Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyógyult anorexiások
Torolt_felhasznalo_501073
Létrehozva: 2005. június 4. 15:04
Sziasztok!
Olyan sorstársakat keresek, akik már kigyógyultak az anorexiából, de még kísérti őket a múlt. Jómagam 14 évesen lettem anorexiás, és bő egy év alatt önerővel és kezeletlenül kilábaltam a legsúlyosabb szakaszából. 21 és 25 évesen voltak visszaeséseim, de a súlyom már nem volt extrém módon kevés. Volt benne egy-két majdnem bulémiás időszak is, tehát ingadozott a testúlyom. A mai napig, harmincon túl, 3 gyermekkel is "anorexiás gondolkodásmódom" van, a normál súly alatt, ám nem kóros soványságban tartom magam, jóformán mindent eszek, de meghatározott módon, majdnem rituálé szerűen. Aki volt már anorexiás, tudja, miről beszélek..
Valójában - amiért ezt a topikot is indítottam - tapasztalatokat gyűjtök: sikerült-e nektek teljesen megszabadulni a soványság-kövérség kényszerképzetétől? Van-e olyan egykori beteg, aki ma már bűntudat és kalóriaszámolgatás nélkül él, le mer ülni a családdal enni, nem válogat, hanem ami jól esik megeszi, és nem zabálja magát túl akkor sem, amikor eldönti, márpedig eszik. Mi volt az, ami átlendített benneteket a normális világba?
Minden tapasztalat, jó tanács érdekel.
Olyan sorstársakat keresek, akik már kigyógyultak az anorexiából, de még kísérti őket a múlt. Jómagam 14 évesen lettem anorexiás, és bő egy év alatt önerővel és kezeletlenül kilábaltam a legsúlyosabb szakaszából. 21 és 25 évesen voltak visszaeséseim, de a súlyom már nem volt extrém módon kevés. Volt benne egy-két majdnem bulémiás időszak is, tehát ingadozott a testúlyom. A mai napig, harmincon túl, 3 gyermekkel is "anorexiás gondolkodásmódom" van, a normál súly alatt, ám nem kóros soványságban tartom magam, jóformán mindent eszek, de meghatározott módon, majdnem rituálé szerűen. Aki volt már anorexiás, tudja, miről beszélek..
Valójában - amiért ezt a topikot is indítottam - tapasztalatokat gyűjtök: sikerült-e nektek teljesen megszabadulni a soványság-kövérség kényszerképzetétől? Van-e olyan egykori beteg, aki ma már bűntudat és kalóriaszámolgatás nélkül él, le mer ülni a családdal enni, nem válogat, hanem ami jól esik megeszi, és nem zabálja magát túl akkor sem, amikor eldönti, márpedig eszik. Mi volt az, ami átlendített benneteket a normális világba?
Minden tapasztalat, jó tanács érdekel.
A szigorlat 4es lett, sajna. . . csak ne lennék ennyire maximalista. . . szóval nem 5ös, így megint oda lyukadtam ki, hogy majd később kezdem a változtatást. . . bár, a szüleim nagyon aggódnak, és én sem érzem magam a toppon egészségileg. . .
Neked hogy sikerült a számvitel?Te hogy vagy, mostanság?Érzed, hogy amióta meggyógyultál kiteljesedett az életed?Mi késztetett a gyógyulásra, mi volt az első lépés?Ha nem nagy tolakodás jó lenne, ha leírnád a te "betegség-történetedet", a kezdetektől, a gyógyulásig. Köszönöm.
És köszönöm a törődést. . . tényleg jól esik.
szia.
Szeretnék már hallani valami sikerélmény-beszámolót! Zsófi, legalább a szigorlatodról! De még jobb lenne, ha leírnád, változott-e valami az önelfogadásod területén, vagy esetleg azt, hogy sikerült-e elkezdened egy táplálóbb étrendet.
Én szívesen leírok nektek bármit ami érdekel a betegséggel meg a gyógyulással kapcsolatban (a tapasztalataimat).
