Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermek:Igen-vagy nem
Létrehozva: 2016. Április 26. 20:34
Kedves Topiktársak!
Tudom, hogy ez a téma már lehet unalomig lerágott csont, de muszáj nekem is kiírnom magamból a félelmeimet, dilemmáimat,mert sajnos hiába a tág baráti kör, velük nem szeretném ezt megbeszélni,jobb így, relatív idegenekkel..
.A helyzet a következő.: 39 éves voltam most januárban. A férjemmel 7 éve lesz hogy együtt vagyunk, közel száz százalékos egyetértésben éljük az életünket. Amikor még az előző párommal voltam,(vele 17 éves koromtól 32-ig,tehát 16 évig)lehetett volna gyermekem, de ő nem akarta, (mondjuk elég balhés apukája volt, lehet emiatt,vagy a felelősség miatt, nem tudom)én akkor még szerettem volna, mert mindig is(most is)imádtam a kisbabákat..de miután nem jött össze, az évek alatt lemondtam róla, abszolút elkönyveltem hogy nekem már nem lesz. Sok támogatásra mondjuk akkor sem számíthattam volna, (de többre mint most)hiszen apu rég meghalt, volt egy idős,vak nagymamám és az anyám, aki már rég egy terrorista férjjel élt, a három féltesómmal, tehát magunkra lettünk volna utalva. De anyagilag viszont akkoriban minden ok volt, az apjának volt pénze, tehát tudott volna segíteni, és a nagyim is. Mindegy, így alakult, tényleg beletörődtem.
A mostani párom viszont az elején még mielőtt eljegyzett volna, (én elmeséltem neki a sztorit az exemmel gyermek-ügyben)már említette hogy mindenképpen szeretne gyermeket, az én arcomat, orromat mosolyomat szeretné benne látni(mondjuk én az ő göndör haját...:D)akkor 32 éves voltam, és ahogy kiismertem, úgy voltam vele, hogy végül is még nem vagyok olyan öreg, azt mondtam hogy ok, legyen.
Tudtam hogy rá számíthatok mindenben, imád, szeret, két munkahelye volt, akkor még élt a tündér apósom(aki két éve meghalt, pont aznap, amikor kiderült hogy terhes vagyok...) élt a nagyikám, akire anyagilag számíthattunk volna) még nem volt összeveszve a Drágám a családjával, nem volt kisemmizve,(azóta elvették tőle az egyik,értékesebb telkét, a másfél millióról szóló biztosítását, az örökségből ami az apja után maradt volna, a fele annyit kapott, mint a nővére) és végképp megszakította az anyjával, nővérével a kapcsolatot, mert egész életében vita volt közöttük, és ez kiéleződött a felsorolt okok miatt, valamint amiatt, mert amikor terhes lettem, sajnos elvetéltem 8 hetes terhesen, (gondolom após halála is közrejátszott, én akkor érettségiztem(jobb később mint soha, sok volt a stressz, stb)és a telken lettem rosszul, ömlött belőlem a vér, akkor ott aggódott(legalábbis úgy csinált) mi lesz, és rá két hónapra, amikor nem tudtunk neki ugrani a telekre dolgozni, elkezdett üvölteni a fiával, én biztos kitaláltam hogy terhes voltam..na ez volt az utolsó csepp)
Tehát a lényeg annyi, hogy azóta sok változás történt, semmilyen felmenőnk nincs már, aki segíthetne ha baj van, a testvéreink, (ugye neki a nővére mindig is egy önző, csajszi volt, olyan mint az időjárás, egyszer kedves, aranyos, egyszer meg úgy néz az emberre mint a véres húsra)(ezt nem csak én mondom hanem a párom is..)nekem van három féltesóm, akiket édestestvéremként szerettem, de az egyik hozzáment egy kisebbséghez tartozó úriemberhez,és be van fenyítve, nem tartom vele 8 éve a kapcsolatot, a legkisebbel sosem sikerült olyan igazi tesó kapcsolatot kialakítani, a legnagyobb öcsémet nagyon szerettem(és szeretem most is)de annyiszor átvert már , hogy benne nem tudnék bízni, sajnos ő is érdekember...tehát sem szülők, sem nagyszülők, sem rokonok,senki akire számíthatnánk ha baj van, akár érzelmileg, akár anyagilag, akár gyermekfelügyeletileg.
