Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Önálló,függetle n,erős?nő
2004-10-11 22:491.
Torolt_felhasznalo_277841
Létrehozva: 2004. október 11. 22:49
Sziasztok!
Lehet, hogy csak én vagyok így, de nagyon szeretnék néha kibújni a bőrömből,elbújtatni/eltagadni a valódi életem.
Azt hiszem, szerepzavarba kerültem.
Egyrészt: családfenntartó, ellátó vagyok. Kívülről minden rendben. A válás után megteremtettem egy nyugodt, harmonikus otthont és életet. Megdolgozom érte, hogy így maradjon. Büszke vagyok magamra ezért. Elégedett vagyok, de nem boldog.
Másrészt: Ha megismerkedem valakivel, akkor megkérdőjelezi, hogy komolyan gondolhatom-e egyáltalán a kapcsolatot,hiszen szemmel láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus az életem,amit "biztosan nem adnék fel senki kedvéért"... "Ugyan mi hiányozhat nekem??!"
Ettől meg tudok őrülni!!!
Miért hiszik egyes férfiak, hogy ha önállóan meg tudok állni a lábamon, akkor már nem is hiányzik a társ,a gondoskodás, hogy néha gyengéd/gyenge lehessek?
Vagy hová lettek azok a férfiak,akik képesek és hajlandók egyenrangú párkapcsolatra?Akik nem félnek az "erős" nőktől? Vagy aki a korosztályomból ilyen,az mind nős, családos?
(Hozzá kell tennem,hogy vidéki értelmiségi nő vagyok, és a tapasztalat a 40-50 éves korosztályra vonatkozik)
Lehet, hogy csak én vagyok így, de nagyon szeretnék néha kibújni a bőrömből,elbújtatni/eltagadni a valódi életem.
Azt hiszem, szerepzavarba kerültem.
Egyrészt: családfenntartó, ellátó vagyok. Kívülről minden rendben. A válás után megteremtettem egy nyugodt, harmonikus otthont és életet. Megdolgozom érte, hogy így maradjon. Büszke vagyok magamra ezért. Elégedett vagyok, de nem boldog.
Másrészt: Ha megismerkedem valakivel, akkor megkérdőjelezi, hogy komolyan gondolhatom-e egyáltalán a kapcsolatot,hiszen szemmel láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus az életem,amit "biztosan nem adnék fel senki kedvéért"... "Ugyan mi hiányozhat nekem??!"
Ettől meg tudok őrülni!!!
Miért hiszik egyes férfiak, hogy ha önállóan meg tudok állni a lábamon, akkor már nem is hiányzik a társ,a gondoskodás, hogy néha gyengéd/gyenge lehessek?
Vagy hová lettek azok a férfiak,akik képesek és hajlandók egyenrangú párkapcsolatra?Akik nem félnek az "erős" nőktől? Vagy aki a korosztályomból ilyen,az mind nős, családos?
(Hozzá kell tennem,hogy vidéki értelmiségi nő vagyok, és a tapasztalat a 40-50 éves korosztályra vonatkozik)
Csak annyira foglalkoztam a magánéleteddel, mint Te tetted az enyémmel. Visszaolvashatsz, ha elfelejtetted volna.
Eldöntöttem utoljára szólalok meg a nlc fórumán, de egyet azért még szívesen elmondanék. Nem mint valami okosságot mindössze a magam egyszerű véleményét. Szerintem régi igazság az, hogy mindig a nő választ. Bármennyire is nem hiszitek el a nőnek egyszerűbb az ismerkedés. Mivel mindenben ő dönt, ezért elég csak a számára kedves helyeken és személyek előtt szépen finoman jelezni, hogy szabad. Hallom már azt mondjátok, ezt nem tehetitek mert így a munka meg úgy a munka, meg hülyék a pasik, meg adtunk mi már annyit a pasiknak, hogy elvárhatjuk …. . . Sőt egyesek azt is feltételezik, hogy igazi jó és független pali nincs is. Vannak egyébként igazán klassz csajok akik már nagyon megérdemelnék, hogy megtalálják az igazit mert biztosan jó társak lenneének, de a nagy erőlködés vagy a félelem, esetenként a férfiakkal szembeni gyanakvás az arcára van írva. Ha beszéltek a potenciális jelöltetekkel, akkor ne mondjátok, hogy komoly, megbízható embert kerestek, mert ezzel pont a férfit bizonytalanítjátok el, mert ettől a fiú éppen bizonytalan lesz, valójában ő mennyire komoly és megbízható. A férfiaknak sem egy megfáradt, férfigyűlölő, megfáradt nőt keresnek. Én a helyetekben csak a független palik közül választanák, ahogyan magam sem próbálkoznék férjezett asszonyokkal.