Végigolvastam a topicot és gondoltam leírom az én történetem. Én már gyógyultnak mondanám magam, a mai napig nem tudok nem odafigyelni arra, hogy mit és mennyit eszem. . én 19-20 évesen estem bele az ördögi csapdába, éppen nagyon összejött minden (szerelmi és egyéb válság), és egyszer csak ez úgy jött ki, hogy napi egy almánál már nem nagyon ettem többet. Az volt a gáz, hogy láttam, hogy a ruháim leesnek rólam, mégis ha a tükörbe néztem, úgy gondoltam, még karcsúbbnak kéne lennem. Egyébként 186 cm vagyok, és most már 65-66 kg. Akkor ennél jóval kevesebb. Nekem a szüleim nagyon sokat segítettek, bár én magam is felfogtam, hogy baj van. Az anyukám , mikor hazautaztam, pakolta elém az egykori kedvenc kajáimat és addig ott ült velem amíg magam be nem küszködtem először 1-2 falatot, aztán fokozatosan többet. Viszont azt valóban erőszakkal kellett magamnak mondogatnom, hogy attól, hogy felmegy pár kiló csak szebb leszek, nem pedig rondább. Nem szabad az elején ráállni a mérlegre, ez meggyőződésem. Az ember agya úgyis csak a kalóriákkal van elfoglalva állandóan. És mivel éhes a test, az agy nem tud másra gondolni csak az evésre, ami pedig lelkifurdalást okoz. Ha valaki meg akar gyógyulni, annak nagyon erősen kell magát győzködni, de sikerülhet. Nem hiszek nagyon az orvosi segítségben, mert belül is akarni kell. . . még jövök
Én számvitelből megyek. . . na nekem az a mumus, hálistennek az esdékes szigorlaton már túl vagyok, ezután kitör a holiday:-). Akkor drukkolunk agymásnak :-)))
A BMI-nek sem kell hinni. Nekem is ötvenvalamennyit mond ideálisnak, de annyi sose voltam, és 45 kilósan tökéletes az erőnlétem és az egészségem is. És régen is kb. annyi voltam. Persze más volt előtte a 45 meg utána. De ne higgy a mérlegnek se, meg ha rossz az énképed a tükörnek se. Mit számít hogy 5 kilót híztál, ha mondjuk mindenki megfordul akkor utánad, és egy gyönyörű, életrevaló lány vagy. Hát nekem még senki se mondta, hogy x kilósan kellesz, de ha y vagy akkor már nem (sőt, soványan nem kellettem senkinek - igaz hogy nem is voltam képes semmilyen kapcsolatra). Van barátod?
A testépítést meg szerintem kedd el már most a nyáron, nekem sikerült vele közelítenem ahhoz az alakhoz, amit régen elképzeltem. És akkor nyár vége felé talán már büszkén mehetsz a strandra:-)
Holnap belgyógyászat-sebészet összevont szigorlatom lesz. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!Na, mindegy. Egyébként a régi testsúlyom 60kg körüli volt/nagyon gáz/, így látom, pedig a BMI szerint az lenne a normális. Nem így látom. Köszönöm a jó tanácsokat, tényleg jó, mármint a testépítős része!
Nagyon drukkolok péntekre!
Te miből mész?
szia
Hány kg voltál a betegséged előtt? és mennyit tartanál ideálisnak?
Annyi megnyugtatót tudok még mondani, hogy elevenítsd fel a régi kapcsolataidat, és ne félj kialakítani újakat, mert ha elkezdesz enni, az életkedved is vissza fog térni, és lesz kedved hozzájuk, és nekik is hozzád! Ez pedig segíteni fogja a további gyógyulásod, tehát onnantól szinte már magától megy (persze, lesznek még rosszabb periódusok, amikor nagyon erősnek kell lenned, de a tendencia egyértelmű. Ezen is ugyanígy keresztülmentem, tapasztalatból mondom neked.
A hozzáállásod nagyon jó!Ez az első lépés! :-)
A 2. , hogy ne félj attól hogy hízni fogsz. Milyen a testképed?Úgyértem h azért csinálod, mert nem bírsz többet enni, vagy mert kövérnek látod magad és tovább akarsz fogyni. Mert én harmincvalahány kilósan már tisztában voltam az állapotommal, nem egyszer kaptam sírógörcsöt a látványomtól :-(
Szóval ha kövérnek látod magad, akkor ne állj mérlegre, hanem nézd meg magad a barátnőidhez képest. (azért először azt nehéz elviselni, hogy kúszik föl a mérleg nyelve).