A páromnak van ugye a stabil masszőri vállalkozása, de abból nem keres annyit hogy három ember vígan eléljen belőle, mert ugye fizeti a vállalkozást, bérleti díjat, ami marad, gyűjtögetjük a házra, kajára,de azért jut is az ÉLETRE is. A házra is kellene vagy 3 millió, főleg ha jönne a baba, mert kellene még egy szoba..én ingatlanosként elég instabil keresettel rendelkezem, van amikor megkeresek három havi fizetést, de van hogy három hónapig nem történik semmi. Amikor ilyen helyzet lép fel, Drágám már akkor ideges, hogy neki kell mindent beosztania..mi lesz ha lesz gyerek, akkor még több lesz a kiadás..
Idén töltöttem a 39 -évemet,(igen,tudom, hogy negyven évesen is szülnek, de azért a legtöbbnek van háttere, hogy boldogságos kismamaként révedezzem kilenc hónapig, felhívhatják anyut, aput, anyóst, tesókat lelki fröccsér, stb) nekem ez nem lenne...
Kb.három négy havi rezsipénz van félrerakva mindig a kereseteimből,(a rezsinket én fizetem)de ki tudja a terhesség alatt tudnék e annyit elrakni, hogy ha mondjuk egy évig nem dolgozom, tudjam fizetni..és még költőpénzről nem beszéltem.
+ a korom végett lehet veszélyeztetett terhes lennék, mi van ha végig feküdnöm kellene,
+
A mi kapcsolatunk (a hét év után is ki merem jelenteni hogy nagyon jó,tartalmas.Jövünk megyünk, spontánul hol egy múzeum, egy mozi szabadon, minden hétvégére van program, és ezt mindketten igényeljük. (bár azt mondja a párom ha gyerek lenne ő kibírná hogy ne menjünk, ezt azért nem hiszem el, mert mondjuk ha két hét kimarad buli ügyben azért hiányzik neki, ha más nem egy összeröffenés a haverokkal a törzshelyen, és bevallom őszintén, hogy nekem is..Ha lenne baba, ezt elfelejthetnénk, mivel senkire sem tudnánk bízni, idegenre nem is akarnám, eleve ha nem ismerném, kizárt, másik itt vissza lehet kanyarodni az anyagiakra is,hogy nem hiszem hogy egy éjszakára-napra megengedhetnénk magunknak babysittert,meg amúgy sem akarnám hogy más nevelje.(amíg két éves nem lenne, nem merném annyira hosszú távra vinni.utána már egyszerűbb lenne, tudom..vinném is mindenhová..
Én sajnos nem vagyok az a fajta nő aki otthon ül, mert gyerek van, a férj meg nyugodtan bulizzon..Egy én is szeretek pörögni, kettő pedig hiába mondják azt hogy az egyik héten menj te, a másikon a párom, nekem úgy nem jó, mert én akkor tudom magam igazán jól érezni ha ő is ott van , még a fél bulit külön is töltjük, akkor is) Tehát,
A szülői, rokoni támogatás hiánya(anyagi, és lelki is)
a félelem a koromtól, az orvoshoz mászkálásról(ja és a szüléstől való félelmemet nem is említettem(mondjuk ha császárral szülnék, akkor nem félnék)
a pénztelenségtől
az elmaradt programokról való lemondásról
ezáltal a kapcsolatunk megromlásától(hiszen annyi olyan topikot olvastam már itt is hogy amint megvan a gyerek, apuka bekattan, tönkremegy a szexuális élet,stb, ezt sem szeretném
valamint felelőtlennek tartanám ha úgy hoznék világra gyereket, hogy ugyanúgy bizonytalanságban éljen mint mi...nem akarok segélyekből élni
és még egy,: amire a gyerek(ha mondjuk 40-41 évesen szülnék amire elvégezné az iskoláit, lennék hatvan- hatvanöt éves..Tehát az egész hátralévő életünk avval telne, hogy hajtanunk kell hogy mindent meg tudjunk adni Neki..