A férfi kötelessége, hogy megmutassa igazi arcát, előtárva minden jó és rossz tulajdonságait, terveit céljait és szándékait. Ha tetszik nektek az illető akkor majd ti is bátrabban megnyíltok előtte. Mindig a férfi először, mert ha ti a saját keserűségetekkel teszitek először ezt, az nem vezet sehová. Ha látod mennyire jó és őszinte a pali, akkor már elfelejted te is, hogy mennyit csalódtál már bennük. Ekkor talán jobban kinyílsz te is. És ha mindezt megtettétek és mind a férfiben mind a nőben megmozdul valami akkor talán lesz esélyünk az egymásra találásra.
Ha magam kerülnék ebbe a helyzetbe, akkor azt mondanám a számomra oly kedves nőnek, most elmegyek, ha úgy gondolod akkor telefonálj. Azután bizakodnék benne, hogy sikerült a a szívéig érni. Várni. Ha nem jelentkezne akkor nem utálattal beszélnék róla, meg fórumoznék, hanem megállapítanám, hogy másikkal talán majd sikerül. Mindig a nő választ. Ha jelentkezik akkor biztos lehetek abban, hogy már most megérinthetem az arcát, megfoghatom a kezét és magamhoz szoríthatom. Nem fog ellökni, mert választott, a megjelenésével tudatta elfogad.
Elnézést az esetleges hibákért.
Köszönöm az erős hölgyeknek, hogy itt lehettem Önök között.
Tisztelettel
József
Nem keresek semmi önigazolást, túl vagyok rajta. Kérlek Te sem az én magánéletemmel foglalkozz inkább saját terveiddel.
Most más érdekel, most keresek, egyszer már sikerült.
Hewitt
De viccet félre téve, férfi és nő kapcsolatról még nem olvastam ennél tömörebb, szebb, találóbb, igazabb megfogalmazásokat.
Szerintem Hewit az, csak nagyon jól álcázza a keserűségét, fájdalmát! Eszméletlen önuralommal rendelkező férfi!
Gondoljátpk, hogy akit a felesége elhagy 25 év után mert szerelmes lesz valakibe, az ilyen filozófikus, vidámnak tűnő unatkozó pasi aki ül a gép előtt és osztogatja a valóban jó okfejtéseit?
Mintha csak magának keresne önigazolást.
De ugyanez fordítva is igaz!!!
Ismeritek egyébként? Karinthy. . . .
A másik kedvencem tőle: "Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi a nőt, a nő a férfit. "
Azt hiszem a titok nyitja a két idézetben van. . . . .
Minden lemeznek van A és B oldala, nem véletlenül. (Néha még C is van, azt csak az egészen vájtfülűek hallják. )
Éppen azért amit te követendő példának, sikeres és elismerésre méltó férfiviselkedésnek írsz, az lehet, hogy a többi nő (nem a feleség) szemszögéből egy "papucsférj " ügyes dekázása az érzelmeikkel éveken át. Nem tudhatod, hogy hány nőt és mivel kábított. Persze: ezek meg hagyták, és igényelték. Nyilván sokan szerették és reménykedtek.
