Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Eljegyzés lesz-e?
Létrehozva: 2018. Április 16. 14:39
Sziasztok! Már több, mint 3 éve együtt vagyunk a párommal nagy egyetértésben. Azt hiszem őszintén mondhatom, hogy egymás igazi párja vagyunk. Viszont az utóbbi hónapokban bennem felerősödött a házasság iránti vágy. Beszéltünk már róla többször is, viccelődtünk is vele, de mégis mindig úgy érzem, hogy nála ez nem igazán téma. Sokszor mondja, hogy a feleségem stb, időnként viccnek időnként pedig csak úgy jó "érzésnek" szánva. Mit gondoltok, lesz ebből valami? Talán vár valamire vagy fél valamitől? Hogyan tudakoljam mégis meg, hogy reménykedhetek-e vagy ő inkább csak beszél róla, de nem tesz semmit.
Engem zavar - valaki feldob egy témát.....többen reagálnak.....a témanyitó lelép !!! Kinek beszélünk?
Megkérdezted már, hogy mi az eljegyzésről a véleménye? /Mert, ha nem mered, baj - ugye az együttéléssel gondok vannak. Ha igen, nyilatkoznia kell, hogy ő hogyan gondolja./
Igen, szerintem is ez a ritkabb, foleg tinedzserkorban.
Nalunk inkabb arrol volt szo, hogy kimondott nagy amplitudoval tanulgattuk egymast:-D Vagy szimbiotikusan egyutt, vagy egyaltalan nem, de negyedik osztaly elejere veglegesse valt, hogy mit is akarunk. Tovabbtanulni is egy varosba mentunk, bla-bla-bla...:-))
Nálunk a barátság rendíthetetlen volt. Ha össze is gabalyodtunk szerelmileg, majd szét, mint ha mi sem történt volna, mindent együtt. :)
Alapvetően totál elválaszthatatlanok voltunk. Kicsit fura, tudom. :)
Nem volt mas az eletunkben, de gimiben azert kihagytunk idoszakokat az elso korai egymasra talalas utan:-D Olyankor semmifele baratsag nem volt koztunk, az tuti:-D
Ti úgy vagytok együtt gyerekkorotok óta, hogy párkapcsolatban, és nem volt senki más az életetekben?
Mert mi egy nagyon fontos, erős baráti viszonyban voltunk mindig is, voltak más kapcsolataink (mindkettőnknek), de közben mi is bonyolódtunk szerelmi viszonyba egymással, aztán megint nem, majd megint igen. De bármi volt, a legbiztosabb, legfontosabb pont voltunk egymás életében. Aztán végleg kikötöttünk egymás mellett, amire a környezetünkben mindenki azt mondta, hogy ez teljesen evidens volt mindig is, csak mi nem tudtunk róla, hogy az. :)
Bocsanat, nem tudom, miert maradnak le betuk, szoval erts=e'rtsd, jot pedig ket T.
Most, hogy egyre nagyobb es onallobb a gyerekunk (erts sokat vagyuk nelkule), sokszor gondolkodom ilyeneken (tobb idom is van ugye
)...
Es arra jutottam, hogy mivel nalunk viszonylag soka jot a csemete (lasd elobbi hsz), tenyleg sok kozos evunk volt kettesben, es ugymond van mihez visszaterni. Talan ezert mukodik jol, es remenyeink szerint fog is. Mostanaban egyre tobb a csak kettesben szervezett programunk (nekunk ez uj, inkabb harmasban csinaltunk mindent, nem voltunk a gyerek nelkul nyaralos, szorakozos tipus, de ez nem erdem, csak nekunk igy esett jol), es nagyon is jo erzes ujra kettesben menni koncertekre, szinhazba, sot tavaly nyaron me'g nyaralni is... Fura, de erdekes es izgalmas:-DD Kivancsi leszek, ha par ev mulva elkerul egyetemre...
Köszi. :)
De ezt ne úgy értsd, hogy annyi idős korunktól egy párt alkotunk (volt az is, de nem folyamatosan, de végül egymás mellett kötöttünk ki párként is), hanem konkrétan a legfontosabbak voltunk egymásnak mindig. Tényleg egy nagyon erős kötelék köt össze minket.
Szerintem azok ijednek meg, akik olyanok, hogy ha egyszer valamit megígérnek azt be is tartják. És a házasság olyan visszavonhatatlan dolog számukra, amit nem könnyen lépnek meg. Vagy nem tudom. :)
Nekem egy percig nem volt ijesztő a gondolat, hogy visszavonhatatlanul a férjem lesz a társam. Inkább megnyugvással, jó érzéssel töltött el.
En me'g a kozos gyerek mint osszekoto kapocsban sem hiszek. Hanyan elvalnak kozos gyerek(ek)kel is, nem?
Nekunk meg konkretan 16 ev kapcsolat (12 ev hazassag) utan lett gyerekunk, de elotte se igen volt kerdeses, hogy osszetartozunk:-)) Mi gyerekkorunk ota egyutt vagyunk (14/15 eves kor), inkabb le se irom, hany eve, hanyattesos szam.
Maga az eljegyzes, 2 ev mulva esuvo csak egy termeszetes folyomanya volt az elotte levo eveknek, semmikeppen nem merfoldko vagy fordulopont, ugyanakkor mindkettonk szamara fontos dolog (a teny, nem magat az esemenyt ertem ezen).
(Olvastam egy erdekes cikket arrol, hogy latensen, de bizony hatasa van, hogy hazas vagy nem hazas az ember. Tobbmindenre befolyassal van, mint gondolnank. Nyilvan ez nem azt jelenti, hogy egyutteles nem mukodhet.)
Gratulálok, akkor ti tényleg összetartoztok :)
Egyébként valamikor az elején még onnan indult az elmélkedésem, hogy miért ijednek meg sokan a házasság gondolatától.