De viszont félek attól, ha nem lesz, mi lesz ha 10 év múlva bekattan a párom(ő még akkor simán leléphet egy huszonévesnőhöz aki tud , és mer is még gyereket szülni neki.. (azt mondja nem , mert nagyon szeret, de ez mostanában vitát generált, nem engedi hogy elmagyarázzam ezeket a félelmeimet neki,) és azóta nem hagy nyugodni a téma.
Légyszi próbáljátok figyelmesen olvasni, ne részleteket ragadjatok ki, mert ez az összes fontos. Ötleteket, tanácsokat várok, akik hasonló helyzetben voltak vannak és mégis merik-merték vállalni.. köszi!
Kérdés, hogy ki mit ért emberiség alatt. Én azért annyira nem aggódnék, ha többezer vegetálóval kevesebb lenne.
Amúgy még az állatoknál is megfigyelhető, hogy akkor szaporodnak jobban, ha kedvezőek a körümények.
california-ban van olyan dna lab ahol mindet előre megmondanak
és az az érdekes, hogy pb is
En ha anno tudom (de sajnos ez nem szurheto) hogy a gyerekem skizofren lesz soha nem szultem volna meg.
es semmifele mas rendellenesseggel sem. talan a vaksag vagy hallasserult beleferne, de semmifele testi es foleg nem elmebeli fogyatekossaggal nem vallaltam volna .
Azt gondolom talan majd egyszer eljon hogy az autizmust es egyebet is ki lehet szurni es akkor tobben is megfontoljak hogy megszuljenek e egy ilyen gyereket.
Tudod lehet hogy ezt foleg otthon meg gondolni se szabad nem kimondani, de en lattam mar itt olyan 13 eves autista gyereket akire azt mondta az anyja ha meg egy fel evet vele kell laknia megoli es boldogan megy a bortonbe. gyulolte a gyereket, mert 10 eves kora utan mar ketszer akkora volt mint o allandoan bantalmazta tonkretette az eletet a hazassagat mindent korulotte.
aztan megjott a szamara megfelelo megoldas, lemondott a gyerekrol se latogatni se semmit nem akart vele, igy neveloszulokhoz vittek a gyereket. vannak akik elvallalnak ilyen gyereket is , de nem sokan es persze ezert eleg jo penzt kapnak az allamtol.
Par evre ra terhes lett az uj tarsatol de elvetette nem akart tobb gyereket.
a 60as évek óta vannak pirulák
ez már nem a régi kor
állítólag a nőknek azért kell gyerek, mert a világon a legjobban a gyerekét szereti
valóban ez lenne, de jó a gyereknek tifuszos sátortáborban
jelentősen ez még nem változhatott
Az élveszületések megoszlása az anya iskolai végzettsége szerint megyénként, 2010
A háborúkban is születtek gyerekek.. a legnagyobb nyomorban is.
Már régesrég kihalt volna az emberiség ha mindenki azt leste volna mikor tökéletesek a körülmények egy gyerek megszületéséhez.
Sőt.. minél nagyobb a nyomor annál több gyerek születik...normális vagy nem.. ez bizony így müködik.
gonoszkodom.. nincs tévé van szex... abból meg gyerek lesz.
lejjebb bemásoltam amaryndanak mennyi nyomorék van magyarországon
nagyon durva
nekem bármilyen idealista nézet oké is lehet, ha az nem gyerekek bőrére megy
az nem oké, hogy hippie a babával, vagy földönfutók
te meg azt mondtad, hogy semmi nem számít csak legyen gyerek ha kell valakinek
most mutogatják a cnn az 5 éve török menekültsátorban élő nők a babákat és szeretnék magukat sajnáltatni
az pedig nagyon nem normális, hogy oda szülögetik rakásra a gyerekeket
Szerintem ez eléggé egyéni lehet... de többnyire igy van.
Viszont érdekes hogy a főállású kamasz meg a hatvanas- hetvenes nagyszülővel mennyire jól megértik egymást....ok.. ez alól kivétel apósom.. mert ő nem akarja megérteni az ifjakat. de azért én azt látom hogy nagyszülő és unoka általában jól kijönnek egymással.
Azért.. az ilyen sorscsapás akkor is tönkrevágja az életet ha intézetbe adod..rányomja a bélyegét a másik gyerek életére is.