Én is ismerek olyan férfit aki nem is titkolja magáról, hogy ő az egyedülálló nők álladó kispárnája, neki lehet legjoban elsírni a az aktuális szerelmni csalódást, és ha kell, még azt is gyakorlatban demonstrálja, hogy az érintett, egy kívánatos, jó nő. Van ilyen férfi, ez oylan, mintha egy szolgáltatást venne igénybe az ember :-)) csak nem szabad többet várni tőle, mint amit adni tud, és amire alkalmas. Az ilyen férfi egy jó értelemben vett intézmény, és az isten áldja meg a jó szokását. ! Csak nem szabad beleszeretni, amit a legtöbb nő - pláne ha érzelmileg kiszolgáltaott állapotban van, nehezen tud megállni. Vagyis: ismét egy példa ara, hogy valami nem felet vagy fehér, hanem szivárványszínű. :-))
Hewitt
Giacomo Casanováról is aza hír járta, hogy akár 5 percre is, de beleszeretett az illető nőbe, és arra a kis időre ő volt neki a legszebb. Roppant tiszteltreméltó ez a tulajdonság igen sok tekintetben.
Csak nem értem, mire volt példa ez az eset a független, és erős? nők kapcsán. Mit kell nekünk - főleg a gyengédség, puhaság kapcsán - ebből megtanulni?
Gyalázat, hogy milyenek ezek a férfiak, lehet őket szidni.
Hewitt
Hogy ne legyen ennyire szép ez a történet azért elmondom, hogy ez a fiú nagyon szerette a szexet is és sajnos gyakran folyamodott az erős és független nők, továbbá a nem erős és nem független ám idős de jól kereső férjekkel megáldott feleségek kezelgetésére (sajnos ezt ő nevezte így). Higgyétek el ő függetleníteni tudta ezt a családi életétől mert számára akkor is molett felesége és a gyerekei voltak a minden. Úgy intézte a dolgokat, hogy ilyen kapcsolatai soha ne derüljenek ki. Csak akkor vállalta a „kezelést” ha abban az időben a legkisebb hiányát se érezzék a szerettei. Ezzel a marha nagy férfiasságával azonban a fiuk társaságában sem dicsekedett, engem is csak azért avatott be, mert néha mégis hirtelen jelenése lett és engem szokott megkérni, hogy telefonon hívjam fel a feleségét és kérjem meg őt, hogy mondja meg a barátomnak, hogy elromlott a kocsim, vontasson már el. Azért bízott meg bennem a barátom, mert tudta, hogy ha én hívom akkor nem gyanakodik a felesége mert én a legendásan hűséges férj titulusát is magamon viseltem. De nem nézte le ő az erős függetleneket és a gyenge de házasokat sem, sőt róluk mindig tisztelettel beszélt. Tudta, hogy az erős és függetleneknek és a gyenge de öreg férjjel megáldott nőknek is joguk van a szexre. Nem egyet magam is ismertem, állítom, hogy közöttük is őszinte viszony alakult ki. A barátom mindig magánál tartottak a család fényképeit, először azokat mutatta meg amelyek a feleségét ábrázolták, szép karcsún. Megtörtént, hogy tudomására jutott, hogy valamelyik nő ismerőse ugyanoda hordja a gyerekét mint a felesége tette, lemondott arról, hogy kocsival járjon inkább odaadta a feleségének, hogy lássák a női, hogy az ő felesége sem alábbvaló ő is kocsival jár. Igaz csak Dáciája majd 1500-os Ladája volt, nem úgy mint az egyik másik barátnőjének akik a hetvenes évek végén már a papa révén Mercédesszel vitték oviba gyerekeiket.
Eszébe nem jutott, hogy a kövér feleségét bárkivel „lecserélje”, de tisztelte a barátnőit is, mert tudta, hogy az erős de független és a gyenge de házas nő is boldogabb lenne ha a vágyait otthon elégíthetné ki. A feleségét soha nem szégyellette, vele bátran mutatkozott mindenhol. A gyerekei már felnőttek, a fia már nős.
A lakodalmat sajnos nem érhette meg mert még ötven éves kora előtt, pár éve szívinfarktusban meghalt. A temetésén sokan meglepetéssel tapasztalták, hogy mennyi független ám erős és há
Csak ma a férfiak nagy része, nem erős, hanem egy nő úg érzi, hogy Ő a sokadik gyereke, aki mellett valakinek családdal törődő, azoknak a viszonylagos jólétet is megteremtő nőnke kell lenni. Hogy közben elveszik a nőiessége, az talán nem is a mi hibánk elsősorban.