Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elvesztett barátnők
2004-09-24 09:101.
Létrehozva: 2004. szeptember 24. 09:10
Szia Mindenki!
Arra vagyok kiváncsi, hogy szerintetek miért jellemző a kialakuló párkapcsolat miatt sokan leépítik a barátnőiket/barátaikat? Én nem tudom elképzelni, hogy lehet az életünket egy emberre alapozni. Egyik "barátnőm" egész nyáron felém sem nézett, nem mintha most hallanék róla. Pedig régen hetente találkoztunk, és naponta beszéltünk telefonon. Indítsak küzdelmet azért, hogy rám is szánjon egy órát a pasija mellett? Nekem ehhez nincs gyomrom. Vagy van rám igénye, vagy nem... Mit gondoltok?
Arra vagyok kiváncsi, hogy szerintetek miért jellemző a kialakuló párkapcsolat miatt sokan leépítik a barátnőiket/barátaikat? Én nem tudom elképzelni, hogy lehet az életünket egy emberre alapozni. Egyik "barátnőm" egész nyáron felém sem nézett, nem mintha most hallanék róla. Pedig régen hetente találkoztunk, és naponta beszéltünk telefonon. Indítsak küzdelmet azért, hogy rám is szánjon egy órát a pasija mellett? Nekem ehhez nincs gyomrom. Vagy van rám igénye, vagy nem... Mit gondoltok?
"Miért kellett dönteni? Nem kell feltétlenül a pároddal együtt találkoznotok!"
Hát, persze, az ember ideje meg végtelen. Az életünk csak a pasinkkal meg a barátnőinkkel való találkozásról szól. Tanulás, munka, család, háztartás = ezek mind nemlétező fogalmak.
Kelemen Györgyi (férjhez ment). Kisújszállásról Keszthelyre. Ha valaki ismeri, szóljatok neki légyszi, hogy keresem.
Köszi
Írjatok. . .
Avagy miért kell a barátnőket eldobni az első "beeső" srác miatt?
Én nem fogom őt keresni. . . A volt osztályfőnökömmel nagyon jó barátnők vagyunk. Vele megbeszéltem ezt a problémát, ami kisebb lelkiválságot idézett elő. Ő eljátszotta azt, hogy leépítette a barátnőit, aztán egy szakítás után teljesen egyedül maradt. Nem volt, aki rányissa az ajtót. Ő már nem fogjam ezt csinálni velem. . .
Nekem az a véleményem, hogy mindenki megy az életében a maga útján és emberkék csatlakoznak hozzánk - ki hosszabb, ki rövidebb időre. Meg kell tanulni elfogadni ezt, tenni úgysem lehet ellene. Persze a kapcsolatért érdemes időt és energiát áldozni, de van egy pont, ahol érzed, hogy ez már nem jó így. Akkor szépen keresztet kell vetni a barátságra és más felé fordulni. Jó szájízzel. Ez a dolgok rendje.