Van nekem egy barátnőm..neki a nővére rekedt meg egy kétéves gyerek szintjén.... kicsi korunk óta ismerjük egymást..-( nagyik voltak szomszédok.) A nővérét intézetbe adták a szülők még gyerekkorában- Nem is nagyon emlékszem rá annyi idős mint én. Az anyukája idegileg elég nehezen viselte a beteg kislányt.. és bizony most a teher már a barátnőmé, mivel a szüleik meghaltak... ő a gyám. Igaz hogy a testvére intézetben van de mégis neki kell most már látogatni ő az akinek döntéseket kell hoznia... stb. Fiatal lányként meg - hát - eljött a faluból... először csak győrig aztán az ország másik felébe aztán másik országba.... most már itt él újra..családja van. De a tesójáról nem merem kérdezgetni. nagyon sajnálom emmiatt.
Az anya barmilyen eletkoraban szulhet fogyatekos gyermeket. Az o dontese volt ez, a ferje velemenye nem szamitott. Pedig a csaladnak is, es a gyermeknek is a legjobb lett volna egy szakszeru intezmenyben elhelyezni a gyermeket. Nem konnyu, de ez a legjobb megoldas. En biztosan beadtam volna, es aztan olyan gyakran latogattam volna, amennyiszer csak tudtam volna, megismer vagy nem ismer meg mindegy, alapon. Aztan szultem volna egy masik, remelhetoleg egeszseges gyermeket,es eltem volna a ferjemmel meg a gyermekkel. A gyermek sorsa egy sorscsapas, ezen nem tudott valtoztatni,de az egyebeken tudott volna. O dontese az o elete folott.
egyetertek. a kozvetlen barati tarsasagomban van egy hazaspar, jobban mondva, ex hazaspar, akik megjartak pokol osszes bugyrat. ket szerencses fiatal, jo hatterrel, jo munkaval, jo csaladdal vartak a gyereket, aki elott szep jovo allhatott volna, ha egeszsegesen szuletik. ehhez kepest, amint a vilagra jott, helikopterrel vittek Parizsba muteni, mert szajpadlas nelkul szuletett. a szulok sirdogaltak, hummogtek, aztan azt mondtak, nem gond, mutetsorozatokkal megoldhato. kb. egy masfel ev mulva kiderult, hogy autista. az evek alatt kiderult, hogy az autizmus egy nagyon sulyos formajaban szenved. nem tulzok ha azt allitom, hogy a fel vilagot bejartak, a legjobb orvosokhoz fordultak, remenykedtek valamilyen gyogymodban, amivel legalabb enyhitik a tuneteket. a becsuletesebb orvosok azt mondtak, hogy mivel a kislanynal se kep, se hang, a legjobb megoldas elhelyezni egy autistakra specializalodott intezetben. ezt az anya nem vallalta be, az apa elfogadta volna, mert o akart volna meg gyereket, de a beteg kislany melle ez lehetetlen volt. a kislany 24 oras felugyeletet igenyelt, -es igenyel a mai napig is. a hazassag a nyolcadik evben szetrobbant. a ferfi egyszeruen nem birta tovabb. az elet semmi masrol nem szolt, mint a gyerek koruli tevekenysegekrol, es kibirni a rendkivul suru rohamait. pl. ejszaka elkezdett uvolteni, es orakon keresztul nem hagyta abba. a szomszedok, eleinte el voltak ajulva, hogy micsoda nagyszeru no, anya, mert o aztan nem teszi intezetbe a beteg gyereket, nem kimeli magat, megtesz mindent. aztan a jo szomszedok meguntak az orditast, az ejszakai mozgasokat, zajokat, melynek eredmenyekent kenytelenek voltak venni egy hazat, ahol nem zavarnak senkit. mert ugye, szuper no, csak eppen menjen a fenebe a hulye problemaival. ez a no most 51 eves, ugy nez ki, mint sajat oreganyja. nem nevet, nem sir, nincsenek emocioi. teszi a dolgat, es kesz. ot nem erdekli semmi, es senki. nincs ra kapacitasa. elo halott. neha eljon hozzam a meloba, akkor en eldobok mindent es elmegyek vele kavezni. nem beszel, max. nehany mondatot, aztan csak fogja a kezem, es bamulja a tengert. en meg hallgatok vele. a kislany, vagyis a nagylany 23 eves. pelenkazni kell, es sokszor etetni is, vigyazni minden lepeset. a hazuk ugy nez ki mint egy erod. az apa szorakozni jar, minden este buli-haverok tarsasagaban van. pub, bar, kavezo, barmi, csak otthon ne kelljen lenni. hat'... ilyen ez a valosagban, nincs heppiend'... csak szethullott eletek.
