Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nekem kell megoldanom?
Létrehozva: 2018. október 27. 23:17
Sziasztok!
Olyan kérdésem lenne, hogy olyan helyzetben vagyunk a fiam apjával, hogy 4 éve külön élünk, de megvan a láthatási joga. Ezzel eddig semmi baj. Viszont idáig közelebb laktunk, de most elköltöztünk a fiammal messzebbre. Most ap apjának oda-vissza kb 140 km-t kell autózni. Pénteken jött a gyerekért és kiakadt, közölte, hogy valamit csináljak, mert ez neki sok. Szóval a kérdés az, hogy nekem kell megoldanom? Van olyan, hogy egy bizonyos km felett vigyem el neki egy db-ig? Hogy működik a dolog?
Nekem nem okozott kihívást, értettem, amit mondtál, csak nem feltétlenül értek vele egyet, le is írtam, hogy miért nem. Te nem vagy képes megérteni az álláspontomat, sőt egyáltalán nem üti meg az ingerküszöbödet, hogy ki a legfontosabb szereplő a történetben, és, hogy hozzá kellene igazítani a megoldásokat.
Szerinted itt anyukának nincs már semmi dolga, apuka meg csessze meg. Szerintem meg apuka csessze meg, viszont anyukának igenis van dolga még az ügyben. Pl., hogy apuka fizessen gyerektartást. Mert az sajnos nem elég, hogy jaj, de szerencsétlen vagyok, a köcsög apuka a gyerektartást sem fizeti stb...
Örülök neki, hogy, ezek szerint, felfogható, hogy miről beszélek, egyeseknek okoz ez csak komoly kihívást....
Persze, lehet itt mindenféléről beszélgetni, anyagi helyzetről apuka hozzáállásáról, ami a legfontosabb szerintem, és ezt ti le is írta, hogy a gyerkőc nagyon is igényli az apukája társaságát.
Ha ezen igény kielégítéséhez az kell, hogy anyukának kell többet beleraknia, akkor azt kell tenni. Ennyire egyszerű. Ebbe az is beletartozik, hogy nem fogadom el, hogy apu hol fizet gyerektartást, hol nem.
Érdeklődve olvastam el az eddigieket. Egy dolgot nem értek az utolsó bekezdésedben:
"Baromira túlliheged. Egyszerűen arról van szó, hogy apuka nem igazán töri össze magát a gyerekért, de azért, ha ritkán is, szeret vele lenni, plusz kényelmes, és úgy a király a találka, ha valaki más megoldja. Na, erről nem tehet a gyerek, és nem túl egészséges még ettől a kevéske lehetőségtől is megfosztani, csak mert az egyik szülő nem annyira teper érte, a másiknak meg nincs pénze. "
Ha az egyiket nem érdekli, a másik pedig anyagi okok miatt nem tudja megoldani, akkor mégis hogyan??? Nem tudom, hogy van-e jogerős bírósági ítélet pl. Mert az rögzíti a jogokat és a kötelezettséget. A láthatás egyfelől joga az apukának, de kötelezettsége is. Ha ezt bírói szó mondta ki, akkor kötelessége elvinni a gyereket. Ha nem teszi, emiatt is lehet a hatósághoz fordulni.
A másik, a gyerektartás. Az összegét úgy kell megállapítani, hogy fedezze az összes felmerülő költséget, ami a gyerekkel kapcsolatos. Mindet, és ebbe még a közművek ráeső része is benne kell legyen. Ha anyuka oldja meg, hogy a gyereket elvigye a láthatásra, akkor azt is tartalmaznia kell(ene). Mármint a felét.
Értem én, hogy a gyerek az első. De emberek vagyunk. És amikor fenekestől felfordul az életünk, nehéz józan fejjel döntenünk és félretennünk az érzelmeinket. (Igaz, én a TI hozzászólásaiból nem ezt vettem ki). És egyébként azt sem hiszem, hogy az jó a gyereknek, ha azt érzi, mindig passzolja apuka. És itt az anya bármit tehet, sehogy sem lesz jó.
