni hogy nagyon jó,tartalmas.Jövünk megyünk, spontánul hol egy múzeum, egy mozi szabadon, minden hétvégére van program, és ezt mindketten igényeljük. (bár azt mondja a párom ha gyerek lenne ő kibírná hogy ne menjünk, ezt azért nem hiszem el, mert mondjuk ha két hét kimarad buli ügyben azért hiányzik neki, ha más nem egy összeröffenés a haverokkal a törzshelyen, és bevallom őszintén, hogy nekem is..Ha lenne baba, ezt elfelejthetnénk, mivel senkire sem tudnánk bízni, idegenre nem is akarnám, eleve ha nem ismerném, kizárt, másik itt vissza lehet kanyarodni az anyagiakra is,hogy nem hiszem hogy egy éjszakára-napra megengedhetnénk magunknak babysittert,meg amúgy sem akarnám hogy más nevelje.(amíg két éves nem lenne, nem merném annyira hosszú távra vinni.utána már egyszerűbb lenne, tudom..vinném is mindenhová..
Én sajnos nem vagyok az a fajta nő aki otthon ül, mert gyerek van, a férj meg nyugodtan bulizzon..Egy én is szeretek pörögni, kettő pedig hiába mondják azt hogy az egyik héten menj te, a másikon a párom, nekem úgy nem jó, mert én akkor tudom magam igazán jól érezni ha ő is ott van , még a fél bulit külön is töltjük, akkor is) Tehát,
A szülői, rokoni támogatás hiánya(anyagi, és lelki is)
a félelem a koromtól, az orvoshoz mászkálásról(ja és a szüléstől való félelmemet nem is említettem(mondjuk ha császárral szülnék, akkor nem félnék)
a pénztelenségtől
az elmaradt programokról való lemondásról
ezáltal a kapcsolatunk megromlásától(hiszen annyi olyan topikot olvastam már itt is hogy amint megvan a gyerek, apuka bekattan, tönkremegy a szexuális élet,stb, ezt sem szeretném
valamint felelőtlennek tartanám ha úgy hoznék világra gyereket, hogy ugyanúgy bizonytalanságban éljen mint mi...nem akarok segélyekből élni
és még egy,: amire a gyerek(ha mondjuk 40-41 évesen szülnék amire elvégezné az iskoláit, lennék hatvan- hatvanöt éves..Tehát az egész hátralévő életünk avval telne, hogy hajtanunk kell hogy mindent meg tudjunk adni Neki..
De viszont félek attól, ha nem lesz, mi lesz ha 10 év múlva bekattan a párom(ő még akkor simán leléphet egy huszonévesnőhöz aki tud , és mer is még gyereket szülni neki.. (azt mondja nem , mert nagyon szeret, de ez mostanában vitát generált, nem engedi hogy elmagyarázzam ezeket a félelmeimet neki,) és azóta nem hagy nyugodni a téma.
Légyszi próbáljátok figyelmesen olvasni, ne részleteket ragadjatok ki, mert ez az összes fontos. Ötleteket, tanácsokat várok, akik hasonló helyzetben voltak vannak és mégis merik-merték vállalni.. köszi!
Mert az ember Istennek képzeli magát és nem látja be, hogy a tudomány véges...
Kicsit?..... Oahhh...
"Csak tippelni tudok: a férfiak nem fognak védekezni, a nőknek pedig lehet, hogy nem áll módjukban beszerezni a fogamzásgátló eszközöket."
Pontosan. Sajnos ösztönlények. Nem tudnak/akarnak uralkodni rajta.
nem olyan helyre járnak
magyarban is van 1
igaz csak 1
Mert sokan megragadtak az ösztönlény szintjén. (Előre)gondolkodás nélkül elégítik ki az igényeiket. A következményeket nem nézik.
Tudod, amíg még abban is előfordul tévedés, hogy fiú vagy lány lesz, addig nem tudok hinni abban, hogy 100%-ig biztos, amit a betegségekre való szűréseknél mondanak. :-(
Ami nem azt jelenti, hogy 20 évesen ne szülhettél volna beteg babát...