Én se tudtam rendes kajákat enni először. Nem is bírná a gyomrod meg a májad. Egyél könnyű tápláló dolgokat először(amivel mások fogyóznak:-)) pl. joghurtok, müzlik, cini minis:-), de abból viszont szép fokozatosan többet. (meg túrórudit, meg aszalt gyümit, bármit amitől nem undorodsz. ) Az evés utáni bűntudatod meg úgy tudod leküzdeni, ha mondod magadnak, mi a célod: azért eszek, hogy tápláljam a testemet, amit eddig kínoztam, mert szép akarok lenni, egészséges, és vannak céljaim amiket el akarok érni.
Vagy ha esetleg rászántad magad egy igazi tömegnövelésre, akkor nézzél vmi gyúros oldalon étrendet, és ahogy erősödsz, kezdj el tornázni. Akkor tuti nem löttyedt hájat fogsz felszedni, hanem szép, feszes, nőies formákat.
Egy minimális testépítéssel (kox nélkül persze) most kialakíthatod álmaid alakját.
Na egyenlőre ennyi fért ide, kérdezz meg bármit, amire kíváncsi vagy!
Nagyon jól esik, hogy írsz nekem, és tényleg pozitívan hat rám, hogy támogatást kapok innen!Most ott tartok, hogy énteken lesz az utolsó szigorlatom, és utána megpróbálok változtatni, ha még nem is eszek rendesen mindent, mert pl. el sem tudom képzelni, hogy kenyeret, cukrot, vagy egyéb hízlaló ételt egyek, de esetleg kiegészíteném az étrendemet 1-2dologgal, pl. többfajta gyümölcs, tejtermékek, esetleg tojásfehérje. . . , hát nem tudom, csak szép lassan, talán sikerül. Örülnék ha elmondanád, neked hogy indult el ez a gyógyulási folyamat, de beszélgethetünk bármiről, ami kicsit feldobhatna. . .
köszi mindent!
Zsófi
Szeretnék vhogy segíteni neked, mert tudom, hogy te már rátetted a lábad a gyógyulás útjára. Te már eldöntötted mit akarsz (nézd meg a másik topicban, van aki még ott tart, hogy élvezi ezt az egész állapotot). Ha gyógyulni akarsz, anned kell. Egyértelmű, hogy ha eszel, akkor hízni fogsz (persze csak magadhoz képest, hisz még akkor is lehet hogy vékonyabb leszel az átlagnál). Ez a gyógyulással jár. De hidd el, ahogy normalizálódik a súlyod, már nem is lesz ez annyira központi téma.
Ha ehhez még túl nagy benned a félelem, túl erős az a bizonyos "élni nem akaró másik én", akkor közelítsd meg úgy a gyógyulást hogy választhatsz: egy kis zsírfelesleg (ami csak szerinted felesleges, egyébként szükséges és szép) vagy pedig soha nem lehetsz édesanya és teljesértékű nő.
Én így győztem meg magam, és nem mondom azt hogy nyomtalanul eltűnt a betegség és nem érzem néha elefántnak, az anorexia talán már csak rossz emlék.
Nagyon kedves vagy, hogy írtál, köszönöm. A jótanácsokat is. A sportról annyit, hogy most is meglehetősen aktív vagyok, szinte mindennap tornázom itthon, mert ha nem teszem rámtör a lelkiismeretfurdalás.
A kalóriatáblázatot is betéve tudom, csak ennyi idő után már kialakult nálam 1úgynevezett étkezési rítus, és ezen nehéz változtatni, mert ha mást is eszem, úgy érzem az már "lerakódik". . . Szóval köszönöm a címet is, rászánom magam. . .
szia
Pl. 10 dkg sovány túró a szokásos almádhoz 10-20 perc sétával "eltüntethető", de mégis valami táplálóbb. Kezdetnek talán így is elindulhatnál.
Én nem tudok 100% megoldást, mert még én is benne vagyok valamennyire, de szerintem a koplalásnál jobb megoldás a mozgás.