Olvasd el újra, amit írtam és értelmezd. Nem olyan bonyolult ám. Bár, ha valaki nem tanulta meg az iskolában az értő olvasást, akkor veszett fejsze nyele. De segítek.
Van a mondatomban olyasmi, hogy HA, DE, AKKOR. De elemzem is.
HA apuka szívesen fogadná a gyereket, amikor elviszik hozzá, DE nem ér annyit, hogy ő utazgasson, AKKOR el kell vinni. Az alap probléma az volt ugyanis, hogy apuka közölte, neki sok az utazgatás. Azt már csak belemagyarázás, hogy ezt azért mondta, hogy egyáltalán ne kelljen lenni a gyerekkel. Ilyet nem mondott, ez következtetés.
A gyerek szereti az apját és szeret vele lenni. Ebből az következik, hogy nem érzi úgy, amikor az apjával van, hogy nem kívánt személy, és meg akarnak szabadulni tőle.
Baromira túlliheged. Egyszerűen arról van szó, hogy apuka nem igazán töri össze magát a gyerekért, de azért, ha ritkán is, szeret vele lenni, plusz kényelmes, és úgy a király a találka, ha valaki más megoldja. Na, erről nem tehet a gyerek, és nem túl egészséges még ettől a kevéske lehetőségtől is megfosztani, csak mert az egyik szülő nem annyira teper érte, a másiknak meg nincs pénze.
Még egyszer nem röviden: írta már az anyuka, hogy volt olyan, hogy felajánlotta, hogy elviszi, de apuka nem kért belőle a munkára hivatkozva. Telefonon se keresi, és más formában sem kíván kapcsolatban lenni vele, pedig lenne rá lehetősége. A gyereknek nem érdeke, hogy olyan helyre vigyék, majd ott magára, illetve cserben hagyják, ahol csak azt érzi, hogy nem kívánják a társaságát és azt várják, hogy mikor szabadulnak meg tőle. Még akkor se érdeke egy ilyen szitu a gyereknek, ha vágyik annak az embernek a társaságára és közelségére, aki ennyire elutasító vele szemben.
Te nem érted, amiről vakerálok, mert nem akarod megérteni. Etilány érti, érdekes. :)
Még egyszer röviden: Ha apukának nem fontos annyira a gyerek, hogy 140 km-t utazgasson miatta, DE, ha elviszik hozzá, akkor szívesen fogadja, akkor anyuka vigye el, amikor csak teheti. Mert a gyereknek ez az érdeke. És pont.
Én értem, hogy fájó ez a szitu, én csak azt mondom, hogy a gyerek szereti az apját és szeret vele lenni, és kizárólag EZÉRT kellene megtenni mindent, hogy minél több találka összejöhessen akkor is, ha apu nyafog. Nem kéne hagyni, hogy a gyereknek még fájóbb legyen ez a történet, mint amilyen már most.
Túl kicsi még ahhoz, hogy tudnia kelljen, az apja nem annyira töri össze magát érte. Valahol leírtam már, hogy idővel pontosan érzékelni fogja ő is ezeket a dolgokat magától is.
Sok sikert a próbamunkán!
Persze, ez jogos. Ha csaka távolság lenne a probléma, akkor hasonló helyzetben én is megtenném, amit lehet, hgoy a gyerek az apjával lehessen. Bár azért itt is kérdés, hogy az apjának hogy lehet olyan kevéssé fontos a gyerek, hogy nyafog, amiért utaznia kell, hogy vele lehessen? Azért ez nagyon fájó dolog tud lenni. Nekem hasonló esetben nagyon fájna, ha a gyerekeim ennyire nem számítanának az apjuknak, hogy mindegy neki, vele vannak-e vagy sem. Az is nyilvánvsló, hogy az apának nincsenek pénzgondjai. Ez, hogy elköltözött TI a gyerekkel, egy jó ok neki, hogy faragjon a tartásdíjból, amiatt, hogy utaznia kell, hogy a gyerekkel legyen, meg hogy jó kifogással állhasson elő, hogy miért is nem él a láthatási jogával...