Csak húsz évesen még jobban korrigálhatsz.
Elveteheted a babát, hiszen még sok időd van szülni,vagy ha vállalod,lehet később még gyereked
Ha viszont gyerektelen negyvenesként leszel terhes és beteg lesz a baba,akkor vagy elveteted--gyerektelen marad vagy megszülőd, de esélyed nem lesz másik gyerekre.
Különben a sérülésnek nagyon sok formája van.
Eleve csomó sérültet maga a természet szelektál spontán vetélés vagy korai csecsemőhalálozás képében.
Illetve ma már nagyon sokat fejlődött az orvostudomány és sok szülési sérülés helyrehozható,csökkenthető.
És olyan is van,hogy a kezdetben makkegészséges gyerekről későbbiekben derül ki,hogy beteg, pl az autizmus tipikusan ilyen betegség, vagy bármilyen allergia(tej,tojás,cukorbetegség),asztma,epilepszia.
Egyedül neveli kislányát Viktor a Vak édesapa,elvált az anyától ,aki egyébként látó és a gyerek vele maradt
http://www.blikk.hu/aktualis/belfold/meghato-igy- neveli-egyedul-keteves-kislanyat-viktor-a-vak-edesapa/mhkzdr h
videoval
https://www.youtube.com/watch?v=GVt6mPaBU dY
Tudós Bagoly: Veled értek tökéletesen egyet...
TI:
Nem lehet úgy gyereket vállalni, hogy azt gondolom, majd anyám nevelgeti amíg én bulizok, mert bébiszitterre nem telik (de bulira igen?!), hogy mindig minden biztos lesz. Mi lenne, ha most tökéletes lenne a viszonya a családjával? Akkor nem romolhat meg? Ha most lenne 10 Milliója a bankban, nem bukhatná el?? Mi van ha most 3x-et keres? Lehet 2 év múlva 10x-et fog, de az is lehet hogy csak 1-et... nem látod előre.. Lehet az ingatlanpiac szárnyalni fog 4-5 év múlva de az is lehet tök döglött lesz és neked valami egészen más munka után kell majd nézned. Ami lehet sokkal jobb is meg sokkal rosszabb is... Hogy lehet hogy megromlik a szexuális életetek? Lehet. Rajtatok múlik!! NEM a gyereken..! Ez gyerek nélkül is megromolhat 15 év után is.. Lehet hogy elhagy? Lehet. Meg az is lehet, hogy meghal valamelyikőtök... Az is lehet, hogy neki kell egyedül felnevelnie a gyereket. Fel lehet ezekre készülni?? Nem, nem lehet. Én azt érzem, benned nincs olyan ellenálhatatlan vágy a gyerek iránt, csak a biológiai órád ketyeg és félsz, hogy sokáig gondolkodsz a gyerektémán, és kifutsz az időből és közben próbálod racionális oldalról megközelíteni azt, aminek zsigerből kéne jönnie de zsigeri szinten nincs meg benned.... Mert amíg benned a gyerekvállalás már most egy élethosszig tartó robotot és kényszerű önfeláldozást jelent, addig nincs az a cukker csecsemő, aki erre pozitív hatással lenne... mert a legcukibb is messze túlterheli az idegrendszeredet bizonyos napokon... És igen, 40 felé már nagyobb az esély egy nem egészséges gyerekre is. Ami nem azt jelenti, hogy 20 évesen ne szülhettél volna beteg babát...
Ha a nagyszülő,mint nagyszülő funkcionál és a gyereket a szülei nevelik ,ott lakik.
De több olyat láttam már,amikor a nagyszülő veszi át ténylegesen a szülő szerepét,vagy a szülők halála miatt vagy a lázadó kamasz úgy dönt,hogy odaköltözik és akkor bizony kijönnek az ellentétek a nagyszülők és a gyerekek között is
en azert szulettem (anyamtol tudom) mert akkor tilos volt az abortusz es a "hazi praktikak" nem segitettek pedig igazan megprobalt mindent.