Hany generacio?
Tudok haladni a korral es fiatal tudok maradni, amig elek, en szemely szerint. Testem oregszik biztosan, de a lelkem soha. Kinezetem sem oreg. Csak olyan normalis. 
Egyreszt a mas gyereke nem a te gyereked. Ossze sem hasonlithato.
Masreszt nem azert vagy gyerekes, mert pitiszkalod a kotest, sokkal inkabb azert,mert mindig masra szeretnel szamitani, ahelyett, hogy azon torned a fejedet, hogy te hogyan oldod meg a sajat problemadat.
Eszem agaban sincs itelkezni vagy elitelni teged, hiszen nem vagyunk egyformak es tiszteletben tartom egy masik ember donteset az elete felol. Te kertel itt segitseget, egyuttgondolkodast.
Annyi mindent felsorolsz, amit szeretnel az elettol, es amiben a gyerek megakadalyoz, ha megszuletik. Ez is igaz, en is lemondtam dolgokrol, mas dolgokrol meg nem. Hogy banom? Jo lenne, de ugy gondolom, hogy ez van, ez jutott. Nem tragediazok.
Na, az en babam volt pl aldott jo gyermek, ma is az. Mikor hazavittuk a korhazbol tobb mint 2 hetes koraban, ket hetig felkelt ejszaka 3 orankent. Rajottem, ehes, ez ment ket hetig, en bizony ejszaka is megetettem 3 orankent,aztan aludt mindenki tovabb. Ket het utan ennek vege lett, amikor visszanyerte a szuletesi sulyat,es soha nem kelt fel ejszaka tobbe. 1 eves koratol nappal nem aludt, de este 8-tol reggelig az ejszakat vegig aludta.
Nagyon komolyan at kell nektek beszelnetek ezt a dolgot a paroddal, es ha tenyleg vannak olyan dolgok, amik szamotokra fontosabbak, mint egy gyerek, vagy amikben a gyerek titeket csak akadalyozna, hat dontsetek el, hogy nem kell. Tul sok ido nincs mar ra. Kicsit meg lehet hezitalni. Mellesleg az eppen nem annyira fiatal kismamakat sokkal jobban szem elott tartjak az orvosok, es ha baj van a babaval, azt biztosan kiszurik.
En szemely szerint 25 evesen szultem es egeszen biztosan tudtam, hogy akarom a gyereket, es kislanyt, es szerencsere az is lett. 23 evesen mentem ferjhez, es mar akkor szegyen volt akkoriban, hogy miert nem jon mar a gyerek. Persze, nem erdekelt, mas mit mond, mert akartam a babat, sot hamarabb is, csak az elso nem maradt meg.
Itt pl ahol elek, a baba erkezese szinte semmibe sem szokott kerulni, mert a baby showereken mindent megkap a rokonoktol, baratoktol, ismerosoktol a kismama. Korhaz mennyi, azt itt nem tudom, de egeszen csorok is szulnek. Es itt nincs zsebbedugott penz vagy orvos megvesztegetes. Az orvos dutyiba menne, a vesztegetore meg ugy neznenek, mint egy marslakora. A kisbabanak sem kell mindenfele istennyila.
Eldonteni ugyis neked kell,ne hallgass senkire, csak a sajat szivedre meg eszedre. Velemenyeket elolvas az ember, ha mar idejott, es dont, ahogy akar. En akartam a gyermekemet pl, akartam, es orulok, hogy van, es ehhez semmifele kommentart nem fuznek. Egy biztos, o a legdragabb kincsem. Hogy masnak mi jelenti ugyanezt, az egyenfuggo.
Tudod, amikor o leerettsegizett, ket evet jart mar egyetemre, olyan rohadt lett akkorara az anyagi helyzet, ami addig sem volt rozsas, hogy en elszalltam messze kulfoldre, mondta menjek,mert menni fog o is, es o is elment. Azota jarjuk a vilagot es jol elunk. Majd nemsokara megint egyutt leszunk. Ezt csak azert mondom, hogy mi lesz, hogy lesz, az nagyban fugg tolunk is.