(Amúgy nem véletlen, hogy "kombinál" az agyam ilyen szitukban, mert dolgoztam családsegítőben ... volt ott minden, amiről azt hiszi az ember, hogy csak filmekben/regényekben létezik...)
Egyszerűen nem akarod megérteni a szitut, pedig totál egyszerű: apuka le akarja rázni magáról a gyerekkel járó kötelezettsége(ke)t (és sajnos a gyereket is, ahogy olvasom). Erre kapóra jött neki az, hogy anyuka elköltözött a gyerekkel messzebbre, így rá lehet erre mindent fogni, a felelősséget is át lehet hárítani anyukára felmentve ezzel saját magát. Így apuka most lubickolhat a "jó apa lennék, de hát a körülmények...."-ben. Ezzel részéről le is van zárva a történet. A gyerek téged érdekelhet, de apukát nem nagyon érdekli és ez a fontos, nem pedig te és az érzéseid/törekvéseid! Felesleges egy olyan vonat után futni, ami nem vesz fel. Ebben a szituban anyuka megszakadhat, akkor se kell apukának se a gyerek se az ezzel járó felelősség, fogd már fel!
Az utolsó mondatodra reagálnék, ugyanis ezt mondtam végig. Csak annyit tettem még hozzá, hogy ha apuka munkára, pénzre hivatkozva nem akar elmenni érte, de ha elviszik hozzá, akkor szívesen fogadja, akkor ezt meg kell próbálni megtenni, ugyanis a szülők közti konfliktus, az aktuális anyagi helyzet NEM a kisgyerek gondja.
Te valamit nagyon nem akarsz megértenia történetből. Még pedig azt, hogy nem az anyuka büszkeségéről van szó, hanem arról, hogy az apa tojik a gyerekre sajnos. NEM AKARJA látni, mert valamiért gond neki, ha nála van. Így pedig még ha az anyuka töri is magát, hogy a kapcsolattartást lehetővé tegye (teszem azt hozza-viszia gyereket, stb), az apa akkor is kifogást keres. Láttad is, írta, hogy amikor felajánlotta, hogy vonattal elviszi a gyereket hozzá, akkor is arra hivatkozott, hogy dolgoznia kell, és ezt a "dolgozom" kártyát már többször is kijátszotta. Még skype-olni sem akar. Nem a pénz itt a gond, hanem az, hogy apának pont kapóra jött, hogy az exneje a gyerekkel elköltözött, mert így könnyebb kifogást gyártania, hogy miért nem él a láthatási jogával.
Persze ettől még nem kell a gyereket továbbra sem az apja ellen nevelni, és ha apuka hajlandó rá.akkor lehetővé tennia láthatást, de ezen felül a többi nem az anya gondja.
Hú, így lenne 5ösöm a lottón, ahogy sejtettem, hogy valami ilyesmi van a dolog mögött. Pont azt írtam előzőleg cabronnak, hogy azt véltem kiolvasni még a korrábbi hsz-ból, hogy az apja nem töri magát a láthatással... erre most olvasom, hogy tényleg nem.... Szomorú. Soha nem fogom megérteni, hogy egy válás miért ok egy férfinak arra, hgoy a gyerekét is minél inkább lepasszolja... "Új asszony" lenne az ok?
A gyerek érdekeiről van szó persze, de írta a topikindító, hogy ő sincs jó anyagi helyzetben. Még a gyerektartást sem kapja, és munkája egyelőre nincs. Mi a fészkesből finanszírozza meg apukának a láthatást? Jogilag meg semmi esetre sem az ő kötelessége, hogy megfinanszírozza az üzemanyag költséget az exének. Egyébként (és ez nagyon sajnálatos), én úgy vettem ki abból, amit írt, hogy apuka nem igazán töri magát, hogy a láthatási jogát érvényesítse.