Ha feleslegesnek érzed az életed,szabaduljt meg Tőle
kicsit nehez a felfogasod. azt probaltam mondani hogy az emberek a mai vilagban sokkal jobban megfontoljak a komoly kerdeseket az eletukben mielott dontenek veglegesen (mint rokcica itt) es nemcsak hirtelen felindulassal "utanam az ozonviz " alapon dontenek.
18 evesen amikor eloszor ferjhez mentem (nagyon rosszul) nem vettem figyelembe azokat az into jeleket , nem hallgattam meg a figyelmezteteseket amik a bekovetkezendo katasztrofara vonatkoztak.
Ma mar ez velem nem fordul elo, meg a kisebb kaliberu donteseknel is komolyan merlegelek.
Pl. ha mondjuk most lennek egyedulallo akkor a parkeresesemnek rengeteg feltetele lenne ami 30 evesen meg se fordult volna a fejemben. Kezdve a hazassag elotti szerzodestol mindenfajta dologban valo ELOZETES MEGALLAPODASIG mielott egyaltalan szoba johetne nalam egy komolyabb kapcsolat. es meg ha minden feltetel adott lenne akkor sem biztos hogy bevallalnek egy ujabb komoly viszonyt , plane hazassagot az eletembe.
és ebben mi a meglepő?
sok nem kér gyereket, csak kap
sok kér gyereket, de szarember és utólag kitáncol
ezeket is az anyjuk nevelte zéró emberre
több mint 7 milliárd ember van, nem nagyon a szaporodás a jó út
főleg mert a robotika a jövő és nem asok munkanélküli ember
rengeteg közkiadás van ami irritáló, mert a gyökér emberek miatt vannak
vedd csak mennyi megy a bűnözés korlátozására, lehetne ebből tiszta energiára költeni
apró példa, a tesla model 3 ápr elsején megtudtuk rendelni 1000 dollár előleggel 35 az ára, washington 7500 pótol bele, hogy a környezett tisztuljon
és ha mellé rakjuk mennyit költ a rohadt iskolázatlan szapora családok bűnözésére, akkor lehet számolgatni, mennyivel több jutna a jövő érdekében
engem minden olyan gondolat irritál, amikor valakinek úgy kell bármi, hogy arra saját erőből nem telik és másokéra blazíroz
ezt a filmet is nagyon érdemes megnézni
mert jól mutatja, hogy a régi szép családivilágba mennyi minden szart bele
és ez ha késve is a kágéesté emberekre is átterjedt
Na és?
Az én szüleim elváltak,férjem anyja kétszer vált el,mindegyik házasság viharos volt.
Mi meg 12 éve élünk harmonikusan.
Úgy nem lehet élni,hogy az ember mindig arosszat nézi.
Ilyen alapon lődd holnap főbe magad, legalább hamarabb túlleszel az életen:))
Én meg olyat is hallottam már, hogy valakit szexuálisan molesztált a tanára.
Mégis mind jártunk iskolába,gondolom,Te sem lógtál erre hivatkozva.
Nem kell annyit bulvádmédiát nézni,az mindig a szenzációra megy és állandóan azt helyezi előtérbe.
A boldog kapcsolatok sosem érdekesek,azokat senki nem mutatja be,ha van 100 boldog pár egy lakótelepen és 1 ahol a férfi veri a nőt,melyiket mutatja be a Fókusz?
Na?
Régen is voltak persze fura dolgok,csak nem volt ilyen infoáralmlás,megtörtént egy dolog Kaposváron tudták 10 km-es körzetben, ma meg megtörténik valami 13.11-kor és 13.33-kor már fenn van a neten
Csodás kilátások...