Én is láttam ezt a filmet, igaz történet alapján készült.
Igen, ezert nhez a dontes, mert az ember tenyleg nem tudja, mi lakozik a melyretegekben.
A masik, ami nekem friss tapasztalat: ha 40 evesen szul az ember, akkor nagymamakorban jar, amikor serduletlen gyermeke foallasban kamasz, es hat azert az nem gyenge tud lenni.... az azt jelenti, hogy 2 generacio valasztja el a gyereketol.
Tipikus.....
Tipikis amerikai giccshegy. A realitas meg az, hogy egy betegen szuletett gyerek szetzilalja a hazassagot, ramegy a csaladok 90%-a, hatranyt szenvednek az egeszseges testverek, hiaba az emberfeletti emberfeszites, a csaladnak annyi mentalisan, emicionalisan, fizikalisan es jo esellyel anyagilag is, Magyarorsagon mindenkeppen. Ahogy idos, elhulyulo csaladtag is tonkreteszi a kornyezetet, beteg gyerek meg meginkabb. Szirupos Hollywoodi-i mozinak oke, valosagnak meg nem kivanom senkinek. (Ilyen szakmaban dolgoztam evekig.) A legnagyobb felelotlenseg eletre itelni egy sulyosan beteg gyereket.
Nagyon nehez lehet ez, de nem tartottam volna meg. Johet utana egeszseges baba, egy beteg gyerek pedig vegkepp szetzilalja a csaladot. Apolod otthon vagy beadod valahova? Melyik jobb? Kenyes tema, szerencsere makk egeszseges gyerek lett, es attol mert valaki 40 eves, ugyanugy szuletik egeszseges gyereke.
Ha veled történik, elvetetted volna? Én nem. És elég sokan megtartják. Csak épp nem verik nagy dobra, élik csendesen a maguk kis életét.
Rendben, down. De bármi más lehet. Soha nem fogok elfelejteni egy filmet, pedig évtizedekkel ezelőtt láttam. Két szülőpárról szólt, akik egyazon időben várták az utódokat. Az egyik babáról kiderült hogy beteg a szíve, a szülés után azonnal műteni kell. A másikról kiderült, hogy az agya nem fejlődött ki rendesen, talán pár órát fog élni. Két család, ahol akarták, szeretettel várták a gyerekeket. Két különböző város Amerikában. Elvetetni nem akarták, így mindkét szülőnek szóltak, hogy van egy lehetőség, az egyik baba életét megmenti a másik. Vajon mit érezhettek a szülők? Mit érezhetett az az édesanya, aki tudta hogy csak pár percig foghatja majd a gyerekét, mert az meghal? Megszületett előbb a szívbeteg baba, őt próbálták éltben tartani. Majd megszületett a másik, az orvosok gépre sem tették, egyből a szülők kezébe adták. Ők el is nevezték, a kicsi nézte őket. Majd valami baj történt, nem lélegzett vagy valami más volt. Az orvosok mondták hogy eljött az idő. Az anyuka szó nélkül átadta a gyereket, vették ki a szívet belőle, amit viszont a másik szülőpár várt. Agy nélkül a baba nem maradhatott volna életben. Az ő anyukája felvette a kapcsolatot pár év múlva a másik szülőpárral, és nem tudom hányadik születésnapjára elment annak a kisfiúnak. A kisfiú tudta hogy i történt, és tudta hogy annak a babának a szívét viseli, akinek az anyukája elment meglátogatni. Átölelte, megköszönte, beszélgettek...
Persze, érthető hogy valaki nem akar beteg gyereket. De az is az övé, nem lehet eldobni.
Azok szülnek huszonevesen, akik nem diploma-karrier-elni akarok dologban mozognak. A korosztalyom 24-25 korul vegez/vegzett az egyetemmel, aztan melo, utazas, penzkereses, kieljuk magunkat, stb. Mig nyilvan egy penztaros, elado, fodrasz stb nem tanul evekig, mar dolgozik korabban.