Beíratkoztam érettségizni, erre a főnökasszony kiakart rúgni. Így felmondtam. Faluban laktam, de ott tényleg semmi munkalehetőség. Így átköltöztünk városba. Itt jobb az ovi, jobb lesz az iskola / jövőre kezdi/, és több a munkalehetőség. Szerdán megyek próbamunkára. Remélem összejön.
Miért nincs munkád? A költözésnek mi volt az oka?
Csak mert a történetben ő a fontos tényező. Szereti az apját és szeret vele lenni. Az, hogy a szülők cseszegetik egymást huszadrangú tényező.
Látom, te meg folyamatosan ezen lovagolsz. Apukát nem érdekli a gyerek különösebben, ez kiderült azóta. Az viszont érdekli, hogy anyukát b...szogassa. Na erre a hintára nem szabad felülni!
Látom, te teljes mértékben kihagyod a gyereket, mint (a legfontosabb) tényezőt a történetből. :(
Ez szomorú, de eggyel több ok arra, hogy amikor meg látni akarja, akkor a gyerek elé ne gördüljön akadály. Az nem jó, ha az így is kevés találkozásból még kevesebb lesz.
Most, hogy kicsit többet árultál el a helyzetedről, kicsit mélyebben lehet szemlélni a dolgot, ha tanácsot szeretnél. Azt nem értem, miért hagyod a gyerektartást ennyiben? Kérj tartásdíj felülvizsgálatot, bármit, amit jogilag megtehetsz.
Ha ő nem akarja elvinni a gyereket, azt el kell mondanod a kicsinek, ez nem a te sarad. Viszont, ha vinné, de nem tud vagy akar eljönni érte, én amennyire csak telik tőlem elvinném hozzá, mert azzal a gyerekednek teszel jót. Próbálj vele egyezkedni, még akkor is, ha úgy érzed, hülyét csinál belőled. Ha a gyerek nagyobb lesz, más lesz, már ő is jobban fel tudja mérni a miérteket, nem leszel annyira kiszolgáltatva. A gyerektartást meg ne hagyd!
Megértem, hogy rossz és nagyon nehéz ez így neked, de szerintem te is tudod, hogy a gyereketeknek a legrosszabb ez a helyzet. Én elsősorban ezt próbálnám meg enyhíteni, és bevállalnám az "alárendelt" szerepet. Idővel a gyerek fel tudja majd mérni, hogy mi is zajlik körülötte, és saját maga fogja adott esetben az apját kérdőre vonni, magyarázatokat kérni tőle.
Próbáld meg úgy berendezni az élteteket, hogy egyedül neveled a gyereket, tehát alap, hogy te gondoskodsz róla MINDIG, ha meg az apja vele akar lenni, akkor megadni ez neki. Így könnyebb, mert nem érzed azt, hogy állandóan koppansz. Gyerkőcnek is könnyebb egy idő után, hogy nem várja rendszeresen az apját, hanem ha lehetősége van rá, találkozik vele. Ha ilyen megbízhatatlan az apuka, akkor csak ezt tudod tenni. Harcolni szerintem felesleges. Jobban felőröl szerintem.
Próbáld elsősorban a gyerek szemszögéből szemlélni az eseményeket és félretenni a - sokszor jogos- felháborodásodat. Remélem érted, mire akartam kilyukadni.
Így meg aztán pláne nem kell neked megoldanod semmit! Apuka beszólásait meg engedd el a füled mellett
Csak az a baj, hogy apuka nem keresi interneten. Nem zavarja, ha kimarad egy láthatás, és így majd' egy hónap múlva látja újra a fiát.
Erről beszélek: nem kell megoldanod semmit apuka helyett! Úgy látom, éppen elég dolgot oldasz meg helyette így is. Ha beszólogat, el kell engedni a füled mellett. Nem az ő értékrendje szerint kell élned, hanem a sajátod szerint.