Engem meg egy orvosi műhiba perekről szóló könyv egyik története gondolkodtatott el. Mondjuk, ott a szülők nem voltak hibásak, mert ők egyáltalán nem akartak gyereket, csak spirál mellett besikerült. El is akarták vetetni, de az orvos valamit elbaltázott, mert a magzat megmaradt, és mire észbekapott a nő (mert hát elvileg megvolt az abortusz, miért gyanakodott volna) már késő volt elvetetni. Szerencséjük, hogy legalább olyan kislány született, akinek az értelmi képességei teljesen rendben vannak, de nem tudja mozgatni a végtagjait, gyakorlatilag a wc-re is ki kell vinni, stb. Na ez az anya mondta, hogy ő már lellkileg edzi a nagylányát, hogy majd őrá marad a kicsi, ha ők nem lesznek. (Azért hozzátenném, hogy persze vannak szép példák, pl. após egyik barátjának Down szindrómás testvére van, és mióta nem élnek a szüleik, ő viseli gondját a testvérnek, a felesége meg így ment hozzá, hogy tudták, hogy egyszer az övék lesz a beteg testvér).
Azt neked kell tudni.
en azert szulettem (anyamtol tudom) mert akkor tilos volt az abortusz es a "hazi praktikak" nem segitettek pedig igazan megprobalt mindent.
kesobbi hazassagaban meg 2 szer terhes lett azokat rogton elvetette a ferje nem is tudott rola.
Gyönyörű történet...
Azért annyi gerinc lehetett volna ebben a példás anyuciban, hogy legalább egyszer a gyereke szemébe néz, mielőtt visszaviszi, mint egy garanciás tv-t.
Ja,nekem is elváltak a szüleim,most akkor nekem sem kellett volna megszületnem?
Vegyes kép alakult ki az indítás olvasása után. A legfontosabb azonban hiányzott - az, hogy Te mennyire akarsz gyermeket. Egy gyermek vállalásakor nem lehet szempont az, hogy elmaradnak a bulik... hogy, ha nem megy a párom összeröffenésre, fennállhat a szakítás veszélye...hogy anyagilag nem biztos, hogy bírnánk, stb. A lényeg: hogy Te mennyire vagy anyatípus. Ha az vagy - illetve, ha lennél - ezek nemigen lehetnek szempontok. Az az érzésem, hogy nem állsz készen a gyermekvállalásra, és ezt nem mered magadnak bevallani. /Ne haragudj.../
Nehéz férfiként erről véleményt mondani, de miután két saját gyermek felnevelésén túl vagyunk, vállalkozom rá: csak az vállaljon, akinek erre késztetése van. Fejjel ugyan nem szabad a falnak rohanni, de bízni kell magunkban annyira, hogy el tudjuk dönteni: "nekem mindenképpen kell a baba... "vagy: "sajnos, nem vagyok kimondottan anyatípus, és ilyen nem egyértelmű helyzetben ezt nem tudom vállalni.."
Ennyi.
Nem kell. Néhányszor már kifejtettem hogy az emberi fajnak lőttek, pusztulnia kell. Adagio topicjában is. Viszont, mint már azt is többször említettem, a genetikai kódunkba oda van biggyesztve: szaporodj, tartsd fenn a fajod létezését. Ha némely tudományban nem haladtunk volna ilyen mértékben, már kipusztultunk volna.
Az mondjuk érdekes, hogy ha egy állat olyan utódot hoz a világra aki életképtelen, akkor a sorsára hagyja.
Köszi, már a címe is szimpatikus, megnézem!
hja, igy mas a leanyzo fekvese. en nem kalkulaltam be, hogy a par szetesoben volt, es a nehez helyzetben ahelyett hogy lelepett volna, felvallta a felelosseget. (tiszteletre melto, noha ez lenne a normalis, ez volt a kotelessege.) megerosodtek a bajban mint par, ezt nem vonom ketsegbe, es tovabbra is allitom, hogy beleroppantak a gyerek betegsegebe. nem normalis dolog az, hogy a szulo apolja a mar nem babakoru gyereket, es el is kell temetnie. feldolgozhatatlan tragedia.