Bar en nem fizikai teruleten dolgozom, hanem HR viszont 19 evesen kezdtem dolgozni es levelezon tanultam, teljesen forditva mint az átlag, igy 26 evesen ott tartok tapasztalat terén mint mas 32 evesen. Igy jon ki eleg keson a dolog. No meg egy normalis pasi is kene...
En akit ismerek hogy 12.heten kiderult hogy down szindromas, elvetették.
Ez mennyire megbizhato info amit irsz hogy a legtobb szulopar?!:)
de engem mindenekfelett es legjobban az eu. kockazata a dolognak az ami visszatartana es az hogy a ti korosztalyotok mar nem kisbabas korosztaly. akik a barataitok most azok elmaradnak es te nem fogsz tudni beilleszkedni a toled 10-15 evvel fiatalabb anyukak vilagaba.
Nem igaz. Én 32 évesen szültem,5 éves a fiam és bőven a fiatalabb mamik között vagyok.
30 év alatti anyuka szinte nincs is az oviban. Pedig közel sem minden nő karriermami.
Sok anyuka 40-45-több éves az oviban,vagyis elmúltak 40 évesek,amikor szültek(és sokan akkor szülték az elsőt)
Budapesten élünk, középosztálybeli környezetben, jellemzően diplomás,de minimum érettségi+szakma végzettésgű társaságban.
De nemcsak Bp. ,unokatesóim élnek vidéki 30.000-es városban és ott is jellemzően 30+ szülnek a nők.
Lányosztályba jártam, 30 alatt két lány szülte az elsőt, többiek mind felette, most vagyok 37 ,egy csomó lány az elmúlt 2 évben szült.
Szerintem max nagyon pici,elzárt falvakban szülnek 20 körül a nők vagy az etnikumban.
Az meg,hogy valaki a más gyerekekkel nem babázós,az amás gyereke,a Te gyerekd meg aTe gyereked.
Én most hogy vanegy saját bejáratú gyerekem,most sem vagyok az a meglátok egy babát és vinnyogni kezdek típus.
A férjemet nagyon kellett győzködni,de ma már ő a legbüszkébb apuka a világon.
Kedves Rockcica!
Én nem tudok neked igen-t vagy nem-et javasolni. Én 37 évesen szültem a most 21 hós kisfiamat. Egy dolgot tudok mondani biztosra: fogalmad sem lehet róla, milyen érzés anyának lenni, amíg nem leszel az. Ezért is nehéz mérlegelni előre. Mert totál megváltoztat. És sosem voltam egy kisgyerek imádó típus, aki elolvad a cuki babáktól, mondhatni, közönyös voltam inkább. Féltem az anyaságtól, ennek okait nem részletezném, nem tartozik ide. Lényeg, hogy amikor az első szívhangot meghallottam az ultrahangon, elsírtam magam, elöntött valami mélyről fakadó szeretet, aminek a létezéséről nem is tudtam. És amikor megszületett, ez minden nappal erősödött függetlenül a gondoktól, amikből kijutott bőven. És már nem is érti az ember, hogyan lehet ennyire szeretni valakit. Szerelem? A szerelem érzése olyan messze elmarad az anyai szeretettől intenzitásban, mint a ferraritól a csiga. Értem a sok dilemmádat, bizonyára jogosak is. Szerintem amíg te magad nem érzed azt, hogy akarod ezt a gyereket, addig nem is fogsz teherbe esni. Én is így voltam. Amíg a rengeteg kételyemmel tipródtam, nem estem teherbe. És amikor sikerült letisztáznom magamban mindent, és kimondtam magamban, hogy igen, akarom, sikerült teherbe esni! Mert ez egy őszinte igen volt. A tested, a pszichéd nem tudod becsapni. Biztos nem mindenki olyan típus, hogy pszichésen le tudja gátolni, én olyan voltam. De nagyon hálás vagyok Istennek, a sorsnak, ki ahogy hívja, hogy most anya lehetek! Mert ehhez semmi nem fogható! És onnantól minden huszadrangúvá válik. Ha egészségetek van, megoldható minden. Ha igazán akarjátok.
Egy valamit nem értek. A legtöbb szülőpár akkor is megtartja a babát, ha menet közben kiderül hogy betegen fog születni. Így viszont teljesen felesleges a genetikai vizsgálat.