Azzal is lehet túl sokat foglalkozni, de messze egészségesebb, ha rendesen eszel és sokat sportolsz, mint ha nem eszel, és csak gyengülsz.
A séta is nagyon jó, erősít, megnyugtat, és fogyaszt :) Csak ne a Körúton. . . Arról nem is beszélve, hogy sok sportot lehet barátokkal (biztosan nem vesztek el örökre!!), vagy akár csak egy jó hangulatú tornahelyen csinálni, és az eleve kizökkent kicsit az ördögi körből.
A menstruáció testzsírfüggő, csak szünetel, nyugi, ha felszedsz egy kicsit, 1-2 hónap alatt rendeződik. Most takarékoskodik a szervezeted, az éhezés miatt. Az enyém is kimaradt vagy 10 éve, 3 évig, és teljesen rendbejött.
És van orvosi segítség is:
SOTE: 1089 Budapest, Kálvária tér 5. I. em.
A betegek bármilyen kezdeményezésre felkereshetik a szakrendelőt, beutaló nélkül is. Evészavarok esetében csütörtökön 10-12 óráig (266-0926/6138). http://www. behsci. sote. hu/klinik0. htm
Nekem szimpatikus, amiket a honlapjukon láttam.
Szia,
M.
Először is köszönöm ezt a témát. Nagyon szeretnék már kijönni ebből a betegségből. Kb. 2éve kezdődött, és egyre rosszabb/most 174cm vagyok és 41kg/, de nem tudok szabadulni tőle, már függök ettől az egész betegségtől, átszövi minden percemet, minden mozdulatomat, kényszeres cselekedeteimet/perfekcionizmus-túlzott tökéletességre való törekvés/ nem is tudom, mintha nem is az én agyam irányítaná. . . Aki benne van tudja mit jelent, hogy minden csak az étkezés körül forog, mégsem eszem mást almán kívül. Az lenne a kérdésem, aki már kigyógyult mit tanácsol, hogy változtassak az életemen?Félek, hogy nem lehet majd gyerekem pl. , mert 1éve 1általán nem menstruálok, az emberi kapcsolataimat meg teljesen leépítettem. Aki kigyógyult, kb. mikor tért vissza a menstruációja, ez a dolog nagyon aggaszt, és bár ismerek minden eü-i szövődményt az agyam nem hagyja, hogy napi 100Kcal-val többet egyek. Örülnék minden jó tanácsnak. Előre is köszönöm.
Hát sok tanulságos dolgot írtatok le, köszönöm Nektek:)). . 170 cm 21 kg val. . . . Őrület!. . . Így lábra tudtál állni Te szegény!:(. . . borzasztó lehetett:(
Szóval megpróbálom a diétámat ezentúl természetes életvitel váltásként kezelni, mert én viszont állandan küzdök a súlyom ellen:(. . .
Lehet, hogy meg kell változtatnom az életfelfogásomat is, talán nekem sem ártana, ha elfogadnám magamat ilyennek. . . Csak az ember lánya nehezen törődik bele abba, ha látja magát csinos fiatalként a régi fényképeken, aztán a tükörben már nem ugyanaz van:(. . .
A pszichiáter is jó szakember lehetett Kószaszél, aki elárulta Anyudnak, amit Te elmondtál neki. . . .
Félek a kamaszkortól én is, annyira más már a kislányom. . . egy tündér, tele humorral, nevetéssel, de időnként úgy elkomolyodik. . . Tudom, mi is ilyenek voltunk, csak erre az ember későn döbben rá, amikor saját maga is megtapasztalja ezt.
Én elfogadom a gyerekemet ilyennek, amilyen, ha ducibb, ha soványabb. Itt inkább a "barátnők" csinálják körülötte a felhajtást. . . pedig ha szóba kerül ez a dolog, mindig biztatom őt.
A sport jó ötlet:)). . . az már haladás, hogy szeret tornázni. . így nem kell őt noszogatni, hogy csinálja.
Mégegyszer köszi Nektek a segítséget:)))
Kívánom, hogy tartósan felül tudjatok emelkedni Ti is a problémáitokon:))
L.
éppen az a lényeg, hogy NEM a hurkák a legfontosabbak! Én anno egyszerű kis fogyókúrával kezdtem, 2-3 kilóval aztán nem tudtam abbahagyni. Valahogy homályosan úgy éreztem, ha az a kis hurkinca még eltűnne rólam (amit csak én láttam), minden bajom megoldódna. Ha elérném az ideális alakot, akkor az életem rendbe jönne.
Egyszerű kis recept. . . :))
Szerintem minnél inkább elfogadod a lányod úgy, ahogy van, és az alakját csak a többi remek dolog között tartod számon, annál többet tettél az anorexia ellen.
Az én családom nagyon rosszul és erőszakosan reagált a dologra, és minden az evés körül kezdett forogni, még az is elhangzott, hogy tönkretetettem azt az egészséges lányt, akit nekik sikerült nevelniük.
Szóval EZT ne tedd. Nem az evés, hányás stb. a lényeg az anorexiásoknál, az csak a tünet, meg a pótcselekvés.
Szeresd és fogadd el a lányod, testestől-lelkestől, és próbáld azt sugározni, hogy nem a makulátlan alak a bölcsek köve!
Ami még jó lehet: a mozgás, olyan sport, ami jólesik, és formálja az alakot. Nő tőle az önbizalom is.
A kislányom 13 éves. . . egészséges, nincs vele semmi gond (kop-kop). . .
Én visznt állandóan fogyózok, mert volna miből leadni. . . olyankor ő is szolidáris velem, ő is szívesebben fogyaszt diétás ételeket, amikor én is.
Hogyan alakul ki az anorexia ill. a bulimia? Ti vissza tudtok arra az időszakra emlékezni?. . . Hogyan tudnám megelőzni, hogy a gyerekem ne érezze azt, hogy neki is fogyni kellene?. . . Most úgy látom, hogy nincs gond vele, de nem szeretném, ha 1-2 év múlva átesne a ló túlsó oldalára. . .
Van esetleg tippetek, hogyan tudnék neki ésszerű tanácsot adni?
Én most vagyok megint ebben a periódusban, de 2 naponta változik, ma pl. jónak látom magam. Azért már nem olyan vészes, de sajnos én is anorexiás voltam. Nehéz erről beszélni, a "hőskorom" 10 éve volt, de azóta is voltak szakaszok. . . . . . . Szerintem sajnos igazán nem lehet ebből totál kijönni. . . . . . Az oké, hogy abba tudod hagyni a mániás koplalást, kalóriázást, normálisan élsz. . . . de. . . . . az agyadban valahol mindig központi téma lesz a kinézet, súly, evés körüli bűntudat. . . . . .
már arra gondoltam, hogy valaki azt hiszi magáról, hogy túlsúlyos, lefogy nagyon vékonyra. és ö hogy látja a többi embert, akiröl tudja, hogy 20-30 kilókkal nehezebbek mint ö??? hájrengetegnek?
de ez komolyan érdekel valaki mondja meg!
az anorexia-bulimia topiktól szó szerint rosszul vagyok, olyan beirások vannak, hogy már-már dicsekvés számba megy, hogy ki mit hányt ki titokban elözö este, vagy hány napja nem evett, maximum egy ki. . . . . tt almát!!! Ök mé nem mennek orvoshoz?????
mondjuk én nem tudom beleélni magam, mert 48 kiló vagyok, és szzalonnát eszek meg sütiket stb stb, de. . . de aki beteg, miért nem megy ORVOSHOZ? Mint mondjuk ti itt. . . akik meggyógyultak! A többieknek ez miért "dicsekvés" vagy "divat"???
Én 16 éves koromban, aztán huszonévesen mentem ezen végig, nagyon hasonlóan Hozzád. A mai napig másként kezelem az evést, mint a "normálisak", és túl sokat foglalkozom vele.
De voltak jó időszakaim, amikor szerelmes voltam, vagy jó kapcsolatban éltem, semmi gond nem volt az evés körül, eszembe se jutott a számolgatás. Rengeteg energiám maradt értelmes dolgokra!
Valahogy nekem ez az érzelmi egyensúllyal függhet össze, ha az rendben, nincs kajazűr.
Segít még a jóga, ha rászánom magam, mert kiegyensúlyoz (még napi 5-10 perc is!), és jobban érzem, mire-mennyire-mikor van szükségem, ételből is, meg minden másból.